Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 40. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1918. június 16.

„az új leányközépiskolák szervezésében nagy mérsékletnek van helye!“ És megállapítja, hogy „ma már nem sok város van, hol a leányiskola létesítése feltétlen szükségletnek volna tekinthető“ (Megjegyezni való, hogy az illető úr a mienkhez hasonló kisebb városokra még nem is gondol!)

Feltéve, bár kevésbbé valószínűnek tartva, hogy az állam beleegyeznék az esztergomi leánygimnázium megnyitásába: csakis arról lehetne szó, hogy a felállítok maguk vállalkoznának az iskola berendezésére és fenntartására. Ez persze igenigen kemény dió volna nekik! Vagy azt gondolják a jó urak, hogy az az évi 240 korona tandíj, melyet egy-egy növendéktől minimálisan kellene szedniük, elegendő lenne reá ? Hiú álomkép! És aztán kérdjük, hány esztergomi szülő tudná a nagy tandíjat megfizetni ? Avagy a vidékre számítanak elsősorban ? Akkor számításuk megint csak irreális.

A mi végső konklúziónk tehát az, hogy egy leánygimnázium Esztergomban való létesítésének terve korai és kivihetetlen.

A mise b'efejézése után megtörtént a kürt megáldása és felszentelése, amely után az ezred lelkésze átadta azt Koller ezredes, ezredparancsnoknak, mint az ezred tulajdonát, hogy érces hangjával vezetője, buzdítója legyen a 200 éves ezrednek dicsőséges harcaiban és rohamaiban a végső győzelemig.

A kürt átvétele után az ezredes katonás, szép beszédet intézett hozzánk, amelyben vázolta az ezred rövid történetét és azokat a hőstetteket és győzelmeket, amelyekben az ezred tiszta, öreg zászlaját glória és babérkoszorú ékesítette és beszédét ezzel a 26-os jelszóval fejezte be: „Mindvégig kitartunk!“

Az ünnepélyes istentiszteletnek végeztével a templom előtt diszmenet- ben vonult el az ezredparancsnoka előtt s utána sort állottak azok a tisztek, akiknek melléről hiányzott még a rég megérdemelt és megszolgált kitüntetés, amelyeket azután az ezredes személyesen tűzött mellükre s meleg kézszorítással gratulált a régen várt külömböző kitüntetésekhez. Utána a kitüntetettek és a zászlóalj- parancsnokok ebédre voltak hivatalosak a Regimenskomandóra, ahol a kürt egy zöld ágakkal díszített asztalkára volt téve nyitott tokban s ahol szép bajtársias hangulat és ke délyes társalgással telt az idő a délutáni órákig.

íme ismét egy szép ünnepelt és feledhetetlen emlékkel gyarapodott 200 éves ezredünk története s ezzel úgy az öreg, tiszta zászlónak, az ezred jó hírnevének, a három vármegyének és a prímási városnak újra csak örömet és dicsőséget szereztünk.

Táboripósta 407,—1918. május 5.

Sípos István

t. főhadnagy.

Erről a tervezők is mihamarabb meg fognak győződni, mihelyest a cselekvés terére lépnek.

A nőoktatás ügye Esztergomban — miként többször fejtegettük — valóban fejlesztésre szorul, de ennek egyszerűbb s könnyebb módja lenne, mint leánygimnázium felállítása.

e. é. v.

Hétszázmillió korona.

Ennyibe kerül Magyarországnak a háború — havonként. Ezt a rengeteg összeget a belföldi pénzpiacon előteremteni lehetetlenség a magántőkének. A külföldi pénzpiac pedig természetszerűleg elzárult előlünk. A hétszázmilliónak azonban elő kell kerülni akárhonnét is. Muszáj. Az állam tehát úgy segít magán, hogy a jegybankhoz fordul hiteiért. Ámde ennek a hitelműveletnek keserű következményei vannak: növekszik a bankjegyforgalom, a pénznek csökken a vásárló- kepessége, nagyobb a pénzbőség, de nagyobb a drágaság is. Szamok beszélnek. Háború előtt csak harmadfél milliárd volt a bankjegyforgalom, 1917- ben már i8 milliard, ma pedig 21 milliard. Ehhez mértén fogyott a pénz értéke és emelkedett a drágaság, száz, sőt egyes cikkekben ezer percenttel.

Ezt az eszeveszett árdrágulást legfőképen hadikölcsönnel lehet mérsékelni. Az allam a hadiköicsönooi visszafizeti a jegybanknál lévő függő adósságát és a törlesztett összegnek megfelelő bankjegyet kivon a forgalomból. Ezzel emeli a pénzünk vásárlóképességét, következésképpen enyhíti a drágaságot, Minden egyes embernek tehát a sajat maga és családja egyéni érdeke, hogy jegyezzen a nyolcadik hadikölcsönre, melynek iratkozási ideje éppen most kezdődött.

Dr. Kőrösy László emléke.

Dr. Kőrösy László síremlékére megindított kegyeletes gyűjtésünk alkalmával már több szép levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyek inkább nekünk szolgáltak buzdításul s úgy véltük, hogy lapunk olvasóit kevésbbé érdeklik. A napokban azonban lapunk illusztris munkatársa, Haugh Béla, a nagykállói állami főgimnázium igazgatója, városunk érdemes szülötte adományával a következő közérdeklődést keltő sorokat kaptuk, amelyeket ama reményben,

hogy olvasóink rokonérzésével találkoznak, ezennel közreadunk :

Kedves Barátom!

A mai postával tíz koronát adtam föl Kőrösy László síremlékére, hogy a magam részéről is hozzájáruljak valamivel ennek az ügynek támogatásához. Sajnálattal látom újságodból, hogy az adományok gyéren érkeznek, s még nagyobb sajnálattal gondolok arra, hogy csupán Dömösön akartok a megboldogultnak emléket állítani. Minthogy nincs időm egy méltó cikk megírására, csak így rövidesen kérlek meg, csinálj lapodban propagandát annak az eszmének, hogy Kőrösy emléke a városban (Esztergom) is megörökíttessék. Kőrösy erre nagyon rászolgált, talán senki sem harcolt, irt, agitált annyit Esztergom érdekében, mint éppen ő, és senki sem szerette szülőhelyét annyira. Az esztergomi őslakók szinte sportot csinálnak abból hogy szülővárosukat szidalmazzák, s alig akad egy-két ember, aki arra törekednék, hogy ezt a történelmileg nevezetes, s Magyar- ország legszebb fekvésű városát kellően megbecsülné, és úgy tüntetné fel az ország közvéleménye előtt, ahogyan illenék és kellene. Azt hiszem, hogy Kőrösy rendkívül nagy szolgálatokat tett Esztergomnak azzal, hogy minden alkalmat és eszközt felhasznált Esztergom kiválóságainak ismertetésére, s ezért méltó arra, hogy a város hálából valami emléket emeljen, vagy állítson neki. Nem szoborra gondolok, bár valami csinosabb mellszobor is elkelne például a jövendő új reáliskola kertjében, vagy valami márványemlék a szigetben a hajóállomásnál, vagy bármely alkalmas helyén a városnak. Ti bizonyára jobban tudjátok, hol és mit lehetne csinálni, csak az lenne kívánatos, hogy csinálnátok is. Fölvetettem a gondolatot, nem tudom tetszik-e Neked, de ha egyet értesz velem, újólag kérlek, próbálj ebben az irányban mozgalmat indítani. Ma oly tömérdek pénze van az embereknek (kivéve a hivatalnokokat), hogy minden megerőltetés nélkül össze lehetne gyűjteni a szükséges összeget.

Isten veled, üdvözöl szeretettel kész hived

Haugh Béla,

HÍREK |ü

A közönség is javítást kér.

Minden alkalommal az elsők közt voltunk, akik tisztviselőink, városi alkalmazottjaink anyagi helyzetének javítására irányuló minden javaslat mellé álltunk és a legmelegebb készséggel támogattuk. Tettük ezt nemcsak a tisztviselők, hanem a közönség érdekeinek is szem előtt tartásával, mert alapos, jó munkát, a közönség érdekeinek hathatós, ambiciózus szolgálatát, — ezt hangsúlyoztuk minden alkalommal, — csak anyagi gondokkal nem küzdő tisztviselőktől várhatunk. Ezzel szemben viszont természetesnek fogják találni tisztviselőink, ha a szociális kölcsönhatás elvén tőlük viszont ép ily készséget kérünk és várunk el akkor, amikor a közönség helyzetének javításáról van szó.

Nem szívesen, de meg kell állapítanunk, hogy e tekintetben a hatóság részéről nem látunk olyan ügyszeretetei, olyan buzgalmat, olyan tettrekészséget, amelyet a közönség méltán és joggal elvárhat és amely különösen a mostani súlyos viszonyok között több, mint kötelesség.

Ez a sajnálatos fogyatékosság legkivált a különböző uzsorák elleni harcnál nyilvánul meg feltűnően izgató módon.

Hatóságunk tehetetlenségének szomorú következménye, hogy Esztergom sok-sok tekintetben drágább, mint Pest és az uzsora pókja még egyre eregeti torkunk köré fojtogató hálóját.

Piacunk szégyenletesen drága. Nem szólva azokról a cikkekről, amelyeknek termelése magas árakon megszerezhető ipari anyagot, drága munkaerőt igényel, a gyümölcs és egyéb- hasonlók árai is magasan fölötte vannak az országosan megállapított maximális áraknak. Pedig a helyi ható-. Ságnak joga, sőt kötelessége lenne az országos maximális árakat revízió alá venni és a helyi viszonyok szerint csökkenteni.

A háború kezdete óta valahányszor e kérdés szőnyegre került, a helyi hatóság a helyzet minden ódiumát mindig a kormányhatóságra hárította. Egy ideig némi hitelt adtunk is ezeknek a kézmosásoknak, látva azonban azt, hogy más városoknak sincs külön minisztériumuk, külön rendeleteik és az uzsora terén mégis városunké a vezetés dicstelen szerepe, végre meg kell állapítanunk a nyilvánosság előtt, hogy mi e téren a hibákat, a tehetetlenséget, az érzéketlenséget, a közömbösséget nem a kormányban,- hanem kizárólag a mi városi hatóságunkban látjuk.

Urak, városi urak, a közönség is kiviszi már a piacra az ő nagy nyomorát, a közönség is teli torokkal ordítja már, hogy tűrhetetlen a helyzete, nem bírja már tovább az uzsorát, a drágaságot, vérének könyörtelen szipolyozását. A közönség, amely nem emelt kifogást a fizetés javítások, jutalomdíjak, külömböző pótlékok, szóval: a városi urak anyagi helyzetének javítása ellen, most már türelmetlenül követeli, hogy reá is gondoljanak az urak, az ő kis dolgaival is törődjenek és ha egy-egy személyi pótlék, egy-egy jutalomösz- szeg, vagy egyéb hasonló személyes érdekű aktának sürgős elintézése érdekében futja időből és költségből, jusson most már egy kis idő, jóakarat, tettrekészség a közönség érdekeinek szolgálatára :z,

Amig e tekintetben alapos változást, javulást nem látunk, igazat fogunk adni azoknak, akik azt állítják, hogy nem a közönség van az urakért, hanem fordítva és nem fogjuk belátni annak erkölcsi szükségességét, hogy a közönség, az adózók úri nagylelkűséggel nyúljanak minduntalan a zsebükbe fizetéseket javítani, pótlékokat, ajándékokat osztogatni.

Urak, lássák be végre, hogy a közönségnek is sok oka van a jajgatásra és lássák be végre, hogy a nyomorgó, kiuzsorázott, a fosztogatás szabad prédájává odavetett közönség türelmének is van határa.

(K. B.)

A prímási udvarból. Dr Cser- noch János biboros-hercegprímás egy heti fővárosi tartózkodás után szombaton hazaérkezett.

Évzáró ünnepély a főgimnáziumban. Az esztergomi bencés főgimnáziumban szombaton délelőtt volt a „Te Deum“, amit évzáró ünnepély és a bizonyítványok kiosztása követett. Az évzáró ünnepély kere-