Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 20. szám

Esztergom, 1917

Vasárnap, március 18

XXXIX. évfolyam 20. szám

POUTmiés TPRSF

I FÉLELŐS SZdRKESZTÓ : FŐMŰ 'JKATÁRS:

^ DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ.

KIADÓ ' ULAJDONO SO < :

LAISZKV JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

i MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

SZERK ESZTÓSEO ES KIaDOHiVA AL:

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ LLÖFlZFTÉSI 5 HIRDETÉSI DIJAK 5TB. KÖ DdNDŐK.

Hogyan bánnak

népünkkel?

(Xyilt levél Béltóságos leszlényi Pál Főispán Úrhoz.)

Reményiem, hogy mai jogosult és közérdekű fölszólalko- zásomnak a Tisztelt Szerkesztőség előzékenyül helyet ád abban a népszerű lapban, mely már évtizedek óta meghitt házibarátunk, mert közönsége érdekeit nemcsak a székváros, hanem vidéke perifériáin is hűségesen védi.

Falun mainapság igazán nagyon bajos a községházán az élelmiszerek, a korpa vagy a világító anyag fogyatékos és késedelmes megszerzése és kiszolgálása miatt panaszkodni. A jegyző sohasem ér rá. bíró szánt. A többi u. n. elöljáró pedig csakis a korcsmában lelkesedik a közérdekért.

Veszedelmesebb azonban, ha maga a nép valamelyik tagja merne panaszt emelni a községházán, mert vagy rövidesen elutasítják, vagy pedig ha részletezni kezd — egyszerűen kikergetik.

Nem csoda tehát, ha népünk ma már teljesen elkeseredett. Hiába fordulna panaszával a vármegyeházára, mert míg az ő járási főszolgabírójához kerülhetne, a közben eső tisztviselők szidják össze a nagy nehezen föiutazott öreg parasztot, vagy a gondos gazdaasszonyt, hogy miért alkalmatlankodnak ilyen ostobaságokkal, mikor a háborús világban ezer és ezer egyéb komolyabb dolguk van.

Meggyőződtem immár arról, hogy a járási főszolgabírónak sejtelme sincs, milyen szomorú sorsa van ma az u. n. alattvalóinak. Pedig az ő kötelessége a zsarnokoskodó községházakat

kordában tartani és a nép méltányos kérelmeit vagy jogos panaszait meghallgattatni.

Ahol nincs macska, ott cin- cog az egér. Ahol nem tőrödnek a néppel, ott minden tisztelet és bizalom hanyatlásnak indul. A falu elöljáróinak és a járás főszolgabírójának figyelmébe ajánlom, hogy ha a minisztériumban akad dolgom, ott mindenki előzékeny és mint az állam szolgái, az állam polgárait udvarias kötelességtudással szolgálják ki.

Mielőtt azonban a belügyminisztériumban festeném le vármegyénk több községének mai mostoha sorsát és tovább már nem tűrhető állapotát, utolsó kísérletül még megpróbálkozom, hogy vármegyénk főispánjához apellálok, mert az ő ajtaja nyitva áll a panaszosok számára, tehát a szíve sem záródik el az ügyes-bajos nép sorsa elől.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Az ő igazságszeretete és humanitása csakhamar megszüntetné azt a sok nyomorúságot, melyet már az iparkodó és derék falusi nép alig képes tovább szótlanul elviselni. Rendkívüli jótékonyságot gyakorolna tehát vármegyénk feje, ha a vármegye úgyis eléggé sújtott mostoha gyermekeit istápolná, mert valóban örök hála szállana hozzá minden szorongó falusi házból.1 Egy falusi úr.

Esztergom város ipartestülete az alapszabályokban előírt évi rendes közgyűlését f. é. márc. 11.-én d. u. 3 órakor tartotta meg a saját székházának tanácstermében. A szép számban

1 Faluról kaptuk ezt a vádoló cikket. Mennyiben ran igaza, mennyiben nem, mi nem győződhettünk meg róla ; tehát nem is azonosíthatjuh vele magunkat. Csak azért adtuk közre, hogy részrehajlással ne vádol- tathassanak. Egész természetesen a védelem számára is rendelkezésre áll lapunk. Szerk„Esztergom és líidéke“ tárcája.

A tűzhelyek őrei.

írta : Dr. WalUr Gyula.

(Folytatás.)

Önelégültségét, amellyel tevékenysége jutalmazza, felülmúlja a boldogító tudat, amelyet azoknak a villogó szemű, kócos fejű kis Sany- káknak; a vidám, mosolygó, csintalan Nancsikáknak a gondozásából, megóvásából meríthet, akik nemcsak a családnak, hanem a hazának és társadalomnak is örömei, kincsei, reményei.

Soraikból toborzódnak a munkaerők, a tehetségek, a jellemek az élet ezernemű feladatai számára. Minden szemnek rajtuk kellene függnie. Minden észnek képzésüknél közreműködnie. Minden szívnek nemesítésükért buzognia. Különösen azonban a szülőknek kellene szellemi és erkölcsi felvértezésükre minden áldozatot meghozniok.

Az atyákat — sajnos — lekötve tartják ma a harcterek magasságai

és mélységei. Távollétük eléggé érezhető. A háborús viszonyok rendellenességei, zavarai szembetűnően hátrányos befolyást gyakorolnak a gyermekek fogékony lelkületére. Tartózkodás nélkül hódolnak vágyaik, hajlamaik, kívánságaik, szokásaik gyöngéinek.

Hibák és ballépések, tévedések és botlások hatalmasodnak el körükben Tettek, amelyek magasan túlszárnyalják a meggondolatlanság, a gyors fellobbanás, a tapasztalatlanság határait, ameilyekkel az ifjúság viselkedésének kinövéseit mentegetni szoktuk.

„A fiatalkorúak bűnözése aggasztó mérveket ölt a háború óta — írja Wulffen. Megvalósul jelenleg is — folytatja — a régi tapasztalat, hogy a háborúk alatt a gyermekek veszik át a felnőttek bűnözésének nagy részét.“

Nem hiányoztak ugyan a háború előtt sem oly fiatalkorúak, akik nem voltak képesek uralkodni vágyaik, hajlamaik, szenvedelmeik felett és tilos útakra ragadtatták magukat. A háború óta azonban rohamosan növekszik a bűnözők száma.

A németországi jelentések szerint

1914 utolsó negyedében „még nem emelkedett a fiatalkorú bűnözők száma a béke-idő átlagos létszáma fölé . . . írja Bloch. A következő évben azonban a bíróságok nagy részének kétszer oly nagy munkával kellett megküzdenie.“ Hazánkban 1914 ben 9456 fiatalkorú állott az illető bíróságok előtt. Egy évvel később, 1915-ben már — 11.913 1 Komolyabb kihágások ritkábban történtek a háború előtt. A háború óta azonban igen szomorú változást lehet észrevenni. Sajnos, de a bű- nüzők számának növekedésével lépést tart a bűnesetek súlyossága. A bajor kormány múlt évi „Közleményei“ nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy; „A bűnözések emelkedése aránylag csekély ... Az ifjúság fokozódó romlása inkább bűnös cselekedeteik minőségében nyilvánul.“ A züllés és romlottság oly megnyilvánulásairól tanúskodnak a gyermek- bíróságok tárgyalásai, amelyek vetélkednek a megrögzött gonoszság és konok megátalkodottság cégéres hőseinek tetteivel 1

Mars zászlain nem a kegyesség, jóság, nagylelkűség jelszavai pompáznak. Uralma csak pusztít és rombol. Mindent kiforgat sarkaiból. Törvényt. Jogot. Gyöngédséget. Kíméletet. Mint a harctereket, úgy dúlja fel és teszi terméketlenné, sivárrá a szívek, lelkek talaját. „Borzalmas volt az eldurvulás és erkölcsi sülyedés Németországban a harmincéves hadjárat után, írja annak egyik legalaposabb ismerője. Új világ keletkezett. A gyűlölködés és érdekhajhászat, a kincs-szomj és gyönyörvadászat világa. A munkaszeretet és erély ; az önérzet és jellem, az áldozatkészség és bizalom teljesen száműzve voltak határai közül.“

Nem lesz — azt hisszük — ecset, amely ily sötét színekkel festhetné meg azon viszonyok képét, amelyek gyökerei a jelenleg dühöngő mérkőzésekből táplálkoznak. Eiengedhet- len mindazáltal, hogy az anya gondossága és ébersége, erélye és következetessége védő karok gyanánt lebegjen a serdülő nemzedék felett. Bástyázza körül erősen, hogy meg ne közelíthessék a veszélyek, amelyek támadásai ellen az atyai szigor nyújt máskor hathatós ótalmat.

Utánozza a kormányost, aki járművének biztos irányítására öszpontosít- ja minden figyelmét. Tekintetét a fel-