Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 10. szám
Esztergom, 1917 XXXIX. évfolyam 10. szám rw'W wv w ~ -W -»g*» Vasárnap, február 11 POUT!HR! és TRRSF SZERrESZTÖSÉG ÉS KIaDOHiVA ’ AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS1 ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰVKATÁRS: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M'NDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA* : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Utat és helyet a tehetségeknek! Nem kisebb nemzetnek nem kisebb embere, mint a németnek Bethmann-Hollweg adta ki nem rég hazájában azt a jövőirányító fontos jelszót ; „Freie Bahn dem Talent, den Tüchtigen !“ :— szabad utat a tehetségnek, a rátermetteknek ! Ha az egyetemes műveltségnek és szervezettségnek példaképét mutató nagy nemzetnek teljesen méltó .államférfiúja ilyen óhajtással állhatott elő a németség jövője érdekeben, akkor mit kell kivánni nekünk : cse- kélynyi csekély, szegény, szervezetlen, kevésbbé kiművelt magyar nemzetnek ! Nem csodalnivaló-e, hogy az a nép, mely szellemi felsőbbségének ép a jelen háborúban annyi bizonyságát adta, egy még szebb jövő elérése végett tehetséges fiainak jobb kihasználására gondol ? S nem különös-e, hogy Magyarországon : a parlagon és ugaron heverő földek, a kiaknázatlan természeti kincsek s figyelemre nem méltatott vagy elnyomott tehetségek hazájában jóformán egyetlen nemzetvezető sem veti fel a kérdést : nem keílene-e nekünk is ezentúl ugyanily elvet követnünk ? Még soha senki se vonta kétségbe, hogy fajunk a természettől eléggé tehetséges. Sőt idegenek szinte hízelegve emelték ki nem egyszer, mennyi nagyobbra hivatott tiszta értelmű egyén akad parasztjaink között. Arról tehát, hogy a tehetségek hiányoznának nálunk, vagy hogy pláne gyéren találkoznának, nem panaszkodhatunk. Inkább amiatt sopánkodhatunk, hogy tehetségeseink hagy része nem azon a helyen van, melyre a természet szánta őket. Pedig már Kossuth Lajos is vallotta jóval Bethmann-Hollweg előtt, hogy — „szabad versenyt észnek és tudománynak, szabad versenyt és óva leszünk rég elavult tanok megkövesítő kínaitól“. És Széchenyi se kü- lömben vélekedett, írván, hogy — „a tudományos fő mennyisége a nemzet igazi fő hatalma“. Ám nemzetünk e legnagyobbjainak nagyon igaz elve mind mai napig csak Írott ma- laszt szép Magyarországon. Sehol a világon nem olyan szembeszökő szomorú valóság, mint nálunk, hogy mind a közép, mind a legmagasabb polcokra főkép a vagyon, a születés, a protekció, vagy a párt- politika nyit utat. Ritkán, sőt legritkább esetben a tehetség ! Ezért jóval többkultúrálishaladásunkban a látszat, mint a valóság. Tanulni tanulhat nálunk is a szegény ember gyereke ; de csak nagyon nehezen. Oda pedig még nehezebben juthat fel, ahova tehetsége predesztinálná. Ha tehát valahol, hát miná- lunk időszerű, hogy — utat és helyet a tehetségeknek ! Meg kell könnyítenünk a szegény emberek tehetséges fiainak a tanulást; és akik arra- vulóknak bizonyulnak, állítsuk az eddigi gyenge s tehetetlen szerencsefiak helyére. A csak urizálni, erőszakoskodni, korteskedni és mulatni értő méltatlanok pusztuljanak Magyarország polcairól! Minden nép tanul a háborúból, csak mi nem tanulnánk ? Ha olyanok akarunk maradni, mint eddig voltunk, akkor a művelt népek versenyében a „Esztergom és líidéke“ tárcája. Irodalmi Levél. (Haugh Béla Végre mégis c, új regényéről.) Majdnem háromszáz oldalas új könyv jelent meg a Pesti Könyvnyomda Részvénytársaságban, vármegyénk derék szülöttétől és lapunk kedves munkatársául. A terjedelmes mű ára csak négy korona. Egy asz- szony emlékiratai ugyan a mellék címe, de azért nem sablonos napló, hanem gondosan megirott valódi regény, mely — a mi gyönyörködtetésünk, a mi remek Duna vidékünkön perdül le, mint azt szemelvényünk is igazolja. A regényhőse a szép, a szellemes, az okos, a dacos és az erélyes Dárday Iluska, ' a haraszti birtokon éldegélt, Ida nővérével, hol a gazdálkodással a beteges anya miatt a háziorvos foglalkozott. A jégzajlás veszedelmein törtetett át hozzá összeázott csónakával Karácsonyi Gyurka, a gyerekkori pajtás a basaharci batyúbálból. A Dár- dayék meleg otthonában tudtak meg, hogy a régóta nem látott Gyurka Budapesten költő és hírlapíró lett. A háziorvosnak is van egy igen könnyelmű fia, Kázmér, ki bonyodalmas adósságai miatt kénytelen volt hadnagyi egyenruhájától elbúcsúzni. Mikor Ilus néhány nap múlva remek' gyöngyvirág bokrétát kapott Gyurkától, a magába vonult orvosné és fia is kiváncsi volt arra a láto- mánvra. Pedig — igazság szerint — Kazmér jövője érdekében történt ez a tölvonulás. Ez a makacs és savanyú ifjú gazdasági könyveket és házassági terveket forgatott odahaza. Minthogy hiába udvarolt húsnak, Idára vetette hálóját, aki elég jó indulattal fogadta. Mikor özv. Dániayné elhunyt, kinyílt Ilus életregényének zsilipé, mert Török orvos, a gyám kezdett uralkodni. A gyászidő után Kázmér eljegyezte az idősebb Idát, de ugyanakkor besúgta Húsnak, hogy Gyurka valami új operaénekesnőt imád. Ekkor kezdődött Ilus kínszenvedése. Mikor Ida kis fiacskája született, Ilus vezette a háztartást. Néhány hónap múlva a kinyílt szépségű Ida szomorkodó testvérét a városi f tr- sangba kisérte, hol valami Kerekes Pál megyei aljegyző és főrendező gondoskodott táncosokról. Ez a sajátszerű jellemű fiatal ember nemso kára megkérte Ilus kezét levélben. Nem a szerelem, hanem a megtorlás hozta létre ezt a szerencsétlen házasságot. A városba költözött új asszonykát fűnek-fának bemutatta Pál, ki azután vakmerőbben kezdett kártyázni és pezsgőzni, mert az ő Íróasztala fiókjában rendelkezett Ilus nyolcvanezer korona hozományának betétkönyvével. A városba vetődött Gyurkát, Pál mutatta be felesegének, aki csakhamar megsúgta, hogy sohasem szerette azt a megszöktetett énekesnőt, hanem egyedül csak Ilust. Hiába akarta megmenteni. Ilus a vértanúi koronát választotta inkább. Mikor Pál már teljesen elzüllött és sógorától kért kölcsönöket, meghívták vadászatra. Az erdőben azonban végzetes szerencsétlemég történt. Több hajtó szemeláttára, elsült véletlenül Kázmér fegyvere és agyonsebezte sógorát. Temetés után Ilus Idához költözködött, mert Kázmér külföldre menekült némi légvaltozásra. A két kietlen sorsú asszonyka egymást vi- gasztalgatta mindaddig, míg egy gyönyörű nyári napon csónak érkezett és abban Gyurka hozta vissza Ilus elvesztett menyországát végre mégis . . . Végre mégis teljesen sikerült regényt írt Haugh Béla, a mi tevékeny írói pályáján igen örvendetes haladást jelent. Kifogástalan az új regeny szerkezete, folyamatos előadása, világos és kellemes mondatalkotása, természetes és gyakorlott jellemzése és jólesik nekünk az esztergomi nyelvzamatossága. Az életviszonyokhoz való alkalmazkodást, a ferde házasságok fonák fordulatait, a kisvárosi bálok mulatságos alakjait, a vármegye hagyományos tipuszait humorosan jellemzi, a mi a komor felhőket a verőfény suga- jaival oszlatja el. Elsőrendű erénye még az új regénynek az a ritka sajátság, hogy seholsem hatáshajhászó, hanem mindvégig folyamatos és lebilincselő. Teljesen méltó tehát családaink olvasóasztalára. Dr. Körösy László. Ifjúkori emlékek. (Szemelvény Haugh Béla Végre mégis c. új regényéből.) ... Ki a szigetre, ahol délelőtt csak öregurak szoktak sétálni 1 Itt bizonyára senkisem fog alkalmatlan
