Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 14. szám

Esztergom, 1918.

XL. évfolyám 14. szám.

Csütörtök, február 28.

fOLITim és TfíRSRDRLMILFIP.

SZERK ESZTÓSEG / j ■ ES KlADÓHlV A AL :

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK 5TB. KÜ. DENDŐK.

Zichy Wekerle mellett.

% Zichy János gróf és társainak csatlakozása 48-as alkotmánypárthoz kétségtelenül számsze- rint is tekintélyes szaporulatot jelent, amit legjobban az a vi- gasztalódás bizonyít, amellyel a politikai ellenfél igyekszik enyhíteni veszteségét. Ennek is sokszorosa azonban az erkölcsi gyarapodás, melyet Zichy János gróf kiváló egyéniségének beolvadása az uj alakulásba vitt. A magyar közéletnek legtöbbet' érő és nagyrahivatott szereplői közül való, aki a maga politikai fajsúlyával még mindig nagyot billentett ä mérlegen afelé az oldal felé, amelyen elhelyezkedett. Annák köszönheti ezt a megkülönböztetést, hogy önzetlen igazmondásában az ő huszonötesztendős közéleti sáfárkodása alatt az ország még sohaA FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰ 'JKATÁRS : A

| DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DK KŐRÖSY LÁSZLÓ. j

^ KIADÓTULAJDONOSOK: i

$ LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. *

$ MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. $

4 « í

{

nem csalódott, azonban mindig egész emberre talált benne, valahányszor szükség volt rá.

Ez a szükség még soha égetőbben nem jelentkezett, mini a nemzet sorsának ezen a mostani döntő fordulópontján. Az újvilág harca a régivel a tetőponton dühöng; s ránk nézve egyenesen a nemzeti lét kérdése, hogy azon a józan alapon keressük és találjuk meg boldogulásunkat, melyet számunkra Wekerle programmja s a nemzet jobbjainak ebben a programúiban való szerencsés megegyezése jelölt ki. Megnyugvással látjuk mg|lette Zichy János grófot is. Minél több a szavahihető apostola ennek a programnak, a nemzet annál nagyobb zömével tudjuk biztosítani megvalósítását. Zichy János gróf kipróbált becsületessé- gű apostoloskodásától pedig csorbítatlan politikai hitele folytán

éppen ebben a tekintetben nagyon sokat várhatunk. Hogy menynyit, arról választóihoz intézett nyílt* lévele nyújt a legszebb reményekre jogosító kilátást. Olyan meggyőző okfejtéssel mutatja ki Wekerle bölcs útmutatásának nemzeti, demokratikus, szociális, gazdasági és kulturális fejlődésünkre 'egyaránt üdvösnek Ígérkező előnyeit, hogy az uj alakulás alkalmából elhangzott megnyilatkozások közül ennél a nyílt levélnél közvetlenebbül még egy sem férkőzött a magyar leikekhez.

Bizonyosra vehetjük, hogy ez a meleg szólás tetemesen fogja mélyíteni Wekerle programújának népszerűsödését, ami Zichy János gróf közéleti sikereinek és egyben hazafias érdemeinek sorában a legmaradandóbbak egyike lesz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Háborús világunk.

Kedves Margitom!

A tél vége felé fogytán van elég sovány éléstáram, már mint az a csekély befőttes, amivel a múlt évi termés olyan mostohán ellátott.

Az ősz végén az alföldről kellett rokonaim révén burgonyánkat, tengerinket, káposztánkat, paprikánkat és zöldségünket bonyodalmas hatósági engedélyek révén megszereznünk. Bab, borsó lencse, mák és retek ép úgy hiányzik, mint a dió, az alma, a körte meg a szőlő kongó éléstáramból.

Négy tehenünkből a mult- ősszel kettőn túl kellett adnom a takarmány miatt. A rekvirá- lók tatárjárása egész évre tizenhét zsák lisztünket hagyta meg kamránkban.

Négy esztendő előtt kétszer annyian- voltunk. A mi kisgazdaságunk művelőit jórészt besorozták. Csak az obsitosok ma„Esztergom és Vidéke“ ideája.

^

A Fekete Sas szolgája.

Konstantin Leopoldin elbeszélése, i

I.

Slekovec volt a Fekete Sas vendéglő szolgája. A legfigyelmesebb háziszolga valóban, kivel vendég- szerepléseim közben találkoztam. Sohasem ragyogtak káprázatosabban cipőim, mint a Fekete Sas-ban. Egyetlen egy porszem sem ragadt gondosan kikefélt öltözékeimre. Igazán jóval többet végzett kötelességénél. Még a telefon-üzeneteket is épen olyan lelkiismeretesen gyűjtögette össze számomra, mint a leadott névjegyeket. Sőt ráadásul még kenyér- vagy lisztjegyet csempészett kezembe.

Megsúgta azután jó lélekkel, hogy hol vásárolhatok legjutányosabban csokoládét. Mindez a sok figyelem any- nyira megindított engem, hogy ven1 Die Dame c. Berlini illusztrált szépirodalmi folyóiratból.

dégjátékaim utolsó előtti estéjére sza badjeggyel ajándékoztam meg.

Hanem ekkor végzetes szerencsétlenség történt. A színdarabban ugyanis valami föltűnően szerelmes női szerepet játszottam és a Fekete Sas szolgája azóta előadásom természete szerint bánt el velem.

Ha a szemem elé került, széles ábrázatán kiadós mosoly vonaglott végig, mintha bizony valami titok lappangana köztünk. Valahányszor szobámba lépett, már nem állott meg- az ajtó előtt, hanem rögtön köze lembe törtetett. Egyszer kezet akart csókolni és akfcor igy szóltam rá :

— De ugyan Slekovec, mire való ez az ostobaság ? Vigye inkább ezt a ruhaládát és kalapdobozt a színházba, mert előadás után egyenesen a pál/aházba hajtatok. Szedje tehát össze minden holmimat és rakja kocsimra a színpad kijárója előtt.

Mikor a bucsűelőadás után a Fekete Sas sapkáját kerestem, seholsem találtam. Hanem egy nagyon is ki- csípett sárga felöltős, zöld nyakken- dős, kemény kalapú és kamásnis urat vettem észre helyette, mert Slekovec kivedlett rendes vendéglős egyenruhájából. Előzékenységét és

szolgálatkészségét azonban nem vetette le. A ládákat ügyesen és serényen a kocsira helyezte és azután a kocsis mellé, a bakra ugrott. Hanem azután onnan olyan különös szemrehányást utalványozott felém, mintha csak ezt akarta volna túdomásomra adni:

— Ki bírod állani, hogy itt kell lebzselnem és nem melletted ülnöm ?

II.

Az élénk pályaházban fél óráig kellett vesztegelnem. A váróteremben az én barátaim bucsúzkodá- sára számítottam. De még azokra is várakoznom kellett, tehát egyelőre egy üres márványasztal elé ültem, Slekovec ekkor igy szólt:

—- Megengedi kérem nagysága ? — És egyszerűen mellém telepedett. Megérkezett barátaim azonban megütköztek szokatlan társaságom miatt. Mintha ez a kérdés lebegett volna kiváncsi tekintetükben :

— Ugyan ki lehet ez az előkelő idegen ?

A Fekete Sas gyöngye, Slekovec azonban tapintatos l^tt, mert megszimatolta, hogy igen is ferde hely? zetbe került. Fölpattant és zavartalanul szellőztetve uj kalapját, igy nyilatkozott’:

— Kérem, a Fekete Sas szolgája vagyok 1

Érre persze egész választékos környezetem valamennyi tagja csodálkozva merengett reám. De mikor a perron üvegajtaja kitárult, Slekovec kísérőm már ismét túlbuzgó serény- séggel cipelte összes podgyászomat a vasúti kocsiba.

Hanem észrevette, hogy színpadi tisztelőimmel és barátnőimmel igen nyájasan csevegek, hozzánk lépett és szinte izgatottan ezt hajtogatta :

— Kérem ha a nagysága nem foglalja el rögtön helyét, akkor én nem leszek ám felelős semmiért! .

Végre az ablak alá helyezkedtem. Odakint azalatt föl-alá sétálgattak szakaszom előtt az én tisztelőim, Slekovec pedig gondosan rendezgette málháimat, folytonosán javítgatva munkáján.

— Ahá! — gondoltam magamban — te bizonyára a borravalódra leskelődöl!

A Fekete Sas unikuma nyugodtan zsebrevágva ajándékát, de csak tovább serénykedett. Végre egész őszintén ezt jelentette :