Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 75. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 75. szám Vasárnap, október 7. POUTIXR!és TRRSRDfíLMfLRR SZERKESZTŐSÉÜL (ÉS KlADOHlVA ' AL : I SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! 5 HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ. DENDŐK. FfeLFLŐS SZiRKESZTÖ: FŐMŰUKATÁRS : DK RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. DR- KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK: LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Ujj?' ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . C K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A drágaság okai és leküzdésük. Hosszéi három éve a drágaság a legemlegetettebb téma szóban és Írásban egyaránt. Ezt boncolják s rágják éjjel-nappal unos-untalan mindenfelé. És mily eredménnyel? A semminél is semmibbel ! Csak a vak nem látja, hogy kisebbedés helyett a háborúnak majd minden napjával növekedik. Ha az emberek nem szenvedelemmel : dühvei vizsgálnák s tárgyalnák a dolgot, hanem higgadt, igazán megérteni akaró ésszel, kétségkívül jobban felfognák valódi okait s haszontalan sopánkodás és vádolások nélkül találnának ha nem is a megnyugvás, de a kényszerű beletörődés egyedül helyes útjára. Hányán gondolnak arra, hogy a drágaság minden háborúnak ezer meg ezerszer tapasztalt természetes következménye ? Nincs földi hatalom, mely útját tudná állani. Még kisebbíteni sem igen lehet. Minél hosz- szabb, annál rosszabb! Azt sem gondolják meg legtöbben, hogy háborúban, miként a jelenben is, nem annyira az élethez szükséges szerek ára megy fel, mint inkább a pénz veszt az értékéből annál többet, minél jobban van a háborúba keveredett nép gazdasági- és ipari dolgokban szomszédaira ráutalva. Az igazán gazdag angolok és franciák pénzének értékét is meglehetősen devalválta a világháború; természetesen még inkább a mienkéét, kik nemcsupán jóval szegényebbek vagyunk, de kevésbé szerencsés politikai helyzetünknél fogva egyes szomszédaink zsarolásának is ki vagyunk téve. Mikor azon panaszkodunk, hogy ez, meg az az élelmi vagy ipari cikk ilyen meg olyan drága, voltaképen azt kellene helyesen fájlalnunk, mennyire leszállt pénzünknek vásárló értéke. Sokan elfeledkeznek arról is, hogy a természet ép most, mikor legnagyobb szükségünk lett volna reá: a háború alatt nem sietett segítségünkre áldásaival; ellenkezőleg következetesen gyenge terméseket juttatott országunknak s így a drágaságot szintén nagyobbította. Hogy végül régebbi kormányzatunk kapkodása és késedelmeskedése, meg a saját fegyelmezetlenségünk, magunkon uralkodni nem tudásunk is tetézték a bajt, ugyancsak megcáfolhatatlan tiszta igazság. Mivel pedig a drágaságnak ezen okai mind. mai napig fenn- állanak, sőt előreláthatóan meg fognak maradni a háború befejezéséig és még jó ideig: világos, hogy leküzdésük igenigen nehéz, majdnem a lehetetlenséggel határos. Legföljebb enyhítésről, fokozatos kisebbítésről lehet komoly szó, de erről is csak akkor, ha a kormány és a nép egymást megértve s támogatva fognak harcolni érte. Mind a kettőnek meg kell tennie a magáét. Előbbi kormányunk tagadhatatlanul sokat mulasztott és hibázott, de a mostani mindent elkövet a drágaság enyhítésére. Wekerle és munkatársai oly programmot adtak, mely ha valóra válhatik, legégetőbb bajunk könnyebben elviselhető lesz. Máris gyökeres intézkedések történtek, hogy a szegényebb néposztáfyok élelmezése és ruházkodása olcsóbb legyen. Megromlott valutánk helyreállításának, illetőleg javításának mun„Esztergom és líidéks“ Mfleája. A kis özvegy. Párjavesztett kis madárka Dalol fönt az ágon, Alatta ül ifjú lányka Pázsítos, zöld ágyon. Esküvőre készülődött Tavaly ilyen tájban, Szivében most öröm helyett Szomorúság, gyász van-, Párját gyenge karjaiból A vész kiragadta, Vérző szívvel választottját A hazának adta . ■. Szomorúan néz az égre Majd pedig a fára, Kis madárka bús dalával Szivét általjárja. Könnybe lábad mindkét szeme, Hiszen ő is árva, Messze földön, idegenben Nyugszik már a párja■ Szivontsik Antal. „Az én kedvemért.“ (Elbeszélés.) Mikor Cserháti Elemérre került a sor, a dalias huszárhadnagy az orosz harctérre vágyakozott. El kellett búcsúznia Szigetváry Ellától is ki özvegy édesanyjával már régóta sötét gyászban jár, mert édesatyja a Kárpátokban halt hősi halált. A szép leányt azonban sokkal erősebben lesújtotta a fájdalom, mint csöndes édesanyját, ki vérlanui megadással viselte élete legnagyobb csapását. Cserháti Elemér édesapja szintén az orosz harctéren dolgozott. Senki- sem siratta meg hűséges barátja és bajtársa elestét őszintébben mint ő. A komoly Elemér az élet legkomolyabb percépen búcsúzott ideáljától, ki mintha csak a Nióbe leányai klasz- szikus szoborcsoportjából lépett volna ki, olyan ünnepiesen állott a távozó előtt. Mikor apró márványkezét nyújtotta, igy szólott szomorúan : — Érzem Elemér hogy magát valami rendkívüli szerencsétlenség éri. De akkor gondoljon ám reám, mert épen akkor lesz legnagyob szüksége reám. Cserhátiné asszony megáldotta egyetlen fiát ki átadta Íróasztala kulcsát, mikor szülővárosát el kellett hagynia. A bánatos Ella csöndes édesanyjával versenget a háború fájdalmainak enyhítésére, a sebesültek ápolására és az elhagyatott szegény családok istápolására. Velük tartott természetesen a magára maradt özvegy Cserhátiné asszony is. Könnyebb a megosztott fájdalom keresztfáját viselni. Elemér lelkiismeretesen értesítette édesanyját minden heti eseményéről. Az orosz harctéren végezte lelkes katonai szolgálatát. Egymásután perdültek le a mozgalmas hetek halk homokórái és az izgalmas hónapok nehéz esztendei. Kitüntetéseiről azonban épen olyan fukarul tudósította édesanyját, mint győzelmeiről vagy szenvedéseiről. A második háborús év lezajlása után az összes ellenségeink rettenetesen megfeszített erővel akarták a döntő sikert kierőszakolni. A kifogyhatatlan orosz épen olyan ádáz elkeseredéssel tört reánk, mint a szívós németekre az önző angolok vagy a rajongó franciák. Ebben az epikus kavarodásban valósult meg azután valóban a klasz- szikus szépségű Szigetvári Ella elő- érzetes sejtelme. Nem Elemér rózsaszínű tábori hetilapja érkezett az árvaotthonba, hanem az ezredes levele, mely arról értesítette a jó anyát, hogy Elemér megsebesültén a már- marosszigeti hadikórházba került rendkívüli hőstette árán. Huszárainkat ugyanis végzetes kozák 'áradat lepte meg. A parancsnok-ezredest egész csapat dühöngő asidás orosz lovas kerítette be, mikor Elemér sas szárnyon, egymás után lövöldözte le a kozák lovakat. Villámmá változott azután véres kardja, mikor hat kozákot küldött a másvilágra. Oroszlán bátorsággal küzdött parancsnokáért. Az utblsó orosz góliátnak még mindig maradt annyi ereje, hogy veszedelmes lándsájat a magyar huszárhős szivébe döfje. Elemér elhárította ugyan a halált, de a borotvaéles dsida hegye mégis fölvágta balcsuklóját. Ebben a pillanatban pattant előttünk néhány huszár Elemér segítségére, mert a megvadult kozákok összekötözték az ezredparancsnokot
