Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 47. szám

Esztergom, 1918. XL. évfolyam 47. szám. Csütörtök, július 18. POüTfMf és TRR5RDFIL NUFiR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ALAPÍTOTTA : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Érzések érzése. (Szülőföldemről.)1 A honszerelem örök lánggal lo­bogó oltára, a szülői szeretet soha ki nem alvó tűzhelye az a szent föld, ahol a teremtő Isten lehellete, a halhatatlan lélek szállott belénk. Azért szeretjük legforróbban. Előkelő származású őseink, a hon­foglalás hősei még római eredetű erődöt találtak itt. Az első magyar szentek jártak ezen az őstörténeti földön, hol a barlang­lakó kőkorszaki vadászok, a bronz fegyverzetű és ékességű csiszoltabb utódoic, azután a mozgalmas nép- vándorlás összes áramlatai megfor­dultak. A mi első szentjeink szent­jét két vértanú kalauzolta az ígéret földjére, az üdvösség és az európai műveltség irányutjára. Ide sereglettek a középkor esz­ményi lovagjai, a keresztes hadjárat vitézei a rőtszakállú hires germán had­vezérrel. Itt tündökölt néhány évszázadig az ország dicsőségének delelő napja; itt dobogott hazánk szive, mig az első ázsiai sárga sáskasereg le nem tarolta az első magyar királyok kul­túrájának összes vívmányait. A megszentelt ősi hagyomány azon­ban nem lehetett tiszavirág, mert csakhamar föltámadt hamvaiból, mint a hellén mithosz főnikszének test­vére, az Árpád hadait kisérő magyar turul. Fejedelmi hatalmú egyháznagyja ink művészeti remekeit az egész világ megcsodálta. Elvesztette ugyan ek­kor már királyi jegygyűrűjét, de azért nem veszett el ősi dicsőségének koro­nája. Az ország fönséges főfolyamá­nak szomszédos mentén foglalta el uj trónusát az uj királyság vőle­génye. Néhány század múlva — a sok belső viszály után — ismét megkon- dultak a régi főváros lélekharangjai, mikor az uralkodni kezdő félhold je­lent meg és ragyogott hazánk egén másfél évszázadig. Szétrebbent ekkor a magyar egy­ház pásztorsága, a magvar Sión őr­sége. Megfogyott népe is. A világhí­res vörös márványkápolnában ide­gen papok végezték idegen szertar­tásaikat. Tömérdek honfivér festette be az ostromlott ősi vár piros téglafalait. Itt halt hősi halált nemzeti költésze­tünk legelső nagy lantosa. A sok véráldozat után végre megengeszte- lődött a magyarok Istene és az első 1 Kőrösy László egyik utolsó cikke. Szer 'k magyar szent király szülővárosa újból föltámadott. A romboló idők óriási pusztításait egy ujjáteremtő évszázadnak lett hi­vatása eltüntetnie. A festői, ősi Var­hegyen, hol a magyar királyság böl­csője rengett, büszkén emelkedett az égnék az ország főszékesegyháza a hazatért magyar Sión dicsőségére. Azóta a magyarországi egyházfe­jedelem székvárosa. Megfogyva bár, de törve nem, újból föltámadt halot­taiból, mert halhatatlan az a nem­zet, mely hű marad Istenéhez és az ő magyar apostolához. Ilyen nagy történeti örökség szál­lott reánk szülővárosunk szülöttjeire es mai lakóira; épen azért féltjük a mi épen nem történeti eredetű bel­ső ellenségeink ostromától. De azért nem felünk mástól, mint Istentől. Ha a világ legnagyobb hatalmai sem. tettek tönkre a magyar kultúrának ezt az első fészkét, mai támadóinktól sem rettegünk. A magyar Róma romjaiból kinőtt ősi város mindaddig a magyar Sión trónja marad, mig az első szent ki* rály hűséges fiai uralkodnak az ő hazájában. Elpusztuló kincsek. Ma, amikor minden darab rongy, amivel a meztelenségünket takarni muszáj, lehetetlen összegbe kerül, mikor minden bútordarab, szükség­leti tárgy, szóval minden ipari ter­mék szörnyű áron kerül piacra, fájó szívvel olvassuk, hogy erre-arra, a frontok mögött, ezeknek a felbecsül­hetetlen értékű kincseknek milyen tömege megy használatlanul tönkre. Nagy elbusulással és keserűséggel vesszük ezt tudomásul, mert az or­szágnak csak annyit kell sőt szigo­rúan kötelessége szállítani a szük­ségleti tárgyakból a hadvezetőségnek, amennyire annak feltétlen szüksége van a háború sikeres továbbvitele érdekében, de az már aztán mind­nyájunk közös érdeke, hogy a fel­halmozott készletek tényleg fel legye­nek használva és abból feleslegesen és gondtalanságból ne menjen semmi tönkre. Mi értjük, hogy azok az elbusult és rendes foglalkozásuktól elvont katonák nem tudnak olyan lelkesen végzett kötelességgel őrködni a ke­zük alá kerülő és gondozásukra bí­zott javakra, mintha ezt civil álla­potban tennék, amikor ezt mint ren­des foglalkozást végzik, de minde­zek dacára, minden kiadás a nem­zetre nehezedve — a katonáknak is .tudni kell, hogy e szörnyű véreng­zés költségeit egyszer mégis csak ki kell fizetni és a katonákból újra dolgozó, adózó polgárok lesznek s a háborús költségek mindnyájunk vál­lát nyomni fogják — éppen ezért a legkisebbtől a legnagyobbig úgy kell eljárni, az államvagyonát képező ér­téktárgyakat úgy kell kezelni, hogy azok feleslegesen ne pusztuljanak és csak rendeltetésükre használtassanak. Tömérdek kincs megmenthető a béke számára, ha körültekintéssel és lelkiismeretesen kezeli a hadvezető­ség ama rendelkezésére bocsátott szükségleti cikkeket és minden a leg­haszontalanabbnak látszó darab, gép, szerszám, és élelmiszer a háborús költségek terhét apasztja, ha ez a háború,utáni idők számára épen és használhatóan megmarad. Az jusson eszünkbe, hogy ez a vértenger egyszer — talán nem is soká — elapad, a könnyek felszik­kadnak, a jajok elmúlnak és ap­ránként minden fájó seb begyógyul. A hadvezetőség felhalmozott szük­ségleti tárgyai újra közkinccsé válnak, az uj élet diadalmasan indul meg a boldogulás felé és nagyszerű idők számára meg kell őriznünk értéke­inket és energiánkat. Legjobb rejtekhely. Hajdanában, ha háború volt, az emberek földbe ásták értéktárgyaikat, pénzüket, a zivataros idők elmúltá­val aztán kikaparták, ha ugyan meg­lelték, de a legjobb esetben is csak ugyanannyi volt az. A harisnyába, szalmazsákba rejtés, befalazás, a páncélszekrény és a legmodernebb safe deposit is mind ugyanebben a hibában leledzik : nem gyümölcsözik benne a pénz. Még a takarékbetét is alig három százalékot kamatozik mostanában. Nem nagyszerű felfedezése e a mi korunknak, hogy a pénz, a ma­gántőke számára a legjobb rejtőhely — a nyilvánosság? íme, föl van ta­lálva a módja annak, hogy az állam­polgár a maga kevés, vagy sok pén­zét a képzelhető legbiztosabban meg­őrizze s ezenfelül a lehető legjobb jövedelmezését is biztosítsa annak. Sőt úgy van ez a dolog elrendezve, hogy amikor magunkra nézve a leg­előnyösebben gondoskodunk a pén­zünk elhelyezéséről, ugyanakkor a köznek, az államnak is, ezzel tehát magunknak másodszor is, igen érté­kes szolgálatot, teszünk. Ez a pompás rejtekhely a hadi­kölcsön. Most nyolcadikszor, de köny- nyen megeshetik, hogy utoljára s még csupán egy két napig áll ren­delkezésére mindenkinek. Aki fel­használja, az egy csöppet sem félt­heti vagyonát a háború eshetőségei­től, az okos emberként, jó hazafi­ként cselekszik és elejét veszi an­nak, hogy később majd bánkódást és szégyenkezést kelljen elszenvednie. ☆ A hercegprímási udvarból. Dr. Csernoch János biboros-hercegprímás, — mint jeleztük — Pozsonyba uta­zott és kedden elsőnek ő vezette a római és görög kath. papság üdvöz­lő küldöttségét a királyi pár elé. Üdvözlő beszédére a király rendkí­vül szívélyesen válaszolt. Ünnepély végeztével a hercegprímás ismét visz- szautazott nyaraló-birtokára. Főispáni látogatás. Beniczky Ödön főispán nejével és Dr. Szent- györgyi Pál főispáni titkárral vasár­nap Bajnára rándult ki, ahol a Har- ceg-Metternich-Sándor uradalom fő­tisztsége fogadta. A vendégek meg­tekintették a kastély nevezetességeit, mely után a hercegnő intézkedésére rendelkezésükre bocsájtott fogatokon a délutáni órákban tértek vissza Esztergomba. Közgyűlés. Az Esztergomi Érse­ki Tanítóképző Segítő Egyesülete ma, csütörtökön d. u. fél 6 órakor az intézet helyiségében közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjait tisz­telettel meghívja az igazgatóság. A leánygimnázium ügye. A le­ánygimnázium felállítása a felmerült és lapunkban idejekorán jelzett ne­hézségek miatt meghiúsult. Az elő­készítő bizottság azonban elhatá­rozta, hogy legalább az ötödik osz­tályra jelentkezetteknek nyújt módot a gimnázium eme osztályának el- végezhetésére s e célból az esztergom- vizivárosi érseki nőnevelő intézetben augusztus 1.-én tanfolyamot nyit, melynek a polgári iskola és a gim­názium negyedik osztályai közti kü­lönböző tárgyak tanítása tűzetett ki céljául. A költségvetés és egyéb fontos kérdések végleges megbeszélésére f. hó 20-án d. e. 10 órakor értekezlet lesz a nőnevelő intézetben. Nyári mulatság. A m. kir. hon­véd fényszóró-tanfolyam f. hó 21.-én jótékonycélú nyári mulatságot ren­dez Vácon a „Pokol Csárda“ helyi­ségeiben a Szurmay-alap javára el­sőrangú művészek- és művésznők részvételével, katona- és cigányzené­vel, fényszóró- és tűzijátékkal, ten­geri csatával stb. Jegyek válthatók Vác, Székesegyház-tér 3. és a mu­latság színhelyén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom