Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 10. szám

Esztergom, 1918. XL. évfolyam 10. szám. Csütörtök, február 14. POUTlKRlés TRRSRDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG^ ÉS KIADÓHlVA'J AL : S1MOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS.' 5 HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ DENDÖK. Viribus unitis! Ez a magasztos jelszó Ferenc József megdicsőült királyunk epen olyan őszinte igéje volt Ausztriában, mint arany, ezüst pénzeinkken az ércbe vésett Bi­zalmam az ősi erényben hitval­lása nálunk. Mind a két várázsigét iV. Károly királyunk örökölte. Az osztrák császár az ő különböző nemzetiségű tartományait csakis „egyesült erővel“ volt képes fön- tartani. Minket viszont 1867 óta a királyi trón legíöíségesebb jelszavával engesztelt ki. Fátyol a múltra! Ezt a har­madik korszakos jeligét pedig Ferenc József koronázása előtt, a lánglelkű gróf Andrássy Gyula, alkotmányos első miniszterel­nökünk hangoztatta. A három nevezetes szállóigét már megörökítette nemzeti tör­ténetünk, de a varázsuk még mindig áll a magyar hűségben. Ifjú királyunk egy évi ural­kodásának meglepő politikai és’ hadiügyi intézkedései meglepő sikerrel jártak. Mióta hadurunk lett, valamennyi harcterünkön személyesen teljesítette szent kötelességét. Nem parádéra ér­kezett, ,mint más király, hanem a hadiművelet irányítására. A Károly keresztesek az ő hatal­mas gárdájának büszke vitézei. Komoly életveszedelemben for­gott már többször az ünnepelt és szeretett királyunk, de mind­annyiszor őrködött életén a há­ború őrangyala. IV. Károly te­hát mát; teljesen meghódította Magyarország szivét. Épen azért teljes bizalommal fogadjuk bár­milyen meglepő intézkedését. Ausztria földúlt parlamentjé­ben alkotmányos rendet óhajt. A mi országgyűlésünktől pedig egyetértést remél. A munkapart huzamos ural­ma megszűnt. Eszterházy gróf uttörése után a kipróbált IPe- kerle Sándor került harmadszor miniszterelnöki székbe. Az uj idők uj eszméi úja férfiakat ál­FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEÍ ERIKKEL MARIÁN. FÖMUMKATÁRS : DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁhOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN V/vSARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA lhottak sorompóba. Az általá­nos választójog törvényjavaslata ma az az üllő, melyen a béke szerszáma, vagy a nemzeti vi­szály pallosa készül. Pedig még nem kész a nagy háború. A pártszenvedély végzetes csapást ideznetne föl a legvál- sagosabb időben, ha bekejob- bot nem nyújtana. Jisza István groí elkésett újévi nyilatkoza­tában a viribus unitisz elvét hir­dette. Többet ésszel mint erő­vel. Elég ellenségünk van oda­kint sót ithon is. Miért kerül­nénk épen most az oldott kéve sorsára ? Adja a magyarok Istene,liögy bölcs belátásunk mielőbb egye­sítsen minket nem a hatalom, hanem a testvéries megértés többségének táborában, mert akkor a mi vitézeink táborai a végső diadalt több lelkesedéssel vívhatnánk ki viribus unitis! Figyelő. Szervezett gazdatársadalom. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani háborúnak óriási terhei vannak és lesznek még a békekö­tés után is. Tudjuk azt is, hogy a terheket erős gerin-c, széles váll bírja meg. A háború folyamán szinte öröm­mel láttuk azt, hogy ebben az or­szágban legszélesebb válla, a legerő­sebb gerince a magyar gazdának van. Sietett is ezt a körülményt kihasz­nálni mindenki, sietett minden ténye­ző a magyar gazda teherbíró képes­ségét próbára tenni. Nem lehet az ellen senkinek sem kifogása, ;de azért most, amikor régi, mondhatnánk meg­szokott kényelemből megint minden lépésnél a magyar gazda teherviselő képességére apellálnak, önkénytele­nül felmerülhet az a kérdés, vájjon igazán határtalan-e ez a teherbiróké- pesség? Mi úgy tudjuk, hogy a magyar gazda terbiróképeSségenek- is van­nak határai, talán sokkal közelebb, mint azt a látszat mutatja. Ezt a magyar gazdaközönség tudja a leg­jobban és nem is csoda, ha a gaz­dák körében mindinkább hangos lesz a tiltakozás az indokolatlanul rájuk rakott terhek miatt, nem csoda, ha-a magyar gazdaközönség állandóan és erősebben követeli az igazságot és a méltányosságot a maga részére. Nagyon természetes azonban, hogy a magyar gazdaközönség a maga szerv'ez'etlensegében nem tud méltó módon hangot adni óhajának. A gaz­dáknak is vannak érdekképviseleti szerveik, de ezek a szervezetek, bár­mily tiszteletreméltó munkát végez­nek is, még sem tudnak az ország lakosságának háromnegyedrészét te­vő fóldmívelő nép érdekeiért hatha­tósan síkraszállm. Egy-egy csip-csup munkás-szakszervezet minden . té­ren sokkal nagyobb eredményt tud elérni, mint a gazdák tábora. Ebből .tehat világosan következik az is, hogy a- gazdaközönség részére meg kell alkotni a törvényes érdekképvi­seleti szervezetet. Az előbbi földun- velésügyi miniszter több Ízben tett határozott kijelentést, hogy nemcsak a gazdák 'érdekeben, de fontos ál­lamérdek szempontjából is szükség van a gazdák törvényes érdekképvi­seletének megalkotására. A miniszter meg tovább ment akkor, amikor ígé­retet tett, hogy a kormány legfőbb feladatának tartja a gazdák érdek képviseletéről szóló törvényjavaslat- naK benyújtását. Minden magyar gaz­da epedve várja, hogy a miniszteri ígéret megvalósuljon, de nemcsak varja, hanem előrelátva és okulva a múlton, teljes erővel azon lesz, hogy a javaslat mielőbb testet öltve a tör­vényhozás elé kerüljön . és abból csakugyan törvény is legyen. Ezt többé elodázni ném lehet, de nem is szabad, mert a magyar gazdatár­sadalom a mai szervezettségével nem­csak a reá váró feladatokat nem tud­ja megoldani, hanem képtelen lesz az országnak szükséges termelést is biztosítani. B gobek Koméi főispán bejelentette távozását. A közigazgatási bizottság ülése. — A vármegye közigazgatási bizott­ságának szerdai ülésén az elnöklő Kobek Kornél főispán kérte annak tudomásul vételét, hogy utoljára lát­ják őt ez alkalommal az elnöki szék­ben. Amint nem kívánt politikai meg­alkuvást! senki részéről, úgy ő maga sem alkuszik. Bár a megyében niég sok teendő várt volna reá, távozik, mert a kormánynak a Károlyi-párttal szemben elfoglalt állásfoglalásából ' levonta a konzekvenciákat. E helyről mond búcsút az egész törvényha­tóságnak, köszönettel adózva az irá­nyában tanúsított támogatásért. Hét hónapi főispánsága alatt, úgy érzi, sikerült elérnie a közigazgatás ren­des menetének biztosítását a tiszti­karnak, de különösen a h. alispán­nak értékes támogatása mellett. Bár őt most a kötelesség másüvé szólít­ja is, reményű, hogy a békés idők­ben ismét ismét működhetik a tör­vényhatósági bizottság tagjaival egy sorban. Palkovics László h. alispán meleg szavakkal biztosította a távozó főis­pánt mindnyájuk őszinte rokonszen- szenvéről. Indítványozta, mondja ki a közig, bizottság,- hogy Kobek Kor- gél főispán távozását sajnálattal ve­szi tudomásul, eddigi működéséért neki--elismerést szavaz és biztosítja őt további bizalmáról. ' Az indítvány egyhangú lelkese­déssel elfogadtatott. Ezekután a főispán a bécsi reg­geli gyorsvonatnak Párkánynánán való megállása, a n. alispán pedig az elmaradt petróleummennyiségnek a vármegye részére való megkülde- tése érdekében felirat küldését indít­ványozták a kereskedelmi kormány­hoz. Dr. Pacsiti Károly kir. tanfel­ügyelő az esztergom-városi napközi otthonok részére^ államsegély iránti előterjesztést javasolt. Az indítvány és javaslat elfogadtattak. Egyben a közigazgatási bizottság köszönetét mondott a napközi otthonok vezető­ségének a buzgó és eredményes mű­ködésért. Az adóügyi bizottságba uj tagul Brutsy János választatott meg. ☆ Az esztergommegyei tanítók Nesztora meghalt Halász Mátyás nyugalmazott bajóti rk. kántortanító személyében. A 90 éves öreg úr egyike volt az 1842-ben megnyílt esztergomi tanítóképző első növen­dékeinek. 52 évi tanítóskodás után Bajóth népének szeretete- és tiszte­letétől övezve vonult nyugalomba. Szülővárosába Esztergomba költözött, ahol mint a Kath. Kör buzgó tagját ismertek meg szélesebb körökben is. Nyugdijbavonulása után is szorgal­maslátogatója volt atanitóg\ üléseknek, hol kartársai mindenkor meleg sze­retettel övezték. Csak nemrég dön­tötte le őt aggkorának gyengesége. Vasárnap d. u. 1 órakor halt meg családja körében. Temetése kedden d. u. 3 órakor folyt le a belvárosi temető kápolnájából. A temetési szer­tartást Keményfy Kálmán szentszéki tanácsos, vízivárosi pléoános végezte. Az elhunyt koporsóját kartársai és a .tanhóképző növendékei állották körül, kik meleg részvéttel mondot­tak neki utolsó ístenhozzá dot. Ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom