Esztergom és Vidéke, 1919
1919-02-02 / 10. szám
Vasárnap, február 2. Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 10. szám. y wv'n * "É 11 <M> ** poumm és rmsFimimm SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉTiSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS 8ZERKESZTŐ : FŐMŰNKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS : LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYSZERI MT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A népszenvedély fűtése. A tüzet szítani akkor, amikor amúgy is erős szél fúj, veszedelmes dolog. A néptömeg indulatát mesterségesen fokozni, midőn azt a kor sajátos körülményei különben is élesztik eléggé, felette kétes értékű vállalkozás. Egyenesen izgatásra utazó demagógoknál még megérti az ember, mert hiszen ez a mesterségük. De ha olyan egyének részéről történik ilyesmi, akik egész egzisztenciájukkal a burzsoák közé tartoznak, minden bizonnyal szigorúbb megítélés alá esik a dolog. Arról nem is szólva, hogy az illetők népíribuni fellépése köny- nyen azt a gyanút keltheti, mintha azért izgatnák a tömeget, hogy magukról a közfigyelmet valamiben eltereljék. A népvédőség köpenye ma nagyon divatos ruhadarab, de jól nézzen körül, aki magára ölti, hogy ki ne lássék a lóláb alóla. Mi mindamellett akkor, amikor egy konkrét helyi esetet szóvá teszünk, nem akarunk a gyanú önként kínálkozó fegyverével élni. Sőt még annyira sem megyünk, hogy azokról akikre célzunk, egyenesen rossz- akaratot feltételezzünk. Ám közérdek szempontjából mégis kötelességünknek tartjuk, hogy minden szépitgetés nélkül odakiáltsuk nekik: Ne játszatok a tűzzel! Á múlt hétfői és keddi városi közgyűléseken egyes szónokok — akinek nem inge, ne vegye magára ! — mintha csak megirigyeltek volna a hivatásos szocialista agitátorok dicsőségét, olyan hangnemben beszéltek mely egészen megjárta volna valamely jellegzetes népgyűlésen, de nem Esztergom város tisztes tanácskozó termében. Nem mondunk külön bírálatot arról, hogy inkább a zsúfolt karzat felé és karzatnak szónokoltak, mint a képviselőtestületnek és tanácsnak; de kereken el kell ítélnünk abbeli eljárásukat, hogy egyik percben burkoltan, másikban egészen nyíltan gyanúsították és támadták a képviselőtestületnek ú. n. uriosztálybeli tagjait, mint akiknek nem volt és nincsen megértő szivük a föld népének bajai iráni, akik a tanács tagjaival együtt eddig többet ártottak, mint használtak a szegénységnek. Éppen nem csoda, ha a halastó ügyéről való szavazás előtt a karzat már any- nyira fel volt izgatva, hogy minden pillanatban várni lehetett, mikor tör át a korláton s hányja ki azokat az „urakat“, kik ellene mernek szavazni. Természetesen el is érték, hogy a gyérszámú képviselő urak úgy szavaztak, mint a karikacsapás... Nem vonjuk kétségbe, hogy a halastó lecsapolása nem volna érdeke földmivelő s állattartó népünknek; de azt a veszedelmes demagógiát, mellyel ezt egyes nagyratörők dűlőre vitték, csakis sajnálkozással vegyes bosszúsággal véshetjük emlékezetünkbe. Ha a jövőbeli demokrata képviselőtestületben hasonló irányzat válik uralkodóvá, akkor eleve is megmondhatjuk, hogy az nem komoly demokratikus munkát fog végezni, hanem üres szópuffogtatásokkal, veszekedésekkel s íetemrehivá- sokkal tölteni haszontalanul az időt. Azok az- intelligens osztálybeli polgárok pedig, kik hangos mellverés nélkül is igaz barátjai a népnek — mert hála Istennek voltak és vannak ilyenek ! — nem fogják ambicionálni a bejutást olyan képviselő- testületbe, melyet szájas szóvitézek vezethetnek orránál fogva. Tövis. „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Te jutsz eszembe. (Az „Olga dalokéból.) Ha éjszakánkint vágyak gyötörnek, Es rabja vagyok lázas gyönyörnek: Te jutsz eszembe. Ha a napfényben pilllangók szállnak, S illata van a virágos nyárnak : Te csókolsz engem. Ha nem tudok, csak sírni, sirni, Gyászos dalokat Írni, írni — Te kacagsz rajtam. Ha az emberek kerülnek engem, És árván bolyong elhagyott lelkem, Te felém sietsz. Ha a szféráknak zenéjét hallom. Amelytől vig lesz szornorú dalom : Te szólasz hozzám, Ha elhagy minden dalom és álmom, Ha minden széptől el kéne válnom : Te hagysz el engem. Somogyi Imre. Sereghajtó. (Elbeszélés.) Vannak olyan iskolai cimzések, melyek még az életben is bogáncsok maradnak. A mi hősünket szintén iskolás korában nevezték ki sereghajtónak. Nem éppen azért, mert mindig az első akart lenni az udvariasságban, hanem csak azért, mert előzékenysége miátt gyakran utolsónak maradt. Ha az iskolába vonultak, sohasem törtetett társai elé. Szelíden megvárta mig mindegyik barika belekerült a cserénybe. Ha az iskolai kertben hancuroztak tizórakor a fickók, ami különös gyerekünk utolsónak érkezett, csak hogy el ne foglalja a jobb helyet. Odahaza sem zúgolódott, ha édesanyja előbb tálalt éhesebb két öcsikéjének. Ha pedig sétálni ment velük, inkább utánuk ballagott. Mintha valóban sereghajtónak születet volna. Nyilas Bálint, a három nyuszika gondos édesapja, műlakatos volt Budapesten és fiait műiparosoknak I nevelte, Győzi, a tizenkét éves első szülött a reáliskolában győzött a második osztályban; öccse a tízesztendős Karcsi az elemi iskola negyedik osztályában birkózott, kisöccse pedig, a nyolc éves Bandi az elemi második osztályában szenvedett a hazáért. Az orgonasipok közt legszerényebb hangja volt Győzinek, de legvisitóbb két öccsének. Mikor a reáliskolai sereghajtó a negyedik osztályból, kitűnő bizonyítvánnyal a felsőbb ipariskolába származott, uj társai között következetesen megmaradt a figyelmes, az előzékeny és a sohasem tolakodó sereghajtó. Rajzoló ügyessége, komoly szorgalma, szokatlan sikere azonban messze túlszárnyalta társait. A gyöngébb tanulók azért nem irigyelték, mert szívesen tolta szekerüket; a jobbak pedig azért nem tartották vetély társnak mert sohasem stréber- kedett. Tizennyolc éves korában már az első fővárosi műlakatos gyárába ajánlotta intézete. Pompásan rajzolt, nagyszerű ötletes és mindig stilszerű tervei csakhamar az első iparművészek fölé emelték. A műipartelep tulajdonosa annyira értékelte a fiatal ember tehetségét, hogy örömére szívesen besorozta a munkások közé derék atyját előmun- kásnak és a két ügyes öccsét inasnak. Csak a munkafelügyelőnek nem tetszett sehogysem ez a nepitizmusz, már mint a szorgalmas Nyilas-család boldogulása. Már csak azért is neheztelt, mert az ő családtagjai nem igen váltak be a műipartelepen. A telep tulajdonosa azonban nemcsak észrevette, hanem méltányolta is a buzgó Nyilas Bálint lelkiismeretes munkáját és a két nagyobb inas értelmes ügyességét. Szigeti István, a meghasonlott lelkű munkafelügyelő sokáig keresgélte, de nem igen könnyen lelte meg az ürügyet Nyilas-familia kisakkozására. Sőt elkeseredett, mikor a főnök Nyilas Győzőt az egész munkásság valóságos sereghajtójává nevezte ki, mert remek tervei szerint mindenki nagyobb ambícióval dolgozott. A korlátolt eszű, de korlátlan zsarnok hajlamú munkafelügyelő napról- napra veszteni kezdte befolyását a gyárban. Mert nemcsak a munkára ügyelt, hanem a kiváló munkások zsebére, sőt nyelvére is,
