Esztergom és Vidéke, 1919

1919-02-02 / 10. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. február 2. Városi építkezés. Az országos politika mellett nem szabad megfeledkeznünk a város ügyeiről sem, melyek a rendes viszonyok bekövet­keztével egész halmazukkal fognak megoldásért kiáltani és bizony megvalósításuk oly ter­heket jelentenek, melyek csak nehezen lesznek elviselhetők. Ezért nem tartom feleslegesnek, ha már most foglalkozunk egyik­másik dologgal, habár csak mint terv, vagy eszme alakjában is, de mindenesetre előkészítő mun­kát vélek alábbi soraimmal tel­jesíteni. A városnak óriási gondot okoz már évek óta az iskolák elhe­lyezése. Nincs megfelelő épü­lete, annál kevésbé telke hozzá, különösen a két belső elemi is­kola részére. A városi reális­kola részére vett a város tel­ket, de úgylátszik azon a fő­reáliskola íölépülni soha sem fog, de viszont a jelenlegi no­mád életet sem folytathatja ezen tanintézet. Ezzel szemben a vá­ros teljesítő képessége oly gyen­ge, hogy sok százezres kiadást egy nem jövedelmező befekte­tésre aligha bir meg. Az elemi iskolák jelenlegi épületeikben fenn nem tartha­tok. Ez oly bizonyos, mint a halál. A belvárosi két elemi is­kola beosztása rossz, helyiségei meg nem felelők és udvara egyáltalán nincs. A szenttamási elemiiskola egyenesen kigúnyo­lása a magyar tanügynek. Kos­suth L. uccai elemi iskola sem nevezhető annak ami. Ezek he­lyett tehát feltétlen újakat kell Nyilas Győző ekkor már a főnök műtermében dolgozott és onnan hozta ki a tervrajzok részleteit a munka­felügyelő. Mikor a fiatal iparművész önkén- tesi szolgálatát végezte, atyja és két öccse érzékenyen érezte az ő távol­létét és a munkafelügyelő szemen- szedett szeszélyeit. Minthogy a főnök nem talált kü­lönb erőt Nyilas Győzőnél, kénytelen volt kitűnő munkatársát helyettesí­teni és ilyenformán a munkafelügyelő zavartalanul basáskodhatott az ő harcterén. Az összegyülemlő indulat azonban rendesen úgy szokott járni, mint a készülődő nyári zivatar, hogy hirte­len kitör. Szigeti István valami kifogást tett Nyilas Bálint díszmunkájára. A nyílt eszű, szivű és szavú iparos ezt felelte: — Hát tessék megmutatni, hogy ki tudja-e javítani a hibát, ha jobban ért hozzá a felügyelő úr! Szigeti éppen a kákán keresett csomót, mert véletlenül maga a főnök is 'beleszólt a vitába és ki­jelentette, hogy Nyilas Bálint kifo­gástalanul dolgozik. A nyári szezonban az igazságos főnököt valami grófi kastélyba hív­ták meg vidékre, hogy a helyszínen tárgyalhassanak a műlakatos mun­kálatok terveiről. A fondorlatos és alattomos munka­felügyelő most már elérkezettnek építeni, még pedig óriási költ­séggel. De miért dobjunk ki százezreket, mikor a változott viszonyok következtében van kész épületünk ? A város kellő közepére épí­tett laktanya a közel jövőben ha nem is válik feleslegessé, de minden esetre nélkülözhetővé lesz. Ezen épületcsoportnak Si- mor- és Sissay-uccai része bő­ven be tudná fogadni mind a négy elemi iskolát a főreál­lal együtt, melyek a város köze­pén nyernének ilyen formán el­helyezést. Némi belső átalakí­tásokkal tehát kifogástalan is­kolákhoz jutna a város arány­lag nagyon olcsó pénzen. A laktanya udvara elég nagy arra, hogy minden intézetnek legyen elegendő játékhelye benne és a Kossuth-uccai rész a középső épülettel együtt még mindig jö­vedelmezően volna felhasznál­ható, ha ugyan nem létesítene a város ott egy felsőkereske­delmi iskolát. Az iskolák idehelyezése maga után vonná a gabonapiac áthe­lyezését, de ezt egész jól át lehetne tenni a Pfalz-féle telek mellé, sőt árúbódék felállításá­val a belső piac is megtalálná helyét, ami köztisztaság tekin­tetéből is jobban megfelelne, mint a jelenlegi piachelyek. Ily módon felszabadulna a városház épületében a két is­kola helyisége, ahova beköltöz­hetnének a rendőrség és ugyan­csak ide költözhetnének a föld­szinten lévő hivatalok is, melyek­nek helyiségei egyáltalán alkal­matlanok hivatalok részére.|Ezen földszinti helyiségek szintén érté­találta a kedvező alkalmat a dédel­getett Nyilas-család kibuktatására. Először is az inast szidta össze, azután az ifjú segédre került a sor, végre a családfőre támadt, aki azon­ban nem igen könnyen adta be neki derekát. A szokatlan feleselésnek az lett a vége, hogy a föllázadt munkások egyesült erővel kilóditották a mű­helyből a hüledező munkafelügyelőt és utána dobták még a kalapját is az udvarra. A műipartelep főnöke másnap ala­posan megvizsgálta a palotaforrada­lom történetét. A részletes kihallga­tás csattanó vége az lett, hogy a főnök Szigeti Istvánt elcsapta. Nyilas Bálint lett utóda az egész munkásság végtelen örömére. De nem sokáig tartott az az öröm. Mert azon a nevezetes forró július végén a munkások javarésze a harc­térre készülődött dolgozni. Maga a főnök is bevonult, mint tartalékos kapitány, Nyilas Győző zászlós rangban került a háborúba, Karcsi öccse pedig önkéntesnek csa­pott föl. Az itthon maradt Nyilas Bálint és Bandi fia a nemeslelkű főnök aján­latára fegyvergyári munkások lettek. A mozgalmas mozgósításban a budapesti haderőket több rajban szállították. Nyilas Győző és öccse valamint a főnök ugyanabban az ezredben és véletlenül században kerültek össze. kesíthetők volnának, mini üzlet- helyiségek. A rendőrségi, Kos­suth-uccai és szenttamási iskola- épületeket pedig nagy pénzen lehetne eladni. A főreálnak szánt Rudolf- telket szerintem eladni kár volna, mint azt Schwarz Adolf v. kép­viselő úr javasolta azon célból, hogy ennek tekintélyes vétel­árával törlessze városunk függő és amortizációs adósságát. Erre vonatkozólag következő tervet ajánlanám a város t. vezetősége figyelmébe. A Rudolf-féle telek úgy nagy­sága, mint fekvése következté­ben rendkívül alkalmas volna arra, hogy a város okos beosz­tással 2, 3, 4 szobás lakásokat külön-külön udvarokkal építsen rajta. így lehetne létesíteni egész­séges helyen, a város közepén akár tisztviselő-telepet, akár bér­házcsoportot, mely állandóan íokozódo jövedelmét képezné a városnak. Ezen tervvel szoros kapcso­latban áll természetesen azon régi óhaj is, hogy Kossuth- és Simor-ucca között a Korház- uccának irányában új út nyit­tassák, mely a kórházat is köny- nyen megközelíthetővé tenné a város központjából. Gondolkozzunk és egymást megértve cselekedjünk a jövő­ben a közboldogulásra. V. I. Katonapuska a hazát vé­di, add azonnal vissza a legközelebbi katonai ható­ságnak, vagy csendőrség­nek. Bántódásod igy nem lesz! A tavaszi csatákban, a budapesti póttartalékos népfölkelők között is megérkezett az ármányos Szigeti István, a néhai munkafelügyető. A szerencsétlen természetű ember a harctéren sem boldogult. Kétség­beesett kegyetlen sorsa miatt. Mikor arról értesült, hogy egykori főnöke az ezred kapitánya, rögtön rapportra jelentkezett és töredelme­sen kérte, mentse meg és fogadja föl inasának. Csakhogy a kapitánynak olyan sikerült szolgája volt, hogy rövide­sen elutasította a kellemetlen embert. A néhai munkafelügyelő és a Nyilas-család halálos ellensége, ak­kor Nyilas Győző hadnagy jószivé­hez menekült. Siránkozva mutatta be hólyagos tenyereit, melyeket a födözékásásban szerzett és beakarta még mutatni félig elfagyott lábait is, de már erre a különös látványos­ságra egyáltalán nem volt kiváncsi a hadnagy. Nyilas Győző észrevette, hogy a a jellemtelen férfiút még mindig nem bírta megnemesiteni a háború, tehát megkísérelte a züllött lélek megmen­tését. Rövidesen értésére adta, ha kedve van nemcsak szolgálni, de vele együtt harcolni, akkor elvállalja puccernek. A gonosz indulatú népfölkelőlugyan sanyarú ábrázattal, de azért mégis szívesen fogadta a könyöradományt és azóta ő lett az igazi sereghajtó. Falusi, Esztergom város néptanácsának kineve­zéséhez. A fővárosi lapokból ismere­tes, hogy a kormány a legújabb (1919. Vili.) néptörvénnyel meg­szüntette a városi képviselőtes­tületek működését s helyükbe ú. n. néptanácsot állított, mely­nek tagjai a régi városi tanács tisztviselő tagjain kívül a kor­mánybiztosoktól a forradalmi pártok bizalmi embereiből ki­nevezendő külső tagok. Ezek­nek száma pedig legalább ket­tővel és legfeljebb néggyel le­het több, mint a tisztviselő ta­goké. A nevezett néptörvény alapján Beniczky kormánybiztos Esztergom város néptanácsába külső tagokul a következő pol­gárokat nevezte ki: Dr. Katona Sándor ügyvéd, Bartalos Vince csizmadia mes­ter, Lóránt Sándor kereskedő, Hermann Lajos ács mester, Szokob János kőműves mun­kás, Lisser Dávid máv. mérnök, Mátéffy Viktor plébános, Vo- dicska István kőműves mester, Tátus János kisgazda, Kapa Mihály kisgazda, Ispán Ferenc földmunkás. Nem akarjuk ezúttal az új néptörvényt bírálni, mely a mi szemünkben nem valami túlsá­gosan demokratikus, sőt, mi több, antidemokratikusnak tet­sző, de úgy véljük, hibát kö­vetnénk el, ha nem tennők szó­vá a külső néptanácstagok ki­nevezését, mely nem hiába történt olyan sietve, tagadha­tatlanul magán viseli az etsietés bélyegét. s Mi úgy tudjuk: magának a belügyminiszternek s az egész kormánynak az volt a kifejezett intenciója, hogy „a tanács tag­jainak kinevezésénél a forradalmi pártok kijelölései fognak irány­adóul szolgálni; és igy a Jiépta- nácsokban a pártok bizalmi em­berei fognak helyet foglalni.“ Tiszteljük és becsüljük a ki­nevezett polgárokat, demokra­tikus érzésük ellen sincs kifo­gásunk, ámde tényképen kell leszögeznünk, hogy hogy a kor­mány biztos úr nem a pártok ki­jelölései alapján nevezte ki őket. Legalább is annyit teljes bizo­nyossággal tudunk, hogy a Köz- társasági Károlyi-pártot nem kereste meg a kijelelés irányá­ban; s ez alapon joggal fölte- hetjük, hogy a többi párt veze­tőségéhez sem fordult. Ami pedig éppen nem mutatja de­mokratikusnak, sőt nagyon is autokratikusnak a kinevezéseket. (Az igaz hogy maga a kineve­zés sem nagyon illik a mai de­mokratikus korba!) Nem hihet­jük, hogy a mienkkel együtt mellőzött többi helyi pártok va­

Next

/
Oldalképek
Tartalom