Esztergom és Vidéke, 1923
1923-07-22 / 57.szám
XLV. évfolyam 57. szám. Keresztény magyar sajté. Vasárnap, 1923. július 22. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Simor Jóno8-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak : egy évre . 3000 K, félévre . 1500 K. negyedévre 750 K, egy hóra . 250 K. Egyes szám ára: hétköznap 30 korona, vasárnap 40 kor Kéziratot nem adunk vissza. Turista Dalárda zászló- szentelése. Az Esztergomi Turista Egyesület dalárdája ma délelőtt a Széchenyi- téren zászlószentelési ünnepet tart. A zászló mindig symboluma bizonyos eszmék szeretetének, ahhoz való ragaszkodásnak, az eszmékért való őszinte és igaz áldozatkészségnek. A megszentelt zászló még ennél is több. Hittel és megszenteléssel való megpecsételése annak, hogy a zászlóval képviselt eszmék nekünk szentek, annál kitartunk azzal a hatalmas erkölcsi erővel is, amit kinek- kinek élő hite ad. Az Esztergomi Turista Egyesület hosszú évek óta minden vonatkozásban megnyerte az egész város és vidék szeretetét. Mindenütt úgy tűnt fel, mint az egészséges szervezkedésnek, a baráti összetartásnak és a fegyelmezettségnek mintaképe ; úgy jelent meg, mint a hazafias érzésnek, az irredentizmus eszméjének hűséges ápolója, a természet szépségeinek, az éneknek, zenének hivatott kedvelője. Kereste az érvényesülés útjait s éveken át tartó komoly munkával sikerült általános megbecsülésre szert tennie. Ápolta és nevelte a bajtársi szeretetet, egymás után sokat érő tartalmas egyéniségeket választott vezetőinek és miközben másoknak tekintélyt adott, önmaga is tekintély súlyára emelkedett. Közreműködött nagyszerű dalárdájával a kath. egyház legnagyobb szertartásainál s nyilvános ünnepélyek emeléséhez mindig szívesen nyújtott segédkezet. Ha valakinek ünnepélyes hangulatra volt szüksége a helyi nyilvánosság előtt, nem nélkülözhette a turisták dalárdáját. Mindenütt megjelent, ahol szükséges, helyes vagy ildomos volt megjelennie és elvitázhatatlanul Esztergom város nagyszámú egyesületei közül a kultúra szolgálatában az első helyet érdemelte ki. Épen azért, amidőn ezen egyesület dalárdája összetartásának több évi próbája mintegy biztosítéka után számos siker birtokában a mai napon zászlót szentel, bizonyosra vesz- szük, hogy ezt az ünnepélyes lépését Esztergom város minden polgárának általános szeretete és nagyrabecsülése kiséri. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar természet aiig-alig alkalmas arra, hogy egyesületi élet kebelében hosszú időn keresztül tagjainak fegyelmezett ösz- szetartásával eredményeket, különösen pedig kuliurális értékű eredményeket tudjon produkálni. Épen az utolsó 2—3 év szolgáltatott felette sűrűn példákat a gomba módra alakult egyesületekre, amelyek egyikmásikában ha fel is lángolt az úgynevezett szalmaláng, az ifjú hév, de kitartás, rend, fegyelem alig mutatkozott és az alakult egyesületek legnagyobb része fegyelmezetlenül szétoszlott vagy a legjobb esetben teljes tétlenségre kárhozott. Nagy örömmel kell megállapítani a Turista Egyesületről s ennek dalárdájáról ennek ép az ellenkezőjét. Baráti szeretet, kölcsönös megbecsülés és szigorú fegyelmezettség tartja össze ennek az egyesületnek tagjait, mely megengedi a kedélyességnek minden helyes mértékét, de nem engedi meg az önként magára vállalt kötelezettségeknek elhanyagolását. Ez a társadalmi együttműködés egyetlen alaptörvénye. Őszintén kívánjuk, hogy a mai ima és ünnepélyes szertartás erősítse meg ezt a szellemet és szaporítsa meg a Turista Egyesület erkölcsi erőit. E város közönsége tisztelettel üdvözli ezen agilis egyesület önzetlenül sokat fáradozó vezetőit s nem szün meg óhajtani, hogy változatlanul megmaradjon ezen egyesületben az az egészséges szellem, amely eddig is és nyilván a jövőre is oly értékes kulturmunkára képesítheti. Dr. Gróh yózsef. A népiskolák visszafejlesztése. Irta : Keményfy K. Dániel. ÍH. Hogy a szenttamási iskolába egész bizalommal bárki adhatja gyermekét, bizonyítja azon tény is, hogy a plébánia területén lakó előkelő családok sőt a belvárosiak is ott iskoláztatták gyermekeiket. Plébánosságom alatt jól emlékszem pld. a Burány, Seyler, Büttner, Vaszary, Szarkássy, Huszár, Vörös, Schwach, Nemes- szeghy, Rajki családok gyermekeire. Szépen megfértek a szenttamási többi gyerekkel. Csak amióta az ellenszenvet átvitték a gyermekekre, s az iskolára is, tapasztalható, hogy több család más iskolába viszi gyermekeit, noha a létszámcsökkenést az általánosságban említett tények is befolyásolták, s mint a lapokban minap olvastam, Budapesten is beállott a háború utókövetkezménye gyanánt az iskolásgyermekek létszám- csökkenése, ez az országszerte tapasztalható tünet. Ha kulturaliter a szenttamási iskolának még jelenlegi tanulói létszáma is a pedagógiai intenziv tanítás szempontjából elegendő az osztott osztályrendszer föntartására, mégis oda kell hatni minden hatósági és társadalmi erőnek, hogy a szenttamási iskolával szemben az igazságtalan, ellenszenves felfogás megszűnjön. A Szenttamáson lakó szülők gyermekei utaltassanak át a szenttamási iskolába való járásra; ha más iskolában sok a tanköteles, onnan is és meg lesz a létszám; az iskolakötelezettségi törvény komolyan hajtas- sék végre minden vonalon s ne engedtessék meg az iskolaköteles gyermekek munkába állítása, amelyre nézve Szenttamáson, tekintettel hogy munkásnegyed, nagy a kisértés. Ha az iskola Szenttamáson redukálódik, úgy a tanulói létszám még inkább csökkenni fog, mert más osztott iskola felé gravitálnak a szülők. Legyen szem előtt még egy fontos szociális pedagógiai szempont. Szenttamáson gyermekvédelmi szempontból a tantestületnek egyénileg is sokat kell foglalkozni azzal a gyermekkel. Keresztény alapon az egyéni nevelés itt mentő alap a jövőre nézve. És ezt a pedagógiai aktust, amelyet a tanítótestület eddig is elismerésre méltó buzgósággal foganatosít, csak úgy lehet elérni, ha a tanulói létszám nem tömött. Osztályonként 20—25 növendékkel ezt a pedagógiai elvet leghatásosabban lehet intenzivebbé tenni. Melegedjék fel társadalmunk a szenttamási iskola mellett s ne engedje, hogy az iskola visszafejlesztésével a gyermekzüllés fejlesztessék. Látom, tapasztalom, mennyire rászorul ez a kis gyermekvilág a felkarolásra, a vele való melegebb foglalkozásra. Ezt a célt szolgálja az iskola mellett a néhány év óta fennálló keresztény gyermekvédelmi napközi otthon is, amelyet a város társadalma a gyer- meklélek értéke miatt, felkarolásával kell hogy magáénak tekintse. Minden kulturmunkában van hálátlanság, van csalódás; s meddig a világ áll, ezek mindig lesznek. De azért, ha csak egy részét tudjuk megmenteni a gyermekiéleknek, már ezért is érdemes a munka és a fáradtság. Újabb időben sokszor haljuk hangoztatni szerencsétlen csonka hazánkban a kulturfölényt, mint ami a nálunknál kulturátlanabb utódállamokkal szemben az igazi talpraállító eszköz. Ennek a kulturfölénynek első indítója, alapja azonban a nagy tömegre nem a felsőbb tudomány, az irodalom, a művészet, a főiskolázás, a fejlett középiskola, hanem az alapvető, a magvető iskolatípusnak, az elemi iskolának a felkarolása, fejlesztése. Hogy erős legyen egy nemzet, első sorban a nép kultúráját kell emelni. E nélkül a többi említett kulturtényező csak ragyogás, csak hiú csillogás. A néplé- lekre, a népművelésre a kulturfölényt a minden áldozattal föntartott és nívósán fejlesztett elemi iskola adja meg. Balkezes az a kultúrpolitika s elég baj, ha az fölülről jő, amely nem a nemzeti tömeglelket fejleszti minden előrelátó áldozatkészséggel, hanem túltengőén ráfekszik a felsőbb oktatásra, mintha egyedül ez lenne a nemzet üdvössége. Tanulhatnánk sajnos az orosz példából. Oroszország felsőbb műveltsége magas színvonalon állott, de ugyanakkor a népoktatás lesülyedt, lenézett állapotban maradt. Minél elhanyagoltabb a népoktatás, a népiélek, annál könnyebben válik talajává a felforgató világnézeteknek. Oroszország ezért lett azután a bolsevizmus melegágya. Vigyázzunk tehát azzal a redukciós népoktatási politikával. Az előrelátó kultúrpolitika fejleszti a népoktatást, nem pedig leszereli. Ez a leszerelő rendszer olyan helyzetet teremt, mint amikor a kő- vagy téglaházat vályogházzal, sárral tákolttal cseréljük fel. Ha ezen igazságot szivünkbe zárnók, akkor semmiféle iskolát s igy a szenttamásit se szabadna redukálni. Videunt consuler. (Vége.) .......... 1 ■■WPwqm Ko márom megye harca. Akaratlan okozói, akaratlan ellenségei lettünk látszatban egy velünk egy sorsra jutott, egyformán lehetetlen helyzetbe került ősi vármegyének. Történelmi tradícióktól körülbástyázott sok vármegyénket, városunkat egy tolvonással elvette Trianon, s legszomorubb talán azoknak a sorsa, amelyek testükben ketté tépve, élet- lehetőségüktől itt is ott is megfosztva, a biztos senyvedés útjára jutottak. Csodákat hiába várunk. A lehetőségek rögös utján gigászi erőt kifejtő kormányunk több csonka megye egyesítése után, Komárom és Esztergom csonka vármegyék egybeolvasztását tűzte napirendre, mi a közeljövőben megvalósul. A megmaradt csonka megyék ösz- szes régi felszerelésével arányában roppant terhével olyan súly az államháztartás mínuszra billegő mérlegén, hogy elvetve minden érzelmi és tradicionális vonatkozást, nem maradhatott más hátra, mint a józan, hideg ész politikájával és számitásaival ezeket megszüntetni, összeolvasztásukkal nagy megtakarítást elérve életképesé tenni. Igaz, hogy régi országunk mindenegyes megyéje egy autonom kis állam volt, fekvése, berendezése szerint is,
