Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 68. szám

POLITimés TRRSRDRLMfLRR Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 68. szám Csütörtök, szeptember 13. SZERKESZTŐSÉG^ ?ÉS KIADÓHlVAl AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ közlemények továbbá előfizetési S HIRDETÉSI DIJAK 5TB. KÜ. DENDÓK. FÖMUNKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. FÉLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Európa világszerepe. Ázsia volt a világ bölcsője. Európa pedig a világiskolája lett. Innen eredt a világ iroda­lom és a világművészet minden értékes termése. A fiatal Ame­rika Európa szellemi éléstárából gyarapodott. Az európai műveltség világ­szerepe ősrégi eredetű. Sőt vi­lágtörténeti szerepe is páratlan. Valamennyi világbirodalom Eu­rópáé volt. Európai latin közmondás sze­rint : Mundus vult decipi, ergo decipiatur! (A világ csalatkozni akar, tehát megcsalják.) Ez egé­szen ráillett a római világbiro­dalomra. Államcsínynek neve­zett csalásból keletkezett a köz­társaság után a császárság. A féktelen epikúr élvezetek, a szem­fényvesztő ragyogás, a szerte­len vetélkedés, a képmutatás művészete, az erkölcs és erény gúnyolása a bálványimádó Cae- sar-kulíusz nem volt egyéb Eu­rópa világcsalásánál. A korhadó fa szokott éjjel igy tündökölni. Az elzüllött rőmai nép, a rom­lott udvar példájára, a rotha­dó almák sorsára sülyedett. Nem hadi siker, hanem cirkusz és gondatlan jólét kellett neki. Panem et circenses! hangzott a Palatínus császári palotája előtt Európa első proletárjainak üvöltése gyanánt. Ekkor azonban már derengeni kezdett Jeruzsálem felől az uj világalakulás hajnala. Szent Pé­ter és Pál a világtörténet leg­ádázabb zsarnokának rémural- jnában, Néró császár korában, hirdették a világbirodalom fővá­rosában, a nazaréíi Krisztus ta­nítását. A Kolosszeumban,a vi­lág legnagyobb vesztőhelyén, pusztultak el^ a mi vértanúink Afrika és Ázsia kiéheztetett fenevadjaitól. De ugyanekkor kez­dett pusztulni a pogányság is. Alig hunyt el római császár természetes halállal. Saját erkölcs­telenségének mocsárába fulladt a római világhatalom. Romlat­lan új erők érkeztek a világtör­ténet színpadjára. Nagy Konstan­tin szentkeresztje kezdett ter­jedni. A germán hódítók a régi ró­mai tartományokat ujjáterem- tették. Ekkor keletkezett a spa­nyolok és portugálok, a gallok- ból a franciák, az angolszászok­ból a mai brittek és Itália om­ladékáiból az olaszok nemzete. Még a nagy kultúrájú kis Hel­lász is föltámadt a Balkánon, honnan a szlávok kezdtek föl­felé szivárogni. A népvándorlás forrongásait Atilla hun király kezdte és Ár­pád vezér, hazánk alapítója vé­gezte. Az uj Európában, a közép­korban, a keletről betörő arabok és törökök jelentek meg a déli országrészek leigázására. A tömérdek keresztes háború után a reformáció harmincéves hadjárata következett. Egyik világrész sem vérzett, alkotott és teremtett annyit, mint a kis termetű Európa, mely az egész világ kultúrájának bölcsője lett. Európa födözte föl Ameri­kát és Ausztráliát. Európa gyar­matosította vagyis értékesítette a vad Afrikát és Ázsiát. Minden évszázad valami új földrengést hozott Európára. Az utolsó ilyen kitörés a francia Napoleon gloire délibábjaiból ke­letkezett. Németország föllendü­lését Anglia is féltékeny sze­mekkel nézte. A XX. század hegemóniája a mai világháború problémája. Itália és társai harácsért har- harcolnak. Mi csakis nemzeti létünkért. A mi magyar szótá­runkból hiányzik a török ere­detű harács neve. Mert tőlünk ugyan mindenki nyugodtan és boldogan élhetne a földúlt Eu­rópában. Mihelyt azonban ismét kijóza­nodik a fenhéjázás, akkor újból diadalmaskodik ez az európai jelszó: Primus, inter pares! (El­ső a hasonlók közt.) Dr. Kőrösy László, Äz árdrágítók kipellengérezése. Sok mindenféle eszmét, eljárási mó­dot ajánlottak, igénybe vettek az ár­drágítók elriasztására. Legújabban az árdrágítók neveinek — német példa szerint — a plakátokon való közlését kívánja a közvélemény. Valljuk meg őszintén, a háború negyedik esztendejé­ben nincs mit csodálni a háborús önne­velés e kissé szokatlan taneszközének igénybevétele miatt. Szinte bosszan­kodva tapasztalhatjuk ugyanis, hogy széles köröknek erkölcsi öntudata még nem ébredt annak a felismeré­sére, hogy az élelmiszerszükségletek és egyéb fontos megélhetési cikkek­nek a maguk szerfeletti vagyonszer­zésére való kihasználása hazafiatlan leiketlenség és bűnös uzsoráskodás. Az árdrágítókkal szemben eddig használt eszközök — sajnos — nem vezettek kellő eredményre. Hiába ítélték el őket magas pénzbüntetések­re, sőt szabadságvesztésekre is. A pénzbüntetéseket bőségesen behoz­zák folytonos árdrágításaikkal, a fog­ház alkalmazásától pedig több okból nem félnek,... Nagyon helyes és bizonyára cél­szerű eszköz tehát az ilyenekkel szem­ben a szigoró pénzbüntetés mellett a nyilvános kipellengérezés. Akik polgártársaikat bűnös kapzsi­ságból szinte a betevő falattól, a leg­szükségesebb ruhadarab megszerzé­sétől, használatától is mintegy meg­akadályozzák, megérdemlik a kiuzso- rázottak előtt való nyilvános kipel- lengérezést. Úgy gondoljuk, ez az eljárás a legtöbb árdrágítót legalább tapintatos önmérsékletre kényszeríti. Elvégre mindenkinek az egyéni becsülete kell, hogy minden vagyonnál nagyobb ér­tékkel bírjon. Igaz ugyan, a háborús világban ennek sokszor ellenkezőjét is láttuk megnyilvánulni. . . Az ilyenekkel szemben aztán ter­mészetesen az eddiginél még sokkal ridegebb kíméletlenséggel szükséges fellépni, eljárni. Irgalom nélkül kell a társadalom, a fogyasztók alkalmi kiszipolyozására összeverődőitek je­les társaságát felrobbantani és kellő méltányosságra kényszeríteni. Ez eljárásban a páratlan és igáz- ságos szigorúságnak kell iránytadó- nak lennie. A hatóságnak erélyes kézzel kell az árdrágítók közt szét­ütni. Nem lehet válogatni, hogy ter­melő, iparos, vagy kereskedő-e az, aki a háborús állapottal visszaél és sok helyen nélkülözést, szenvedést vált ki. Elsősorban mindenesetre a nagy csalóknál, bűnösöknél alkalmazandó a könyörtelen szigor. Szomorú tanú­sága az eddigi eljárásnak, hogy a kis bűnösök szenvedik a törvény sújtó intézkedéseit, a nagy bűnösök pedig annái sikeresebben szerzik a milliókat. A sokszor alkalmazott nagy pénz- büntetés helyett tehát sokkal ered­ményesebb és hatásosabba kipellen­gérezés, valamint az elzárás bünte­tésének alkalmazása. A pénzbüntetés kiheverhető, az azonban, akit a ki­pellengérezés, az elzárás által polgári becsületétől megfosztottak, óvakodni fog a súlyos visszaélések további el­követésétől. A csengő aranynál, ro­pogós ezreseknél többre tartja a maga jó hírnevét, becsületét. p. Luxi, HÍREK A Vöröskereszt Egyesület közgyűlése. A „Magyar Szent Korona Orszá­gai Vörös Kereszt Egyesületének Esz­tergomi Fiókja“ kedden délután tar­totta meg ez évi rendes közgyűlését a városház nagytermében csekély ér­deklődés mellett. A közgyűlést a hi­vatalból távollevő főispán helyett Vim- mer Imréné elnöknő és Dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok alelnök ve­zették. A tárgysorozat szokásos pont­jainak letárgyalása *közben, a pénztári jelentéssel kapcsolatban felmerült azon kérdés, hogy a közgyűlés követel­heti-e a 7-es kórházbizottságtól a Vö­röskereszt kórházban történt beru­házásokról való rendszeres számadást, amennyiben a kórház állapotáért az egyesület a felelős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom