Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 20. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1917. március 18. megjelent tagok élénk figyelemmel hallgatták Magyary László agilis elnök tartalmas megnyitó beszédét, melyben a háború okozta helyzet következményeit, azok lehető orvoslását, valamint a jótékonyságnak minél szélesebb keretben leendő gyakorlását vázolta ; egyidejűleg rámutatott arra az elszomorító körülményre, hogy az iparügy — amely a magasabb hatóságok szemében közgazdasági szempontból is kiválóan fontos, mert az ipar az állam fönntartás legerősebb oszlopainak egyike, a kisebb hatóságok egyikmásikánál nemcsak közömbös, de határozottan mostoha bánásmódban részesül. Ily helyzet nyomán természetes, hogy az iparügy vezetése nehézkes s a testület legodaadóbb törekvése is kevésbé érvényesülhet. E téren az orvoslás csak tör- vényhozásilag várható, ami a béke helyreállta után soká nem késhetik. Az általános tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után a jegyzőkönyv hitelesítésére Nelhübel Gusztáv és Keszeg Imre kérettek fel. Az elöljáróság működéséről szóló jelentést Neményi Károly titkár olvasta fel. A jelentés szószerint a következő : T. Közgyűlés ! Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a világra szóló háború váratlanul hosszú tartama határozottan lesújtó hatással van az összes emberiség érzületére ; hova tovább úgy látjuk, hogy ezúttal már nem tisztán háborúról, de egy rémséges emberöldöklés és minden számítást meghaladó hőkre szegezi, hogy az időjárás változásait, eshetőségeit tanulmányozza. Kutatja minő irányban, minő erővel keltek a fuvalmak útra Acolus zsák jaiból. Óvatosan ügyel, hogy se Scylla szikláiba ne ütközzék, se Charybdis örvényeibe ne rohanjon. A szeretettől áthatott és gyermekei jövőjén munkálkodó anya is rajtok pihenteti mindig szemeit. Mélyebb pillantást ügyekszik vetni tehetségeik, kedélyük, indulataik rejtekeibe, hogy minél tisztább, világosabb, hűebb legyen a kép, amelyben gondolkozásukat, érzéseiket, elhatározásaikat szemlélheti. Megfigyeli az ifjú keblek hajlamainak, vonzalmainak, előszeretetének, érdeklődésének irányát és erejét. Mint a szélrohamok a hulló falevelet, úgy űzik, hajtják, dobálják ezek nem ritkán a gyönge lelkeket. Tévedésből tévedésbe, hibából hibába, ballépésből ballépésbe sodorják. Elhidegítik a vullasi kötelmek iránt. Gátoljak a nemesebb törekvések megvalósításában. Elvonják a komolyabb feladatoktól. Előrelátó gondossággal védi a veszélyes alkalmak, a kísértések, csábítások zátonyai, őrvényei ellen Távoltarja az utca zajától, az üres lát ványosságoktól, a megmételyező példáktól. Megragad minden eszközt és módot, hogy minél elhatározóbb befolyást gyakoroljon fogékony lelkületűkre. Feltárja előttük, minő lemondás- ^ vagyoni áldozatról van szó. Az immár 3 éves csatazaj úgyszólván megszokottá válik látszólag előttünk, de ha figyelemmel kisérjük az események menetét és bepillantást vetünk a háború folyamatán megjelent es hirlapilag is közölt statisztikai számadatokba és úgy talájluk, hogy a háborúban eddig összesen 18 milliónál már jóval több ember pusztult el; akkor mélyebb gondolatok szövődnek lelkünk világa körül, megdermed szívünk a vérengzés fölötti sajnálkozástól és rohanva keresi a kibontakozásnak sarkpontját, a várva-várt békének mielőbbi megkötését. Egyenesen dicsőség nemzetünkre, valamint megbecsülhetlen szövetségeseinkre, hogy e szükség- szerű gondolattal élve szétküldötték ellenfeleinkhez a béke olajágát vivő szelíd galambot — de sajnos, az entente diplomatái kivetkőzve emberi érzéseikből fenevad módjára a további vérengzést áhítozzék s a minden népek részéről óhajtott béke gondolatának még csak pihenő helyet sem nyújtottak. A mindenkor hősvérű magyar nemzet ősi erényeihez híven kell, hogy érdemileg számoljon a kényszerhelyzettel és bár föláldozni kénytelen nemes vallási érzületének egyik passzusát is, — mely az ellenség iránt is tiszteletet parancsol — a felajánlott békének egyenes visszautasításával határozott megtorlást követel és kímélet nélküli bánásmódot fog tanúsítani a legyő- zetését el nem ismerő konok ellenséggel szemben. Ily viszonyok és érzelmek hatása alatt áll ma szeretett magyar hazánk a háborúnak harmadik évében. A vértenger folytonos hullámzására azonban az elmúlt év egy hatalmas gyászfátyolt is borított, amidőn elterjedt a lesújtó hir : „Meghalt a király.“ Megrendülve fogadta e hir megerősítését a magyar nemzet, mert nagy királya, I. Ferenc Józsefnek élete mintegy össze van forrva a magyar nemzet korszakos történelmével, amelynek az elhunyt felség egy feledhetlen és kiemelkedő hatalsal, mennyi önfelaldozassal. mily nélkülözések és fáradalmak között teljesíti az atya honfiúi kötelességeit. Serkenti, ügyekezzenek méltókká lenni a vitéz atyához, hogy örvendezve, dicséretek hangoztatása mellett vezethesse majdan szerető karjai közé, ha Isten kegyéből diadal- koszorúzottan szállhat vissza rég elhagyott tűzhelyéhez. Erősítheti, buzdíthatja, lelkesítheti, e gondteljes munkában a biztos tudat és meggyőződés, hogy az anyai szeretet, gondosság, önfeláldozás mindig a legnagyobb hatalmak közé tartozott. Coriolánok is meghajoltak előtte ! Szírt az, amelyen az engedetlenség, a makacsság, a tisztelethiány és hála, szegénység leghevesebb hűl lámái is megtörnek. Var, amely ha - hatos védelmet nyújt az erkölcsi veszélyek legfenyegetőbb rohamai és támadásai ellen. Épp oly végzetes azonban a közöny, amelyet az anya gyermekeinek testi és szellemi fejlődésével, erkölcsi érzületének és jellemének kialakulásával szemben tanúsít. Mulasztása, ha nem kiséri kellő figyelemmel azokat a kétes értékű, nem ritkán szándékos, tervszerű befolyásokat, amelyek a gyermeki lélek elhomályosítására. megmételye- zésére érvényesülhetnek. A legszerényebb viszonyok között élő anya sem folyamodhatik e tekintetben mentségekhez. Nem hivat- jj kozhatik ismereteinek szűk körére. ’ Képzettségének alacsony fokára. A más alakja volt. A magyar szentelt korona méltó viselőjének elhalálozása a legmélyebb gyászba borította az országot s elmondhatjuk, hogy az egész nemzet zokogva állott megdi- csőült nagykirályának ravatala előtt. Emléké immár a történelemé s ennek lapjain a nagy érdemekhez méltóan megörökítve is marad. , A legfölségesebb Gondviselés azonban nem hagyta árván nemzetünket s a dec. 30.-án megkoronázott IV. Károly magyar király Őfelsége személyében oly méltó utódot adott, kinek bölcs és igazságos kormányzásához a magyar nemzet ősi jogainak védelme és a legszebb reményei fűződnek. Közérzéssel kiáltjuk tehát: „Éljen a király “ ! és kormányzása alatt boldoguljon a haza, viruljon a tisztes magyar ipar. T. Közgyűlés! E nagy nemzeti vonatkozások után áttérek a szorosan vett testületi működésre. Tudjuk jól, hogy a háború okozta helyzet minden társadalmi intézményre kihat s többé- kevésbé jelentékeny befolyással volt és van az összes egyletek, testületek működésére. Ipartestületünk tudatában nemes hivatásának, a nehéz viszonyok között is híven őrizte meg komoly feladatát s az adott kö rülményekhez képest úgy vélte ezt legeredményesebben megoldhatni, ha a rendszeres iparügyi szolgálatok mellett minden igyekezetét a nemzeti ügynek és a harctéren küzdő iparosok családjainak gyámolítására szenteli. Ily intentiók nyomán sikerült a győri kamara útján folyósított hadisegélyösszeget majdnem kétszeresére emelni, mi a folyton nagyobb számban jelentkező iparos családok érdekében határozottan kívánatos is volt. Mint a zárszámadásunk mutatja, hadisegely címén 4400 K érkezett ipartesiületünk elnökségéhez s az összeg teljes egészében kiosztatott a segélyezés iránt jelentkezett iparos családoknak, hol a családeltartó hadbavonult, avagy katonai szolgálatot teljesít. vezetéshez és irányításhoz megkiván- tató gyakorlat, jártasság, tapasztalat hiányára. Varázsos az erő, amely felett hivatása természetéből kifolyólag rendelkezik. Ellenallhatlan a hatalom, amelyet a veleszületett szeretet és okosság, gyöngédség és jóság képvisel. Fe'edtetheti a tekintélyt, erélyt, szigort, amely a távol harcmezőn küzdő, szenvedő, viaskodó atya ércmellét dagasztja. Egérke játszadozott bizonyos alkalommal az oroszlán körül. Hajszálon függött parányiságának életete. Kiolthatta volna egyetlen mozdulatával az állatok királya. De nem tette, Nemsokára megrázó kiáltás reszket- tette meg a levegőt. Az oroszlán hurokba lépett. Szabadulni ügyekezett. Minél nagyobb voll azonban az erő, amelyet menekülésére kifejteni törekedett, annál veszélyesebben bonyolultak a hurok kötelékei lábai körül. Az egérke a hurokhoz surrant. Éles kis fogaival szétharapta a kötelékeket. Elhárította a veszélyt, amelyben az oroszlán forgotu Az egérke fogaihoz hasonlító fegyver az anya ébersége, áldozatos lelke. Észrevétlenül mentheti ki a gyermeket a legfenyegetőb veszélyek hálóiból. (Vége.) Foglalkoztunk továbbá a hadbavonult iparosok adózásának ügyével is — és legjobb tudomásunk szerint egybeállítván névsorát azoknak, kik bevonulás folytán iparukat szüneteltetik ; e névjegyzéket megkül- döttük az illetékes hatóságnak. A katonai karácsonyfára elnöki engedéllyel gyűjtést rendeztünk s eredményképen 112 K 10 f, összeget küldöttünk be e címen az illetékes helyre. Rokkant katonák ipari képzése ezúttal erősen foglalkoztatja a ke- resk. minisztériumot s így az országos szervezetek kapcsán ipartestületünk is foglalkozott behatóan e kérdéssel s az országos iparegyesület kérelmére véleményt nyilvánítottunk a hős harcosok ipari képzésének lehető könnyítésére. A katonai fölmentéseket még e hó folyamán kezdődőleg egy bizottság fogja fölülvizsgálni s miután ebbe egy taggal az ipartestület képviselete is kérve lett a pozsonyi katonai parancsnokság által — ennek szíves betöltésére, illetve elfogadására szeretett elnökünket kértük fel és jelentettük be. A háborús helyzet nyomán szükségelt adatok érdekében hivatalos összeírást eszközöltünk : az ipari cukor szükséglet, a denaturált szesz, kender mennyiség továbbá a raktárokon levő kész cipő áruk mennyisége iránt. A bőriparnál előforduló hiányok pótolhatására többszörös kísérletet tétiünk anyagnak a borközponttól leendő beszerezhetésére; törekvésünk azonban csak igen csekély részben érvényesült, mert bőrkereskedőink kapnak ugyan egyenkint a bőrfelosztó bizottság útján 25—30. kg. maradékbőröket, de ez oly csekély mennyiség, hogv iparosaink számarányát és anyagigényét tekintve ez segítségnek nem minősíthető. Ugyancsak a háborús helyzet tette szükségessé azt a körülményt is, hogy a testület hivatalos órái délelőtt helyett d. u. 5—7-re tétettek át, azonban ünnep- és vasárnapon maradt a régi idő — meghosszabí- tassal — vagyis e napokon a hivatalos óra d. e. 10—12-ig tart. A helyiipar érdekében kérelmet intéztünk az esztergomi járás főszol- ganíróságához kérve, hogy járása területén levő intézetek, gyárak és vállalatok figyelmébe a helyi iparosokat ajánlani szíveskedjék. Amennyiben a testület szolgája is katona, fölkértük hirlapilag t. tagjainkat, hogy évi tagdíjjárulékukat személyesen behozni avagy beküldeni szíveskedjenek. Miután e körülmény most is fönnáll s a pénz beszedése nehézkes, e kérelmünket ezúttal is tisztelettel megújítjuk. Kegyelettel kell még megemlékeznünk e jelentés keretében Laiszky János számvizsgáló és Bayer Ágoston kelmefestő iparos elhunytéról, kik évtizedekig voltak az ipartestület elöljáróságának tagjai és mint ilyenek tevékeny résztvettek a testület ügyeinek vezetésében. A meleg szeretet és ragaszkodás Bayer Ágoston tagtársúnknál még az utolsó pillanatokban is megnyilvánult testületünk iránt, mert végakarata folytán egy drb. Magyar bank és kereskedelmi részvényt kapott testületünk a hagyatékból, amely részvénynek névértéke 400 K, de a jelenlegi árfolyam értéke 679 K 21 f. Ipartestületünk benső részvétét annak idején mindkét elhunyt hozzátartozói előtt kifejezésre juttatta, egyben kegyeletes emléküket ezúttal a t. közgyűlés előtt az évi jelentés keretében is mély tisztelet és kegye-
