Esztergom és Vidéke, 1919
1919-02-05 / 11. szám
Esztergom, 19 i9. XLI. évfolyam 11. szám. Csütörtök, február 6. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. Magasból a mélybe. Aki magasra hág, nagyot esik — tartja a régi magyar példabeszéd. Vagy amint néhai jó Dugonics András hagyta irva: Magasról nagyobbat esik az ember. Soha senkiken nem igazolódott jobban e népi bölcs mondás, mint napjainkban a katonatiszteken, kiket a világháború napjának lenyugtával olyan bukás ért, amilyenre igen kevés példát találni az emberiség egyetemes történetében. A tegnap még egekig magasztalt s körültömjénezett fényes rendjelű „hősök“ ma semmibe vett sőt kigúnyolt, megvetett bujkálni kényszerülő páriákká lettek, kikre majd mindenki ferde szemmel néz, s kiket a demokrata társadalom csak ideig-óráig akar megtűrni kebelében. Bizony mi tagadás benne: megrendítő sors minden különösebb bűn nélkül az égből hirtelenül a pokolba esni, a bukottangyaloktragikumát szenvedni olyanoknak, kiknek feje körül sokszorosan kiérdemelt glória volt, a haza fennmaradásáért való mártíromság fénykoszorúja ! Mert ám ki meri kétségbe vonni, hogy katonatisztjeink teljes négy éven át a legpéldássabb hűséggel teljesítették honvédő feladatukat, tengernyi testi és lelki gyötrelem között ? Igenis hős volt legtöbbje, nem ünnepi nagyítással, hanem a szó igazán-igaz értelmében! Nem pusztán azok, kik ott pusztultak a harctereken, hanem akik bár élve kerültek haza, de az emberi türelem poharát fenekes-fenékig kiürítették! A kötelesség és az erény könnyen elhatárolhatók egymástól. Egészen bizonyos, hogy a magyar katonatisztek messze túl mentek szoros kötelességük határán: az önfeláldozás erényében örök példáját adták a haza- és nemzetszeretetnek. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS : LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Vájjon az most a méltó viszonzás érte, hogy miután jóval többet tettek, mint amivel tartoztak, dolguk becsületes végeztével még felemelt homlokkal se járhassanak közöttünk megfakult tisztes ruhájukban, hanem számkivetettekként kerüljék a háború borzalmain kivül maradottak sanda tekintetét ? Az a hála érte hogy művelt emberi létükre a demokrácia hamis titulusán szó nélkül kelljen tűrniük a fegyelem alól dórén felszabadított durva alantasoknak vérig ható hántásait ? Az a fizetés a hazától, hogy még jövő egzisztenciájukat sem tudja vagy akarja biztosítani ? Csak törpe nemzedék fizethet így az érdemért. Hogy a mienk valóban az, tettei bizonyítják elszomorítóan. Tűrjetek és vigasztalódjatok meggy alázottak: „dabit Deus his quoque finem! Méltatlan szenvedéstek nem tarthat sokáig, mert a mélyen megsértett igazság reparaciot követel; és lehetetlen, hogy a magyar nemzet a megújhodás mai forróhideg lázából felocsúdva, tiszta tudatára ne ébredjen annak, mivel tartozik nektek érette való áldozataitokért. Addig is juson többször eszetekbe, hogy vannak a jelenben is sokan Magyarországon, kik résztvevő szívvel kisérik meg- próbaltatástokat, akik most csak azért hallgatnak, mert a rombolók ma még erőszakkal torkolják le őket. Bízzatok velük, hogy mihamarabb szóhoz fognak jutni. Szomszédaink ellenünk és egymás ellen. A Kramarzsoknak és Neculceáknak nincs igazuk. A szlovákokat egész gazdasági ^letük Magyarországhoz köti. Ha a csehek őket meg akarják hódítani, az csak azért történik, hogy az eddig Amerikába szivárgott olcsó tót munkaerőt a cseh kapitalisták maguknak biztosítsák és hogy a cseh ipar számára gyarmatot szerezzenek. Nyugatmagyaroszág megyéire csak azért sandítanak az osztrák németek, mert Bécsnek erre a gabonatermő vidékre szüksége van a majdani saját valuta-területén belül. Fiume — ha Olaszországhoz csatlakozik — elveszti Hinterlandjat, mint olasz kikötő, utolsó sorba sülyed, mert a szicíliai narancsot nem fogják vasúton Fiúméba szállítani csak azért, l'ogy itt tehessék majd hajóra. A Bánátra tisztán világhírű gabonája miatt pályáznak a szerbek. De nem hisszük, hogy akár a szerbek, akár az erdélyi románok szívesen kiván- Koznának egy szabad köztársaságból a botozó királyok uralma alá; annál kivésbbé, mert hiszen mind a két magyarországi népelem sokkal ma- gc-abb kulturfokon áll, semmint az ország határán kivül élő nyelvtestvéreik. A szerb egyetemi és középiskolai tanárok magyarországi gimnáziumokban nevelkedtek; és a bukaresti múzeumba Carol király és Tzigara-Samurcas igazgató Erdélyből hordták a műkincseket — néha úgy, hogy egész templomokat, épületestül együtt, átvittek Bukarestbe. A még ma is botozással dolgozó bojáruralom aligha csábíthatja a sokkal magasabb kultúrfokon álló erdélyi románságot a Bukaresthez való csatlakozásra. Igazán nem mondjuk, hogy a nemzetiségi kérdések dolgában minden úgy volt jól, ahogy addig volt. Sok minden bizony rosszul volt. De ami most folyik itt, azt Európa és Amerika államférfiainak a békés jövő szempontjából figyelmére kell méltatnia. A magyarság körül körben: az olaszok verekszenek a horvátok- kal; a horvátok alig türtőztethető gyűlölettel „szeretik“ cirill betűs szerb testvéreiket; a szerbek és románok közé a franciák kénytelenek semleges vonalat huzni francia csapatokkal; a románok gyűlölik a ruszinokat; a ruszinok harcban állanak a lengyelekkel ; a lengyelek csapatokat küldenek a cseh-szlovákok ellen ? a keleti tótok különszakadtak a nyugati szlovákoktól ; a szlovákok máris kezdenek kijózanodni a cseh megszállásból ; a csehek gyűlölik és elnyomják az osztrák-németeket; az osztrák-németek megszakították az érintkezést a vendekkel; s hogy a kör bezáródjék ; a vendek és az olaszok egymás ellen lövészárkokat húznak. Ebben a pokoli zenebonában — minden szenvedése dacára — az egyetlen nyugodt pont a tízmilliós magyarság, amelyet épen ezért a felsorolt tizenegy különböző népelem féktelen gyűlölettel gyűlöl és rágalmaz, mert ez az egyetlen közös pont, amelyen még valamelyes érdekkö-' ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. 8 K HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA zössége van ennek a tizenegy népnek. Fiúmét az olaszok, a Muraközt a horvátok, a Bánátot a szerbek, Erdélyt a románok, Mármarost és tartozékait az ukránok, az északi Kárpátokat a lengyelek, Felsőma- gyarországot a csehek, a nyugati megyéket az osztrák-németek és a vendek akarják letépni. Mi ezzel szemben új berendezkedéssel ezeréves birodalmunk további egységes fentartását kívánjuk. Ha nem ez a megoldás jön, akkor itt egy újabb Macedónia keletkezik, s akkor ám lássa az egész versaillesi társaság, hogy minő háborús költségekbe veri magát Európa újabb száz évre. Supka G. mm SZÍNHÁZ. Esztergomban Thália ritkán látott oly zsúfolásig telt házat, mint hétfőn a Pillangó főhadnagy előadásán. Mintha megsejtette volna a közönség, hogy elsőrendű színtársulat művészetében gyönyörködhet és minden hízelgés nélkül mondhatjuk — nem csalódtunk. — Fehér Vilmos színigazgató társulata valóban teljes művészi magaslaton áll és megérdemli a szépet szerető művelt közönség meleg pártfogását. F. Peéri Ilus, Gyulai Gizi és Roker Viktor szerepükben valóban bájosak voltak, mig Füredi Jenő ép oly komolysággal adta szerepét, mint amilyen kacagásra késztette Kallós József és Böszörményi B. a közönséget. — Ilyen erőkből összeállított társulat, ha menekülve jött is hozzánk meleg otthont kell hogy találjon művelt közönségünknél. Nem mulaszthatjuk el felhívni az illetékes hatóság figyelmét arra, hogy az előadásra szánt idő a lehető legalkalmatlanabb. Az előadás előtt korán, utána meg későn van vacsoráim', sőt a vendéglőkben étkezők — tehát a színtársulat tagjainak is majdnem lehetetlenné van téve. Semmi akadályát nem látjuk annak, hogy későbben kezdődjék az előadás, már csak azért is, hogy az esetleges legcsekélyebb zavar miatt nekeljen az előadást félbeszakítani, vagy megszegni a tilalmat. Ennyit megérdemel úgy a kiváló színtársulat, valamint Esztergom művelt közönsége is. Ma adják Bródi Sándor Szenvedély drámáját. Holnap kerül előadásra a Tatárjárás operett. (V. I.)
