Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 72. szám
POL/Tmiés TRRSPDFILMILßR Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 72. szám Csütörtök, szeptember 27. SZERKESZTŐSÉG^ [.ÉS* K1ADÓH1VA7 AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜ.DENDŐK. Sógor, tiszteld a magyart! Sajátságosszerencsénk van nekünk magyaroknak. Nemcsak a messze idegenben, hanem szomszédságban is félreismernek. Osztráksógoraink szemében, amióta csak közösségben élünk velük, mindig szálka vagyunk. Bármennyit áldozzunk is Ausztria érdekében, csak nem akarják beismerni, ezt meghálálni. Történelmünk minden lapja tanúskodik erről. Osztrák sógoraink legőszintébb szándékunkat is már évszázadok óta sanda szemmel fogadták. Innen a közmondás is : Huncut a német! Még most a világháború idején sincs máskép. Az egész világ, különösen minden osztrák atyafi jól tudja az általunk meghozott nagy áldozatokat. A frontokon elsősorban a magyar katona vérzik mindenütt. Dicső katonáink a királyért, a császárért, Ausztriáért is halálmegvető bátorsággal küzdenek. Emellett köztudomású tény: az egész osztrák-magyar hadsereget mi látjuk el kenyérrel. Ezenfelül Ausztria polgárságának jutányos áron nagy mennyiségben nyújtunk élelmet. Ennek dacára sok osztrák sógor szinte az irigységig gyűlöl bennünket. Fejükbe vették a Lajtán túl, hogy nekünk mily jó módunk van, mikor ők szűkölködnek. Nap-nap után fölhányják, hogy mi magyarok engedjük éhezni Ausztriát. Ebből kifolyólag az osztrák közönség szüntelen neheztel rank. Ahol csak alkalom nyílik, ezt nyíltan ki is mutatják. Akárhány magyar ezt szomorúan tapasztalta. Akik közülünk mostanában Ausztriában megfordultak, meggyőződhettek, hogy huncut, sőt háládatlan a német. Gyakori a panasz : a magyart még szállodákban, bucsújáró helyeken sem szolgálják ki. Azt mondják: mindenben bőveikedFtLELŐS SZiRKESZTÓ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FÖMUVKATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA nek a magyarok; s még sem adnak nekünk; mi sem adunk nekik, még egy falatot sem. Ehhez ugyan szükségtelen bővebb magyarázat. Szomorú jelenség ez s igazán érthetetlen felfogás, eljárás. Háládatlan sógoraink mintha szinvakságban, évszázados gyűlöletben leledze- nének még napjainkban is. Csak helyesen mérlegelnék nagy áldozatainkat s tanulmányoznák a mi nehéz megélhetési viszonyainkat; másképp éreznének! Belátnák: bár sok mindent termelünk, a hosszú háború miatt mégis mi is nélkülözünk. Megtudnák; Nálunk sem mind arany, ami fénylik. Hiszen nálunk is minden olyan jegyrendszer alapján eszközöltetik, akár náluk. Minden gyűlölködő, hálátlan érzésű osztrák atyafinak szeretnek odasugni: Sógor, tiszteld a magyart, mert az vérével, verejtékével áldoz érettetek! Ha mi is a gyűlölségre hallgatnánk, már nem volna meg hszátok, sőt tán éhen is pusztulnátok! Mi magyarok kenyérrel viszonozzuk a kődobást. Tanuljatok már egyszer tőlünk... Budai. Húsz év előtt, (Tanulságos visszaemlékezés.) I. Károly román királyról, jegyzeteim közül, ma a következő történeti részletet támasztom föl : — 1897. szept. 28.-án vonult be lelkes székesfővárosunkba, Ferenc József királyunk látogatására Holien- zollern Károly, Románia első királya, Erzsébet királynéval. I. Károly azért szakadt el hires uralkodó házától, hogy teljesen nemzetéért élhessen. Ugyanezt cselekedte élettársa, a hírneves költőnő is : Carmen Sylva. Budapesti bevonulásakor, palotáink ormain román zászlókat lengetett az őszi szél. Napilapjaink vezércikkei valóságos himnuszokat zengtek a román-magyar-szövetség megkötésének ünnepén. Elsőrendű politikusaink olyan két szigetről példázódtak, melyeket a a forrongó Balkánon a két uralkodó rokonsága hidal át; és ha nem is vagyunk az olahokkal atyafiságban, azért jó testvérek és szomszédok lehetünk. Az ötvennyolc esztendős I. Károly királynak akkor már megünnepelték harmincnyolc éves uralkodását Romániában. A komoly és szikár Hohen- zollern ezüstös fejénél érdekesebb volt erősen fürkésző szeme, mely a lelki- ismeretlent könnyen megzavarta. Ifjú porosz hadnagy korában került Románia trónjára. Szőke germán arcát a déli éghajlat és a puskapor nemsokára sötétbarnára festette. Plev- nánál, mint hadserege vezére, a törököket győzte le. A legelső sorban harcolt. A román költők hősi ódákat zengtek róla. A festők azt a történeti jelenetet örökítették meg, mikor Plevna vitéz védője, Gázi Ozmán, Károly királynak megadta magát. Amilyen higgadtan és bölcsen uralkodott, épen olyan szigorúan ragaszkodott az alkotmányhoz. Hiszen mindent ő teremtett: a hadsereget, az alkotmányt, a kultúrát, a gyáripart a forgalmat, a fővárost és a közvéleményt. De sohasem ünnepeltette magát országa jólétéért; épen azért lett olyan népszerűvé, mert Románia fölvirágzásáért alattvalóival versengve dolgozott. Ritka szép epizód a következő: Mikor Ferdinánd trónörökös, a király fogadott fia igen súlyosan megbete gedett, rendkívül sok oláh, az ország mind a négy tájékáról, a szerény cotroceni-kastély elé zarándokolt, ahol a halálos beteg ifjú feküdt. Az első orvosok föltétien csöndet követeltek. Az érdeklődő sokaság tehát halotti csöndben várakozott, mig Károly király az erkélyen meg nem jelent és sáppadtan, szomorúan, könnyes szemmel ezt mondta : — Én hűséges népem ! Bízzatok a jó Istenben és hagyjátok betegünket szépen csöndben ! A megilletődött sokadalom mély tisztelettel oszlott szét. Mikor pedig a trónörökös fölgyógyult, kiáltványt intézett a király az ő népe részvétéért. Az irás utolsó mondata: — Szivemre ölelem az én hűséges népemet! Románia minden házában visszhangzott. Még megindítóbb jelenet volt az, mikor a trónörökös már Sinajába költözhetett és Károly király Buiclin, Cantacuzino és Czemnitz orvosokat óhajtotta érdemük szerint megjutalmazni. Mindegyiknek külön százezer leit nyúljtott át hálás szókkal. De az egyetemi tanárok nesztora igy válaszolt : — Fölség! Mi csakis a haza és az uralkodóház iránt tartozó kötelességünket róttuk le. Nem volnánk tehát Románia hálás fiai, ha fölséged- től jutalmat fogadnánk el. Amennyire őszintén ünnepelték a királyt, annyira hódoltak Carmen Sylvának is Romániában. A nemes- szívű királynét nem áldotta meg az Isten gyermekkel, épen azért kárpótolta anyai szeretetét az oláh apróságok dédelgetésében és a fiatal anyák kézimunka oktatásában. Ez a fenkölt szellemű királyné már kilenc esztendős korában költeményeket és tizennegyedik évében drámákat irt. Legértékesebb irodalmi művei azonban királyné korában keletkeztek. A királyi család Bukarestben a Cotroceni-palotában lakott. Az udvartartás minden tagja román volt. A dúsgazdag bojárok azonban a legnagyobb kitüntetésnek tartották, ha az udvarban valami tiszteletbeli állást foglalhattak el. Nyaralni az erdélyi Kárpátok déli lejtőjén, Sinaja sűrű fenyveserdejében az uj és festői Pelesi-kastélyban szoktak. Itt látogatta meg a román királyi családot Ferenc József királyunk, Ferenc Ferdinánd trónörökösünk és több királyi hercegünk. A bölcs Károly király egyébként többször megfordult Budapesten kiállításunk vagy Munkácsy Mihály Ecce homo világjárt festményének megtekintésére. Köztudomású volt már húsz év ellőtt is ez a bukaresti politikai esemény : Románia fiatal fővárosában az erdélyi kérdésről élénk uccai tüntetések zajongtak. A miniszterek, mint a Liga vezérei, természetesen a néppel tartottak. Éppen a magyar kormány és nemzet ellen akartak tiltakozni gyűlésükben. Minthogy a román miniszterek a királyi palotában szoktak tanácskozni, valamennyien iratos táskáikkal a nagy terem felé indultak. Meglepte azonban az izgatott minisztereket a nagy ajtó előtt álló nyugodt Károly király, aki igy szólott : — Mit akarnak az urak ? — és keresztbe fonta két karját. —Hiszen egy árva lélek sincs a teremben! Erre a miniszterek szégyenkezve és megjuhászkodva rebbentek szét. A hazaáruló Lukács László ünnepi fogadtatás helyett kitoloncozásban részesült, mert az uj kormány uj bizalommal szolgálta Károly király üdvös politikáját. Azóta — a világháború küszöbén — kidőlt Románia boldogulásának oszlopa. Nemsokára Erzsébet királyné koporsója került az övé mellé. Hanem Románia atyjának, I. Károly királynak halálával országa boldogulása is kimúlt. Dr. Kőrösy László.
