Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 14. szám
2 radtak itthon. Természetesen az én derék uram volt az első, aki hadba vonult. Megmaradt az ócskavas közt ..öreg kertészünk, aki az idén az ő melegházábaiTvalarnennyi tyukunkat kitelelte, azért nem szenvedtünk tojásinséget. Félszemű mindenesünk gondoskodik erdőnk irtása után a tüzelőfáről. Szorgalmas felesége végzi a minden napi házimunkát. Első szerszáma télen a lapát, tavasszal a gereblye, nyáron az ásó és ősszel a kapa. Épen olyan hasznos az ő leányuk a szakácsnőnk, akinek szobaleány köténye is van, ha szükséges. Az uramnak minden hónapban be szoktam számolni. Az idén csikóval és borjúval gyarapodott állományunk. Öt saját nevelésű sertésünkből hármat jegyzett el saját céljaira a rekviráló-bizottság. Azért mégis csak kijár az uramnak a harctérre a sonka meg a paprikás szalonna. ' Édesapám a kertünk jószelleme. Hiszen valamennyi gyümölcsfáját ő nemesítette. Édesr anyám pedig a virágok királynéja. Az ő rózsái a leghíresebbek vármegyénkben. Öt gyermekem közül két fiú és két leány jár iskolába. A legkisebb pubit jövő esztendőre sorozzák be a padok közé. Távollétükben varrógépemen mulat a minden iránt érdeklődő buksi gyerekem. Mióta két erdővédünket besorozták, azóta vadhús sem kerülhet asztalunkra. Valami ötven pontyot gondoz kertészünk kisded halastavunkban, az üvegház mellett. Bármilyen takarékosan éldegélünk is, bizva-bizunk az idei — Kérem, bocsásson meg nagysága, hogy nem szolgálhatok virággal, mert már valamennyi virágkereskedés bezárult! Mintha valóságos dsentlmén lelt volna, oly előkelőén ragyogott az arca. De sehogy sem akartam a jámbor fiatalembert észrevételemmel megbántani. A kalauz az utasokat beszállásra serkentette. Ekkor gyorsan lebocsá- tottam ablakomat, hogy még egyszer- elbúcsúzhassam összes jóismerőseimtől. A kazán sípja az elindulást jelezte. A vonat halkan megmozdult. Ekkor elém sietett a Fekete Sas szolgája és férfiasán igy beszélt: — Kérem nagysága, tessék kezet adni! Mit művelhettem ? hiszen az aggodalom fellegei kezdtek már verí- tékes homlokán tornyosulni. — Ha pedig nagysága visszatér, tessék előbb csak csak a Fekete Sas Slekovecének kártyát írni ! És ekkor mind a két szeme elborult. L A következő pillanatban már teljesen egyedül maradtam kocsimban. Hanem ekkor nyomban elhatároztam, hogy soha többé semmiféle vendéglőszolgának nem adok ám szabadjegyet. Dr. Kőrösy László. ESZTERGOM és VIDÉKE. 1918. február 28. J tavaszban. Ha a jó Isten jótermést ád, akkor már megen- gesztelődött. Mi talán a megbékélt oroszoktól kapjuk meg azt, amit -eddig ellenségeink élveztek. De az uramtol azt a hirt kaptam, hogy tavaszra eldőlhet a világháború sorsa. Siettessük tehát Kedves Mar- gitom a tavasz megérkezését edzett kitartásunkkal! Ellád. /i keresztény világnézet diadalát segíti elő, ha jegyez keresztény sajtórészvényt! A dohány és a vaj. Az asszony elment a boltba dohányért (a háborúban a férfiak veszik a csirkét és női ruhát, az asszonyok a dohányt!) •—■ Kérek egy kis dohányt. — Nincs! — Az Isten is megáldja az urat, adjon csak egy paklit, mert az uram azt mondta, hogy élve ne menjek haza dohány nélkül. — Mondtam, hogy nincs, egy csipet se, száz aranyértse. Nem termett, elszltta a miniszter, nem szállítanak a vasutak, nem adbtt a fő-' trafikos,1’ eladtam már az utolsó pakliig. Itt sülyedjek el, ha nem igaz, amit mondok. , A z asszony hamiskásan vág a szemével.: — Nem pénzért kérem. Azzal leteszi a pultra a karján levő kosarat és óvatosan bontogatni kezdi. A boltos hegyezni kezdi a fülét, a szeme mámorban úszik, izgatottan simogatja a szakállát. Egy kis vajat hoztam volna; s nagy óvatosan kiemel egy jókora darab Vajat. A boltosnak leesik az álla, emelgeti, a mérlegre teszi: négy kiló. — Asszonyság, drága, kedves asz- szonyság, most jut eszembe, még van egy kis dohányom, de hát azért szívesen megválók tőle. Árpika ! hívd be a mamát 1 Árpika (8 éves, leendő bankár) hozza a mamát a kisasszonykákkal körítve. Körülállják a csodát, rőfö- söket nyelnek, ráhajolnak, szagolják jobbról, szagolják balról, szagolják élűiről, szagolják hátulról. A mutató- és hüvelykujjukat összetéve, a többit negédesen fölemelve mondogatják : — Das ist aber fájn! Az alku hamar kész, az asszony egész koszorú pipadohányt csomagol be. A boltos megígéri neki, hogy a jövő héten is hozzon csak ilyen finom vajat, ő megveszi, kap dohányt sokat és finomat, hogy Konstaniná- polyban a török basa se szí illatosabbat. A legjobbat neki teszi félre, sőt petróleumot, cukrot, mindent kap, amit a szeme, szája kíván. A család i boldog. Árpika lerohan az uvarba és kidüllesztett mellel, lengő zászlóval (hátul) meséli a házmesterszáj- tátó gyermekeinek : — Az én mamámnak van bársony ruhája. Az ám ! — Az én bátyám föl van mentve. Irodában dolgozik. Az ám ! — Nekünk van vaj. Friss, most fejték a tehénből. Tiz kiló! Az ám! A gyerekeknek csorog a nyáluk, mennek az édesanyjukhoz újságolni a nagy esetet. Az édesanyjuk sűrűn ménkűt emleget. A vajas asszony a távozás himes mezejere lepett, a család pedig villogó késeket vett a kezébe, hogy a friss, illatos vajból megtízóraizzék. Mekkora volt azonban a megdöbbenésük, mikor a kés hirtelen belesüppedt, s vaj helyett kukoricadarát szelt derékban kétfelé. A vaj csak egy.uj- nyi vastagságban volt rárakva. A nyugalomba vonult Vezúv ifjú éveiben nem dobott ki annyi és oly tüzes lávát kráterén, amennyi hirtelen a mélyen tisztelt család ifjabb és öregebb tagjaiból kilövelt. A legsűrűbb szólam volt: der Schlag soll sie treffen ! Végül Samu ur (a család szeme fénye, egyetemi hallgató, egyébként fölmentett) emelkedett a helyzet magaslatára és beígérte, hogy a Világban egy cikket helyez el arról, hogy mily mérhetetlen mélységbe süllyedt a paraszti nép erkölcse. D. V. HÍREK 1 u Jr 'fi Jl ■ n 3 Magyar hadsereg. ♦ Nyelvünk jogát soká lopták : Nem kell többé már a hopták ! Amikor a magyar gyerek katonának megérett, tauglikot mond akkor rá a regimentárc, a német. * Hogy belép a kaszárnyába, cakumpak jön hátára, mékű nehéz vasas gevert akasztnak a vállára Kezdődik az ekzercirung Unkáim, rekcum, dopelráj, szegény magyar gyerekeknek ugrándozni rá muszáj, hopták, ájncváj, bájgen, svenken, nider, bájfusz, indiblánc, mindezekre forsifsmészig járja a vad kutyatánc. Nincs ebéd és nincs vacsora, van helyette menázsí, a podgyászt ha szidják: azt is úgy hívják, hogy bagázsi, kurázsi ott a merészség, cugnak mondják a szakaszt, lénungnak a zsoldot hívják, s liánnak puskán a ravaszt. Sturmnak mondják a rohamot, fórvercnek az előrét. mikor magyar német szóra kockáztatja a bőrét, cifra német komandóra angrijot úgy megcsinál, hogy az ellen esze nélkül rükverc felé retirál. Elég volt a német szóból eb ura biz a fakó, hogyha jó a magyar virtus, legyen magyar komandó, vitézségünk megcsudálta szerb föld, Kárpát, Doberdó, vesszen a sok ájncváj, rekcum, laufsritt, hopták, holberdóKórő Pál. i Háziipari kiállítás. Vasárnaptól kezdődőleg városunkban három napos háziipari kiállítás volt, melyen özv. Zombory Zsig- mondné mutatta be szociális munkásságának eredményeit. A kiállítás, mint azt lapunk 'legutóbbi száma is jelezte, a Deák Ferenc-uccai Wald- vogel-féle üzletben nyert elhelyezést. Már a kirakatokban láthatók voltak egyes szép háziipari tárgyak, amelyek felkeltették a közönség érdeklődését az üzlet belsejében ízlésesen elhelyezett háziipari termékek iránt is. Özv. Zombory né már 15 éve foglalkozik a legintenzívebb szociális munkássággal és ennek hű tükre ez az intim kollekció. A szemlélő nem lát itt bámulatbaejtő kézimunkacsodákat, gyékénypalotákat, ritkaság- számba menő iparművészeti remekműveket — s aki e kiállítástól ilyesmit várt, nagyon csalódott. Ezt a kiállítást nem is az exoti- kust, a rendkívüliséget keresők szemével kellett néznünk, hanem a szociális munkásságot megértők és méltányolok buzdító tekintetével és azzal a tisztelettel, amely a járatlan utakon járókat, az úttörőket méltán megilleti. És ha ezt a nézőpontot választjuk ki, amikor e kiállítást végigjárjuk, egyszeribe megnő az értéke minden kis darabnak, amely előttünk fekszik. Ha megtudjuk, hogy ezt a kis him- 'zést egy rableány öltötte, azt a kézimunkát analfabéta munkásnő hozta létre, ez a ruhácska csupa hulladék vászonból készült, az a csinos azsúr- gallérka pedig mindössze 24 fillér- nyi előállítási költséget igényelt és igy tovább ; — egészen más fogalmunk lesz a női lélek sok problémájáról és a megénekelt „kicsi lándzsái*“ ^jyatásái^l,^ ,jövQ5§zoojr: ális küzdelmeiben. Tovább a kolozsvári hadikórházakban készült famunkák egy-két tetszetősebb darabja köti le figyelmünket. Meglepnek csinos voltukkal és látszólag erős türelmi munka eredményei. Csak ha figyelmesebben szemléljük, vesszük észre egyszerű technikai kivitelüket. Nempsoda, ha szenvedő hőseink valóságos ambícióval látnak hozzá eme háziipari ág buzgó kultiválásához. , Külön része volt a kiállításnak az esztergomi gyékényfonó tanfolyam jellegzetes tárgyainak tárlata. Rövid három hét mindössze, ami e tanfolyam megtartására özv. Zomboryné rendelkezésére állott. És e három hét alatt mégis számos meglepő csinos- ságú tárgy létesült és köti le figyelmünket ; köztük néhány valósággal unikum-számba megy precíz kivitel és tehetséget eláruló, alapos félfogás dolgában. A kiállítás célja az volt, hogy egyrészt a tanfolyamon résztvett hölgyek megismerkedjenek a gyékényfonás mesterségének nagyobb lehetőségeivel s magukat, amennyire idejük és ambíciójuk engedi, a látott minták nyomán továbbképezni törekedjenek, másrészt pedig, hogy tanulságos képe táruljon fel közönségünk előtt a mo'Uern szociális tevékenységnek. Özv. Zomboryné munkája sok megértéssel találkozott az ország legelső lateiner városában, Kolozsvárott. Csakis e megértés tette lehetővé közhasznú tevékenységének akkora terjedelmét, amekkorát eme kiállítás sejtet. Mi esztergomiak megértés dolgában is messze állunk a kincses várostól és szinte nehezünkre esik megállapítani, hogy özv. Zomboryné szociális tévékenysége nálunk in-
