Esztergom és Vidéke, 1917
1917 / 58. szám
Esztergom, 1917. XXXIX. évfolyam 58. szám Csütörtök, augusztus 9. POLITIK,91 és WR5RDRLMILFIR SZERKESZTŐSÉG^]_ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉS! S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. * * * FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰVKATÁRS: DR RÉTHE1 PRIKKEL MARIÁN. DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓTULAJDONOSOK : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MY1LTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Rang és mód. Ez a két szó a háború előtt rendkívül aktuális társadalmi kérdést jelentett, sőt valóságos jelszóvá fejlődött, mert napilapjaink ép olyan buzgón vezércikkeztek róla, mint röpi- rat Íróink. Még regény- és dráma-iró- ink sem feledkeztek meg erről az irányeszméről. A XIX. század rangja és módja örökségül szállott reánk. A múlt század végén mindenki rangja és módja szerint iparkodott élni és érvényesülni. De már akkor is erősen küzködniök kellett a folytonosan emelkedő igények harcában. Ma épen a képzett középosztály sínyli meg a rang és mód mostoha örökségét, mert a fogyasztónak nagyobb kiadásai vannak, mint a termelőknek. A világháború pedig kegyetlenül megtépázta a rang és mód babérait, mert egészen más rang és mód to- borzódott regimentjeiben. A XX. század első tizennégy éve jóval kedvezőbb volt még min? a háborús esztendők rettenetes vérdijai melyek tökéletesen kiforgatták a világot sarkaiból. Rang és mód szerint éltek és boldogultak a mi eleink, főképen öregapáink mesés korszakában. Rang és mód szerint kellene ma is élnünk és boldogulnunk az anyagi tengődés korszakában. Nem , hanyatlott-e már a 'mi büszke ezüstkoronánk huszfil- léresre ? Nem foszlottak-e gyermekmeséink ezüstködébe azok a mannák, melyek a békés korszak gondjait meg megédesítették ? Hol fogyasztják ma az olasz narancs- és citromerdők gyümölcseit, a pompás rizst vagy izes makarónit ? Elvesztette előkelő rangját a délszaki isteni ananász, meny- nyei datolya, a költői malaga, a föl- séges mazsola, a kövér mogyoró és a páratlan mandola. A napkelet ajándékai is megritkultak, azért olyan megfizethetetlen a csokoládé, az afrikai kávé vagy az ázsiai tea. Benne vagyunk tehát már három esztendő óta a lemondások Ínséges korszakában. Ki gyújt rá manapság havannára [vagy egyiptomi cigarettára ? A kinek az égő fidibusza ezerkoronás bankó. A rang és mód hajdani elmélete ennélfogva csődbe került. Az előkelő származás vagy kiváló műveltség értéke elvesztette egykori valútáját, mert a megélhetés módja hazárd kapzsisággá fajult. A szellemi képesség értéke azonban nem csökkent. Az uj háborús vívmányok és találmányok milliárdos hadikölcsönöknél is többet értek. Tehát ma is csak annyit ér minden állami, megyei, városi vagy magán tisztviselőnk, a mennyi fizetése aránylik kamatgyanánt valódi értéke tőkéjéhez. Az ötezer koronás türhetős jövedelmű ranglisztás pl. — az angol becslés szerint — százezer koronás hozományra méltó. A hétezerötszáz koronás fizetésű tanítónő oklevele pedig ötvenezer koronás kauciót jelent. Ha tovább fűznők ezt a számvetést a rang és mód tárgyalásakor, alig tudnánk arra kielégítő választ találni: vájjon arányos-e a bankok és a kormány vezéreinek fejedelmi jövedelme az illetőkérték tőkéjével? Legkedvezőbb módja van ma a vállalkozóknak : a plutokracia rangbelieknek. A mai parvenük azonban nem igen törődnek a pénz szagával. Gyanús eredetű jó módjuk és bitor- lott rangjuk tehát a béke korszakában ugyanazon a szemétdombra kerül, a hová a hazaárulók és a nép nyúzói is tartoznak. Dr. Rőrösy László. Gazdáink oktatása. Buday Barna, kiváló publicisztánk, Magyar Problémák cimen korszerű, lelkes és józan, mintaszerű és fanatikus magyarsággal irta meg legújabb elmélkedéseit. Gazdáink oktatásáról pedig külön értekezett. Leikéhez nőtt ugyanis az a hite, hogy gazdáink oktatása a nemzet egész életére kiható kérdést jelent. Mert a nemzet elsősorban kenyérrel él, a kenyeret pedig a termelő munka szerzi meg, melyet csak a tudás és szörgalom vezethet teljes sikerhez. Fölösleges már bizonyítanunk, hogy hazánk jólétének leghatalmasabb forrása a földművelés. Legtöbb munka és legtöbb pénz a földön át kamatozik a mi a nemzeti vagyonosodást jelenti. Legelső föladatunk tehát, hogy a földművelő munkát a kultúra fegyverével kell megerősítenünk. Magyarországon az őstermelés, (mezőgazdaság, erdészet és bányászat), szolgálatára áll ma százharmincnégy szakiskola, kerek félezer oktatóval és tizenötezer hallgatóval. Gazdáink száma pedig három millió. Mégis iparunk és kereskedésünk oktatását hétszázhetvenhat szakiskola intézi hatezerhétszáz tanítóval és százezernél több tanítvánnyal. Az állam eddig nem igen erőltette meg magát gazdáink kilenctizedrésze oktatásával : mert a szakoktatásra fordított tizenegy millió koronából hét millió jár az ipar és kereskedelmi iskolák föntartására, azért kénytelen a sok százezer gazda saját kárán tanulni. Öt gazdasági akadémiánk hallgatósága alig több háromszázötvennél, akik közül 70—80 kap évenként oklevelet. Az oklevelesek közül azonban alig 15—20 gazdálkodik a saját birtokán. Földbirtokosaink és bérlőink sarjai pedig inkább a jogi egyetemre özönlenek. Közel félezer ilyen ifjú járja a főiskolákat, decsak 30—40 szánja rá magát a gazdasági akadémiára, holott épen ez a mi közép- osztályunk egyetlen gazdasági szakiskolája. Az egyszerű földmíves iskolánál nincsen nálunk egyéb átmenet. Ez a szegényes intézmény az ország egyetlen alkotása gazdáink oktatására. Egész Magyarországon huszonöt földmíves iskola lézeng hét-nyolcszáz hallgató számára. Igaz, hogy községi elemi iskoláink ismétlő tanfolyamában majdnem nyolcvan helyen szaktanítós gazdasági iskolákat szerveztek, de mindez igen kevés, kis sziget gazdáink tengerében. Rendkívül sürgős reformra szorul tehát mezőgazdasági szakoktatásunk, mert mai gazdáink már rászorultak a gazdálkodás uj vívmányainak ismertetésére. Elhanyagolt kisgazdáink eddig ritkán fordultak meg egyéb iskolában saját faluin kívül. Ennélfogva minden jóravaló magyar falunknak olyan népiskolát kellene teremtenünk mielőbb, mely a gyakorlati gazdálkodás újabb ismereteit népszerűsítené és ezek pótolhatnák az eddig hiányzott középfokú gazdasági iskolákat. A polgári iskola negyedik osztálya fölé épülhetne a három évfolyamos gazdasági iskola, melyek hallgatói önkéntesek és gazdasági akadémusok lennének. A pénz ma: semmi! A termelő munkát támogató kultúra: minden! Figyelő. HÍREK Változnak az idők, változnak az emberek. Valamikor régen, amikor a nagyok kicsinyek voltak s szoknyában, vagy hátulgombolós nadrágban jártak az óvodába, azt énekelték kéz-kézben, körbe forogva hogy Erdő mellett nem jó lakni, Mert sok fát kell hasogatni. Azóta nagyot fordult a világ és az emberek ma kórusban sírják, hogy a városban nem jó lakni, mert semmit sem lehet kapni. Még csak fát sem igen lehet hasogatni, mert az sincsen. Jól lakni sem lehet, mert üres a piac. Jó lakni sem lehet, mert alig van lakás. Általában szomorú a helyzet. A falut sem szabad irigyelni, mert aki tudja, hogy mit jelent a falusi gazdának a rekvirálás, amikor a gabonáját elviszik, az megérti a falusi nép szomorúságát is,de mindamellett a városi nép helyzete egye^ nesen kétségbeejtő. íme, az uj termésrendelet is a régi nyomdokon halad és a városok iránt tanúsított mostoha bánásmódot is átvette és tovább táplálja. Esztergomi lakos pl. az esztergomi járásban már nem vásárolhatja meg gabonaszükségletét, ha még olyan szívesen adnák is neki a környékbeli falvakban. Hogy ez mekkora sérelem a város lakosságára, azt felesleges fejtegetni. A párkányi járás jó acélos gabonáját pedig majd elrekvirálják valahová Árvamegyébe és ide megint valahonnan Túróéból hozzák a gabonát, vagy égett lisztet a hatósági ellátottak részére, — mert már ilyenre is volt eset.
