Esztergom és Vidéke, 1919

1919-12-25 / 141.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.

t hova a lap 'szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője? Főmunkatárs: FEKETE REZSÓ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap'kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. Krisztus születése napján... Amióta nemzeti társadalmunk tagjának érzem és tudom magamat, sohasem kívántam még annyira látni, milyen közérzést vált ki Krisztus születésének emlékünn?- a kereszténység szellemébe:, épült társadalmi szervezetben, mint most, amikor azt hiszem, ;*y megismétlődik megváltásunk isteni ténye .. . Eddig a szeretet mindenkit egy szűk kis területre parancsolt vissza ezen a napon; családi kört, bizalmas, meghitt otthont kellett keresnie még annak is, akiben kialudtak már a családi érzések, mert nem volt mivel ápolnia azokat. Augusztus császárnak Krisztus születése előtt kiadott parancsa, hogy mindenki ott tartozik jelentkezni, ahonnan származott, nem lehetett hatásosabb, mint a szeretet titkos „Esztergom és Vidéke" tárcája. Lelkedbe nézz, magyar i Maros vizén a sóhaj hömpölyög, Gyergyó felől a vérző kin hörög: fíol álomnak bú szolgál vánkosai S az ébredés könnytől homályosul: Keletre nézz, magyar! Vörös rém űzi Lajta habjait, Vak éjszakában villámfény vakít, A parton ellenséges söpredék, — Vigyázz! a hálót orvul rád vetek: Nyugatra nézz, magyar! A Kárpátokban zúgva jár a szél, Boldogtalan mind, aki arra él: fíol elkábultak szive feldobog S az ősi hűség lángja fellobog: Északra nézz, magyar! És délre nézz, hol minden várfokot Keresztért omló véred áztatott; fíol gályád várja büszke Adria, Vágyadnak arra el kell szállnia: El, délnek nézz, magyar! parancsa: ott ünnepeld Krisztus születésének emlékét, ahol legkevesebb a képmutatás, ahol legmelegebb, legbensőbb az emberek vonzalma egymáshoz !.. Hogyan fogadjuk ma a megváltó Szeretetet közénk, w# amikor olyan égő vággyal epedünk utána, amikor kiárad belőlünk a kívánság, hogy szálljon közénk mindeneket betöltő mértékben, amikor követeléssé vált imádságunk: jöjjön el a Te országod ! *. . . Lelkem viósza.,,^ i! Augusztus római császár korába, amikor Rajnától az Eufrátesig, Dunától a Nilus alsó folyásáig mindenütt a római légiók fojtották vissza az emberiség egymás ellen áradó gyűlöletét. . . Fölidézem Róma képét, az alkotmányos élet, a polgári jogok ezen ős anyját, ahol a nép és a katonák kegyéből istenné avatott Caesar színházakat, csarS nézz el bármerre, üldöz néma vád, Szent munka terhét négy táj rójja rád; fíogy ehhez alkotó erőd legyen, fíogy újra úrrá légy a végeken: Lelkedbe nézz, magyar! Kőrös Endre. Mária testvér. — (Roda Beda elbeszélése.) — Fordította: Esztergomi. Mária testvér minden cókmókját pici ládácskájába kezdte rakosgatni. A főorvos rendelte, hogy valami kedvezőbb vidékre menjen, mert a fárasztó ápoló munkában már tökéletesen kimerült. A lezajlott nyolc hónap valóban rendkívüli szolgálatot követelt. A front ingadozni kezdett és a kórház gyakran váltogatta helyéi. Az ágyuk fenyegetőzve szakadatlanul bömböltek. Az estéket világitórakéták, srapnelrobbanások, égő falvak véres kárpitjai, mint a harctér rémes tűzijátékai váltogatták egymást. Mikor azonban a hős magyar honvédek a pusztító oroszokat szétkernokokat, fürdőket, vízvezetékeket és százszámra templomokat építtet; túlhevített buzgalommal cirkuszi és gladiátori játékokat rendez Róma proletárjai kedvéért, hogy megőrizze a maga számára kegyüket és feledtesse velük elvont alkotmányos jogaikat ... Ég, forr, zúg, jajong az egész világ és erőtlen, eszménytelen, irány és cél nélkül kavarog az egész emberiség . . De új csillag jelenik meg az égen, hogy Bethlehem felé vezesse, egy szegény jászolhoz kapcsolja az emberek foszlott reményeit ... Ez a csillag 1919, éven keresztül ragyog már lelki életünk egén s a bethlehemi jászolból az egész világot magába foglaló hatalmas szervezet növekedett a — kereszténység. Mégis — Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, az északi Sarkkörtől a déli Sark-körig, ahol 450 millió megkeresztelt emgették, a harctér is más irányba terelődött. A kórházban ilyenkor megszűnt a szorongás, hanem azért megmaradt a sebesültek kínszenvedése. Az oroszok elkeseredetten védekeztek, mert a kórház lakói folytonosan gyarapodtak. És mégis elküldi a főorvos Mária testvért. Pedig ez a buzgó ápolóné utolsó lélekzetéig ki szokott tartani. De mikor megszűnt hivatása, tevékeny leány fölöslegesnek és kelletlennek tartotta magát. Estefelé már a főorvos és Mária testvér is megfeledkezett erről a változásról, mert a végtelen országúton nagyon szomorú szekércsoport döcögött. Tíz, husz vagy harminc, szalmával bélelt paraszt kocsi szállította a sebesült katonákat. A káplár azt jelentette, hogy már harmadnap óta uton van szállítmányával, mert a szomszédos kórházak szinig megteltek. Pedig itt is alig akadt már hely. Mikor az utolsó szekérről leszállítottak egy főhadnagyot, Mária testvér igy szólt a főorvoshoz: — Tessék kérem a főhadnagyot az én szobámban elszállásoltatni. Hiszen már nemsokára úgyis elutazom. Az orvos fáradtan bólintott. Ekkor két népfölkelő az eszméletlen főhadber szivében kellene lakoznia Krisztusnak, — császárok, királyok és alkotmányos köztársaságok milliós légiói, földet rengető ágyu-parkjai sem voltak képesek visszafojtani az emberiség egymás ellen áradó gyűlöletét . .. Vájjon melyik korszak szánalomraméltóbb, az-e, ahol csak egy jászolos bölcsője volt még Krisztusnak, vagyjaz, ahol nagyszerű, fényes bazilikák, hatalmas dómok hirdetik, hogy megszületett, emberré lett és megváltott bennünket az örök élet számára! ? . . . Melyik korszak megrögzöttebb, az-e, amelyik válogatás nélkül minden bálvány-istennek tudott oltárt emelni mert egyikben sem hitt, vagy az-e, amelyik az egy Isten oltárát is képes lett volna lerombolni, mert fölöslegesnek tartotta már, hogy higyjen Benne !?... Augusztus császár és nagyot Mária testvér ágyába helyezte el. Uj kötést és eledelt kapott valamennyi uj jövevény. Mikor Mária testvér az ő szobájába siethetett, a mozdulatlan főhadnagy igen halkan lélekzett. Az ápoló nő gyöngéd kezével, langyos vizzel kezdte mosogatni. Ekkor kinyílt a daliás főhadnagy komoly és égfekete szeme és erősen az ifjú ápolónőre szegződött, ki rögtön észrevette, hogy sohasem került keze közé szebb beteg. — Vizet! Mária testvér nem merte ezt a kívánságot a főorvos tudta és rendelete nélkül teljesíteni. De azt már tudta, hogy a szegény fiatalembert srapnelszilánk sebesítette meg a hasán. — Vizet I — csengett újra még sürgetőbben. Erre már az ápolónő az orvoshoz szaladt. A főorvos rögtön megvizsgálta a főhadnagyot, azután száraz hangján igy rendelkezett: — Adjon neki egy korty hideg teát. Azután vállvonogatva tovább indult. Mária ekkor tőrdöfést érzett szivében, mert már régóta tudta, hogy mit szokott jelenteni a főorvos vállvonogatása. Annak már semmisem