Esztergom és Vidéke, 1919

1919-12-18 / 135.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. A magyar ipar végveszedelme Életbevágóan fontos, hogy a külföld a legpontosabban, adatszerűen ismerje Magyarország tervezett feldarabolásának várható következményeit, mielőtt a békeokmányok aláírására kerülne a sor. A jövővel való számolásnak ezt a munkáját végezte el gazdasági s főleg ipari szempontból a Magyar Gyáripar Országos Szövetsége, melynek a béketárgyalásokon leendő felhasználására készített nagyterjedelmü és alapos claborátuma semmi kétséget sem hagy fent az iránt, hogy a demarkációs vonalaknak országhatárrá való nyilvánítása esetén hazánk egész gazdasága megrendül, iparunk pedig teljes megsemmisülésnek néz elibe. A lakosság lélekszáma húsz egész nyolctized millióról két egész huszonöt tized millióra zsugorodik. Német-Ausztria után a csonka Magyarország lesz a legkisebb a szomszédos államok között, amig az őstermeléssel foglalkozók arányszáma majdnem tiz százalékkal csökken, a bányászattal, iparral, kereskedelemmel foglalkozóké jelentékenyen nagyobb lesz. 23 egész 6 tized százalék helyett harminc százalék. De miből él meg a lakosság ez a nagy csoportja, ha az ipari termelés teljesen összerokkant? Az ipari öszszeomlás az eldarabolás után számos okból következik. Logikai bizonyossággal egyik főok a mezőgazdasági helyzet súlyos válságban jutása. Hijján leszünk a legfontosabb nyersanyagoknak s ennek következtében számos iparágunk sorvad el, vagy lesz kénytelen óriási nehézségekkel küzködni. Zab, tengeri, burgonya és répatermő vidékeink jórészének elvesztésével a magunk zsir és cukorszükségletét csak félig-meddig tudjuk kielégíteni. Állattenyésztésünk sem lesz fenntartható. Annál kevésbbé állhatjuk a versenyt például a nagyon fejlett cseh cukoriparral. Kendertermésünk és juhállományunk egyaránt egytized részére olvad az eddiginél s ennek folytán egész textill-iparunk a legelemibb hazai szükségleteket sem lesz képes fedezni. Az ipari összeomlásnak másik oka lesz a gyári jellegű vállalatok üzemek és telepek elvesztése, mert a szomszédaink igényelte területeken vannak. Tehát reánk nézve elvesznek falepárló üzemeink, cellulózé gyáraink, vegyészeti, szuperfoszfat, szóda, kalap, tamp, calciumkasbid gyáraink. Csaknem teljesen megszűnik üveg és papir iparunk. Harmadik tényezője a pusztulásnak az, hogy szénbányáink legértékesebbjeivel együtt minden többi energiaforrásunk is veszendőbe megy, úgymint a földgáz, a vizierők és az erdőségek. Szenünk sem tartana tovább 60—65 esztendőnél. Továbbá válságokozó körülmény az, hogy azok a gyáraink, amelyek megmaradnak, a nyersanyag és energia hiányával birkózva, a románoktól leszerelve, munkagépeiktől megfosztva már alig életképesek. Mindezekhez járul, hogy a kommunizmus vakmerő kísérletei a legtöbb vállalatot óriási bankhitelekkel terhelték meg s majdnem a csőd szélére juttatták. Szomszédaink területi igényeinek kielégítése tehát egész ipari életünket végveszedelembe sodorja s ezzel nemcsak a lakosságnak számára nó?vo is igen jelentőken, ípuaü^ő része veszti el kenyerét, hanem egész gazdasági életünk is mégfosztatik a fejlődés lehetőségétől s azáltal a nyomorúság előbb elnyel minket, azután tovább terjed Európában. Hit csinálnak a csenek Komáromban? Tatai levelezőnk irja : Addig, mig a pozsonyi, párkányi és komáromi hivatalokban elég udvariasan fogadják az oda forduló magyarokat, a komáromi városi rendőrkapitányság és a katonai rendőrség keze alá kerülő szerencsétlenek nagyon keserű tapasztalatokkal távoznak. A városi rendőrség vezetője mellett egy fogalmazó basáskodik, aki a hidon való átkelést a legcsekélyebb okok miatt is megnehezíti. Egy írni nem tudó hetényi asszonyt visszazavart azzal, hogy tanuljon meg irni, azután mehet csak haza. Egy 60 éven felüli dunaszerdahelyi gazdát 4 napig ácsorogtatott metsző hidegben a hídfőnél, mert a magyar nemzeti hadseregben szolgáló fiait meglátogatta. Egy kávai nőt, aki öröksége elszámolása végett ment haza, nem eresztett vissza s igy kénytelen volt magát cseh katonákkal áthozatni, akik egy szigetre szállították ahonnan csak élete kockáztatásával, derékig érő vizben tudott átvergődni. Gyermekes asszonyokat, idős, beteg embereket a legnagyobb ridegséggel utasit vissza. Azokat a szerencsétleneket, akik vissza akarnak jönni, vagy tovább akarnak utazni, ha hozzá fordulnak engedélyért, mint gonosztevőket átkísérteti a katonai rendőrséghez. A katonai rendőrség vezetője egy fiatal hadnagy, aki magyarul nem tud, tolmácsot nem tart és a hozzá utalt egyéneket, legyenek azok bűnösök, vagy ártatlanok, esetleg hosszú rabságból hazatérő hadifoglyok, vagy rokkantak, fegyencekként kezeli, földalatti, hideg, szük, sötét cellákba záratja és nem embernek való eledellel tartja. Az ide jutott egyének senkivel nem érintkezhetnek, kihallgatáshoz nem jutnak és a legtöbben nem is tudják, miért szenvednek. Ezen tényeket megerősíti egy helybeli kereskedő is, aki a következőket mondja: November 1-én a Komárom és Dunamocs közötti uton 6 cseh katona a particsoport szakaszvezetőjének tudtával, sőt utasítására teljesen kirabolt, elvette 2300 korona cseh pénzért vásárolt ruhaneműmet, 176 korona készpénzemet, arany órámat, táskámat, lehúzták keztyümet, kalapomat, megkötözve egy szigetre vittek, ahol éhen szomjan otthagytak. Kötelékeimből hosszas kínlódás után meg szabadulva, egész éjjel a csikorgó hidegben kóboroltam, mig a magyar oldalra átjutottam. A parti községben levő szakasz vezetője, kinek utasi tására a rablás történt, személyesen is elvitt egy doboz cukorkát, l pár lábravalót és 100 korona készpénzt. Harmadikán hajóval Komáromba mentem s a vármegyeház épületében levő zsupán hivatalban beadtam írásbeli feljelentésemet. Mikor a városi rendőrség fogalmazójától igazolványom lebélyegzését kértem, minden kérdezés és indokolás nélkül átkísértetett a várbeli tömlöcbe, ahol 6 napig tartottak, anélkül, hogy védekezhettem volna ezen gyalázatos eljárás ellen. Talán ott pusztultam volna el, ha a fogházorvos meg nem állapítja, hogy ottlétem alatt máris betegséget szereztem s ott nem tarthatnak. Hivatalos rész. Esztergomi járás főszolgabirájától. 2171/1919. szám. Másolat: Szám: 88318/919. VII. Magyar Belügyminiszter. Tárgy : Körrendelet az egyesülési és gyülekezési jog szabályozásáról szóló 5084/919. M. E. számú rendelet végrehajtása tárgyában. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. A gyűlési és gyülekezési jog szabályozásáról szóló 5084/919. M. E. számú rendelet 6. §-a ezen rendelet végrehajtásával engem biíott meg. — Ehhez képest következőket rendelem el. A rendelet 1 §-a visszaállította mindazon jogszabályok érvényét amelyek 1918. évi október hó 30.-án hatályban voltak. Ezek szerint tekit újból érvénybe lépnek a háborút megelőző időben az egyesülési és gyülekezési jogot szabályozó összes jogszabályoa és ezenfelül a háború folyama alatt, az uj egyesületek és fiókegyesületek megalakulását tilalmazó, valamint a meglevő egyesületek fokozott ellenőrzése tárgyában meghozott 5479/914. M. E. az 5735/914. M. E. sz. rendelet 6. és 7. §-ai, az 1442/1916. M. E. az 5480/914. M. E. az 5113/914. M. E. sz. ein. rendeletek nemkülömben a gyülekezési jogot korlátozó 5481/914. M. E. és az 5735/914. M. E. sz. rendeletek is. Ebből folyólag mindazon jelenleg is működő egyesületek amelyeknek kormányhatósági láttamozással ellátott alapszabályaik vannak, ezen láttamozott alapszabályoknak megfelelő működésüket, —. minden további hatósági engedély kieszközlése nélkül, ezután is zavartalanul folytathatják. Ez az intézkedés, természetesen nem érinti a kormánynak azt a továbbra is fennmaradó jogát, amellyel az alapszabályok által előirt célt és eljárást be nem tartó, valamint a hatáskörét túllépő, az állam érdekeit, vagy az egyleti tagok vagyoni érdekeit veszélyeztető egyesületek működését, indokolt esetben felfüggesztheti, illetve véglegesen feloszlathatja. Az 1918. évi október hó 31.-e előtt véglegesen megalakult mindazon egyesületek melyeknek a háborút megelőző jogszabályoknak megfelelően láttamozott alapszabályaik vannak, de amelyek tényleges működésüket beszüntették, a láttamozott alapszabályok szerinti működésüket újólag felvehetik. Kötelesek azonban ezt a működés beszüntetése okainak valamint a láttamozott alapszabályaikon levő kormányhatósági láttamozás keltének és számának közlése mellett, az illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének a működés újbóli megkezdésével egyidejűleg Írásban bejelenteni. Nem terjed ki ez a jog az illetékes hatóság (ide nem értve az úgynevezett proletárdiktatúra idejében hatósági jogokat bitorló egyéneket, vagy akkor úgynevezett hivatalokat) által felfüggesztett egyesületekre. Azok a jelenleg működő egyesületek, amelyeknek kormányhatósági láttamozással ellátott alapszabályaik nincsenek, kötelesek alapszabályaikat 1919 évi december hó l8.-áig bezárólag az 150..'/ 187. B. M. számú körrendelet határozmányainak megfelelőleg négy, illetve öt példányban, az alakuló gyűlés jegyzőkönyvével felszerelten, az illetékes törvényhatóság első tisztviselője utján hozzám láttamozás végett felterjeszteni. Minthogy az újólag érvénybe helyezett 5479/1914. M. E. sz. rendelet 1 §-a az uj egyesületek és fiókegyesületek alakítását elvileg betiltotta, a kormányhatósági láttamozás kieszközlése érdekében benyújtott kérelemben résztetesen felsorolandók az egylet megalakulásának körülményei, eddigi működésének története, továbbá azon indokok, amelyekre az 1442/916. M E. vagy a 5084/919. M. E. rendelet 4. §-ában nyert kivételes engedélyezési jognak egyletükre való eseti alkalmazását építik. A törvényhatóság első tisztviselője tartozik a kérelmet és csatolmányait, az abban foglaltakba teendő részletes véleményes jelentés kíséretében, hozzám haladéktalanul felterjeszteni. Amennyiben az alapszabályok, illetve a fentiek szerinti kérelem 1919. évi december hó 18.áig a törvényhatóság első tisztviselőjéhez be nem nyújtatnának, vagy ha a kormányhatósági láttamozás megtagadtatnék, az egyesület haladéktalanul és véglegesen feloszlatandó. Az igy feloszlatott egyesület esetleges vagyonának értékesítési módjára, nemkülönben azok hovaforditására, az illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatása, szükség esetén az illetékes szakminiszter véleményének kikérése után. esetről-esetre fogok határozni. Amig ez a döntés megtörténne az egyesület értékei közigazgatási letétként kezelendők, az ingóságok és ingatlanok pedig hatósági zár alá veendők. Az ilyen egyesületek (tudni illik amelyek, nem birnak láttamozott alapszabályokkal) a még fennálló kivételes állapotokra való tekintettel, működésüket a láttamozás tényleges megtörténtéig felfüggeszteni tartoznak. A