Esztergom és Vidéke, 1919
1919-01-30 / 09. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 9. szám. Csütörtök, január 30. potimm ésTfmmmMMR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KŐZLÉMÉNVEK TOVÄBBÄ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÉLELŐS SZERKESZTŐ i FŐMŰN KATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS: LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA megvédeni őket ? Katonaság, posta, vasút már majdnem teljesen a szociálistáké! Szabadság» jog és igazság pedig ma gyönge védőfalak, mert a hatalomban levők szabják ki őket. A szolid polgári elemekre nézve ebből az a tanulság, hogy még jobban fel kellene ismerniük, milyen fokozódó veszedelemben forognak, ha a fővárosi vezetők szomorú példájára ők is a szétválás, nem pedig a szilárd összetartás álláspontjára helyezkednek. Mi, vidékiek semmi esetre sem akarunk a nemzeti és polgári alapról lelépni,' sőt azon a szent cél: a haza megmentése érdekében mindjobban ösz- szeforrani kívánunk. Polgártársak és polgártársnők, ne a fővárosra nézzetek most, ahonnét a jelenben nem sok jó sugároz felétek; hanem kövessétek saját becsületes, honszerető szivetek sugallatát, amely egyenes, biztos utat mutat számotokra a politikában! Fullánk. Főispátii beiktatás (?) ; Az egykor Esztergomban dédel- ; getett Okányik Lajos — szakolcai dékánplébánost e hó 18.-án iktatták be „ünnepélyesen“ hivatalába. Alap . úgylátszik már előre méltatta ezen ! jeles férfiú egyéni értékét (?) és igy ir 1 „Mint régi hive a demokratikus po- ! litikának, olyan tulajdonságokat ho- 1 zott a főispáni székbe, melyeket min- ; denkinek kell benne tisztelnie...“ 1 Azt hisszük ezen három utolsó szót : elhihetjük. A vármegyei tisztviselők. I , Régi ismerősünk a zsupán ur '(főispán) persze egy csomó magyar 1 nevű közigazgatási tisztviselőt szabadságolt (kétes értékű szabadságo- ; iás!) es helyetteseket nevezett ki. Különböző tisztviselők. Károlyi pártjának kettéválása. A Károlyi Mihályt követő radikális függetlenségi és 48-as párt — mint a fővárosi lapokból ismeretes — sok vajúdás, belső forrongás és békítő kísérlet után a múlt héten végre ketté vált. Kétségkívül elszomorito eset amúgy is sivár pártpolitikai életünkben, de legalább egyszer véget értek vele azok az éppen nem épületes ujságbeli híradások, melyek a legnagyobb polgári párt bomlási processzusáról jó ideje majdnem nap-nap után láttak napvilágot. Mi, vidéki régi függetlenségiek nehezen tudtuk és tudjuk megérteni, mért kellett ennek a kanapé-pernek ép most a legalkalmatlanabb időben kitörnie. Ám ha már kitört, jobb hogy eldült, — ámbátor a párt nyilvánvaló kárára is — mintsem tovább folytatódjék a vidék állandó bosszúságára a féltékenykedés, gyanúsítás és széthúzás a középponti vezetők között. A helyzet most tisztázódott: a vezetők nagyobb része határozott programmal megmarad a haladó, de polgári alapon; a kisebb rész pedig bizonytalan programmal megy tovább a szociálistákkal s esetleg teljesen hozzájuk fog idomulni. A szétválásból haszna tehát csakis a szociáldemokrata pártnak lesz, mert ezentúl alig áll valami polgári fékező elem az útjába, lévén a hatalomban részes Jászi-féle radikális párt is jobban szociálista, mint polgári irányú. A fennlevő polgári pártokra nézve a kettéválás minden bizonnyal újabb gyöngülést jelent, holott a szociáldemokraták nélküle is napról-napra prepoten- sebbekké válnak. Maholnap könnyen odajuthatunk, hogy a polgári pártokat szonika szét- ugrasztják, Mert vájjon ki fogja Hírek a megszállott területekről. Egymásnak teljesen ellentmondó híreket hallunk, a szomszédos megszállott megyékből. Esztergomon keresztül utazók jót-rosszat, összevissza keverve beszélnek amiből a valót legjobb akarat mellett sem bírjuk kihámozni kivéve azt az egyet, hogy a belső rend helyre állott. — Végre kezünkbe jutott két újság: Nyitramegyei Szemle és a Komáromi Újság. Az előbbiből tudjuk meg, hogy a Cseh-Szlovák kormány a Nyitráról elmenekülteket csak bizonyos^ összeglefizetése ellenében hajlandó régi otthonukba visszafogadni. Ezen összeg már eddig meghaladja a 2 millió koronát, melyet szegényház alapítására óhajtana a város fordítani. Olvassuk ezen lapban a Cseh-Szlovák Divízió Parancsnokság kiáltványát, melyben „saját kötelességének azon öntudatával és kívánságával közeledik, hogy visszafizesse meleg hálával és valódi barátsággal a polgárság vendégszeretetét.“ Egyébként külömböző utasításokat ad a városnak a kiáltványban J. Boriani tábornok. Egy szakolcai úr fog a polgár- mesteri székbe ülni és a törvényszék' is új elnököt kapott. Rendőr kapitány pedig egy volt s. tanfelügyelő lesz. Az iskolák. Az elemi iskolákban a tanítási nyelvnek tótot rendeli el a zsupán, még a polgári iskola és a gimnáziumban megfelelő óraszámban kötelező a tót nyelv, de a magyar .történelem és irodalom tanítasa mellőzendő. A Komáromi Újság a város megszállásáról elég komor hangon ir. „Az élet folyik tovább“ ezen ősrégi városban ahol nem tiltja el Piccione Lajos tábornok a magyar nyelvet és nem szabadságol tisztviselőket, sőt ellenkezőleg velük együtt működik és állítja helyre a rendet. A város kívánságai. Gaál Gyula dr. h. polgármester kéri a parancsnokot, hogy túszt ne vigyen, ne rekviráljon és a közrend, közbiztonságnak a népőrséggel karöltve való fenntartását. A közigazgatás és az iskolák magyarságát, szolás, sajtó- szabadság és a gyülekezési jognak tiszteletben tartását is kéri a komoly polgárság nevében. — A parancsnok az előbbieket természeteseknek találja, sőt a további intézkedésig a szólás, sajtószabadság és a gyülekezési jogot is megígéri. Komárom szemrehányása. Ezen ősrégi, törzsgyökeres magyar város a legkétségbeejtőbb helyzetben küzdött a fosztogatók tömegével, óriási lelki izgalmakat élt át a város minden polgára „mely izgalmakat csak növelték a magyar kormány kapkodó, egymásnak ellent- modó, határozatlan intézkedései.“ Mennyi keserűség van ezen néhány szóban! És mennyivel többet mondanak ezek — „Érdekes, hogy a budapesti napilapok a Komáromban uralkodó példás rendről, a megszállás rendzavarás nélküli megtörténtéről összesen négy sort Írtak, ellenben Gombaszögi Frida ’hogylétét oldalakon át ismertették.“ A ketté választott város. Az Újváros, Komárom egyik városrésze lévén a Duna jobb partján, már nem esett megszállás alá. A hídon való közlekedést polgári lakosság részére a lojális tábornok csupán az éjjeli órákban korlátozza. Ellenforradalmán (V. I.) A vérnélküli és dicsőséges forradalom lezajlott, az ország iparkodik beleilleszkedni az uj államformába. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy külföldről nyert utasításra kaptunk elnököt és talán az sem lesz nagy tévedésem, ha konstatálom, hogy nem valami nagy sikert értünk el a diplomáciái téren pl. Schwimmer Rózával sem. Szóval mi elmentünk a liberalizmus legszélső határáig, egyenjogusitottunk mindenkit és a nagy szabadságból anarchia lett, melynek egyes tünetei már mutatkoztak és mutatkoznak, amit azonban észre venni senki sem - akar, vagy nem tud, mert rettenetes gond- őrli hazánk nagyjait — az ellen- forradalom. Ha valakinek eszébe jut fegyelmezett hadseregről beszélni — az ellenforradalmár. Nemzeti színű sapkarózsád van — ellenforradalmár vagy. Keresztény szellemben beszélsz, vagy írsz ultra ellenforradalmárnak bélyegeznek. Polgári párthoz mersz tartozni — ismét ellenforradalmár vagy. Hogy az egész művelt világ előtt ismert Apponyi és Andrássy felvilágosítást adtak az amerikai uraknak, ellenforradalmi csíny. A szé- kélyek sírva mentek ugyan azon urak elé — ez is ellenforradalom. Ugyan kedves polgártársaim, mondjátok meg hát; ki a nem elíenforra- dalmár? Talán csak nem akarja valaki már a rendet is ellenforradalomnak nevezni? — Ki a fenének jut itt eszébe ellenforradalmat csinálni? Ellenben azt hiszem, hogy nagyon sokan vannak, akik nemzeti alapon állva menteni akarják az ország integritását és rendet óhajtanak teremteni, Ha ellenforradalmároknak nevezik is őket.
