Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 83. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 83. szám Vasárnap, november 4. POLITIKAI és TRRSRDRLMILfíR SZERKESZTŐSÉG tj ÉS KIADÓHÍVA'l AL : i SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ DSNDŐK. t ♦ FÉLELŐS SZERKESZTŐ: FŐMŰ MKATÁRS : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAiSZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. i t 1 4 t ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . G K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATO r NEM ADUNK VISSZA Kicsinyes tűszúrások. Csakis ez a név illik azokra támadásokra, melyekben a munkapárt bukott vezére s nagyhangú, de incifinci akarnokai a Wekerle-kormány egyes tagjait s egész eddigi működését részesítették. Nem tudta az ember bosszankodjék-e rajtuk, avagy nevessen nekik. Mert ez nem a komoly ellenzéki hivatás nagy időkhöz méltó teljesítése volt, hahem a minden áron való gán- csoskodás erőlködő színpadi kitörése. Nekik fáj, hogy a kisebbségi pártok közt nincs szoros harmónia ! Hogy a vezető állásokért egymással harcot vívnak! Hogy Ausztriának sokat adnak ! S hogy a csehek szemtelensége ellen nincsen tiltakozó szavuk 1 Ok panaszolják fel, hogy a fő- ispáni állások betöltésénél holmi nepotizmusok érvényesültek; és hogy az új főispánok — risum teneatis — a kormány érdekében presszinálnak s tisztviselőket üldöznek ! A szemforgató képmutatásnak nem csekély mértéke, kell az ilyetén hűhós csipkedéshez, melyre még a legenyhébben szólva se lehet mást mondani, mint hogy — bagoly mondja a verébnek : te nagyfejű ! Úgy van, ők akik nyakig úsztak mindeme hibában es bűnben, minden bizonnyal utolsók abban, hogy a birtokutódokat, kik szeplőtelen múlttal léptek örökükbe, szemrehányásokkal illethessék, sőt — mi több — egyenesen vádolhassák. Az ember önkéntelen kérdi: ugyan miért is hát ez a feny- nyen való tűz kiabálás? Talán mert vezérükkel együtt igazán jó útra tértek és himezés- hámozás nélkül, nyíltan akarják teljesíteni esküvel fogadott új, ellenzéki szerepüket? Nos ha igy volna, akkor sem ez a módja a komoly ellenzékiségnek. Különösen nem a mai ítéleti időben, melyben újra meg újra hajszálon függ a nemzetnek sorsa. Vagy tán azért pattognak eny- nyire, mert önzetlen hazaszeretetükből őszintén kívánják, hogy utódaik kevesebb folttal viseljék a hatalmat, mint ők viselték ? Dehogy! A legkisebb gondjuk is nagyobb ennél. Inkább a régi pázmányi magyar közmondást lehetne idézni rájuk, hogy — „aki miben tudós, abban gyanós (azaz : gyanakvó !) Mi fáj tehát tulajdonképen a hatalomból oly váratlanul kiemelteknek ? Semmi egyéb, mint a hatalom elvesztése. Azé az édes hatalomé, melyhez oly nehezen, oly nagy áron tudtak jutni, s ame-. lyet legalább is évtizedekre tartottak maguk számára — még a nemzet ellenére is — biztosítottnak. Ez a furcsa ellenzékiség bibije : a fájdalom a nem várt veszteségért és — tegyük hozzá — a reménytelenség a jövőben, Látnivaló, hogy az okozat egészen megfelel a maga okának, ami egyszersmind tanulságul szolgálhat a legközelebbi választáshoz. Priscus. *- ♦♦ A vármegye egy esztendeje. Terjedelmes jelentésben számolt be Palkovics László h. alispán Esztergom vármegye közigazgatási állapotáról az 1916 évi szeptember hó 1-től 1917 augusztus 31-ig terjedő időszakra vonatkozólag. Ha' érdeklődést kelthet egy alispáni évi jelentés akkor is, amikor a köz- igazgatás ügymenete rendes mederben folyik, kétszeres érdeklődésre tarthat számot most, amikor a világháborgás legsúlyosabb napjai következtek ránk és vármegyénkben nemcsak eme külső okok, hanem a sors szeszélyes játéka is a lehető leggyökeresebb változtatásokat teremtette. Több kiváló munkaerő hadbavonulásán kívül az alispán felfüggesztése, helyettesének váratlan halála, majd uj helyettes alispán választása után — jött még főispánváltozás is 1 Egyenkint is olyan okok, amelyek méltánylást és különös tekintetet érdemelnek, hát még amikor gyors egymásutánban peregnek le a közélet filmjén és a legfeszültebb várakozást keltik fel minden szemlélőben. Nem tudhatjuk, akad-e majd valaki, aki megírja egykor Esztergom vármegye és város háborús monográfiáját, de ha akad, annyi bizonyos, nogy a vármegye lefolyt évének eseményeiről, nemcsak okainak feltárása, hanem eredményeinek méltatása szempontjából is a iegéruekfesziíőbb lapokat fogja megírni. Az alispáni jelentés első, bevezető része a haboriíval kapcsolatos személyi változásokról számol be. Megemlékezik a hadbavonult tisztviselők bábomban szerzett kitüntetéseiről, jelen katonai alkalmaztatásáról is. Majd kegyeletes szavakkal a váratlanul elhunyt Pongrácz Kázmér vm. főjegyző, alispánhelyettes érdemeit méltatja. A halálával beállott személyi változások nemcsak a megyeházára, hanem a párkányi járásra is kihatoltak. A vármegye segéd és kezelő személyzetében szintén nem kis jelentőségű változások fordultak elő. A főispánváltozással kapcsolatban udvarias szavakkal emlékezik meg a jelentés Meszleny Pál főispánról, akiről elismeri, hogy csak kevesek ismerték fe lbenne a vonzó egyéniséget. A május 24-i installációs közgyűlés hangulatának festésében igaz lelkesedéssel említi fel, hogy az uj főispánban a „a varmegye szülötte“ került a vármegye élére, aki „ismerve a vármegye búját-baját, leginkább lesz hivatott arra, hogy ismert agilitásával és odaadó munkásságával orvosolja azt, ami fáj s végleg megteremtse azt a már régen nélkülözött összhangot, amely alapja és elengedhetetlen kelléke az oly munkásságnak, amely csak az erők összesítésével mutathat fel igazi eredményt!“ A jelentés ezután az alispáni hivatal évi ügymenetét, tevékenységét sorolja fel a járási és városi ügymenettel kapcsolatban. Itt találnak helyet tárgyilagos felsorolásban a Dr. Perényi Kálmán alispán elleni fegyelmi vizsgálat eddigi eredményei. A vizsgálatok folyamán ösz- szegyűjtött anyag jelenleg a győr- vármegyei közigazgatási bizottság színe előtt fekszik. Az alispánhelyettes első teendője volt az előfordult változásokra és a háborús viszonyokra való tekintettel uj ügybeosztást megállapítani. Eszerint Dr. Szilárd Béla vm. főjegyző úgyszólván kizárólag a háborús köz- élelmezési és közellátási ügyek vitelével bízatott meg, az igy fennmaradó ügyeket pedig a többi előadók között lehetőleg arányosan osztotta be a h. alispán.' A lefolyt év alatt 19.093 alispáni ügydarab érkezett us. Hátralék ezidőszerint nincsen. A jelentés most felsorolja a járásokban és a városokban előfordult főbb közigazgatási eseményeket. A városra nézve felemlíti, hogy az itt „ideiglenesen alkalmazottak felelőtlen tömege még csak jobban nehezíti az adminisztrációt s így amint csak alkalom nyílik, meg kell oldani e kérdést úgy, hogy minden állás felelős s arra igazán alkalmas szakemberekkel töltessék bej1 A fegyelmi ügyek dolgában az alispán kijelenti, hogy ezek mielőbbi lebonyolítása különös gondoskodása tárgyát képezi, hogy e téren is mielőbb tiszta képet nyerjünk. A vármegyében ezidőszerint 22 köztisztviselő ellen folyik fegyelmi eljárás, közülük 10 városi tisztviselő. A város tanácsának 5 tagja ellen a Koksa- ügy miatt folyik a fegyelmi. A közegészségügyről szóló jelentésből megnyugvással olvassuk, hogy dacára az Esztergom városban észlelt több koleragyanus esetnek, tényleges és bakteriologiailag konstatált koleraeset az év folyamán vármegyénk egész területén nem fordult elő. Annál inkább grasszált a vérhas, mely a rosszul táplált, legyengült és lesoványodott egyének közül szedte legjobban áldozatait, de fertőző voltánál fogva a rendezettebb viszonyok közt élőket sem kímélte. Ez a járvány 478 beteg közül 24 áldozatot követelt. A közrendészeti ügyek rovatában felemlíti a jelentés, hogy a kihágásoknál különösen a közellátási és
