Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 121. szám
XLIV. évfolyam 12L szám. Keresztény magyar sajté. Vasárnap, 1922. november 19, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor Jáno8-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hiMatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs : Előfizetési árak: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. egy évre . 600 K, félévre 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egy es szám ára : hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Kéziratot nem adunk vissza. Esztergom vármegye és város zsidóstatisztíkája* Amikor 1919. augusztusában másutt még a munkástanácsok uralkodtak, Esztergom szab. kir. városában már kilobbant a nemzeti érzés tüze és a városunk különben békés közönsége hirtelen meglátásában tudatára ébredt annak, hogy az őszirózsás forradalom és a véres kommunizmus eseményeiben az egyik vallásnak, vagy ha jobban tetszik népfajnak túlnyomó része volt. Akkor a zsidóság térfoglalásáról beszélni és hiteles számadatokkal mutatni ki azt az ösztönszerü- leg megérzett valóságot, hogy a zsidó ság Magyarországon — számarányát véve tekintetbe — kedvezőbb elhelyezkedést biztosított magának, mint amilyen számánál fogva joggal megilette volna, annyi lett volna, mint olaj a tűzre, eredményében pedig az eseményeknek talán nem kívánatos elfajulásához vezethetett volna. Ma azonban, amikor Esztergom városban is teljes a nyugalom és ismét megvan a nyugodt mérlegelés lehetősége, amikor úgy látszik, hogy már teljesen elfelejtettük a közelmúltat és mintha újból jóbaráti kezet nyújtanánk azoknak, kiknek egy-két nappal ezelőtt — okkal vagy ok nélkül — ellenfelei voltunk, nem fog ártani ha kissé részletesebben tekintünk bele abba a kérdésbe, hogy Esztergom megyében, a magyarságnak ez ősi telephelyén és Esztergom szab. kir. városban, a magyar katholicizmus e középpontjában ugyan milyen helyet foglal el a zsidóság ? Tárgyalásunkban szigorú tárgyilagosság lesz a kísérőnk, módszerünk pedig a statisztika szigorú adatainak felsorolása, mig a következmények elvonását nyugodt lélekkel bízzuk azokra, akiknek kezébe e sorok kerülni fognak. Magyarország s igy Esztergom vármegye és város lakóságának első statisztikai felvételét II. József 1787- iki népszámlálásban bírjuk. Akkor Esztergom vármegye lakósága 43.550 lélek volt, ugyanekkor a zsidóság 331 lelket számlált, ami 0'8%-nak felelt meg. Amikor 1805-ben az ország nem nemes lakóságáról készült összeírás, ez a szám 1'0%-ra emel kedik; Nagy Lajosnak 1825-re vonatkozó adatai szerint 1 *3°/o; 1840-ben Fényes Elek statisztikája szerint 1'2%, az 1850 ben megtartott osztrák * Lapunk f. hó 12-iki számában ugyan már magjelent a zsidóság térfoglalására vonatkozó statisztikai összeállítás, a jelen dolgozat azonban speciálisan Esztergom megyére ée városra vonatkozik s igy talán nem veszített aktualitásából. népszámlálás szerint pedig 2.5°/o-ot tesz ki a vármegye zsidó lakóságának száma. Az adatok igen tanulságosak. Bár mily lassúnak látszik is az emelkedés, a valóság az, hogy mig egész Magyarország lakósága 1787-től 1850-ig 6,400.000-ről csak 9.300 000- re emelkedik, addig Esztergom megye zsidóságának száma ugyanazon idő alatt megháromszorozódik; ugyancsak jellemző az is, hogy mig 1825- től 1840-ig a % szám ©7°/o-kal csökkent, a 40-es és a közvetlenül következő idők szabadelvüsége a zsidóság szaporodásánsk uj lendületet ad és megyénk zsidóságának száma 10 év alatt éppen a duplájára emelkedik. Igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ezen elősorolt számadatok az országos átlagnak alatta vannak, mert ha van is olyan országrész : a Tisza-Maros szöge, amelynél megyénk zsidóságának száma csaknem kétszerte magasabb (ugyanezen időben ezen országrész zsidóságának száma 0'2, 0‘3, 0'5, 0'7 és 1'30/*), az egész ország zsidóságának % számai a fent megjelölt időpontokban 1-3, 1-8, 2 1, 2 6 és 3'7°/o. Igen érdekes a kiegyezés utáni adatok is. Vármegyénk zsidó lakóságának száma 1869-ben 3’3e/e, ami 1890-ben 37%-ra nőtt, mig 1910 ben 3'0%-ra csökkent. Ekkor kezdődik tehát már a zsidóság szaporodásának csökkenő iránya, amely Esztergomra nézve az 1910-es népszámláláskor 07%-kal érezteti hatását. Megjegyezendő. hogy ebben az időben már nemcsak a Tisza-Maros szöge, hanem a Dunántúl és a Királyhágón túli országrész (Erdély) is kedvezőbb arányszámot mutat Esztergom megyéénél (Erdélyben pld. 1*2, 17, 2'4°/o a zsidóság arányszáma); s hogy az országos átlag a jelzett években 4'0, 47, majd igen mérsékelt emelkedéssel 5%-ot ért el, annak csak egyes országrészek szvkatlanul magas zsidósürüsége az oka, mert vannak országrészek, ahol 1910 ben 8*1, 7'8, 7‘6%-ot ér el a zsidóság. (Tisza jobb partja, Duna-Tisza köze és Tisza balpartja.) Kedvezőbb az arány, hogyha Csonkamagyarország adatait vesszük figyelembe — természetesen az 1910- es népszámlálás adatainak megfelelő felhasználásával, minthogy az 1920. évi népszámlálás adatai nincsenek még feldolgozva. — A megcsonkított Esztergom vármegye 53.725 lakósa közül ugyanis 1596 a zsidó, tehát az egész népességnek 3%-a; vagyis megyénk zsidó % száma a trianoni békekötés után is ugyanaz marad, ami volt az előző években, holott az egész ország zsidóságának száma 5'0 rói 6'2-re emelkedik, egyes részekben pld. a Duna-Tisza közén pedig 9'1%-ot ér el. Erősebb a növekedés Esztergom szab. kisvárosában; 1825-ben 12.884 lélekből 258 a zsidó, vagyis 2%. 1869-ben már 4'9°/o, 1910-ben pedig, amikor az egész megye zsidóságának % száma 07%-os csökkenést mutat és csupán 3 0%-ot tesz ki, 5'2°/o-ra emelkedik Esztergom zsidóságának száma. Ezzel szemben a hasonló népességű városokban — talán csak Sopron kivételével, hol a °/o szám növekszik és 6’6%-ot tesz ki — a zsidóság száma csökken (Kiskunhalason pld 0'2, Nagykőrösön 0'5 % a csökkenés), bár vannak egyes városok, ahol a zsidóság még sokkalta nagyobb mértékben szaporodott, úgy hogy pld. Vácott és Kassán, ahol 1825-ben 07, illetőleg 0 0 a zsidóság (y. száma, 1910-ben e szám 11'3%-ot, illetőleg 15'2°/o ot tesz ki. Mint jellemző tényt megemlítjük, hogy a Tisza-Maros szögének városai — ezen országrészben a fentebbiek szerint igen kicsi a zsidóság száma — sokkalta nagyobb zsidósürüséget mutatnak, mint az illető országrész általában. (Vége köv.) Pusztaszántói. ► o ^ ♦ O ♦ 4» 14» ♦ ^ ^ < Szalézianusok ünnepe Szentkereszten. Mindenszentek ünnepén Szentkereszten a szaléziaknál tizenhat ifjú noviciust öltöztettek be Don Bosco. rendjébe. Tizenhat lelkes, átszellemült ifjút ugyancsak lelkes ünnepséggel. Oltár, templom és a lelkek egyképen virágosak voltak az örömtől és meghatottságtól, amelyet kiváltott az a szép szertartás, amelyek folyamán az ifjak világi ruhájukat levetve, Don Bosco atyjuknak öltönyét magukra öltötték. A lélekemelő szertartást Domonkos István nyulfalui esperesplébános (Győrmegye) végezte. Ámde mindennél legszebb az a bensőséges fölkészültség, amellyel az a tizenhat ifjú levita idáig a Don Bosco atya hajlékának portájáig el jutott. Az az úgynevezett „kiképzés“, a melynek révén á tiszteletreméltó elöljárók őket méltónak találták, hogy a szaléziak hadseregének kezdő apostolai legyenek. Mert ők immár teljesen beleilleszkednek a nagy és lelkiséggel élő családba. A régi. szentkereszti zárdának szive dobbanása ennek a családnak az élete. Ez a vén, nagy múltra visszanéző épület, amely szolgálta a Pálosokat, vagy akár a mezítlábas na- zarénusokat, ez most megilletődő ko-1 molysággal rejti otthonába Don Bosco gyermekeit, akiket az isteni Gondviselés csak tegnap ültetett be magyar hazánkba. Uj levegő, uj világ, uj élet, nagy céloknak sajátságos eszközökkel való elérése lebegi körül az öreg épületet és a tisztába vált régi zárda templomot. A tizenhat noviciust itt nem úgy tanították, hanem lélekben úgy szülték újjá a szalézi elöljárók. Kora hajnalon tudtak elmélkedni az oltár előtt, az apró cellákban tanulni, a remek őserdő széleken, termő tisztásokon tudtak dolgozni, burgonyát szedni és az erdők mélyében a „jó halálról“ ismét elmélkedni. Ezeket az ösvényeket mutatták meg a szalézi elöljárók ezeknek az ifjaknak oly formán, hogy tudtok-e, akartok-e és szerettek-e abban a világban élni I És ők cselekedettel bizonyítottak rá, hogy igenis: tudunk, akarunk . . . Oly szép a szegénység 1 . . . Don Bosco atyánk különös uj és díszes öltözetben tárja ezt elénk. így szelleműit át a tizenhat ifjú levita most mindenszentek napján a szentkereszti oltárnál, amikor a tem- lom tele volt szülőkkel, vendégekkel, rokonokkal és a messze környék híveivel, hogy lássák és élvezzék azt a szép szertartást, ahogy a kedves leviták az ő atyjuknak öltönyébe öltöznek. Bizony az örömnek sok könnye hullott ekkor a lelkes meghatottságtól. Az egész ünnepnek pedig valóban koronás záradéka volt a finom és nemeslelkű szalézi szentkereszti igazgató, aki a szaléziaknak külön lelki módjával ölelte magához ifjú gyeg- mekeit és súgta a fülükbe vagy a szivükbe, hogy: gyermekek most már kiváltképen nemcsak dolgozni és imádkozni, hanem amint Don Bosco atyánk mondja — kitartani ! És ahogy a többi szalézi atyával magához a gyermekeit, barátait vagy akár testvéreit, látszott, hogy azok nagyon eggyek, mint igaz, osztatlan és egész, egymást értő család. A szép templomi ünnep után a régi kolostorban szalézi módon pompás lelki élvezettel szolgáltak a szaléziak. Ebéd alatt és este diszgyűlés formában, amely az ő nyelvükön „akadémia“, szavalatok, énekek, felköszöntők és felolvasások mulattatták a vendégeket. A vitézi telek. A magyar állam védelmében kitűnt feddhetlen honfiak részére a haza el nem múló hálája jeléül ingatlanok adományozhatok aképen, hogy az adományozott ingatlanhoz
