Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 33. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. május 19. gyermeke: a tevékeny, békés szeretet!... Pünkösdi Lélek, szállj le megint közénk! Fűzd, kapcsold össze a szeretet aranyláncával a gyűlölet tüzében égő, és ezért egymásban — testvér helyett — idegent látó,— ölelés helyett — egymást letiporni vágyó, megtévedt lelkeket! Pünkösdi tüzes láng, égesd ki ez eldurvult szivek- ből-lelkekből a salakot; távolítsd el a szemükről a hályogot, hogy megalakuljon e földön végre- valahára az a boldog ország, melynek hármas vezérlő szelleme: a megértés, béke és a szeretet!... Kurbély Vince. Dr. Kőrösy László utolsó Írása. Lábay Gyula, dömösi plébános úr szivességéből abban a helyzetben vagyunk, hogy közreadhatjuk itt elhunyt kiváló főmunkatársunknak utolsó keze- irását. A közeli halál biztos tudatában vetette papirosra ceruzával a nagy útjára teljesen elkészült hivő lélek. Nem csoda, ha e végső cikk igazán a szent- ágostoni confessio közvetlenségével hat. Annyi bizonyos, hogy bennünket a legnagyobb mértékben meghatott; s bizton hisz- szük, hogy olvasóink is nem kisebb meghatottsággal fogják olvasni a földi salakoktól megtisztult szép léleknek e világból távozta előtt való bucsu- vallomását: „Lelkem végrendelete. Utolsó havi szent dolgom elvégzése után éreztem, hogy lelkem végrendeletének megírására szükségem van. Csökkenő testi erőimnél még mindig tökéletesebb az én lelki erőm. Biztosnak tartom a halált. De bizonytalannak egész életemet, ha erre az utolsó útra elő nem készültem volna. Óh Szent Háromság, engedd meg, hogy a te szent nevedben írhassam meg végrendeletemet! 62 esztendőnél tovább tartott mécsesem olaja, melyet Jézus Krisztus ajándékozott nekem, kinek örökre fölajánlottam. Végtelen sok öröm és boldogság jutott osztályrészemül. Mindenkor Isten nevében indultam nagyszünideimben Európa nagy városaiba és ő meg is jutalmazta mindennapi fáradozásomat. Boldog vagyok, hogy vallásos szüleimtől örököltem a bensőséges A szent keresztségben újjá- születtem, a bérmalkozással és Oltáriszentséggel megszentelőd- tem. Hálásan hirdetem, hogy sokkal több örömmel jutalmaztál, édes Jézusom, mint fájdalommal. Bajban segítségemre siettél. Elhagyatottságomban megvigasztaltál. Sohasem kételkedtem szent vallásom erejében. Minden hit- cikkelyt elismertem. Kész volnék inkább életemet föláldozni, hogysem ezen szent érzésemet megtagadni. Vétkeimet töredelmesen megbántam és iparkodtam távoltartani. Leginkább égették lelkemet azok a bűneim, melyeket az Úr Jézus Krisztus ellen követtem el a megtévedés szerencsétlen pillanatában. Akiket valaha akár Írásban, vagy szóban megbántottam, azoktól alázatosan bocsánatukért esedezem. Akik pedig engem megbántottak, azoknak felebaráti szívvel bocsátottam meg. Érzem, hogy saját érdemeim nem elegendők az örökkévalóság megérdemlésére. Jézus Szentsé- ges Szivének könyörülete vezet oda. Aki megváltotta az egész világot bűneitől, nem váltotta-e meg az én lelkemet is ? Egy percig sem akarok tovább élni, mint az életem Ura akarja. Haljak meg teljesen a te szent akaratod szerint, utolsó sóhajomat is neked szentelve ! A legtökéletesebb lénynek tartottalak, kit legméltóbban az angyalok, a szentek és a vértanuk képesek imádni. Mint jó római katholikus, aki vallásomat semmi előnyért soha meg nem tagadtam, aki minden évben lelkesen elvégeztem a szent gyónást és áldozást, az utolsó kenet szentségével akarok utolsó utamra készülődni. A halál tusájában érezze utolsó fohászom : Sérelmes Jézusom ! lelkem üdvösségének első csöpp- jet . . . Lelkesen végeztem irodalmi és tanári, családi és társadalmi kötelességeimet. Nem hiába éltem. Mind a két leányom lelkében tovább élek. De élni akarok szülővárosom kegyeletében is! Lelkem végrendelete tehát elkészült. Én is készen állok. Még vándorbotom is ki fog virulni sírom fölött ! (918. ív. A Szentháromság nevében Dr. K. L“ A tárgyilagos igazság jegyében! Érdeklődéssel olvastam „A közérdek jegyében“ címen megirt cikksorozatokat és ezekre megjelenő válaszokat. Engedtessék meg tehát nekem is, mint aki a Takarékpénztárral semmiféle vonatkozásban nem állok, hogy véleményemet e tárgyban szintén kifejthessem. Két vélemény csúcsosodik ki az eddig megjelent cikkekből. Röviden : a Takarékpénztárak foglalkozzanak-e iparvállalatok létesítésével, igen vagy nem ? Meggyőződésem szerint: nem. Ellenben a Takarékpénztár hivatva lenne minden szolid vállalkozást istápolni és a régi nehézkes rendszer mellőzésével a tőke könnyebb hozzáférhetőségét lehetővé tenni, különösen akkor, ha a vállalkozás a becsületes és szakszerű munka jegyében indul. A Takarékpénztár hibájául csak az róható fel, hogy a múltban a hitelnyújtás terén jóformán el nem fogadható rendszabályokat használt, mely nem egy önérzetes vállalkozót a hitel igénybevételétől egyenesen elriasztott. Nem ismerek olyan vállalkozást, mely rizikóval ne járna, hiszen még a legbiztosabbnak látszó jelzálogkölcsön sem nyújt gyakran teljes fedezetet. Abszolúte biztos vállalkozás tehát úgyszólván nincsen. Ez állt különösen a béke idejében az iparvállalatokra nézve. Azonban kellő körültekintéssel, az egyének szigorú megválasztása mellett a Takarékpénztár egyenesen hivatva van arra, hogy minden olyan meglévő vállalkozást, mely reális alapokon nyugczik, helyi vonatkozással bir, itt létesült és igy könnyen ellenőrizhető, támogasson. Ezt a Takarékpénztár eddig — alapszabályaira való hivatkozással — nem igen tette, de talán nem is tehette. Miért ? Azért, mert Esztergomban emlékezetem óta még nem alakult olyan vállalkozás, melynek erre szüksége lett volna. De ettől függetlenül emeljük fel a háború előtti idők függönyét. Mit látunk ? Azt látjuk, hogy leggyakrabban kétes existenciák csekély tőké„Barabás“ lőtt a „Demowká“-ra: Megszólalt a „Barabás“ is 1 Ugyancsak dolgozik a „Barabási“ Egyszer az üteg csővében robbantak a gázgránátok, gyorsan hire terjedt, gázkészenlétet jelentve: „Bűzlik a Barabás !“ Telt-múlt az idő. A háború negyedik esztendejének őszén elhagyta az ezred az orosz harcteret, lement az olasz földre. Hosszú keserves útat tett naponként. Minden nap a nagy menet után pihenőre tért, hol házakban kapott szállást, hol tábori sátort vert úgy katonásan. Rögtönzött vászonházakat csinált az ezred a hegyek lábánál. A salilogi völgyben, amikor az alkony sötétségbe burkolta a tájat, amikor a zöld hegyoldalak, a sáros utak, a büszke, égig érő sziklaormok a tarka felhős éggel, a szakadékban csobogó hegyipatak szé- dítően mély medrivel egy színbe burkolóztak, egy homályos tömeggé alakultak, amikor az esti hűvös szellő be-belopódzott a fáradságtól gyötört, izzadságtól, esőtől, sártól nedves, mocskos bakatársaság közé és sok magyar fiú keserves sóhaját gyors szárnyukon vitte az édes otthon párnák közt nyugvó szeretteihez, amikor a kemény anyaföld adta volna a mi harcos hőseink fejealját, kigyúltak a tábortüzek, mint felhőtlen égen a csillagok, hogy didergő tagjaikat melegítsék, hogy rajtuk megszáradjon az esőcseppektől súlyos, nedves ka- tonagúnya, megszólalt hol itt, hol ott a tilinkó, a hegedű, a fuvola, élénken ecsetelve a magyar ember jókedvét a legmostohább helyzetben is. Imaként szállt fel a bús magyar nóta melódiája, áldozatként ropogott a sok tábortűz, lángolt a fa, gomoly- gott mindefelé a nehéz füstoszlop fel-fel esti hálaadásul az ég felé. Ily misztikus esti képben gyönyörködni a távolból lehet, de a résztvevők szótlanul csak kényelmük miatt változtatták a tájat meghatóvá. Elült a nóta, elült a beszéd. Nem számított csendes pillanatban valaki elkiáltja magát: „Barabás,... Barabási“ A hegyek visszhangozni sem érnek rá, ezer torok utánozva vegyes hangon, erőteljesen: „Barabás!“ Mosolyogja, neveti e speciális ezredszót az ezredes, a tisztikar. Többször ismétlődik az eset, míg némi gúnnyal a tábor túlsó részéről jön a válasz : „Nincs itt a Barabás, elment Triesztbe melegruhát fasszolni I“ Nagy kacaj, nevetés, hahota kiséri ezen szavakat. . . És tényleg ennek az az utolsó kijelentőnek, ennek a csattanósan kifejezőnek volt igaza és lett igaza. Tovább állt másnap az ezred a sátorfájával. Korán indult az olaszok után. Ment, bandukolt napokig sza kadatlanul 35—40 kilométeres hu- szonnégyórás teljesítménnyel esőben, sárban Olaszország városai, falvai között. Egyik este Credóban kaptak szállást a 26-osok. Még a templomba is jutott egy század a sok 26-osból. Mélyen elaludtak itt is a mieink. Reggel friss esőben kácmálódni kezdtek, a hajnalpirkadással felnyitották szemüket. Ásítozva ment néhány mosakodni, ácsorogni a templom előtt el-, terülő térre Már jó világos volt, amikor közérdeklődés tárgva lett egy őrvezető, aki nem őrt vezetett ugyan, hanem egy szőrgombócot a hadosztályparancsnokságtól fegyverzsinóron, amely akkora volt csak, mint egy kutya. Mást nem lehetett látni a szőrcsomóból, mint bóüngató jókora füllel ékesített fejecskéjét, négy mozgó lábacskáját es lötyögő farkacskáját. Egykettőre körül is állták kíváncsian a 26-osok, egész csoport bámulója lett az úrvezető nagy csodálkozására és meglepetésére vezetetnének. Mosoly, nevetés, kedélyes és csípős megjegyzés bőven kisérte az őr vezető jószágát. Legtalálóbban egyik baka kiáltotta el magát az összeverődött tömegből: „Itt a Barabás! Megjött már a Barabás !“ — Hol van a Barabás? — kérdezték sokan, a templomból kirohanva. Mindenkitől csak ezt kapta, nevetve, a kérdező feleletül: „Itt a Barabási Megkerült a Barabási... Megérkezett a Barabás!“ Legfeljebb fejjel, kézzel mutogattak a szőrgombóc felé a kérdezettek. Lett keletje a mozgó szőrcsomónak I Egyik jobbról ja másik balról csipkedve, csiklándozta a szőrgombócot, amíg megunta a molesztálási az alig két hetes szamárka, megsokalta a dicsőséget, szinte segíteni akart a vezetője ijedségén, mérgelődésén, szétvetette kis lábait, felkunkorította farkát, fejét magasra- emelte és tüdejéből telten, megbot- ránkozóan ordította: „1—i-á, i-á, iá,. .. iá I“ — Megszólalt a Barabás, megszólalt a Barabás I — hangzott a kacagó torkokból. Credóban így tökéletesedett a jelenlegi ezredszójárás speciális értelmére a „Barabás“ 26-os megjegyzés. Ezóta, ha menetelés közben teherhordó, málhas, vagy káréba fogott, avagy legelésző szamárral találkoztak a 26-osok az úton, „Barabás“ névvel tisztelték meg a türelmes állatot. Ha az árokban döglött szamarat láttak, még akkor is: „Itt is egy Barabás! Döglött Barabás!“ megjegyzéssel mentek el a hulla mellett. Most már minden szamárra „Barabás“ név ragad a 26-osok nyelvéről. * * * Ez a 26 os speciális szó történe te, ez a különleges kifejezés hű magyarázata, amiből bárki megértheti a 26 os „Barabás“ szójárás új fogalmát és alkalmazásának komikáját. Ktrényi Rezső.