Esztergom és Vidéke, 1919
1919-01-05 / 02. szám
IpipHP Esztergom, 1919. / *> V XLI. évfolyam 2. szám. Vasárnap, január 5. poumrn ésTRföfffifítMTifíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZET Ssi S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ..........-................* <n> o ■ FÉ LELŐS SZERKESZTŐ t FŐMUNKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS: LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Polgári pártok szövetkezzetek! Az elsőnek fellépett szociáldemokrata párt mellett Esztergomban eddig immár három annak rendje-módja szerint megalakult polgári párt van: Károlyi-, keresztényszociális- és földmü- ves-párt. Most már csak az van hátra, hogy a radikális polgári párt is megalakuljon, mert tudtunkkal annak is volnának követői polgárságunkban. Szóval: Esztergom polgári társadalma gyönyörűen készül a nemzetgyűlési választásokon — győzni! Ez' a legalkalmasabb mód rá: minél több pártot alakitani s természetesen ugyanannyi jelöltet is állítani hozzá! Gratulálunk a szociáldemokrata pártnak bizonyára nem várt ekkora szerencséjéhez, mert ilyeténképpen tagadhatatlanul megnyílt az út szamára a biztos győzelemhez. Csak minél több polgári párt legyen : akkor pompásan szervezett szociáldemokratáink igazán játszva fogják legyűrni az esztergomi burzsoákat! Polgártársaim, vájjon mi van veletek, hogy nem kaptok észbe, hogy nem néztek tovább az orrotoknál ? A szociáldemokrácia egyre erősebben döngeti ajtóitokat, hogy a „kíméletlen osztályharc“ jelszavával mielőbb végezzen a „romlott burzsoa társadalommal“, tehát veletek is. És ti a helyett, hogy egy táborba sietnétek, négy-öt leié csoportosultok szánalomra méltó meggondolatlansággal ! Azt hiszitek tán veletek született naivságtokban, hogy a győztes szociáldemokrácia majd szépen meg fog alkudni a legyőzött polgársággal? — Hiú ábránd. Felhívjuk valamire figyelmeteket. Mikor nem rég a budapesti munkástanács 350 szóval 12 ellen — „egyelőre“, „ideiglenesen“ — a magántulajdon mellett nyilatkozott, s ezen a polgári lapok örömüket fejezték ki, mintha a szociáldemokratákban bocsánatrakész mentőkre találtunk volna: a budapesti Népszava újság hivatalos formában kereken tiltakozott ellene, hogy a magyar polgári társadalom a szavazás eredményéből maga számára valami biztatást merítsen, mert hát a szociáldemokrata párt „minden izében tagadása a polgári társadalomnak“ és rendületlenül vallja Bebel halhatatlan mondását: „Mi halálos ellenségei vagyunk a polgári társadalomnak.“ Ez oly világos nyilatkozat, hogy már világosabb nem is lehet. Csak az nem ért belőle, ki a feje lágyára esett. Tehát ne tápláljunk illúziókat: a szociáldemokrácia kérlelhetetlen ellenségünk. Ez ellen csak az összetartás segíthetne. Nem pedig a csip- csup pártokra bomlás. Erkölcsi kötelességünk és nyilvánvaló érdekünk eszerint, hogy közeledjünk egymáshoz. Ha már nem tudunk összetartani, legalább leljük valami módját a polgári pártok szövetkezésének s egységes jelöltben vafó megállapodásának. A pártvezetőségek jöjjenek össze minél előbb és beszéljék meg a szövetkezés módozatait. More. A monopóliumról. Az államok harca a monopóliumok ellen régi keletű. E küzdelmek története lehet igen érdekes, azonban a mai szétdúlt közgazdasági állapotaink közepette a kezdetleges jogrendszerből folyólag sokat nem következtethetünk és tanulhatunk belőle. A kezdetleges jogalkotás, mint minden más téren, úgy a monopólium, vagy kartellek ellen is, a büntető jog szabályait alkalmazta. A legrégibbnek látszó ilyen jogszabály Caesar, vagy Augusztus császártól származik és ez a „Lex Julia de Annona.“ E törvény szabálya értelmében büntetendő minden olyan cselekmény, mely akár a kereskedők, akár alkalmi egyesületek, vagy társulatok részéről az áruk árának mesterségesen való felhajtását, megdrágítását célozza, vagy az eladások megfelelő árakon nem eszközöltetnek, készletek halmoztatnak fel, avagy az árúk behozatala es forga- lombahozatala bármily úton is megnehezíttetik. Ezek magukkal vonták a legszigorúbb büntetéseket. Az egyes kereskedőktől, vagy társulatoktól az az iparigazolvány megvonását, vagy száműzetését eredményezte, sőt az alantasabb sorsúikkal szemben a kényszermunka volt a leggyakoribb büntetés. E szigorú rendszabályok főleg a kenyérmagvak és liszt termelésével illetve eladásával foglalkozók ellen irányultak, mert az ingyenes kenyérmag és gabonakiosztás a római birodalom egy fontos és jelentékeny közgazdasági ága volt. Az első konstitució, mely Leo császártól származik, csak hiányosan maradt meg az utókorra és ez úgylátszik, hogy a hatóságok eljárását szabályozza bizonyos monopol jogok adományozásánál. 1 1 2 Mensel: Die K«rtelle und die Rechtsordnung. Sokkal fontosabbnak látszik Zeno császár (483. K. u.) idejéből származó konstitució, mely különösen tiltja az egyéni monopóliumot még akkor is, ha oly jogosítvány van valaki birtokában, mely neki a kizárólagos iparjogot vagy kereskedelmi jogot biztosítja. Németországban az 1512— 1532. évekből származó Re- ichsabschied-ok szigorú büntetést rónak a monopóliumokra. (Verlust aller Hab und Güter und Verweisung des Landes, Verlust des Gesellrechtes für Kaufleute.) Á XVIII. század is küzd a monopóliumok ellen, mert napról-napra látják, hogy a szabad verseny mellett az árak jóval olcsóbbak és a forgalom is sokkal élénkebb. De a francia forradalomban is kifejezésre jutottak eme elvek, mert a francia forradalmat megelőző nagy éhínséget is a monopólium rendszernek tudták be, mely jórészt a kenyérmagvak összevásárlásából eredt.2 Mindezekből láthatjuk az államok küzdelmét a monopóliumok ellen, melyekben mindenkor a szabad kereskedelem és a szabad verseny mellet foglalt állást. Ha a letűnt idők tükrébe nézünk és a mai kor közgazda- sági eseményeit figyeljük, sajátságos dolgokat észlelünk. És ezek az észleletek azt mutatják, hogy amit az államok a római császárok korától kezdve a mai háború kitöréséig büntettek és üldöztek, azt a mai kor szelleme szinte támogatja és istápolja. A szabad kereskedelmet béklyóba veri, a monopo- lisztikus rendszernek pedig tág teret biztosít. Az állam szervei, a hatóságok, melyeknek ma az árak szabályozása, ellenőrzése és a visszaélések üldözése volna hivatása, egyrészt árúközvetítési intézménnyé alakultak át, másrészt az árúforgalom egyszerűbb lebonyolítása céljából bizonyos érdekcsoportokból ala-
