Esztergom és Vidéke, 1923
1923-12-08 / 97.szám
ESZTERGOM VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A hiv. rész szerk: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési árak: egy évre 18000 K, félévre 9000 K, negyedévre 4500 K, egy hóra 1500 K. Egyes szám ára: hétköznap 200 K, vasárnap 250 K. — Kéziratot nem adunk vissza. Szeretettel hívjuk ezeket is a dol gozók táborába. Legyen végre ez az ország a dolgozó társadalomnak, a munkának szent temploma, melyben csak azok számára van hely, akik a becsülettel dolgozni akarás, a tisztességgel dolgozni tudás szent érzésétől vannak áthatva. Akik ezzel az érzéssel csak kufárkodnak, azoknak jusson eszébe, hogy egykor a szeretet Krisztusa is megsuhogtatta a korbácsot azok felett, akik a templomot meggyalázták. A munkásnak kenyér — a sibernek akasztófa. Ma politikai programnak épen elég. A gyermekvédelem Esztergomban ni. 1 Az elemi iskola gyermekvédelmi hivatása mellett, a gyermekvédelem melegágyai vagy az állandó interna tus jellegű otthonok, vagy legalább a napközi otthonok létesítése. Amit a hitbuzgalommal, a higiéniával s a keresztény pedagógiával el akarunk a gyermekmentésnél érni, azt az ilyen otthonokkal tehetjük testté. Az ilyen napközi otthonokba, főleg téli időre, vagy a nyomorgó szülők gyermekeit vagy a házon kivül dolgozó munkásszülők felügyelet nélküli gyermekeit szokásos, amennyire a létszám megengedi — elhelyezni. A napközi otthonokban a gyermekek csak a nap bizonyos idejét, az iskolánkivülit töltik s alkonyatfelé, mikor a szülők is otthon vannak, hazabocsájtatnak. Ilyen napközi otthont a káptalani szegényházban a városunkban székelő Orsz. Keresztény Gyermekvédő Egyesület (K. Sz. O. Gy. M.) Szenttamáson létesített, mely az idei iskolai évvel 4-ik évfolyamát folytatja. Régi ideám valósult meg létesítésével. Különösen tavaly óta hatása már olyan, hogy a szülők, a gyermekek maguk kérik a felvételt s háromszor annyi gyereket is el kellene helyezni, mint amennyit tudunk gondozni. Sőt játszásra s foglalkozásra az otthonhoz szorosan nem tartozó gyerekek is szép számmal járnak be. Napjainkban, az ország súlyos gazdasági válsága miatt, a napközi fenntartása súlyos gondot ad s az idén úgyszól ván egészen társadalmi adakozásból tartjuk fenn. Hála Istennek, némileg már megmozdult Esztergom szive a szociális intézmények mellett. A lateiner osztály élén a papsággal, a polgári középosztály szépen támogatja pl. a napközi otthont s a felruházási akciót. Mindenesetre még nagy út kell ahhoz, hogy városunkban az egész vonalon megértés s az irgalmasság szeretete gyulladjon fel szorosan vett emberbaráti szociális intézmények s felkarolása iránt. Még mindig fontosabbaknak tartjuk a parádés, a sportoló, a muzeális s mindenféle más társadalmi műveket, mint az alapvető keresztény szociális s kulturális alkotásokat. A szociális érzékre nézve még mindig nem tanultunk eleget a világháborúból. Másrészt társadalmunk még mindég ahhoz szokott, hogy minden jótékonyság főrészét a papságtól várja. Holott a papság sem rendelkezik ma azzal a régi vagyonnal, s bár a rendelkezésére álló vagyonnal óriási terhei vannak, sok intézményt kell fenntartania, azért vezetőieg veszi ki ma is részét a társadalmi adakozásból. Viszont a társadalomnak is be kell látni, hogy ma mindent elsősorban a papságtól jiárni túlhaladott idea és a maga érdekében minden társadalmi rétegnek ki kell venni a részét a közadako zásból. Az is tény, amit keresztény politikusaink is nem egyszer felpanaszolnak, hogy maga a nemzetgyűlés is üres az igazi keresztényszociális alkotásoktól, ami természetesen kihat a vidékre is. Pedig akármennyit vitatkozunk az ország újjáalakításáról, akárhogy is akarjuk közéletünket a keresztény irányzat vágányaira irányítani s akármint is igyekezünk kiépíteni középés felsőoktatásunkat, amit mindennél mégis legelsősorban kellene kiépi énük s amiért a fronton kell minden más előtt harcolnunk s amit fellegek után kapkodó országos kultúrpolitikánk visszafejleszt: az a gyermek s vele kapcsolatosan az ifjúságvédelem. Ez az alap mindennél, ebből indul ki a jövő, erre kell ráfektetni minden erőnket. A gyermekmentés a jövő mentése. Harc a gyermekért! Ezért folyik az ellentétes világnézetek harca. Aki erősebben tudja magához kötni a gyermeket, azé a jövő. Ez minden politikának is a kezdő alapja, hiába megyünk el mellette negélyező, vagy pózoló gesztussal. Láttuk annak hatását a lefolyt szomorú emlékű forradalmakban. Láttuk, mennyire igyekezett a kommün a gyermeket, az ifjúságot magához kötni, agitációja tárgyává tenni. Sokat beszélhetnénk arról is, hogy a szocialista-kommunista szervezkedés napjainkban a bányákban s itt helyben is az üzemekben, a gyárakban menynyire ráveti magát a gyermekre, az ifjú munkásokra. Látom, hogy templom, feszület előtt sok-sok ifjú munkás (még a vasgyárakban lévő tanoncok is) le se veszi kalapját. Észrevehető, hogy a marxismus hár-~ mas dogmája: a vallás, a tulajdonjog, a család s házasság szétrombolása, mily bomlasztólag hat sok-sok ifjú munkásra. A gyáraknak, a mestereknek e jelenségekre riadót kellene tulajdonkép fújni a keresztényszociális megszervezés mellett s éberül őrködni ifjúságuk jövendő szociális kialakulása érdekében. Az ellenségtől bizonyos taktikát sokszor lehet tanulni. A gyermekért a küzdelem rohamai, előőrsei világszerte s nálunk is felvonultak. A fiatalkorú bűnösök száma országosan emelkedik, ami az elhanyagolt gyermek- • védelem eredménye. Sőt, mint nemrég olvastam az Uj Nemzedék-ben, a fiatalkorú bűnösök már tekintélyes számmal az intelligens tanuló osztályokból is rekrutálódnak. Azért legyünk résen. Hisz minden megmentett gyermek vagyont, minden a züllésnek átengedett gyermek csődöt jelent, a társadalom csődjét. Az elhanyagolt, a lekicsinyelt gyermekvédelem, a bűnös szülők miatt a gyermekre is átvitt ellenszenv s közöny a társadalom hajótörését fogja létrehozni, mert ezek a züllésnek átengedett gyermekek 10—15 év múlva ellenségei lehetnek s ezzel felforgatói a normális polgári társadalmi rendnek. A keresztény erkölccsel ellenkezik a gyermekekkel éreztetni a szülő esetleges bűneit. Aki igy gondolkodik, az uszít a gyermek ellen. Ezt azért említem, mert hallottam olyan elfogult s elkapatott felfogást, hogy kár támogatnom a gyermekakcióban a szocialista bűnöző szülők gyermekeit. Tehet arról az a gyermek, hogy szülei rosszak ? Vesszen ezért a gyermek ? Mindezek után elmélkedjünk mindnyájan s tegyünk. Esztergom társadalma s hatóságai kell hogy cselekvőleg is belekapcsolódjanak a keresztény szellemű gyermekvédelembe addig, mig nem késő. A szertelenül mulató Esztergomban még nem olvastam olyan jelentést, mely időnként a gyermekvédelem (a K. Sz. O. Gy. M. egyesületet értem) javára rendezett volna jótékonycélu mulatságot vagy előadást. Sőt a kath. tanintézetek egyidőben püspökkarilag elrendelt váltakozó előadásai a gyermekvédelem javára szintén szünetelnek. Ezek az előadások a gyermekvédelmi propaganda miatt szükségesek. A felhozottak után tehát mi az első tennivalónk ? Elsősorban a népiskola hivatása az legyen, hogy intenzive belekapcsolódjék a gyermekmentő munkába. Igy van ez Angliában és Németországban is. Másodsorban speciálisan Szenttamáson a Napközi Otthon létfeltételeit a gyermekvédő egyesület iránt a városnak oly alapon szükséges biztosítani, mint a többi iskolát. Miután tisztán saját gyermekeinkről van szó, Esztergom Péntek, szombat és vasárnap A Jl (\\ Vf\U ÍTr\a IT\A\ 4 KORONA december 7-én, 8-án és 9-én A ÜVUJL I UJV ^ 1116 iVlü) MOZGÓBAN. Nem kell nekünk se puccspolitika, se liberális ^maszla^ A mi politikánk a dolgozó ö^oájbpiitikája, a munka politikája. .flCTHa mikflg^ háború okozta nyomo^sá^-i^A^príánoni hóhérmunka '•' ^áÍP^^aH^B 1 ^^^ a legelemibb éle^l^óte|BfiflP?amikor alig van szenagy ré^^t^e^r^^ézb^g^^mikor megcsónkit^ órs^á#d^ÉL^^ellenséges vasgyűW* ^É^^^SR^^ 1 LS v elzárja-, — ma á M^^j^Pradás az ''^^r^^hétjük újbÓi-seb^^SÍa meg' csonkított* kifosztott ráfiéban is a mjftéjfhefést, a bükioaMst, a — SlblÜÍ^ 11 e ^S * z d^g y egyesek [szájfipol^hiányzik Jtípnyér, testükről fa rúna, láb^krJl' > M»ipő. Nem elég az, hogy ^évl^^rvaltságosaknak a közelgő télben izzó lesz a kályhájuk, mig milliók könnye fog megfagyni a hidegben. Egy országban csak akkor van rend, nyugalom, megelégedettség, ha mindenki számára biztositva van az emberhez illő megélhetés, ha az állati sorban lenyomorodottakat is felemeljük — az emderhez. Ezt mi, akiket a nyugati kultúr államok vakságukban a balkáni népek mérhetlen étvágyának kielégítésére martalékul oda dobtak, mi, a félelmetesen gyűlölt nemzet, csak önerőnkből, csak úgy érhetjük el, ha a szeretet nevében összefogunk és minden erőnket, minden tehetségünket az alkotó munkának szenteljük. Az mindegy, hogy ki mivel keresi a kenyérért, mivel szolgálja a közérdeket. A szellemi munkásra ép úgy- szükség van, mint a földművesre, a kereskedőre, az iparosra, vagy a gyári munkásra. De ma az életet mindenkinek egy tisztultabb, egyetemesebb szempontból kell tekinteni, mely háttérbe kell, hogy szorítsa az önérdeket és ennek rovására is áldozatot kell, hogy hozzon a közért. Ez a tisztultabb életfelfogás pedig megköveteli, hogy a mai nehéz helyzetben mindenki becsülettel állja meg a helyét azon a ponton, ahová a tudás, a tehetség, vagy a hajlam vetette. De ezen a ponton azután teljes odaadással dolgozzon mindenki, áthatva mindenki, áthatva az együvé tartozás, a kölcsönös segítség szükségének, a szeretetnek érzésétől. A mi nagy nyomorúságunk, a mi rongyos szegénységünk, nem bir el dologtalan heréket, akik csak a változó gazdasági konjunktúrák kihasználásából, a spekulációból, a dolgozók rovására akarnak élni, sőt gaz-i dagodni.
