Esztergom és Vidéke, 1919

1919-09-17 / 58.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. Az ok és okozat. (V. I.) Három évtized óta figyelem a politikai élet minden fázisát, részt vettem annak aktiv életében, moz­galmaiban. . Szemeim előtt folyt le nem egy történelembe vágó mozga­lom, de következetesen láttam a destruktiv politikai korrupciót. A libe­rális párt felhasznált minden eszközt, az osztrák pénzt, az uralkodó hatal­mát és letörte az ellenzék erejét. A nemzetiségek döntötték a liberális képviselőket, akik bankokba, nagyvál­lalatokba helyezkedtek el és bár­mennyire hangoztatták is nemzeti mivoltukat, tulajdonképen elnemze­tietlenítették az országot. Vesztegetés, etetés, itatással csináltak választáso­kat és hamisan mutatták be a világ előtt az ország akaratát. Tönkretet­ték a nemzet gerincét — a kisbirto­kosságot. Megmételyezték a közvé­leményt és segítették a fajilag is tőlünk távol álló elemek uralmát. A szociális szükségletek mind-mind jobban és nagyobb arányokban to­lultak előtérbe és a helyett, hogy ezek kielégítését csak megkísérelni is iparkodott volna a liberális kor­mány és pártja, engedte a tömege­ket belefeküdni az internacionalizmus karjaiba, teljesen kiszolgáltatta a Weltner és Izraeleknek. A liberalizmus bukásával egy ujabb és még veszedelmesebb kóros tünet mutatkozott politikai életünkben. Az új parlamenti többség már nyílt pa­namák utján szerzett pénzen válasz­tatott meg, amely erőszakoskodott és szövetkezett mindennel, csakhogy ha­talmát megtartsa. Ezek után kérdezem, nem ezek voltak-e okai már akkor az ország mostani rettenetes sorsának? Nem azok voltak-e szülői Kún Béla és Kunfi Zsigáknak, akik pénzzel méte­lyezték meg a népet? Nem azok voltak-e okai, akik pénzintézeteikkel hamis választásokat csináltak? és igy meg rontva a nép erkölcsét, elvéve hitét, lehetővé tet­ték, hogy egy őrült Szamuelli ural­kodjék. Ezek a nagy és kis urak most csak mellöket verhetik, de sem általánosságban, sem egyesek felett bírálatot mondani nincsenek feljogo­sítva. Álljanak félre, üljenek le pén­zes zsákjaikra, foglaljanak helyet pénzintézetük bársonyos irodáiban, mert most nincs szükség reájuk. A komoly nemzetépítési munkánál nem használhatjuk a mindenkori kormány uszályhordozóit, a kis és nagy pénz­kortesek ideje lejárt, ők nyomták az ország kezébe a koldus botot. Majd megpróbáljuk az országot felemelni pénz nélkül, tisztult néperkölccsel, margitszigeti panama helyett mun­kával szerzett pénzzel és nagyhangú, de minden hatalomnak behódoló em­berek helyett erős gerinces férfiakkal. | j Telefon, -Távirat Jugoszlávia kormánya lemondott. Belgrád, szept. 16. Délszlávi sajtó iroda jelenti: Davidovits miniszterel­nök ma délután átadta a régensnek az egész kormány lemondását. Sán­dor trónörökös, régens elfogadta a lemondást. Francia és cseh fegyver­közösségről. Paris, Petit Parissen hosszú inter­jút közöl Pelle tábornokkal a francia­cseh fegyverközösségről. A tábornok kijelentette, hogy lehetetlen elkép­zelni olyan szövetségi kombinációt, amelyben Franciaország és Cseh­szlovák kormány ne volnának ugyan­azon oldalon. Az orosz fehér csapatok előnyomulása. Paris, szept. 16. Reuter ügynök­ség jelenti: észak-orosz kormány csapatainak előnyomulása a volog­dai vasút mentén egyre tart. Általá­nos helyzet a szibériai fronton na­gyon javul. Sgy francia miniszter Német­országról Paris, szept. 16. Cesseur minisz­ter beszedet mondott a kamarában a békeszerződés tárgyalásánál, hogy a német kormány nagy pénzbüntetés terhe mellett rendelte el az elhurcolt anyagok kötelező bejelentését és az elhajtott marhák bejelentését. Német­ország köteles lesz mindenféle, gyárt­mányú gépeinek harminc százalékát átadni hogy a felszabadított terüle­teken levő üzemek ismét megkezd­hessék a munkát. Franciaország 1920 végéig 3,800.000 tonna hajó­teretfog építeni, ezt azonban 5,000.000 tonnáig kell fokozni, hogy a keres­kedelmi függetlenséget fenntarthassák. Németország köteles lesz havonként 2-500,000 millió tonna kőszenet szál­lítani, beszámítva Saar területén ter­melt szenet is. Most azonban csak 1,668.000 tonnát kapunk havonként. Németországnak módiában lesz éven­ként 5 milliárdot törleszteni. Kárta­lanításban Németországnak 1920. jú­LIUS l-ig 25 milliárdot kell fizetnie aranyban. A német Nadófizetők más­félszer annyi terhet fognak viselni, mint a franciák. Egy kommunista főhóhér vallatása. Budapest, szept. 16. A margit­köruti katonai börtönben mostanában Dirnfeld Izidor a legérdekesebb lakó. Még a főhóhéroknál Korvin Ottónál, Kohn-Kerekes Árpádnál, Cserny Jó­zsefnél is érdekesebb alakja, még mindig a titokzatosság szürke fátvo­lába borul. A nyomozó hatóságok hetek óta teljesen tanácstalanul álla­nak vele szemben. Dirnfeld ugyanis vérfagyasztó nyugalommal, higgadt logikára valló előadásban ismerte be ugy a rendőri közegek, mint vizs­gálóbirái előtt, hogy az üllői uti Ferenc József laktanyában százhat­van embert akasztott fel. Rettenetes bűnhalmazát nyugodt előadása ön­kénytelenül az a meggyőződést kel­tette fel a hatóságban, hogy Dirnfeld Izidor nem normális, ekszaltált lelkű ember, aki szerepelni akar bűnözés nélkül. A Lenin-fiuk hírességei kö­zött azonban a tüzetes orvosi vizs­gálat megállapította, hogy Dirnfeld elméjének nincs semmi baja. Később mégis felébredt a kétség. Dirnfeld ugyanis további kihallgatásai során azt vallotta, hogy az akasztás tudo­mányát ő az orosz bolsevistáktól tanulta, mint hadifogoly és kiderült, hogy Dirnfeld még katona sem volt, nemhogy hadifogoly lett volna. De­tektívek kivitték a Ferenc József lak­tanyába, ahol nagy helyismerettel kalauzolta őket. Megmutatta, hogy hol történtek a kivégzések, azonban aki a vörös uralom alatt ott volt, nem emlékszik sem Dirnfeldre, sem a tömeg akasztásokra. Dirnfeld ha­tározottan állítja most is, hogy 160 embert végzett ki. Legutóbb azt is bevallotta, hogy a bűncselekménye­ket egy Dénes nevű parancsnok ren­deletére követte el és segítőtársa egy Tekete László nevű vörös katona volt. Áldozatai közül csak egyre emlékszik. Ennek Varsányi volt a neve. Magas, erős, körszakállas férfi volt. Az államügyészség elhatározta, hogy a nagy nyilvánossághoz fordul. Budapest és vidéke lakói között biz­tosan akadnak sokan akik ismerik a titokzatos fogoly múltját és cselekede­teit s nyomravezeti a hatóságot. Ezért felhív az államügyész mindenkit, aki­nek tudomása van, avagy tényállás teljes kiderítése érdekében bármely bizonyítékot tud megjelölni, hogy szóval vagy írásban jelentkezzék az orsz. központi nyomozó testület ve^­zetőségénél '(Budapest II. Margit­körút 85. szám.) Dirnfeld Izidor har­mincegy éves, izraelita, Gyimekosz­tolányi születésű, budapesti cukrász­segéd. Kún Béla cselédjének vallomása. Budapest, szept. 16. A rendőr­ségnek sikerült Kún Béla szobalá­nyát előállítani, aki szenzációs val­lomást tett arról a gazdálkodásról, mely a Szovjet Házban volt. A szo­balányt Széles Mariskának hívják, akivel Kún elutazása előtt ötvös­ucca 7. számú házban Péter István gondnokhoz batyukat vitetett. Ezek­ben a batyukban fehérneműek vol­tak, idegen monogrammokkal. És mikor a batyukért a Szovjet Házba ment, ott sokáig megváratták, türel­metlenségében benyitott egy szobába, ahol egy Sörös nevű ember volt. A Szovjet Ház parancsnoka és Timár Szeréna, Kún Béla titkárnője, akik egy hatalmas ládában kotorásztak, amely színültig tele volt kék pénzzel és jó fehér pénzzel. A parancsnok és titkárnője nyilván Kún Béla zsák­mányát dézsmálták, miért igen meg­döbbentette őket a váratlan látogató. Sörös belemarkolt a ládába s egy csomó fehér pénzt nyomott a leány kezébe ezekkel a szavakkal, hallgas­son, azonnal lesz kocsi, ő zsebre tette a pénzt, amelyet később meg­olvasott s húszezer korona volt jó fehér pénzben. A három batyut azu­tán elszállították. A ládáról még el­mondotta a szobalány, hogy Sza­muelly Tibor vitette oda. A pénzen kivül, * ezüst és arany nemű is volt benne. A leány még elmondotta, hogy augusztus elsején Kún Bélá­nénak egyik nővére Gál Margit, egy súlyos koffert vitetett át a Szovjet Házból a Ritz-szállóba s azt mon­dották, hogy Gál Margit fehérneműje volt benne. De a koffer olyan súlyos volt s azt a benyomást tette, hogy feltétlenül arany és ezüst nemű le­hetett benne. Széles Mariska még elmondotta, hogy egy alkalommal el akart Kún Bélától távozni azzal az ürüggyel, hogy férjhez megy. Felmondott, de Kún Béla magához hivatta s megfenyítette. Ha elmegy, akkor gyermekének áldozata lesz, mert gyermeke annyira szereti s nem engedheti, hogy most máshoz szok­jék. A szobalány megértette a fenye­getést, hogy elteszik láb alól. Széles Mariskát a kihallgatás után egyelőre őrizetbe vették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom