Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 37. szám

Csütörtök, június 6. Esztergom, 1918. XL. évfolyam 37. szám. POLITIKAI és TfíRSHDFJLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK FELELŐS SZERKESZTŐ : Dw RÉTHEI PRIKKEL MÁRIÁN. ALAPÍTÓ TTA : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LA1SZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Város és fala. A idei háborús tél valamennyi ed­diginél kellemetlenebb volt. A vilá­gító- (petróleum és gyertya) valamint a méregdrága tüzelőanyag hiánya - miatt falusi népünk sajat háziállatjai életrendjét követte. Mihelyt besötéte­dett, a didergő család a meleg dun­nák alá menekült és mire kivirradt, mindenki napi dolgához fogott. Soha soványabb farsang még nem virradt Magyarországra a mohi és mohácsi vész óta, mint az idei. silány tengeri és burgonyatermés miatt a sertéstenyésztés elsatnyült. A hajdani disznótor megszűnt. Hizlalt sertést legföljebb az Aiföldön, vagy a Bánságban vágtak. A mi ösztövér vármegyénkben a fogyatékos etetés miatt csak sovány disznó került késre. A fánk azért va­lamennyi farsangvégi mulatságával a meseországba menekült. A takarmányhiany miatt a múlt ősszel' tömérdek tehéntől meg kellett népünknek válnia. Ma alig néhány pár ló lézeng falvainkban. A marha­iga került napirendre. Akár milyen csigamunka is ez, mégis csak el­végzi a korai tavaszi dolgot egy­másután. Ne higyje ám a városi lakos, hogy az őstermelő falusi parasztnak kü­lönb dolga van. Hiszen leszállított lisztjét hatósági adagolásban kapja. A. petróleum az istálló világításara való. Cukrot csak sátoros ünnepeken juttatnak ki a falusiaknak. Egyéb fényűzés pedig, a fölemelt hadisegít­ségen kívül, nincsen. De azt sem higyje ám a városi, hogy a mai falusi nép nincsen érte­sülve a világháború eseményeiről, Számos jobbmodú gazda napilapra fizet elő. Legtöbben hetilapot szerez­nek. A kalendárium faggyúkorszakát a mai nemzeti irodalom fényes írói­nak alkotásai szüntették meg. Jó­kai, "Vas Gereben, Mikszáth, Gárdo­nyi és Herczeg ma épen olyan nép­szerű a falusi nemzetlek előtt, mint hajdan Gyöngyösi, Gvadányi, vagy Csokonai. A háborús években a ma­gyar paraszt családok megkedvelték az olvasást. Hogy a szerényebb igényű ma­gyar paraszt jóval vagyonosabb a városinál, az épen olyan természetes, mint a saját észjárása. Mig a városi alig törődik más jólétével, addig a falusiak egymást támogatják élelmi szerekkel. Népünk nem zúgolódik. Ha vala­melyik elhagyatott asszonynak vala­mi bánata van, azt a derek ura em­léke enyhíti; ha pedig valami sere­lem bántja, azt is csak a hazatérő j urára bízza. Mindenki az idei évtől várja a há- j ború szerencsés végét, az áldásosabb j termést és a hajdani családi élet föltámadását. így gondolkodnak-e a gondtalanabb városiak is ? Figyelő. Bénák és diplomaták. Statisztika jelent meg arról, hogy a világháború kitörése óta tizennégy millió férfi halt „hősi halait.“ Arról nincs adatunk, hány millió lett teljesen nyomorék, minden időre munkakeptelen, hány millió lett felig nyomorék, és ezenkívül is hány mi.- iió ember van még olyan, aki —bár­milyen hosszúéletű legyen is — egesz eletén át viselni fogja a háború nyo­mát. Alig van már család a világon, amelyik ne gyászolna, amelyiket ne sújtaná a háború fajdalma igy, vagy úgy. Az ember szive megdobban, ami­kor karatlan, lábatlan, vak, vagy béna harcossal találkozik. Pedig ma még keveset látunk. Az elszomorító képek csak azután következnek majd, ha a háború után mind kikerülnek azok, akik ma egyes intézetekben még vissza vannak tartva. Ezeket a szívfacsaró, elkeserítő lát ványokat sokkal joboan kell, hogy lássák, ismerjék a világ sorsát inté­ző diplomaták, mint mi, egyszerű em­berek. Érthetetlen mégis, hogy amikor mi és mindenki, aki érezni, gondol­kozni tud, a béka után sóvárog, ak­kor legyen egypar megátalkodott, ér- zéstelen diplomata, aki pusztán meg- átalkodotíságból, vagy boszuvágybói ne eiegelje meg az eddigi sok-sok miiló áldozatot, hanem újabb és újabb milliókat küldjön elpusztulni, meg­halni, nyomorékká lenni. Clemenceau már hazudott, tetten- érték; Wilsonról bebizonyuit, hogy félrevezeti Amerikát, az olasz hábo­rút árulók pénzért csinálták, ez már rég nem titok és dacára, hogy né peik látják, hogy minden további küz­delem céltalan, nem állítják meg őrült utjokban, hanem engedik tovább pusztítani egymást. Vájjon még mindig nem ébrednek öntudatra a népek, vájjon még med­dig gyiikoltatják egymást minden ok nélkül, és vájjon nem jön-e már el az az idő, hogy méltó helyére, lám pavasra juttassák azt a gonosztevőt, aki minden ok nélkül nyújtja a há­borút? D. V. HÍREK ®» Csődöt mondott már az első háborús esztendőben a tudósok tudománya, amikor ezt a háborút három hónaposnak jósolták. Csődöt mond ma is minden jóslás, minden találgatás, amely terminushoz köti a háború végét. A hiú ábrán­dozásnak végét vetette a csalódások hosszú láncolata. Hát ne üljünk fel semminek, sen­kinek. Értessük meg magunkkal, hogy a reánk erőszakolt háború olyan, mint az akaratunkon kívül, minden óvin­tézkedés dacára megkapott betegség, amelyre azt mondja az orvos, ha szívós ellenállása lesz a betegnek, akkor legyőzi a bajt. Ez az ! — szí­vós ellenállás ! Csak ebben bizhatunk. Az ellenség józan belátásában aligha. Odaát már a józan esz regen búcsút mondott, az őrület ütött ott tanyát. Az ellenség olyan, mint a hisztériás asszony, nem lehet vele okosan be­szélni. ☆ Novena. Jézus Szive tiszteletére rendelt kilencnapos ájtatosság ma este fel 7 órakor kezdődik a belvárosi plébániatemplomban. Eljegyzés. Dr. Felkai Ferenc szé­kesfővárosi tanácsi fogalmazó elje­gyezte kisjókai Takács Elzát, kisjó kai Takács Gyulának, herceg Pa iffy Miklós jószágfelügyelőjenek, batorke- szi iakosnak leányát. Az eljegyzési hirt annál inkább örömmel közöljük, mert a menyasszony lapunknak is kedves tollú munkatársa, akitől szá­mos szép dolgozat jelent meg hasáb­jainkon. Sok boldogságot kívánunk az új párnak. Meghívó. A hadbavonult katoná­ink csaladjaik segélyezésére alakult nagybizottságnak 1918. júniu ■ 15 nap ján déiiuan fel 5 órakor a Takarék­pénztár gyűlesiermében tartandó ülé­sére van szerencsénk az ügy iránt érdeklődőket ezennel tisztelettel meg­hívni. A szakbizottság elnökei. Zongoravizsga. F. hó 16.-án d. u. 5 órakor Dankó Sarolta zeneta­nárnő növendékei zongoravizsgát tartanak a főgimnázinm nagytermé­ben, melyre ezúton is felhívjuk a szülők, zenebarátok és zeneértők fi­gyelmét. Helyárak Ülőhely 2 K, álló­hely 1 K. A jövedelem felerészben a főgimnázium diákasztala, felerész­ben a 26-osok rokkant alapja javára fordíttatik. Jegyek Buzárovits G. üz­letében előre válthatók. Felüifizetések nyilvánosan nyugtáztatnak. Nagy értekezlet a gyermeknya- raltatás ügyében. Szerdán délelőtt fél 11 órakor a vármegyeháza nagy­termében értekezlet volt „Károly ki­rály gyermeknyaraltatása“ ügyében Beniczky Ödön főispán elnökletével, melyen megjelent Szana Sándor, a gyermeknyaraltatási akció kormány- biztosa és Buffy Pál, az állami gyer- mekmenheiyek ügyének vezetője is Budapestről. A vármegyeháza nagy­termét a megyebeli földbirtokosok, gazdák, tisztviselők, jegyzők, tanítók, a papság és polgárság képviselői töl­tötték meg jelentékeny számban. Sőt a karzaton falusi nénikék is melegen érdeklődtek az ügy iránt, ami a bu­dapesti kiküldötteket láthatólag lel­kesítette. A főispán rövid megnyitója után Szana Sándor kormánybiztos is­mertette az ügyet a jelenlevőkkel. Leírta a nyaraiasra szoruló szegény gyerme­kek Ínségét és apellált a magyar nép ismert jó szivére, mely nem hagyja nyomorultul elveszni a szegény éhe­zőket. Azonkívül a királyi pár em­berszerető nemes szándéka sem fog megtörni a királytisztelő m igyar nem­zet nagylelkűségén és ismert ven­dégszeretetén. A beszéd után László labatlani ref. lelkész jelentkezett szó­lásra és előadta többrendbeli aggo­dalmait a tömeges gyermekkifielyezés dolgában. Érveit Dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő cáfolta meg, lelkes beszéddel bizonyította, hogy az esztergommegyei népben csalódik az, aki nem tételezi fel róla. hogy képes a beiéhelyezett bizalom­nak megfelelni. Dr. Frühauj Béla a gyermekek tartásáért járó díjat ke­vesli és társadalmi hozzájárulást sür­get, mely megkönyítené a nyaraltatni idehozott gyermekek elvállalóinak ter­heit. Ruffy Pál P'rühauf szavaira vá­laszolva, a magyar társadalom e célra való önkéntes adakozását nem tartja helyénvalónak. Ne osztrák, hanem magyar gyermekek javára ajánljuk fel inkább az ide szánt összeget. A gyermeknyaraltatás költségeit osztrák bankok a kellő mértékben finanszí­rozzak. A társadalom terémcsak azon iparkodjunk, hogyminél több család vállalkozzék gyermeknyaral tatásra. Figyelmébe ajánlja még a hallgatóság­nak, hogy ne gondoljanak finnyás, úri osztrák gyerekekre, mert . a nya- raltatásra idehozottak a társadalom legszegényebb osziáiyaiból valók, akiknek az otthon nemhogy kényel­met, de még betevő falatot sem ké­pes^ adni kellőképen. Épen itt tűnik ki Őfelsége nemes gondolkozása, ki nagy gondjai mellett éppen eme leg- szánandóbb emberi lényekre irányí­totta népei figyelmét. Ruffy szép be­széde után Palkovics László h. alis­pán biztosította a kiküldötteket, hogy a közigazgatásra váró eme munkában

Next

/
Oldalképek
Tartalom