Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 103. szám
XLIV. évfolyam 103 szám Keresztény magyar sajté Vasárnap 1922. szeptember 17. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 360 K, félévre 180 K, negyedévre 90 K, egy hóra . 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 3 korona, vasárnap 5 korona. Kéziratot nem adunk vissza. A guruló pénzek. Oroszország s a Balkán államok titkos diplomáciájában mindig nagy szerepet játszottak a guruló pénzek. Aranycsengés mellett szőtték a királygyilkosságok, a politikai merényletek, országpusztitások sötét terveit. Ezek a pénzek messze elgurultak s Magyar- országon a háború végefelé nagyban elősegítették a kommunista szervezetek terjeszkedését. Gurult a rubel, kegyetlen volt a sors, ezer éves hazánk határváraira idegen zászlók kerültek, a végeken a kisantantba tömörült balkáni népek osztozkodtak. Az igazságtalan juss azonban nem hagyott és nem hagy nyugtot nekik. A magyarok lélekzet- vétele is rettenetét ébreszt bennük és minden megszerezhető fegyverrel igyekeznek a lélekzetvételt megakadályozni. A népek szövetsége tanácskozásokat folytat és programpontjai közt ott szerepel Magyarországnak a szövetségbe való felvétele is. A felvétel annyit jelentene, hogy a magyar politikusoknak is alkalma nyilna az ország panaszait, sérelmeit a Népszövetség elé terjeszteni, a világ elé tá- hatnák az atrocitásokat, hogy a szer- bek, a csehek, a románok hogyan sanyargatják elszakított testvéreinket. A kisantant természetesen mindent megtesz, hogy a szövetségbe való felvételt megakadályozza. Nemrégiben hallottuk, hogy a kisantant sajtójának képviselői közös értekezletet tartottak, a közös támadó front kiépítése érdekében. Azóta a kisantant sajtójából a legképtelnebb híradások járják be a világot, melyek mellett a bécsi emigránsok nagystílű hazudozásai is eltörpülnek. Azt hi- resztelik, hogy a Magyar Kettős Kereszt Szövetség és az ÉME tagjai a koronázási ünnepségek alkalmával levegőbe akarták röpíteni a román királyi család tagjait és a külföldieket. A híradásban előforduló ellenmondások elárulják alaptalanságát és a vele elérni vélt gonosz szándékot. Az is érdekes, hogy egyes politikai körökben a koholmányokkal kapcsolatban a cseh miniszterelnök kezét is felfedezték. Sőt itthon Magyarországon is érezhető Benes keze. Gurul, vagy repül a szokol. Azzal egyidőben, mikor a kisantant rohama megkezdődött, az emigránsok itthoni barátai, úgyszintén egyes fővárosi lapok részéről rokonszenves hangok hallatszottak különösen Csehországgal szemben. A szocialisták, nehogy a magyar kormánynak használjanak, nem mentek el a bécsi interparlamentáris konferenciára. Magyarország ellenségei karöltve harcolnak. Gurul a szokol. Ha nem vigyázunk, utat vés annak az aknának, mely hazánkat már kétszer felrobbantotta. Kló. £ Hivatalos rész. g 3263. ai. 349. kgy. 1922. szám. Tárgy : A vármegye alispánjának előterjesztése „Napidijak és utazási költségekéről szóló vármegyei szabályrendeletnek a napidijaknak és a hivatalos kiküldetéseknél felszámítható egyéb illetményeknek az 1922. évi 5200. M. E. számú rendeletben foglaltakkal való összhangba hozatala iránt. HATÁROZAT: Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye alispánjának előterjesztése alapján figyelemmel az 1904. évi X. t. c. 1.. §-á- ban foglalt ama rendelkelkezésre; mely szerint „a vármegyei alkalmazottak ugyanazon illetményekben részesülnek, melyek az állami tisztviselők megfelelő fizetési osztályaira nézve törvényben vagy törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott*ren- deletben meg vannak állapítva“ s egyszersmindenkorra kimondja, hogy a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak a hivatalos kiküldetéseknél ugyanazon napidijakat és egyéb utiilletményeket számíthatják fel, mint amilyen napidijak és uti- ilietmények felszámítására az állami tisztviselőknek s egyéb alkalmazottaknak az érvényben álló rendeletek alapján igényük van, természetszerűleg a felszámítások mérve, korlátozása, valamint a kiküldetéseknél felszámítható illetményekkel kapcsolatos kérdések tekintetében is mindenkor az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottakra vonatkozó jogszabályok az irányadók. Mindezek előrebocsátása mellett a törvényhatósági bizottság az 1922. évi 5200. M. E. számú rendeletnek megfelelőleg a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak által hivatalos kiküldetésük alkalmával felszámítható napidijak összegeit az 1922. évi julius hó 1-től kezdődő hatály- lyal a következőkben állapítja meg: u. m. az V. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 560 K, a VI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél j520 K, a VÍI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 480 K, a VIII. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél ,440 K, a IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 400 K, a X. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 360 K, a XI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 320 K, a kezelők és; kezelőnőknél 300 K, a dijnokoknál 270 K, az altiszteknél 210 K, a szol-; gáknál 180 K. Megjegyzi a törvényhatósági bizottság, hogy olyan esetekben, amelyekben a kiküldetés (kirendelés) egy és ugyanazon a helyen huzamosabb \ ideig tart, a teljes összegű napidijat a kiküldetésnek (kirendelésnek) első hatvan napjára lehet felszámítani, a kiküldetésnek (kirendelésnek) hatvanegyedik napjától kezdve pedig annak egész tartamára csak a fentebbiek szerint járó napidíjnak a felét lehet felszámítani. Egyben a felszámítható, bérkocsi dijak és fuvarpénzek mérve tekintetében a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottaknál az 1922. évi julius hó 1-től kezdődő hatállyal az 1922. évi 5200. M. E. számú rendelet 3., 4. és 5. pontjában foglalt rendelkezések bírnak kötelező erővéT nevezetesen: 1. olyan kiküldetéseknél (szolgálati utazások, kirendelések esetén, melyek egyhuzamban íhárom napnál vagyis hetvenkét óránál hosszabb ideig tartanak, a vasúti vagy hajóállomásig, illetve a hajóállomástól való minden egyes menetért Budapesten 160 K, egyéb helyeken pedig 100 K bérkocsi dijat lehet felszámítani ; a három napot vagyis hetvenkét órát meg nem haladó kiküldetések (szolgálati utazások, kirendelések) esetén minden egyes menetért Budapesten 60 K-t, egyéb helyeken pedig 40 K-át lehet bérkocsidij 'címén felszámítani, bérkocsi dijat azonban — feltéve, hogy bérkocsidij felszámításának egyáltalán helye lehet — továbbra is csak olyan hivatalos kiküldetés (szolgálati utazás, kirendelés) esetén lehet felszámítani, amelynél az elutazásnál igénybevett vonatnak vagy hajónak menetrendszerinti indulási ideje és a visszautazásnál igénybevett vonatnak vagy hajónak menetrendszerinti érkezési ideje között tizenkét óránál több idő telt el. 2. Mindazok a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akiknek a hivatalos kiküldetések és át- költözködések alkalmával járó illetményekről szóló szabályzat szerint — a tengelyen (szekéren) megtett utakért fuvarpénz jár, mindazokban az esetekben, amelyekben fuvarpénz felszámítására jogosultak, kilométeren- kint húsz korona fuvarpénzt számíthatnak fel. Ezen határozatát a törvényhatósági bizottság a „Napidijak és útiköltségekéről szóló vármegyei szabályrendelethez hozzáfűzni rendeli és kijelenti, hogy az ezen szabályrendeletnek a fenti határozattal ellentétben álló részei hatályukat vesztik, j Ezen határozat a Vármegyei Hivatalos Lapban közzéteendő azzal, hogy jogában áll ellene a vármagye összes adófizető polgárainak a megjelenést követő 8-ik napjától számított 15 napon belül a vármegye alispánjánál benyújtandó s a m. kir. Belügyminiszter úrhoz címzett feleb- bezéssel élni. A felebbezési idő lejártával ezen határozat jóváhagyás végett a m. kir. Belügyminiszter úrhoz felterjesztendő. Kelt Esztergomban, a vármegye törvényhatósági bizottságának az 1922. évi augusztus hó 30. napján tartott rendes közgyűlésében. Kiadta: REVICZKY, vm. II. főjegyző. HÍREK. in Egymásért! A rövidülő napok, a borongó ősz mindég lehangolok voltak az érző emberre nézze. A tél előhírnöke az ősz most nemcsak a kedélyre hat, hanem indokolt félelemmel tölt el minden magyar embert, ha rágondol a munkátlan télre és annak minden nyomorúságára. Még gerezdet érlel az őszi napsugár, de a drágaság már oly ijesztő mértékben nő, hogy szinte rettegéssel tölti el a szegény családapát és gondolkodóba ejti a módosabb osztálynak ama részét, amelynek minden gondolata a megcsonkított, kirabolt, megalázott Magyarország újraépítése. Midenki tudja, hogy a felforgató elemek minden eszközt megragadnak, hogy válságos helyzetbe hozzák a forradalmi_ romlásokból alig kilábolt országot. És most itt kopogtat ablakunkon a felforgatok leghűbb szövetségese, — a nyomor. Az üres gyomrú, rongyos, mezitlábos ember mindenkor hamarább volt kapható a zendülésre, mint a módos elem. A nyomor enyhítése tehát most nemcsak emberbaráti, hanem hazafias kötelesség is és szinte hazaáruló1, közé sorozzuk azokat, akik bár tehetnék, féktelen pénzvágyukban elzárkóznak a segély elől. Ha eddig a jótékonyság csak erény volt, most szigorú kötelességé lett. Kötelesség pedig nemcsak az országgal szemben, hanem saját jól felfogott érdekünkben is. Vagyonúnkat csak úgy tudjuk biztonságban tartani, ha megszüntetjük a nincstelenek, a munkanélküliség miatt nyomorba taszítottak Ínségét. Országszerte sajnosán tapasztalták azt, hogy minden jótékony akcióban a lakosság nagyon csekély része vett részt, mig nagyon sokan félreállottak és ráfordították pénzes ládáik zárjára
