Esztergom és Vidéke, 1917

1917 / 50. szám

Esztergom, 1917.

XXXIX. évfolyam 50. szám

Csütörtök, július 12.

POLITIKAI és TRR5F

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN.

FŐMŰ MKATÁRS:

DR KŐRÖSY LÁSZLÓ.

KIADÓTULAJDONOSOK :

LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . fr K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK äTB. KÜ; DENDŐK.

Főispánváltozás.

A kormányváltozással kapcsolatban megtörtént vármegyénkbe is az uj főispán kinevezése. A főispánváltozás sohasem volt jelentéktelen dolog a vármegye életében, de kétszeresen jelentős napjainkban, amikor nemcsak a kormány bizalmának letéteményesét, hanem egy új, egészséges korszakba lépésünk irányítóját is kell az uj főispánban üdvözölnünk.

Nem most mondjuk meg először, mert hiszen már több Ízben hangoztattuk, hogy a letűnt kormány ekszponensének hivatalos működése nem vált megyei közéletünk egészségére. Eltekintve minden személyi vonatkozástól és olyan fricskáktól, amelyek csak mulattattak, de nem fájtak, már csupán az a tény, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt folyt le Esztergom vármegye főispánjának és alispánjának harca nemcsak a sajtóban, hanem — az alispán ellen megindított fegyelmit hónapokkal megelőzőleg — magán a vármegyei közgyűlésen is, azt mutatja, hogy a közélet vize zavaros volt és a zavar az ismert aesopusi mese mintájára — felülről indult.

Túlbecsülnők a volt főispán működésének eredményeit, eré- lyét, közigazgatási érzékét, ha azt állítanók, hogy a zavarokat spontán elhatározásból, egyedül a közérdek és a közélet megtisztításának szándékából okozta. Ha erről meg lennénk győződve, ha tudnók azt, hogy benne oly egyéniség állott a közigazgatás fórumán, aki tisztán a maga meggyőződésének és a köz jól felfogott érdekének kívánt szolgálni, amidőn, bár balkézzel, de ideáliscélokért küzdött, mi búcsúztatnók el most a legteljesebb megértéssel és a legőszintébb sajnálkozással.

De nem Esztergomban volnánk, ha nem láttunk volna a kulisszák mögé s ha a bábjáték mozgatói között nem ismertük volna fel Esztergom rossz szellemét, akinek a volt főispán talán akaratlan, de infVb hisz- szük, hogy készséges eszköze volt s akinek hatalma a Tiszáéra alatt tetőpontra jutott.

Az ő keze ütött a főispán kezével, az ő szava szólt a főispán szavában. Ez az általános meggyőződés maradt emlékül a letűnt korról Esztergom vármegye történetében és ezért nem talált sohasem általános megelégedésre még sok szükséges intézkedés sem, amelyek közé, — ha tényleg komoly okok követelték, — lehet sorolni az alispán elleni fegyelmi megindítását is.

Ha majd Meszleny Pál távol Esztergomtól idők múltán visz- szagondol esztergomi főispán- ságának idejére, maga is be fogja látni, hogy mennyivel szerencsésebb, mennyivel hasznosabb és megelégedettebb korszakot, teremthetett volna vármegyéjében, ha az összeköttetést, barátságot nem a zavart- csinálok sötét alakjaival keresi.

Az uj főispántól éppen azt várjuk, hogy a maga embere legyen és egyéniségét ismerve éppen azért üdvözöljük a legteljesebb örvendezéssel, mert erősen meg vagyunk győződve hajthatatlanságáról. Közülünk való ő és kisded vármegyénkben élve, megadatott neki az a szerencse, hogy főispánná kineveztetvén, nem jut uj környezetbe, hanem ismerősök közé, akiket ismer kivülről-belül- ről, akikkel tisztában van már régtől fogva és akiknek befolyása is csak egyéni értékük szerint jöhet számításba.

Már nagyon ránkfér az a íisztultabb levegő, amelyet az uj kormány kinevezésével vármegyénk is áhítoz. Ennek reményében fordulunk Kobek Kornél uj főispánunk felé a legnagyobb bizalommal, a legtisztább örvendezéssel.

Társadalmi eltolódások a háború után.

A most folyó világháború nem csupán az országok mai térképét fogja alaposan megváltoztatni és nemcsak az emberi kultúrával összefüggésben levő alkotások, intézmények, ipar, kereskedelem és mezőgazdaság terén okoz még most kiszámíthatatlan elváltozásokat, hanem transzformáló hatását éreztetni fogja a társadalmi téren is és pedig minden államban, de kiváltképpen nálunk, Magyar- országon.

Mindazokban az országokbad, ahol az ipar és a kereskedelem felvirágzása folytán az anyagi jólét nagy és vagyonos társadalmi középosztályt teremtett, ott az embereket munkájok után értékelik és a nemesen felfogott igaz demokratikus közgondolkozás, amely nemcsak elvben, de tényleg is lerombolta már régen a társadalmi választó falakat, a szellemi munkát mindenkor magasabbra értékeli minden más munkánál és annak munkásait úgy fizetés, mint társadalmi elhelyezés tekintetében is nagyobbra becsüli.

Ezekben az államokban a háború után feltűnőbb társadalmi eltolódások nem állhatnak elő, mert már a köz- gondolkodás miatt azelőtt úgy elhelyezkedtek a társadalmi rétegek, hogy nincs erő, mely jelentősebb változást tudna előidézni. Sokan meggazdagodnak ott is, talán még többen szegényebbek lesznek, mint azelőtt'

voltak, a nagy állami terhek felnövekedett súlyát jobban fogják érezni a múlt terheinél, ez mind megtörténhetik, ámde az nem eshetik meg, hogy egész új fosztálypk keletkezzenek mintegy a semmiből előállva és elébe tolakodjanak pusztán új szerzésű vagyonuk révén a régebbieknek.

Ez a társadalmi egyensúly, azonban oly országokban, ahol a vagyon és a születés a tengelye az egész társadalmi életnek, ahol minden, tehát a szellemi munka is kénytelen e két pogány korbéli potentátnak rabszolgálatot teljesíteni és éppen ezért megbecsültetése is e két zsarnok és pöffeszkedö tényező -szeszélyes jóindulatától függ, ott ez az üdvös egyensúly a háború után valósággal felborul. Ismeretlen alakok és rétegek törtetnek előre és a régiek — közöttük elsősorban a csupán fizetéséből élő intelligens közép- osztály — mind hátrább hozódnak.

E sajnálatos társadalmi eltolódáson, félő, hogy leginkább mi megyünk át. Nálunk a nemesen felfogott, de határozott demokratikus közgondolkodás még nem nyert egyenjogosítást az elmékben és a közintézkedésekben. Nálunk még mindig a vagyon, a nyers, durva vagyon az úr, s mint mondani szokták, akiknek vagyona van, annak mindene van : van becsülete, előkelő szerepe a társas életben, van esze és képessége a legkiválóbb állásokra és rangokra is, sőt még tudománya is van. Hát még akire a vagyonon kívül szerencsés születési körülmények is mosolyognak ! Micsoda Caesar lehet az minden téren!

Ily viszonyok között a háború alatt meggazdagodott elemek és megva- gyonosodott osztályok a béke idején vagyoni fajsúlyúknál fogva mind előbbre és előbbre törnek a társadalmi elhelyezkedésben és amiről a háború előtt még senki sem mert volna álmodni — még ők maguk sem, — a régi intelligens középosztály, a nagy tiszteletre és elismerésre méltó latei- ner hivatalnok osztály elébe tolódnak.

Midőn a tisztviselőink a megélhetés gondjai miatt anyagi helyzetük javításáért fáradoznak a kormánynál, a fáradozásuk tulajdonképen nem-