Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 33. szám
Esztergom, 1918, XL. évfolyam 33. szám Vasárnap, május 19. POUTlKBt ésTRRSRDRL MILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ * KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS' í S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. ALAPÍTOTTA : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A tűz ereje. ...Égi tűz szállott le a földre s csodás hatása lett: a földnek színeváltozása... Lángban áll az egész világ. És milyen tűznek lángnyelvei nyaldosnak körül bennünket ? Olyan tűzé-e, melyet a szere- • tét, vagy olyané-e, melyet a gyűlölet gyújtott meg? És úgy járunk-e ebben a lángtengerben, mint azok a babyloni ifjak az izzó kemencében: csak körülölel-e a láng, de nem éget minket? Vagy talán az a szomorú, siralmas sorsunk, hogy a ke- vély kultúra hegyének lejtőjén lefelé saját vérünk lávafolyama hengergesse alá megalázott holttestünket ?!... Fájó kérdések ezek. De meg kell felelnünk magunkban rájuk ma a pünkösdi fény világánál... Első pünkösdkor is tűz kapott lángra messze keleten. És „nem olthatta el e tüzet a vizek sokasága.“ Oly erővel, akkora lendülettel csaptak ki e titokzatos lángok mindenfelé az egész világra, hogy útjában állni ugyan lehetett, de útját állni nem ; mint ahogy a viharok szele is áttör minden akadályon. És azóta diadalutját járja e tűz szerte a világon ... Ki nem fogy, el nem apad, jóllehet néha búvópatakként elrejtőzni látszik, de azért a mélységekben dolgozik, működik tovább, mert forrása nem a földön, hanem az égben van. Ezért is, bár marad rom — egy elavult, önmagába roskadt világ emléke — ezen tűz után is, de többet épít, alkot és nagyobbat, magaszto- sabbat teremt, mint amit es amennyit eltemetett.. . Mars tüzes harciszekere nyomán ébred-e uj élet, fakad-e még virág ? Ha körüljártatjuk lelki szemünket az egymással farkasszemet néző harcvonalakon, olyan kép tárul elénk, mint mikor a száraz füvet fölperzselik a réteken: bizony, hiába keresünk : a tűzlerágta helyeken egyetlen egy élő, illatos virágszálat sem találunk ... Romok a rom fölött a külső világban: a csupasz földdel egyenlővé lett, sőt a föld színéről valósággal eltüntetett falvak, helységek, egykori szépségeiket saját maguk alá temetett városok, lövedékek föltúrta, fölszántotta, terméketlenséggel kárhoztatott szántóföldek, letarolt, szinte kiirtott erdők, füstös, miazmás levegő ... Romok a rom fölött a belső világban: férjet, fiat veszített, megtörtlelkű édes anyák kétségbeesésre hangoló zokogása, néma, sorvasztó fájdalma, a minden támasztól megfosztott öregek tehetetlen fohászkodása, a békés otthontól való oly nehéz, de kényszerű elbúcsúzasa, a helyzetet és sorsukat meg nem értő/de érezni kezdő kisgyermekek édes apjuk után való kesergése, siránkozása ; a bizonytalan jövőbetekintés leverő érzete ... Valóban : a gyűlölet tüze járt itt, mely csak romokra világít!... Lesz-e még uj, jobb világ e rettentő pusztulás nyomán ? Lesz ! De csak akkor, ha a rombolás tüze helyett az alkotás tüze, ha a gyűlölet tüze helyett a szeretet tüze, lángja száll újra a szivekbe, lelkekbe... Ez a szeretet tüze nem más, mint a pünkösdi tűz, az a nemesen lobogó láng, mely a megértés, az egymást megértés gondola- lataival lép ki a világ elé; minden népnek érthető nyelven, az örök igazságnak megfelelő módon zengi bele az egész világba : uralkodjék már egyszer költünk a kölcsönös megértés édes „Esztergom és Vidéke“ teája. JÖJJ Pünkösdi Lélek! Vészes háború dúl benn a lelkek mélyén. Minden, ami széni volt, letiporva benne. Mintha könnyfakasztó temető kert lenne ... Az önzés a vezér vak seregek élén. Kapzsiság von mindent kegyetlen kinpadra, Aki magát neki önként meg nem adja. Becstelenség fojt meg minden dicsőt, nagyot. Az erényes embert megdobálja sárral, Akiszembeszállna,gúnyos szégyent, kárt vall..Jöjj Pünkösdi Lélek! Igazságnak Lelke '■ Add, hogy mentül előbb az igazság győzzön ■' A gonoszság trónja dőljön le a földön •' • • • Jöjj Pünkösdi Lélek ■' Erősítő Lélek ■' fiiveid leikébe lehelj égi erőt, tfogy hűn megváltjának egész világ előtt! Jöjj Pünkösdi Lélek! Vigasztaló Lélek! Tieid szeméről törüld le a könnyet! Ne boruljon rájuk bánatiszőtíe felleg! Jöjj Pünkösdi Lélek-' Vigasztaló Lélek! Szárítsd föl a könnyet! Bocsásd le ránk fény ed! Vince. „Barabás.“ A 26-osok harctéri szójárásává érlelődött bizonyos idő folyamán e név : „Barabás,“ aminek némi története és fogalomátvitel révén komikus csattanója sok esztergomi előtt ismeretlen. Valaki Esztergom háziezredének a harctéri specialitása alatt talán arra a Barabásra gondol az első pillanatban, akit az Üdvözítő helyett eresztettek szabadon, ez nagy tévedés. Bar Credóban került az ezred valóban humoros szólásaként a világ elé e név: „Barabás,“ aminek hallatára a legmostohább helyzetben a legkomolyabb egyén is kénytelen .mosolyogni, feltéve, hogy tudja a kifejezés szerény álarcába öltöztetett vicces értelmet, ha e szó hangzik valamelyik 26-os baka ajkáról: „Barabás !,“ de mégsem szabad legcsekélyebb képzelettel sem bibliai köntösben, színezetben, avagy vonatkozásban elképzelni a „Barabást“-t, ugyan — megjegyzem — keresztet visel a hátán, sőt a bibliai történetekben olykor szerepel. * * * Míg az orosz harcvonalon a cistopady-i zeg-zugos, tekergő lövészárokban töltött időre vezethető visz- sza a „Barabás“ szó őseredete. Egy véletlen adta az ezred szájába e nevet, vagy e szót. Az ezred vonala mögött egy táboriágyúüteg húzódott meg mély állásában a többi között, aminek egy százados volt a parancsnoka. Egy időben, amikor a békefuvallat csapkodott az orosz árok felől, kevés tüzérségi tevékenységről lett híres az orosz harcvonal, gyakran elcsavargott az üteg mellől a tűzmester. Hol a völgy árnyas erdejében gyönyörködött a természet szépségén, hol a hullámos dombháton kószált gondűzőleg. Az üteg parancsnoka sokszor kénytelen volt minden lövést, vagy tűzmegnyitást megelőzőleg nevén kiabálni a tűzmestert: „Barabási“... „Barabás!“ Egy ideig akár reggel, akár délben, vagy este hallatszott a százados hívó szava, tűrték a 26-osok. Végre elszakadt a türelem fonala, megsokalta egy a sok közül. S amikor egy csendes, nyugalmas este fölhangzott e hívószó erős, érces hangon a százados ajkáról : „Barabás 1“ .. . „Barabás I“ .. . „Barabás!,“ a 26-osok fedezékének egyik lakója sem volt rest, elhatározott szándékkal szájához tölcsérsze- rűleg illesztett kézzel erőteljesen el- kiáltja magát utánzásként, bosszantásul jobbra-balra : „Barabás !“ . .. „Barabás!“... Mintha minden emberfej visszhangzó heggyé vált volna, mintha minden harcos utánzógép lett volna, ordító, üvöltő hangon jobb és bal felé fel-felhangzik ám: „Barabás 1“ Úgy végigsiklott ez a név a hadosztály arcvonalán 8 — 10 kilométer szélességben, mintha távbeszélő drótján a legfontosabb parancsot közölték volna. Többszöri hasonló eset után elcsendesült a tüzérszázados hangja, nem kiáltotta többé Barabást. De ütegén maradt e név: „Barabás!“ Ha a szemben levő orosz „Demow- ka“-üteg rakoncátlankodott, lőtt, ment a telefonfelhívás: „Halló, Barabás !“.. . És kellett lőni feleletül „Demow- ká“-nak. Ezentúl gyakran árokkiáltozás tárgya lett a „Barabás,“ ami mindig kacaj mellett röppen végig a vonalon messzire, a hadosztályon, az élelmezési vonalon is túl. Sokszor viccben került a „Barabás“ üteg a 26-os bakák ajkára. Ha a „Demowka“ dur- rogott a „Barabás“ ütegre, nevetve mondták : „Szorul a Barabás !“ Ha Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
