Esztergom és Vidéke, 1918
1918 / 40. szám
Esztergom, 1918. XL. évfolyam 40. szám. Vasárnap, június 16. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZÉT &SÍ S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ALAPÍTOTTA : KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLF.LŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Leánygimnázium Esztergomban. Egyik olvasónk egyenes felszólítást intézett hozzánk: mondjunk véleményt a városunkban tervezett s mai napon megbeszélendő leánygimnázium ügyében. Helyesnek s kivihetőnek tartjuk-e az eszmét? Ha igen; mi módon? Hanem; miért nem? A felszólítás — ennyit a köteles diszkréció megsértése nélkül bátran elárulhatunk — fifi- kusan úgy van megfogalmazva, hogy majdnem toliunkba diktálja az ügynek kedvező itéletmondást. Amiből is többi olvasóink sejthetik, hogy érdekelt féllel állunk szemben. Ámde minket ez a körülmény legkevésbbe sem térít le a tárgyilagosság álláspontjáról, bárha különben nem érdektelen apostrofálónkat nagyra becsüljük is. Egészen természetes, hogy mi, mint a haladás zászlóvivői, örömmel üdvözölünk minden életrevaló tervet és intézményt, mely városunk művelődését előbbre viszi. Hogy egy leány- gimnázium ilyen volna, vagy lesz, abban nem kételkedhetünk. Más kérdés azonban, vájjon a tervezők tudnak-e oly reálisan számítani, mint amilyen hévvel propagálják a szép eszmét ? Tény, hogy Magyarországon a női oktatás ügye a legutóbbi években, még a háború alatt is, feltűnően nagyot lendült. A felállított leányközépiskolák száma ez ideig már: 4-7\ s nincs kétségünk benne, hogy a jövő évben el fogja érni az 50-et. Csak magában a közeli fővárosban 12 feányközépiskola működik immár; a többi a vidékre esik. De megjegyezhetjük, hogy a mienkhez hasonió nagyságú városok között még egy sincs, hol leánygimnázium lenne. Még azok a városok is, mint Kanizsa, Versec, melyekben ép most akarják létesíteni, nagyobbak Esztergomnál. S tegyük hozzá, hogy ahol eleddig vidéken felállították, majdnem mindenütt felső leányiskolából szervezték át. Ezen feltételek hiánya azonban nem gördítene komolyabb akadályt az esztergomi leány- gimnázium elé. Valószínű, hogy növendék is akadna annyi (pláne ha a vízivárosi zárdában helyeződnék el), amennyi más vidéki leányközépiskolákban van. A tanári személyzet beállítása sem okozna nagyobb nehézséget itten, hol két íiuközépiskola működik. Föltéve természetesen, hogy az új iskola váltakozó osztályrendszerű lenne (mert teljes 8 osztály felállításáról szó sem lehet!) Csakhogy a kérdések kérdése' az : kinek vállaira íog nehezedni az a nagy költség, melyet a berendezés és a fenntartás igényel ? Hogy a város nem járulhat hozzá nagyobb összeggel, az több mint bizonyos. Hogy a bíboros prímás ő eminenciája külön, vagy a főkáptalannal egyetemben szintén nem fog vállalkozni ilyen, elvégre is luxusszámba menő iskola költségeinek viselésére, szintén igen valószínű. Még valószínűbb, hogy a tervezők az államtól sem fognak kapni nagyobb anyagi hozzájárulást; sőt engedélyezést is vajmi kétségesen ! Hogy kissé felvilágosítsuk a mozgalom vezetőit, módunkban van jeleznünk, hogy a kultuszminisztériumnak ebben az ügyben illatékes szakelőadója ép a napokban adott ki egyik tanügyi közlönyben egy cikket, melyben kereken kijelenti, hogy ' „Esztergom és Vidéke“ táíeáia. Az ezred ezüst kürtje. Üzenetet kaptunk szép Magyarországból, Abból a tündérszép, gyönyrű világból . . . Ajándékot küldtek az otthonból nekünk. Hogy legyen egy boldog, fenséges [ünnepünk ... Megdobbantak otthon a kesergő szivek, Fillérjüket adták a jó lelkű hívek És a prímás város egy emléket küldött: Csatákra buzdító ezüst, hadi kürtöt. Gyönyörű jelvénye, symboluma annak, Hogy otthon még mindig érző szivek vannak, Hogy akiknek itten szikla a párnájuk, Odahaza várják... gondolnak még rájuk... Velünk van a szivük, velünk van a lelkűk, Értünk hull a könnyük és sajog a keblük . . . Hogy nem tűrünk, vérzünk, szenvedünk [hiába. Befoglalnak minket zokogó imába. Bánatukban is volt az ezredre gondjuk, Amelynek a babérkoszorúját fonjuk . . . Amelybe ott harcol három megye népe Három megye hőse, dísze, büszkesége .. . Amelynek zászlóját mindig magyar védte, El nem hagyta soha s bátran halt meg érte... Most is kibontottuk vidám, csengő dalra, Hogy vezessen minket fényre, diadalraMárcius Idusán szenteltük fel arra, Hogy szavára menjünk harcra, zivatarra... Imára csendült fel először a hangja, Hogy az olasz földet végig bebarangja ... Hogy hallja a hűtlen... a hitszegő... álnok... Hogy a magyar nem tűr rút, idegen jármot... Aztán szállott tovább... sötét felhőn végig Könyörgő imával Istenhez az égig. Mig ezzel a kürttel a csatákat járjuk, Hangját a rohamra felkészülve várjuk . . . És ha felhallatszik belőle a — Rajta ! Utána harsogja mindnyájunknak ajka... Megrezdül a föld is a lábaink alatt, Amerre a kétszáz éves ezred halad . . . És amíg e kürt szól, míg a zászló lobog, Vérző szivek, otthon meg kell nyugodnotok. Ha majd elcsendesül a háború zaja, Megszűnik az értünk kesergőknek jajja. Egybegyűlünk otthon úgy — mint itten [régen — Akkor tiszta felhők szállnak majd az égen... Ha akkor a hangja majd imára csendül, Sziveinkre boldog, áhítatos csend ül.. . S a magyarok régi, védő Istenének Megtisztult szivekből száll a hálaének. Sipos István t. főhadnagy. \ Az ezred ezüst-kürtjének felszentelése a fronton. Gyönyörűen kelt a nap március 15.-én Itália kék egén, hogy fényes sugaraival bearanyozza a magyar vitézséget és vallásosságot látott .......i te mplom ódon kupoláját, amely alatt magasztos ünnepélyre jött össze az ezred, hogy az ezred 200 éves fennállásának emlékére a prímás város által ajándékozott ezüst, hadi-kürtöt — mint az otthoniak nemes lelkének ragyogó symbolumát — az ezred tábori-lekésze megáldja, felszentelje és a harctéri ezrednek átadja azt. Ünnepélyes, áhítatos csendben lépett dr. Porubszki, tábori lelkész, az olasz templom oltára elé s magas szárnyalású, szép beszédben ecsetelte az ünnepet, az ajándékozott kürtöt és az otthoniaknak irántunk való szeretetét és gondoskodását. Nem vagyunk árvák — mondta — nem vagyunk elhagyottak . .. könnyeb a szenvedést, a fájdalmakat is elviselni, mert ime otthon az a sok értünk kesergő szív, az a sok ránk gondoló lélek, az értünk könnyező szemek ... gondolnak ránk, velünk szenvednek szívben és lélekben ... üzenet ez nekünk otthonról, hogy velünk vannak és éreznek jóban és rosszban egyaránt. Mélyen átjárta a fásult katonasziveket az aranytiszta beszéd s utána az ezred zenekarának első kürtöse a a templom bejáratánál imára fújta meg először az ezüst kürtöt, amelynek tiszta, ezüst csengésű hangja mélyen meghatotta az imádkozó sziveket és szállt... szállt rezgő hullámokban a hűtlen, megalázott Itália földje felett fel a mi védő Istenünk- hez és országunk királynéjához. Szállt... hogy hallja mega hitszegő nemzet minden népe, hogy itt magyar fegyverek csillognak .. . hogy itt szív, lélek, magyar bátorság, vitézség és hazaszeretet harcol, nem elkábított, elcsábított, hűségszegő, alattomos jellemek .. . Hogy bár vallásos, lovagias a magyar, de idegen jármot nem tűr és jaj annak, aki őt, vagy a hazáját bántani meri. Mikor visszatért a kürtös az oltár elé, megkezdődött az istenitisztelet, amely alatt az ezred zenekara szép egyházi énekeket és egy igen szép „Ave Máriát“ játszott Thost karmester dirigálása mellett.
