Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 27. szám
Esztergom, 1918 XL. évfolyam 27. szám. Vasárnap, április 21 POUTim és TRR5F)DRLM!LF)R SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHSVA i AL : SIMÖR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KCL DEN DÓK.------—............----A kormányválság tanulsága. Hogy is mondja a költő ? — „Átok verte meg a magyart!. f,“ Valóban nehéz átok sújtja nemzetünket : akkor, amikor kifelé majd- nemhogy elvérzik, még ideben is ész- nélkül emészti magat! Belső háborúságunk épúgy lobog-lángol, fnint a világháború előtt. Az erőt adó ösz- szetartás helyett bomlasztó széthúzás rövidíti lélekzetvételünket. Egymást marjuk, rángatjuk, öklözzük és fojtogatjuk, ra sem gondolva, hogy tu-, lajdonképen önnönmagunk vesztét készítjük elő. Ilyen gyászos Magyarország képe a világháború negyedik esztendejében. Ki mondhatna, hogy nem illenék hozza stílszerűen a mostani — rövid időn beiül már hafmadik! — kormány- válság, mint1 gyógyíthatatlan belső betegségünk természetes következménye ? így kellett lennie, mert máskép nem is lehetett! A magyarázata tehát nagyon egyszerű. Mas kérdés azonban, kit terhel érte a közvetlen erkölcsi felelősség: a válságba jutottakat, vagy a buktatókat-e, avagy . mind a két felet ? A tényállás röviden és ridegen megállapítva ez: & A király az oroszországi és egyéb külföldi példák hatása alatt általános választójogot akar adni Magyarország népének. A nagy parlamenti többséggel rendelkező régebbi minisztérium a megvalósításra nem vállalkozik. Az ellenzéki kisebbség, melynek a jogkiterjesztés amúgy is sarkalatos programmpontja volt, kerül kormányra avval a felhatalmazással, hogy — ha tudja, evvel a parlamenttel, ha nem tudja, hát egy újjal vigye keresztül az uralkodó igazán korszerű akaratát. A törvényjavaslat elkészül, beterjesztik s bizottságilag táigyalni is kezdik. De, amint kis ésszel is előrelátható volt, nem tudják letárgyalni. A polcról letaszított többség s főkép ennek hatalmi gőgjében vé rig sértett önistenítő vezére eleinte kisebb, majd egyre nagyobb nehézségeket támasztanak a javaslat eredeti célja : az általánosság ele. Újabb és újabb szőrszálhasogatások kerülnek elő, tetejükbe a „magyar szup- renlácia,“ a nemzeti veszedelem réme, melynek őrve alatt aztán idehaza és Bécsben egv aránt megindulnak a bomlasztó intrikák, ^s addig mesterkednek, mígnem itt is, ott is jelszó lesz, hogy csak kölcsönös engedményekkel és megegyezéssel (azaz a többság titkos vágya szerint : konFELELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUVKATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: # LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MiNDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA centrációval) lehet a javaslatot törvényerőre emelni! Persze igy a jogkiterjesztés általanossaga felette problematikussá válik. De ez nem sokat numerái. Fő, hogy a nagy többség, mely eddig a nemzet javaival nem sokat törődött, most . mint „nemzetmentő“ ajánlhatja „önzetlen“ szolgálatai az országnak és- királynak. A legfőbb pedig, hogy ilyenek után a kisebbségi kormány kénytelen lemondani, s új remények ébrednek ott, ahol nemreg oly váratlanul kellett a hatalomból kotródni! . . . Lehet ugyan, hogy e remények kissé koraiak; de tény hogy nem minden aiapnelküliek, mert elvégre is nem annak van első jussa a reményhez, aki bukott, hanem aki buktatott. Hogy a jelen körülmények közt kétszeresen szomorú válságért nem a kisebbségé es kisebbségi kormányé az erkölcsi felelősség, hanem az alattomos eszközökkel dolgozott munkapártot terheli: az előadtuk tényállásból minden kétségen fejül kitűnik. Igaz, hogy ők e felelősseget a múltjukból maradt sok egyébbel könnyedén elfogjak viselni (különösen ha, újra nyeregbe ülhetnek!);' de mi erősen hisszük, hogy Qtni fog még a számonkérés óraja ! Az orszagunkbeli nemzetiségek óriási részé hűséggel küzdött és küzd velünk hazánk fennmaradásáért. Tehat a választójog éppen úgy megilleti őket, mint a saját fajbelieinket. Ha nem adjuk meg nekik, akkor ne kérkedjünk avval, hogy behozzuk az „általános választójogot.“ Egyébként is könnyen átlátható igazság, hogy az általános választójog nem lehet korrektívuma nemzetiségi kérésünknek. Egész mások annak az orvosságai. Morc. Butorhíány és családalapítás. Ma kevés a menyasszony, ritka a vőlegény. Mégis sokkal gondterhesebb a jegyesek arca, mint volt a néhai békeidőben. Mert hiába van a boldogító igen, hiába protekcióznak ki lakást, mégsem lehet a pap elé menni. Mert nincs bútor, vagy ha van, —* irtózatos drága. Mérhetetlen, az a drágaság, ami ma a bútorok körül tapasztalható. Egy szoba berendezés 4—6 ezer korona, három szobás lakásé 15—18 ezer korona. És akkor még csak a bútor van meg. Hol van még hozzá a fehérnemű, porcelán, üveg, villanyberendezés, konyha, előszobafelszerelés, ruhák, képek, dísztárgyak, evőeszközök stb., stb. elengedhetetlenül szükséges cikkek? Hajdanta örökségnek imponáló, nemrég kauciónak beillő volt az az összeg, amibe ma egy uj háztartás berendezése kerül. Valahogy ne gondoljunk ám itt valami arisztokratikus, túl elegáns háztartásra ! Csak a középosztály szolid polgárigényeknek megfelelően berendezett otthonára. Ilyen szerény otthon berendezése emészt ma fel vagyonokat. Mert ninc^ asztalost, aki bútor készítsen, nincs fa, amiből hálót gyártsanak, üresek a divatárú üzletek, nincs vászon fehérneműnek ; és mindenütt a nincs- telenség, a vele kapcsolatos beszerzési nehézségekkel és ijesztő áremelkedésekkel. Dikciózunk egyre másra, hogy a magyarság vérveszteségét a tömeges csaladalapítással kell pótolni. De hogy alapítson a mai fiatalság családot, ha nincs hajlék, ahová az uj menyecskét a fiatal férj elvezesse, ha nincs háztartás, ahol az uj asszony uj család alapjait lerakhassa ? Hogy gondoljanak ma a fiatalok családalapításra, mikor csak úgy lehet bútorhoz jutni, ha haláleset all be a családban és a fiatalok a jó öreg, ereklyeszámba menő bútorokat öröklik ? Nem túlzott igény, nem válogatás ma a bútorhiányt házassági akadályok közé sorozni. Most a legszerényebb bútor is rettentő summákat igényel. így természetesen a lányos szülők igen kis percentje képes gyermekének ferjhezadási költségeit fedezni. Hiába rendel kérőt a jó Isten, ha nincs bútor, nem lehet a leányt — ha szerényen is — kistafirozni! A háború teremtette ezt a kritikus helyzetet. Ez azonban meg lesz még soká a háború után is. Valamint a lakásínség, úgy a butorhiány is igen sokáig el fog tartani a békeidőben is. Hogy ez családalapítási szempontból, népesedési politika Tekintetében mily hátrányos, azt bővebben nem kell fejtegetni. Ám éppen ez mu tatja legjobban, hogy ez a probléma nem a férjhez adandó lányokkal bíró apák gondja, nem a szerelmes szivek keserűsége, hanem az állam részére nehez feladat. A világháború emberirtása következtében minden uj házasság nemzeti nyereség. Az államnak tehát fennmaradása érdekében minél több ilyen nyereségre kell szert tennie. Hogy ezt elérhesse, a házasságiak a lakáshiány és butorinség okozta nehézséget is el kell az útból hárítania. A lakásnyomorúsággal már kezdenek foglalkozni. A butorinség szanálásáról meg nincs szó. De ennek is előbb-utóbb szóba kell kerülnie. Mert ha ezzel nem foglalkozik az állam, akkor bizony még jobban fog csökkenni a házasságok száma, s ezzel még inkább pusztul, vész majd a magyar. Mindenesetre fogas, probléma. De az államnak ' módjában lesz a kérdést országosan pl. szövetkezeti alapon és egyes berendezési típusok előírásával és általánosan kötelező tételével a bajt legalább is mérsékelni vagy esetleg teljesen megszüntetni. És ez sürgős állami feladat! Az orosz földön fogságban volt fiatalság hamarosan hazajön, és a béke is csak beköszönt már. — Akkor remélhetőleg megindul a szivek offenzívája, és nagy lesz a hajlandóság a családalapításra. Ne engedjük hát ezt a hajlandóságot megdermeszteni a — bútorhiánnyal! * D, V, k Szent-István-kápolna veszedelme. \ * ’ F. évi március 5.-én az esztergomi Várhegy délnyugati oldaláról egy kb. 1 köbméter térfogatú nagy szikra vált le és az alatta elterülő Ferenc József-út 69. sz. ház kertjébe esett. Áttörte a kert kőkerítését és csak a kert puha földje, melybe belefúródott, akadályozta meg, hogy tovább zuhanva emberéletben, vagy- vagyonban nagyobb kárt nem tett. A hatóság akkoriban megtartotta a helyszíni szemlét, amely alkalommal megállapította, amit különben laikus szemmel is könnyen észreHe- het venni, hogy a hegy ama része különösen veszélyezteti az alatta elterülő házak és a bennük lakók épségét s ezért a veszélyeztetett házak hátulsó helyiségeit kiüríttette, ideiglenes óvintézkedés gyanánt pedig az Érsekséget, mint a hegyterület tulajdonosát, egy védőfal építésére kötelezte, amely egy várható újabb sziklaomlás esetén első segítségül szolgálna. Egyúttal^ azonban mind a város, mind az Érsekség szakértő geológus kiküldése iránt tett lépéseket, hogy a további teendőket teljesen szakszerű útmutatás mellett lehesse n végezni. A helyzet nemcsak a sziklák alatt épült házakra látszik veszedelmesnek, hanem Esztergom egyik legféltettebb műemlékére, a Szent István kápolnára is, a,mely ki van teve a teljes megközelíthetetlenségnek, sőt megsemmisülésnek egy nagyobbmérvű sziklaomlás esetére. Ez, tekintve hogy városunk olyan területen fekszik, ame\
