Esztergom és Vidéke, 1920

1920-02-01 / 26.szám

Esztergom, 1920. XLII. évfolyam 26. szám. Vasárnap, február 1. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 95 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szánvára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. Horthy parancsa. A fővezérség, hogy állásfoglalását úgy az alárendelt csapatok, mint a közönség előtt leszögezze, a következő parancsot adta ki: A koncentrációs kormány megalakulását annakidején, mint a nemzeti hadsereg fővezére, közvetítettem az ántánt megbízottjával és írásban vállaltam a felelősséget a jogrend fenntartásáért, azon határozott kikötéssel, hogy ezen koncentrációs kormány vezesse az ország ügyeit a tiszta választások lezajlása után összeülő nemzetgyűlés megalakulásáig. A megállapodást csak úgy értelmezhetem, hogy a nemzetgyűlés megalakulása után egy ideiglenes államfőt választanak, ennek kezébe adja át a koncentrációs kormány a mandátumát és ezen ideiglenes államfőtől nyeri azután megbízatását az új miniszterelnök. Szükségesnek tartom a fővezérség ezen álláspontját a parancsnokságoknak és csapatoknak kihirdetni és a közönségnek is tudomására hozni, — mert feltett szándékom, ezen álláspontomnak minden, bárhonnan jövő, az eredeti megállapodással ellenkező törekvéssel szemben érvényt szerezni. Az ország érdekében állónak tartom ugyanis, hogy a koncentrációs kabinet csak a törvényes formák betartása mellett adja át helyét az újonan megalakítandó minisztériumnak, hogy igy minden, az ország külpolitikai helyzetét és gazdasági életét veszélyeztető rázkódtatás elkerülhető legyen. A nemzeti hadsereg és a karhatalmak fegyelme és hazaszeretete bizonyítékul szolgál nekem arra, hogy feltett szándékomat minden körülmények között keresztülvigyem. Horthy, s. k. U] irányzat felé szárnyal merész lendülettel a jövő horizontján a magyar politikai öntudatnak a feledés hamujából újjáéledt ifjú, életerős főnixmadara. Kemény, nyugodt, határozott ívben tör előre megmásithatlan céllal az ország újjáépítésének síkján, melyet a lethargiájából föleszmélt nemzeti öntudat rajzolt meg a jövő derengő égboltján . . . A tettrekész, a munka energiájától s vágyától duzzadó munkáscsapatot, melyet a fesztelenül megnyilatkozó politikai közfelfogás toborzott össze egy táborba, lelkes örömmel köszönti a már-már reményvesztett, bús apathiában sínylődő magyar nép... A komoly, nehéz, felelősségteljes munka jegyében s tudatában összeülő új magyar parlament ezúttal először képviseli igazán a népakaratot, mely részben a keresztény, részben az agrárérdekek érvényesítése céljából bízta meg e nemzetgyűlést az országos közakarat s közszellem képviseletével. Letűnt a politikai élet színpadáról a hamis, festett világ harlekinja, az alkotmányosnak csúfolt élet zsonglőrje, kinek egyetlen becsvágya a képviselői titulus s a miniszteri kézszorítás volt s elfoglalta helyét a józan, okos életfelfogás s a hazája sorsáért való aggódás félelem s gáncs nélküli lovagja. Aki a nemzetgyűlés új küldöttei közül azzal a rejtett tendenciával ment bele a választási küzdelmekbe, hogy siker esetén majd csak ad a jó Isten a hivatalhoz észt is, amellyel végig lehet szélhámoskodni s ámítani a — mondjuk — két éves turnust, az hamarosan csalódni fog önmagában s meg fogja ismerni az új irányzat felé röppenő ifjú sasmadár szárnycsapásának erejét, mely el fogja söpörni nemcsak a politikai, de a közélet teréről is mindazt a sok bomlasztó, erjesztő anyagot, azt a sok képmutatást, azt a tömérdek csalást, ami az országot a múltban a romlás szélére juttatta. A mult bűneit nem lehet megbocsátani és sajnos, a bűnösök helyett az ártatlanoknak kell majd nehéz munkában vezekelnie. De ebben a munkában s ebben a felelősségben szolidárisnak keli lennie a nemzetgyűlés tagjaival minden egyes választópolgárnak, — legyen az nő, avagy férfi, — ki szavazatával az új irányzat ilyen elismerésreméltó megteremtésében közreműködött s kialakításában részt vett. A májusi gyöngyvirágos hajnalhasadás lehet az álmodozók ideje, de a mostani gyászos, véresen komoly órák nehéz kötelességeket rónak ránk, mindenkire, nőre, férfira egyaránt. Féltünk, hogy az augusztus eleji nekilendülés csak múló szalmaláng lesz, de a választások eredményében kellemesen, örvendetesen csalódtunk. Az új irányzat, a keresztény és nemzeti öntudat felébredését nem követte a bódultságba, az apathiába, a narkózisba való visszaesés: a fellobogó láng erős máglyatüze bevilágította, bemelegítette a fáradt lelkeket. Új életerő, megizmosodott, megacélosodott lelki, faji, nemzeti öntudat ébredt a lelkekben ennek a szent fellángolásnak hevétől, erejétől. S ennek az újjáéledésnek ifjú levitái, apostolai s öreg pátriárkái hirdetni fogják a nemzeti s keresztényi öntudat szent igéit a nemzet templomának oltárlépcsőjéről, melyre igaz áhítattal borul le majd minden magyar lélek. Ez a megerősödött öntudat fogja újjáteremteni ezt a szegény országot s mi ettől a megújhodástól bár nem várunk csodákat, bizón reméljük békés existenciánkat, a tisztességes munkaalkalmat, a nyugodt otthont, becsületes kultúrát, megelégedett tömegek tisztes munkájának biztosítását s a vasárnapi levesünkbe azt a világtörténelmi főtt tyúkot, — nem pedig aszupremaciális törekvések, vagy elnyomatások folyton rezgő pókhálóját, melybe egymásután keverednek bele politikai dongók s virágporral megrakott méhek, hogy aztán vérszomjas pókok kiszívják belőiük az életképességet. Az új irányzat, mely felé megindultunk, vagy absolut tisztességes, korrupció és protekciómentes lesz, vagy a politikai életbe belevitt nagy tömegek csalódását az általános bukás fogja követni. S ez a bukás akkor magával fogja rántani a merész lendülettel szárnyaló íőnixmadarat is, hogy elégve, soha, soha többé új életre ne támadhasson. Hát ettől mentse meg ezt a szegény országot a jóságos Gondviselés 1 . . . Sz. Az esztergomi magyar nőkhöz. Ismeretes, különösen a hölgyek körében az a kedves köszöntés, hogy »Magyarország sorsa az én kehemben van." Vagyis ahogyan gondolkozom, ahogyan cselekszem, ahogyan dolgozom, ugy válik ez hazám hasznára, vagy kárára. Igen, az én kezemben van Magyarország sorsa, mert másként fog az alakulni, ha mi nők dolgozni fogunk rajta és másként, ha nem. Legyőzőink megakarnak nyomoritani, koldussá, szegénnyé akarnak tenni bennünket ; de azért mégis mi rajtunk áll, hogy koldusok, szegények leszünk-e? Ha talpra állunk és dolgozni akarunk s dolgozunk, termelünk is. — mindnyájan kivétel nélkül, — akkor édes hazánk fejlődését mi sem akadályozhatja meg. Fiainak munkája fogja Magyarországot ismét a fejlődés útjára terelni, de nemcsak a fiak, a magyar haza leányainak munkája is. Mi magyar