Esztergom és Vidéke, 1923
1923-02-11 / 12.szám
XLV. évfolyam 12 szám. Keresztény magyar sajté. Vasárnap, 1923 február 11. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITAL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. m MBmxntssmwafaaatiasaca&m Előfizetési árak : egy évre . 720 K, félévre . 360 K. negyedévre 180 K, egy hóra . 60 K. Egyes szám ára: hétköznap 10 korona, vasárnap 15 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Sok btthó semmiért... De igazában semmiért! Győztes társaik a vádló oláhok és szerbek följajduló, kardcsörtető panaszára végig szaladták a trianoni határokat és nem találtak még szövetséges társi nagyító és jóakaró szemüvegen keresztül se semmit, mi panaszaikra a legcsekélyebb okul is szolgálhatott volna. A magyar sehol sem erősiti a határt, eszében sincs ezer és ezer baja között épen most fegyverkezni, mozgósítani és vérben- forgó szemmel az ártatlan, köztudomásúan békés szomszédok nyugalmát megbolygatni. Mi eleget hangoztattuk ezt, de nekünk semmi áron sem hitték volna el. Most talán elhiszik nekik, barátaiknak és a győzelemben osztályosaiknak, hogy merő kitalálás minden, amit a magyar harci készülődésből láttak, vagy — talán igy helyesebb : a falra festettek. Ezzel a dologgal el is volna intézve, ha most post festum nekünk nem volna valami mondanivalónk. El vagyunk rá készülve, hogy most sem fognak nekünk hinni, amint nem hittek előbb, de nem tesz semmit, a fő az, hogy miként előbb, most is nekünk legyen igazunk. És megint nekünk van igazunk abban, hogy igenis nem minden ok nélkül való volt a kisantant felhorkanása. Az okok egész láncolata sorakozik az elfogulatlan szemlélő elé arról, hogy kellett a kisantantnak lármát ütnie és időközönként ezentúl is kénytelen lesz lármát ütni, hadd legyen a világnak min rágódnia és ne érjen rá valahogyan a báránybőrben parádézó kisántantot rajta csípni, hogy dehogy a magyarok rúgják fel a trianoni békét . . . Tessék végig nézni a magyar kisebbségek siralmas kálvária járását. Az utódállamokban a nemzeti kisebbségek jogainak az aláírásaikkal is megerősített sérthetetlensége dacára a magyaroktól elszedik a birtokot, az iskolát, a kulturális javakat, nem is szólva a többi szabadságról, amelyek mindenikéből egymásután és tervszerűen forgatják ki elszakadt szegény véreinket. Ott van a végeláthatatlan sorozata a magyar menekülő üldözötteknek, akik kiutasítva és kifosztva vánszorognak a trianoni határokon át Csonka-Magyarországba, mert ősi földjükön nincsen maradásuk, hacsak nyíltan nem fordulnak minden ellen, ami eddig szent volt előttük és nem versenyeznek ellenségeinkkel a magyarság ócsárlásában. Vaklármájukkal erről az embertelen- j ségről igyekeznek elterelni a világ fi- J gyeimét, azért rágalmaztak eddig és fognék ránk minden elképzelhetetlen i hazugságot a jövőben is. Meg aztán fejükbe szállt a németek sorsa is. Úgy I értelmezik a dolgot, hogy a franciák jóvátételi politikájától rendre elhúzódott olasz, angol, amerikai s ezzel Franciaországra döntő értéket kapott a kisantant támogatása. Ezt tálcán kínálják a franciáknak, csakhogy ellenértékűi ők is úgy ülhessenek Magyarország nyakára, mint patrónu- suk a németekére. A cseh Narodni Politika nem is csinál titkot belőle, írván, hogy nem tűri a magyar jóvátétel törlését és ha a nagyantant mégis megtenné, a kisantant elég erős akaratának érvényesítésére. így akarnak a franciák megszorultságá- ból maguknak előnyt és a magyaroknak újabb bilincseket kiverni. Szó sincs róla: a mesterkedés ördögi és rá vall azokra, akik kieszelték. Mégis van valami, amit kihagytak a számításból. Nem nőhetnek a fák az égig. Mindennek meg van a természetes határa; még az ő falánkságuknak is. A telhetetlenség még soha sem kerülte el a gyomorrontást s nekik is az lesz a végzetük. Legfőképen, ha bennünket egy pillanatra sem hagy ei a józanságunk és sűrű sorokba fogódzkodva egyetértő, egymást megbecsülő fronton elszántsággal nézünk a fejlemények elé. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország. j|' ’M OZAIK. J j írja: Lynkeus, A mozi kolturája. Valahol olvastam: az „Intolerance“ két esztendeig készült. 115.000 ember statisztált benne kétezer lóval. 38 operatőr 40.000 méter fölvételt készített. A film előállítása 5 millió dollárba került, ami a mi pénzünk értékében 200 milliárd korona. A monumentális építkezéseket 30 építész vezetése alatt hatezer munkás végezte. Mikor Babylon ostromának felvételeit készitették, tiz orvos volt a filmvárosban és akadt is nekik elég dolguk; három koponyatörés, tizenegy kéz- és lábtörés, negyven kisebb sebesülés történt. Hatvan mé tér magasból létrástól buknak alá az emberek. Látunk embereket, kiknek testén nyíl fut keresztül. . . stb. Szédületes. Azt mondják ez a „Szeretet“ legnagyobb propaganda filmje. * Ezelőtt két-három évtizeddel, mikor a film bölcsőkorát élte, mikor még ködfátyol képek és kezdetleges mozgóképekkel való próbálkozás szenzációt jelentett, nagy hivatást szántak a filmnek; az ártatlan szórakoztatást, ismeretterjesztést és hatásos propa„Esztergom és Vidéke“ tárcája. Hadácb Imre. Lánglelkü költőnket ünnepeltük és ünnepeljük még mindig s még be sem telt a világ ünneplésével midőn egy másik magyar lángész, Madách Imre, nagy drámairónk születésének 100 éves évfordulóját ünnepeljük. A magyar föld dús termésű emlőjén nőtt fel mindkettő az el nem ismert magyar génius fényes bizonyságára. Amilyen nagyra becsüljük mi más nemzetek lángeszű költőit s iró nagyságait, úgy becsülik, ismerik: és hódolnak külföldön a mi kettőnknek ma; sajnos az is igaz, hogy amenyire azok becsülik és emelik kultuszát övéiknek, mi annyira elhanyagoljuk és még ma is nemtörődömséget mutatunk nagyjainkkal szemben, s különösen méltatlanul Madáchchal. Mielőtt nagy művét méltátnánk „Az ember tragédiáját“, fussunk végig életfonalán. * 1823. január 21-én született Alsó- Sztregován (Nógrád m.) a nagy drámairó, ki Katona Mihállyal, a „Bánk Bán“ szerzőjével, ma a leg-* elsők között foglal helyet a világ nagy drámaíróinak sorában. Szülei kastélyában nevelkedik két tanítója mellett, kiknek érdeme, hogy vizsgáit az I—IV, osztályokból sikeresen végezte a váci piaristák gimnáziumában 1830—34-ig. A felsőbb osztályokat 1835—37-ben. Családja körén kívül alig volt társaságban, ami nagyon előmozdította kedélye zárkózottságát. Sokat betegeskedett s igy ennek is tulajdonítható erősen pesszimisztikus világnézete. írónak készült, de nem volt bátorsága a nyilvánosság elé lépni. 1834-ben meghalt az apja s ez időtől csak könyveiben lelte örömét, a még jobban magába zárkózott ifjú. A 30-as években, mint 15 éves fiú, öccsével, Pállal egy hetilapot szerkeszt „Litteraturai Kevercs“ címen, melynek olvasói családjabeliek voltak inkább. 1837 —39-ben Pestre kerül, a jogot hallgatja. Az egyetemen egyike volt a legelsőknek. A második évfolyamot otthon végezte. Ügyvédi oklevelet, mint patvarista B.-Gyarmaton Sréter István alispán metlett, 1840 dec.-ben szerezte meg. 1843-ban mint tb. aljegyző Nográd- megyének, közpályára lépett. Itt hamar feitünt fényes tehetségével. Szontágh Pál volt legkedvesebb barátja ki által ezután többször megfordult az ottani úri körökben a zárkózott és magányt kereső ifjú. 1844-ben táblabiró lett; később 1846-ban mint élelmezési biztos működött. De minden hivata'os elfoglaltsága mellett. ; 1843—48 ig élte tanulmányának és irói munkásságának legtevékenyebb korszakát. Számos lyrai költeményt, ! néhány elbeszélést és eszthétikai értekezést ir. Ugyanekkor még hat drámát, mind V felv.-ban és jambus- ban. Kettő akadémiai dicséretet nyer. A Csengerv féle Pesti Hiriapba politikai cikket ir. 1845-ben nőül vette í Fráter Erzsébetet, a nógrádi főispán | húgát. Nejével visszavonul birtokára | és ott nagyon boldog családi életet : él. 1848-ban lemond hivataláról beteg- j sége miatt, mely ágyba döntötte. A j szabadságharc után épült fel. Két i évet visszavonultan szűk családi kör- j ben tölt. Két nagy csapás éri ekkor, j 1852 ben politikai bűnnel vádolva | börtönbe kerül. Kiszabadulásakor ; hűtlenné lett neje által feldúlva találja egykor oly boldog othonát. Ez érzékenyen hatott lelkére, csaknem kétségbe esett. A sötétlátás uralta őt ' isméi. 1853—54-ben politikai szaiirá- kot, egy drámát és egy vígjátékot ir. 1857-ben barátjához irt költői levelében már nyomát látjuk annak a nagyszerű gondolatnak, hogy az ember örök gyarlóságát az első emer, Ádám képében testesíti meg. Mig nagy művének eszméje lelkében forrt, nagy változáson ment át, sötét világnézete és pesszimizmusa enyhült. Az Ember Tragédiáján feljegyzése szerint 1859. febr. 19-től, 186C. márc. 26 ig dolgozott. A kész művel felküldte Arany Jánosnak, ki nagy értékét felfedezve a Kisfaludi Társaságnak ajánlotta. A Kisfaludi Társaság azonnal tagjai közé választotta és az volt egyetlen nyilvános ünneplése, midőn székfoglalóján megjelent viharos éljenzés közepeit. Egy drámát ir még és egy „Tündér álom“ cimü drámai költeményt, minek csak első részét tudta megírni, mert a könyörtelen halál 1864. okt. 5-én elragadta a nemzet nagy fájdalmára őt az életből, hogy az örökkévalóságban hirdesse neve mostoha nemzetünk nagyságát ő általa is. * Sok és értékes bírálat, tanulmány jelent m^g Az Ember Tragédiájáról. A mai szám ára 15 kor.
