Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 76. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 76. szám Csütörtök, október 11. POLimRIés TRRSR SZERK ESZTÓSÉGi] :ES KlADOHlVA'í AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI 5 HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖ. DENDŐK. Jóravaló restség. Senkisem ismeri közelebről ezt ezt az esztergomi járványt, mint az, a ki a vesékkel foglalkozik : a tanár, a főnök es az újságíró. A jóravaló restség, az örök és meddő szárazság első jelszava : Amit meg nem tehetek ma, azt holnapra halasztóm. A jóravaló restség atyja a tunyaság, anyja a könnyelműség, testvére pedig a kényelemszeretet és az önzés. Anyósa: a rásó- zás, mely a jóravaló restség egyetlen tevékenysége. A léha hivatalnok vagy lusta segéd rátukmálja rendes napi hátralékát valami föláldozó balek társára. A lelketlen diák azután odahaza nagyszerűen azt ha- zudja, hogy pompásan felelt. Pedig olyan rendkívüli korszakban élünk hogy csak rendes felebarátainkkal vállvetve állhatjuk meg helyünket a mi frontunkon. Az untauglich mindenütt nyűg mai napság. A jóravaló restség penésze azonban sehogysem illik a mai lázas tevékenységet követelő korunkban. Fokozott szorgalmat követel ma az utolsó falusi paraszt gyerektől vagy leánykától az ő tevékeny anyja, hogy Ijméltó lehessen a családfő hűséges szeretetére, ki már négy esztendő óta szenved és küzd helyettük a harctereken. Végtelenül káros sőt szent- ségtelen ma azaz élősdí, ki a jóravaló restség rabja. Törjük azonban össze a tétlenség rozsdás bilincseit! Kérlelhetlen szi- gorússaggal kell ma, ez ellen a járvány ellen küzdenünk. Épen azért irtóhadjáratot kötelesség indítanunk a renyheseg kiirtására. Követelje odahaza kíméletlenül a család az ifjúságtól a példás szorgalmat, a komoly foglalkozást, a mindennapi kötelességek lerovása után. Az elkényeztetett gyermek valóságos FŐMŰM KATARS KŐRÖSY LÁSZLÓ. FELELŐS SZíRKESZTO : DR RÉTHEI PR1KKEL MARIÁN. DR KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA torzkép mai napság. Mit várhat ilyen szibaritáktol az ország? Járjon jó példával elöl minden főnök, hogy alárendeltjeit tevékenységével a haladás és jólét útjára terelje. Aki pedig nem akar szót fogadni, azt vezesse fülénél fogva a legközelebbi faluba. Ott majd észreveszi a jóravaló restség áldozata, hogy mindenki mindennap és minden órában elvégzi azt a rendes dolgát, melyet a rendkívüli idők követelnek tőle. Aki nem dolgozik, ne egyék ! — nyilatkoztatta ki Szent Pál apostol. Hiszen minden becsületes munka nemesít. Az óra et la- bora ma is az egész tevékeny katholikus világ jelszava. Mig a szorgalmas és tevékeny munkás rá ér az imádságra is, a jóravaló restségből még az a nemes hajlam is hiányzik. Ez a haszontalan ivadék tehát szégyenére válik a haladás korának és fölháborítja azt, akit a becsületes munka engesztel ki a háború vérözönével. Ne tűrjük ennélfogva sehol- sem a jóravaló restség heréit: sem az iskola méhkasaiban, sem a közérdek Íróasztalai előtt sem az iparos műhelyekkben vagy a kereskedés üzleteiben. Űzzük ki a mihasznákat azzal a korbáccsal, melyei Krisztus Urunk az ő szent haragjában a templom önző kufárait kergette ki az ő Atyja házából. Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül! Ez a mi jelszavunk. Ne tétlenkedjék, ne lustálkodjék és ne lopja senki tovább azt a drága napot, mely az érdemesekre süt legszívesebben. Más országban már régóta ldpelengérezték a jóravaló restséget. Miért hagynók meg nap- lopóink szerbtöviseit a mi hős vérünkkel megszentelt földünkön ! ? Dr. Kőrösy László, Mi lesz a télen? Még folyik a nemzetek ádáz küzdelme. Olyan véresen és kegyetlenül, mintha tegnap kezdődött volna és nem harmincnyolc hónappal ezelőtt. Bizonytalan színű békehírek kalai- doszkopszerűen röpködnek ugyan a levegőben, de ha e sokféle egymásnak ellentmondó híreket egy felismerhető képpé igyekszünk összerakni, mindig a vigasztalan kilátástalanság torz vonásai merednek felénk. Bármennyire erőltetjük is magunkat az optimizmusra, bármenyire szeretnénk magunkkal elhitetni, amit reszkető iéiekkel oly régóta áhítozva remélünk : a béke még mindig beláthatatlan homályba rejtőzködik kutató szemeink elől; és akármennyire is borsódzik tőle a hátunk, meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy ismét egy háborús télbe megyünk bele és erre úgy kell elkészülnünk, mint egy elháríthatatlan végzésére a Gondviselésnek. El kell készülnünk. Ez szépen van mondva, de hogyan lesz megvalósítható ? Az élelmiszerek dolgában már tudjuk, hogyan állunk. A legszükségesebb élelmiszerek nincsenek, részben meg olyan drágák, hogy éppen nem, vagy legjobb esetben csak a legminimálisabb mennyiségben szerezhetők be. Azt is tudjuk, hogy a beszerezhető élelmicikkek egy jó része, horribilis árak mellett minőségileg nemcsak silányak, hanem olyan össze- tételüek, hogy veszélyeztetik az egészséget, amint ezt a napjainkban oly sűrűn jelentkező különböző bélbajok is igazolják. Hát jó. Legyünk egyszer cinikusok. Egy pár ezer bélbajjal több, vagy kevesebb már nem forgatja ki Jobban a világot sarkaiból, mint ahogy már ki van forgatva. Ha nincsenek jó minőségű, olcsó élelmicikkek, hát együnk silány keverékeket, hamisítványokat drága pénzen. És aki aztán bélbajban elpusztul, az képzelje el, ha van ideje hozzá, hogy hősi halált halt a harctéren. Ki lesz mostanában olyan szentimentális, hogy egy pár hitvány emberéletért lamentálni fog. A fődolog, amint lát szik, hogy minél tovább tartson a a háború. Minden egyéb : élelmezés, emberi egészség, fűtőanyag, ruházat csak alárendelt kérdések, amelyekkel mostanában részletesen foglalkozni nem érdemes. Ad vocem fűtőanyag! Hát ezzel hogyan leszünk ? Most még meleg van és az élelmicikket, ha csekély mennyiségben vannak is és ami van, drága és rósz is, azért csak nekifohászkodunk az elfogyasztásuknak. Az egyik aztán belebetegsz'k ebbe a táplálkozásba, a másik nem. Kinek milyen a szerencséje. Aztán az egyik beteg meggyógyul a másik, hogy is mondjam — hősi halált halt. Ez is csak szerencse dolga. Ámde a fűtőanyaggal nem igy áll az ügy. Fűtőanyag vagy van, vagy nincs. Ezidő- szerint még nincs ; és az a kérdés, vájjon lesz-e ? Mert ha nem lesz, altkor a betegek bizonyosan nem fognak meggyógyulni, az egészségesek pedig meg fognak betegedni. Jó lesz ezért a fűtőanyaggal is úgy cselekedni, mint az élelmi cikkekkel. Ha nincs jóminőség, szerezzenek kevésbé jót. Ha nem tudnak eleget előteremteni gondoskodjanak róla, hogy legalább minimális készlet legyen. És ha nem juthatunk hozzá olcsón fizessünk magasabb árt. De legyen, ha a pokol fenekéről kerítik is. Úgy tudom szénelosztó bizottság már van. Most már csak azon iparkodjanak, hogy ennek a bizottságnak egyen is mit elosztani. Közeledik, még pedig nem a mi közigazgatásunk tempójában, a tél. És ha a higanyoszlop mindjobban közeledik a zérushoz, és nem lesz fűtőanyag vájjon mi lesz akkor ? Erre még gondolni sem merünk— —r. mpí hírek A negyedik téli háború olyannyira közel van már, hogy a legbizakodóbb lelkek sem merik hangoztatni többé a békének még ezen évben való beköszöntését. Midőn e tudat elkerülhetetlen végzet gyanánt lopódzik lelkűnkbe, mintha csak áloin- -ként tűnnék fel előttünk a három év
