Esztergom és Vidéke, 1919
1919-05-04 / 31. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 31. szám. Vasárnap, május 4. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLF.TŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK A KIADÓHIVATALBA KÜLDENDŐK. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. A magyar nép mentése. A majd ötödféléves háború anyagilag a tönk szélére juttatott, szellemileg legalább egy évtizeddel visszavetett s erkölcsileg züllésbe sodort bennünket. Mi jártuk meg legjobban a küzdelemben részt vett ösz- szes népek közül. Az igaz, hogy magunk voltunk okai is, hogy a ránk mért balszerencsét esztelen bőrünkbenemféréssel végletig növeltük. Hogy mikor fogunk kilábolni: csak a jó Isten tudja. Annyi bizonyos, hogy nagyon-nagyon sötét perspektíva áll előttünk legközelebbi jövőnkre nézve. Anyagilag talán egy kis okossággal, egy kis munkával s egy kis szerencsével majd csak rendbe jövünk valahogy rövi- debb időn belül. De szellemi és erkölcsi káraink helyrehozása kétségkívül hosszú időt kíván. Még akkor is, ha sietve és megfeszített erőkkel fogunk hozzája. Téved, aki azt hiszi, hogy új iskolatörvényekkel s az iskolák gyors szaporításával — ha ugyan lesz miből — átsiklunk a főnehézségen. Korántsem. Ezek minden bizonnyal használni fognak, de a bajt gyökeresen nem szüntethetik meg. Emberekre van itt szükség, azaz helyesebben embercsapatokra, melyek készek minden öníeláldozásra, hogy népünk tátongó szellemi s erkölcsi sebeit beheggesszék. Nagy tudású és nagyszivű tanítók, papok és jegyzők kellenek nekünk, kik a népmentés gyönyörű hivatását tökéletesen átérzik s fáradhatatlan odaadással hajtják végre. A vezéreknek és példaadó közkatonáknak első sorban s nagyobb részben a nép tanítói és tanítónői közül kell kikerülniük. Nem azért, mintha a háború előtt is nem ők tevékenykedtek volna legfőkép népünk kulturális haladásának előbbre- vitelében, hanem mivel éppep eddigi dicséretes működésük a legjobb biztosíték reá, hogy a háború okozta népdurvulás megszüntetésében is ugyancsak ők képesek legszámottevőbb eredményt elérni. A háború alatt és óta ez ebbeli vezetés tagadhatatlanul kiesett kezeik közül; és igen sok helyen illetéktelen s felelőtlen eleinek kaparintották magukhoz az irányító gyeplőt. De ez az állapot nem maradhat állandó. Különösen nem akkor, ha a tanítóság lelkesedéssel párosult tapintattal fog régebbi tisztes pozíciója visszaszerzéséhez s egyszersmind kiszélesítéséhez. Világos, hogy ez a pozíció nem szorítkozhatik magára az iskolai nevelő munkára, nem is érhet véget ezzel, hanem — és ez a dolog nehezebb, de egyúttal eredménnyel kecsegtetőbb része — folytatódnia kell az iskolát kijártak továbbnevelésével az ifjúsági és olvasó körökben. Az államhatalomnak pedig, ha még olyan súlyos anyagi helyzetben van is, első gondja kell hogy legyen olyan megélhetést biztosítania néptanítóinknak, mely lehetővé teszi, hogy minden egzisztenciális gondtól menten foghassanak bele népmentő nehéz hivatásuk teljesítésébe. Morc. Vége a panamavilágnak. Ha figyelemmel kisérjük a napi eseményeket, szembeötlően látjuk, hogy a forradalmi törvényszék mily szigorúan bünteti azokat, akik vétenek a forradalmi rend ellen. Szigorúak az ítéletek, de purifikáló célzatukat semmi jobban nem bizonyítja, minthogy kétszeres szigorral sújtanak le azokra is, kik a rendeletek hivatására vannak hivatva, azonban hűtlenül összejátszanak a bűnösökkel. Ez a meglepő a régi bírói joggyakorlathoz, a tizkoronás hamis tanukkal humorosított igazságméréshez szokott publikum előtt. Innen van, hogy a forradalmi törvényszékek egy- egy Ítélete szinte dermesztő ha„Esztergom és Vidéke“ tárcája. Egy virághoz. (Du bist wie eine Blume.. . Heine.) Virágnak nézlek nyájas, tiszta lány, Virágnak nézlek, szépnek és fehérnek : Virágnak nézlek s épp ezért szemem Remegve néz rád és aggódom érted. Szeretném áldón tenni rád kezem 5 örök tavasszá válni vágyva-vágyom, Hogy őriznélek mindig ily fehérnek, Nyájasnak, szépnek — gyönge kis virágom! H. I. A műértő. (Nápolyi intermezzo.) Ha a világ legfönségesebb tájképe a csodálatos nápolyi tengeröböl, akkor a legélénkebb olasz nagyváros páratlan koronája Pozilippó. A remek tengerpartról emelkedő festői trónuson nyilik a világ leghatalmasabb kilátása. ' A hírneves magaslatra pompás kocsiút vezet. Valamennyi nápolyi utazó a nevezetes hegyre igyekezett. Tömérdek egy vagy két lovas fogat vadászott a világ minden tájáról ide özönlött vendégekre. Viszhangzott az arisztokratikus Po- zilippón a Szanta Lúcsia városrész demokratikus zsibbongása és az azúrtenger titokzatos moraja. Hűvös szellő szárnyán szálldogált utánunk a kék hullámok hűvös mosolya, a görög eredetű város eredeti látogatóira. A gondtalan gyalogosok lenge és világos öltözékben özönlöttek fölfelé. A szomjas nápolyi bérkocsisok eleinte mind a tiz fekete ujukat mutogatták a Vergilius sírja felé zarándokló kirándulóknak, akik már megszokták a nápolyi inzultusokat. A következő percben csak balkezük öt sötét ujjával jelezték áraikat. Sehol a kerek világon nincsen ki- kerekítebb kalmárkodás és furcsább alkudozás, mint a festői és zajos Nápolyban. Tiz líra helyett öt. Mikor ez az ajánlat sem sikerült, rácsat- tantott kopott ostorával megviselt öszvére ösztövér bordáira és due líra I (két koronás) tarifát zsarolt. A Pozilippóra készülődő gyalogos túristák már sok változatos nápolyi intermezzóval ismerkedtek meg, épen azért nem lehetett őket becsapni. Az ötven fokú szög lejtőjét fasorok árnyékolták. Minden száz lépésnyire valami különleges függő kertű If Pacadizó vagyis olcsó utszéli vendéglő kínált citromos vagy narancsos hűsítőt, külön adva dolcsé-t (édesvizet), hideg kecsketejet, vagy vezúvi szőlőt. Még szédítőbb magaslaton mérték a Lakrima Kriszti, a tűzhegyividék igazán tüzes vörösbor lángját. Az élelmes lazzarónik, a nápolyi naplo- pók tízezréből, néhány briganti főtt tengerirákot olajban sült tengerihalat, nápolyi gyümölcsöt, datolyát, fügét, dinnyét, narancsot, szőlőt sőt még főtt tengericsőveket hirdetett harsány hangon. A vásott rikkancsok egymást kiabálták túl mikor nápolyi napilapokat, viaszgyújtót vagy képes levelezőlapot hoztak veszedelmes forgalomba. Néhány óriási aranypereces fülű, sötétkékhajú, vakító fehér fogú és lángoló szemű nápolyi leányzó pedig virágkosarakkal ostromolta a Pozilippó ostromlóit. Még az uccai vándorénekesek sem hiányozhattak a mozgalmas körmenetből. A hegygerinc jobbján, az antik vizemlékek közt egészen modern villák kacérkodtak reánk. Itt üdülhettek a világ nábobjai. A sűrű processzióba keveredett ekkor az egyik mesés tündérlakból kirepült urileány. Kalap és napernyő nélkül. De vakító fehér ruhában. Káprázatos drága gyöngyök tündököltek deli hattyúnyakán. Az egyik gyémántgyűrűs kezében egy kis kosár fekete füge, a másikban egész új piros könyv. Előkelő arcán a világunalom árnya sötétlett, mig a végtelen tenger tündérpanorámájára nem pillantott. Hagyományos szokás szerint jobbról párosán haladtunk egymásután a jó öreg Vergilius költő sírjához. Mert balról kígyózott lefelé a látványosságoktól jóllakott közönség. Az új jövevény épen előttünk helyezkedett el. Szédítő bábeli nyelvzavar hömpölygőit mindenfelé. A cél felé haladó áradat azonban hol a folyton mélyebb tengerbe, hol a folyton változatosabb kéjlakokra merengett. Az előttünk lebegő hölgy már megkezdte utitársa, a legújabb angol regény olvasását.
