Esztergom és Vidéke, 1919
1919-04-13 / 28. szám
Esztergom, 1919. Vasárnap, április 13. XLI. évfolyam 28. szám. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., , A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLPTŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK A KIADÓHIVATALBA KÜLDENDŐK. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT NYILTTÉR SORA 50 FILLER. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egy Évre i6 k fél évre egyes szAm Ara 20 fillér. 8 K Kultúra és civilizáció. Nincs két szó, melyet any- nyit emlegetnének napjainkban, mint a kultúrát és- civilizációt; és nincsen két fogalom, melyeket annyira félreértenének s összekevernének, mint e kettőt. Az utóbbit többnyire egynek veszik, vagy legalább is majdnem azonosnak tartják az elsővel. Pedig ha sokszor együtt, vagy helyesebben egymás nyomában járnak is, szembeötlően eltérő sajátosságaik vannak, melyek pontos elkülfó ítést követelnek. A kultúra fogalmával, melyet magyarban a műveltség névvel szoktunk nevezni, jobban tisztában vannak az emberek. Általában tudják, hogy ez tartós benső (ész-, szív- s akaratbeli) és külső (fellépésbeli) állapot, melyet csak nehéz és hosszú munkával lehet megszerezni. Tanítás és nevelés révén jutunk birtokába; s ha egyszer sajátunkká vált, nem egy köny- nyen vesztjük el, mert amint nem máról holnapra lett, úgy nem is szünhetik meg hirtele- nében. Miként egyes ember évtizedekig küzd-fárad, míg a kultúrát sajátjává képes tenni, úgy a nemzeteknél évszázadokra, sőt ezredekre van szükség, hogy a műveltség magasabb fokára juthassanak. Vagyis a kultúra fejlődése lassú, mint a tölgyé; de a kimúlása is ugyanilyen, miként a görög-római kultúra példája fényesen igazolja, A civilizációt a kultúrával szemben magyarul elvárosiaso- dásnak lehetne nevezni. Eredményei a tisztaság, egészséges és kényelmes lakás, tetszetős öltözködés, jó modor, úri életmód, stb. Nem kell egyéb hozzá, mint tehetősség s egy kevés élelmesség és akarat. Egykettőre elsajátítható; de persze megfelelő jómód hiányában gyorsan el is tűnik. Tulaj dd«-- képen csak külső velejárója a kultúrának, de mint a vagyo- nosság egyik természetes következménye magában is je- lentkezhetik, amint jelentkezik is mind egyeseknél, mind népeknél. Való értéke a kultúráéhoz képest csekély. Jól mondja Wilde Oszkár egyik aforizmájában : „A civilizációnak nem köszönünk egyebet, csak kényelmet.“ Sajnos azonban, az emberek nagy része ebben látja élete főcélját ; s ha elérte, avval áltatja magát, hogy a kultúrának is birtokába jutott. Ez utóbbi megállapítást saját nemzetünkre is bátran alkalmazhatni, mert tiszta igazság, hogy általánosságban mai napig még inkább civilizált, mint kulturált nép vagyunk. A kultúra nálunk még jobban csak kis csoportok tulajdona, mint széles néprétegeké. A kialakulóban lévő új szociális világrend egyik első feladata, hogy ezen változtasson, hogy a valódi kultúra világosságát és melegét a „profanum volgus“-ra is kiterjessze, melytől eddig úgyszólván félve őrizték azt. Természetesen ez óriási és igen nehéz feladat, de nem lehetetlen. Az első lépés magától érthetően a civilizálás kell hogy legyen, mert Magyarországon a proletártömegek nagy része még a civilizáció áldásait sem ismeri. Ezt keli megszereznünk elsősorban neki, hogy kedvet kapjon tőle a külső máznak belső : műveltségi tartalommal való megtöltésére. Ámbátor ugyanis a civilizáció voltaképen külsőség, mégis csak tagadhatatlanul ösztön arra, hogy kulturális vágyakat ébresszen és ápoljon az emberekben. Csémy. „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Meletigetés. Velünk fogott fegyvere a cseh s a horvdt, A tót megölt, bosnyák leszúrt sok ellent; — Együtt jogos szenvedni vég e sorsát. .. A harc, ha bűn, szlávokra szinte bűnt kent, S ezek honán ellen nem ejte csorbát, Csupán reánk küld vészt — gálád, kegyetlent. Jó üzlet. , Kártérítés nélkül kössük meg a békéit“ Valamikor, nem rég a békét igy kérték. Most, hogy fegyvereinket békésen letettük, Kufár népzsebeket töm be minden tettük. Együtt élvezhetnék a béke áldását, Mámoros áldástól a békét nem látjákAz áldásos békét kegyesen kínálják — 5 kérik a magyarnak harminc milliárdját- Kerényi Rezső. Náci. (Folytatás.) Milyen magyarázata lehet Jolánka fehér szekfűjének, amit ő oly szerelmesen igazgatott mellén, aminek látása ábrándok világába ragadta a szép leányt, sőt könnyeket csalt égkék szeméből ? András-nap előtt egy hónappal elegáns százados került Jolánkáék városába, onnan ahol Jolánka legidősebb bátyja ügyvédeskedett. Mint jó barát, Ígéretet tett, hogy felkeresi az özvegy anyát barátja fiúi üzenetével. Az első látogatás elég alap volt arra, hogy többször léphette át Jolánkáék küszöbét. Ő lett az egyedüli ritka férfivendég. Scheitl századost kezdte vonzani a szép leány, akihez Jolánka is eléggé vonzódott. A tetszés, a vonzalom szerelemmé jegecesedett. Ő hozta András-nap előtt a fehér szekfűt, amikor két havi katonai tanfolyamra távozott a városból. Titkos volt Jolánka szerelme, de négyheti ismeretség alatt oly mély lett, hogy egymás között az eljegyzést és a lakodalmat elhatározták a fiatalok a tanfolyam befejeztével. Titokban tartották megállapodásukat, levelet sem váltottak feltűnés elke-1 rülése végett a két hónap alatt... Lassan készítette Jolánka kelengyéjét, anélkül, hogy a közeljövő nagy családi| ünnepélyét jó anyja csak sejthette is volna .. . Emlék volt a fehér szekfű, drága emlék levél helyett, Scheitl százados szerelmének igaz kifejezője .. . Telt-múlt gyorsan az idő, bár Jo- lánkának lassan. Elérkezett a február, amikor pontosan s szerencsésen megjött a kedves modorú százados. Volt öröm!... Jolánka boldogsága a tetőpontra hágott az eljegyzésen, Scheitl százados pedig szerelmével imádta bájos aráját. A boldogság annál mélységesebb volt, mivel a megboldogult atya meghagyását teljesítette mindkettő azzal, hogy feltűnés nélkül, szigorú családias jelleggel tartották meg az eljegyzést, még értesítést sem küldtek senkinek. A jó atya emlékének illő kegyelete volt az. Az eljegyzést gyorsan követte a lakodalom. Az ólom jól jósolt. Katonatiszt vezette oltárhoz Jo- lánkát, aki nem is ellenezte András- napon az ólomöntés igazságos jövendölését, hiszen ő már ekkor tudta a következendőket. „Édes Scheid“ századosának bátran vallotta meg a „szeretem“-et és fogadta az „Isten engem úgy segítsen“ örök esküjét. A város előkelősége közül sokan voltak Jolánka egybekelési ünnepélyén jelen aminek fényesebb megtartásában nem korlátozta az özvegyet s a leányt a meghalt szeretett férj és gondos atya végakarata. Egyetlen leányát díszes ünnepély keretében adta át új életnek az özvegy. Amikor ebédközben a válogatott násznép köréből felköszöntők hangzottak el az új párra, Katinka is feláll és barátnői nevében megható búcsúszót mondott kedvelt Jolánká- jukra. Víg pohárcsengések mellett csókolgatták a barátnők a bájos menyasszonyt, egyben gratuláltak a jó partihoz s az ő kiválóan megnyerő modorú Nácikájához. — Hogyan Náci az én Scheitl századosom ? — kérdezi meghökkenten Jolánka. — Itt az esküvői meghívó 1 — ugrándoztak a leányok. Tényleg rajta állt: özv. Ivánffy Miklósné szívesen látja leányának, Jolánnak Scheitl Ignác úrral f. é. február 10.-én a városi plébánia templomban d. e. fél 12 órakor tartandó esküvőjén. — Ó, és én eddig nem tudtam,
