Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-02 / 26. szám

illetünk, ámbátor egészen tisz­tában vagyunk vele, hogy mel­lőzésünk okát nem a Vöröske­reszt legfőbb vezetőségében, ha­nem saját közelünkben kellene keresnünk. De hát ez olyan do­log, melyben valakit felelősség­re vonni s helyrehozásra nó­gatni kissé kényes feladat, ha egyszer maguktól nem akar­nak városunkkal szemben fi­gyelmesebbek lenni . . . Kitartó önkéntes ápolónőink­nek és teljes odaadással fáradó orvosainknak szolgáljon vigasz­talásul mindnyájunkat bántó mellőztetésükben az a tudat, hogy annál tündöklőbben ra­gyog mi előttünk nemes önfelál­dozásuk, minél inkább elfeled­keznek róluk ott- ahol nem vol­na szabad elfeledkezni. TÖVÍS, Magyar Szövetség. A féktelen drágaság korsza­kában országos mozgalom in­dult meg a Magyar Szövetség sürgős megteremtésére. Köztudomású, hogy a né­met birodalom valóban mintasze­rű szövetségeivel kultúra vé­dő gátat óhajtana létesíteni Berlintől Konstantinápolyig, épen azért baráti kezet nyújt nekünk a mi Magyar Szövetsé­günk mielőbbi szervezésére. A magyar középosztályból — reális számítással — százezer —No de jói kupán Teremtett. — Már meg is gyógyult. A beteg nagyon jól érezhette ma­gát mert önmaga ült fel egyszerre az ágyában. Szórakozottan körül­tekingetett az ágya körül; — Ejnye szép nassága, Tessen megmutatni a sarkantyús csizmáimat is. Olyan régen nem láttam már. Mit gondol, mikor húzhatom fel újra. Az ápolónő acára szelíd bánat és részvét felhője vetett árnyékot. — A csizmája, kiskatonám ? Ta­lán itt lesz az ágya alatt ?, Bekukkantott látszólagos közöny­nyel. Nini az egyik már megvan. — Hát a másik ? Mert hát tecik tudni, furcsa dolog egy sarkanytyús csizmában járni. — Ej, ej. A másik ? Bizony . . . Közhuszár Tóthot egyszerre hideg rázkódás fogta el. Véletlenül taka­rója alá nyúlt s csak egy lábat ta­lált az alatt. Nagyothördülve kiáltott fel: — Hát a másik lábam hol van ? A joblábam ?! Megint elvesztette eszméletét köz­huszár Tóth. III. Harmadik nap estefelé eszmélt fel csak a beteg. Szomorú, bágyadt volt. Kinzó benső keserűség tükrö­ződött vissza arcáról. tagot lehet toborzani harminc­koronás részjegyekkel. Sajnos, hogy bankjaink ed­dig nem épen szívesen nyúj­tottak kölcsönt a magyar társa­dalom szinejavának, mert úgy vélekedtek, hogy tisztviselőink kölcsöne nem produktiv, hanem csak fogyasztó hitel. Pedig ez rendkívüli optikai csalódás, mi­vel a tisztviselőt minden cél­szerű hitelnyújtás csakis erő­sítette eddig. A Magyar Szövetség ezt a mostoha állapotot is megszün­tetné és akkor hivatalnok osz­tályunk helyzete gazdaságilag javulhat. De az is célja, hogy a kö­zeli jövőben ne a haszonleső telep-üzérkedés építsen családi fészkeket, hanem a németbiro­dalmi példa szerint, altruiszti­kus lakásépítő szövetségeink gondoskodjanak modern, prak­tikus, szolid és mégis jutányos, kertivárosokba csoportosított tisztviselői otthonokról. A mai áldatlan drágasági vi­szonyok valódi okozói azok a lelketlen élelmiszerkereskedők, akik a termelők hatvan száza­lékát szorítják ki a napi forga­lomból. Tapasztaltuk immár saját kárunkon, hogy a kufár­kodó közvetítők mohó sáskaha­dai bitorolják az egészséges forgalmat. Az uj Magyar Szövetség hivatása lesz az is, hogy tagjai számára lefoglalná a fogyasz­tás forgalmát és ezzel küszö­bülné ki a drágító közvetítőket. — Nagysága kérem! Egy szíves­ségre kérném. írjon levelet. Ne sokat, csak annyit, hogy ne várjon rám Galambos Szőke Ágnes. A titkos mátkám ne várjon rám, úgyse illenénk mi már egymáshoz. Sánta emberiek nem kell már asszony. Csak mankó. Meg koldústarisznya. Hát ezt irja meg nagysága. IV. Egy hétre rá talán meg is jött a válasz közhuszár Tóthnak. Rövid volt az egész, kár volt a posta bé­lyegért is. Az ápolónő először nem akarta megmutatni a cifra borítalan levelet de aztán mégis csak úgy gondolta, előbb-utóbb mégis csak megtudja közhuszár Tóth a völt mátkája válaszát. Hát odaadta neki elolvasni. Köz­huszár Tóth nagynehezen birta ki­betűzni a levelet, pedig alig pár sor volt az egész. Még a negszólítás is hiányzott. — Tudatom veled, hogy a leve­led már úgyis későn jött. Aszonták a faluban, hogy te már meghaltál hát nem akarok örökkön férj telén maradni. Böcsületes emberhöz men­tem feleségül. Jobb is így. Mert hi­ába is vártam volna rád. Sánta em­börnek nem dukál megházasodni. Tisztölettel felső juhász Mihályné Megvalósítaná a polgári és Tisztviselői Szanatórium Egye­sület körszerű intézményét tag­jai egészségi osztályának meg­teremtésével. Az uj nemzeti szövetkezés­nek tagja lehet minden állami, megyei, városi, közintézeti hi­vatalnok valamint a katonatisz­tek és a szabad pályán műkő­dó honoráciorok a magánhiva­talnokokkal. Eszerint szülővárosunk közép­osztálya is a Magyar Szövetség kötelékébe tartozik. Valóban korszerű a számot­tevő magyar társadalmi réte­geknek szervezése, hogy az élet nehéz harcát könnyebben megállhassák. A mindennapi élet valamennyi vonatkozása a tisztviselők uj szövetségének vé­dőszárnyai alá kerül, tehát az életbiztosítás, az egészségi in­tézmények fejlesztése, a lakás kérdés üdvös megoldása, a gyermeknevelés elősegítése és egyéb szükséges jótéteményi intézmény. Igaz, hogy a kipróbált né­metországi minta szolgálna alap­rajzul, de azért szó sem lehet szolgai utánzásról, hanem el­ső sorban a magyar nemzeti jelleg és a hazai viszonyok kö­vetelményei fognak érvényesül­ni keretében. Az országos érdeklődést tete­mesen fokozza még a német­országi szervezetek jóindulatú pártogása, a nehéz idők köve­telménye szerint az összes itt­hon maradt tagok egyesítésével. született Galambos Szőke Ágnes. Ennyi volt az egész. Nem sok de mindig elég ahhoz, hogy szikrákat hányjon az ember szeme. Közhuszár Tóth, az ezred hőse, méltó maradt, hírnevéhez.. Nem ájuldozott, nem esett kétségbe. Nagyot nyelve csak annyit mondott dölyfös kevélységgel. — Se, baj nagysága, gondház. .V. Nagy ünnepségre készülődött az egész kórház. Előkelő vendég érkez­tét várták. Közhuszár Tóthot jött meglátogatni az ezredese. Közhuszár Tóth már felkelt pár napja a beteg ágyából. . Mankójára támaszkodva sétálgatott a kórház udvarán. Jobb lábát amelyet dum­dum golyó roncsolása miatt tőből le kellett vágni, műláb pótolta. Megjött az ezredes úr; A lába­dozó katonák sorakozva várták. Lege löl állott mankójára támaszkod­va a nap hőse : közhuszár Tóth. Arca fakószinű, szemei fénytelenek. Lehorgasztott fejjel babrált a homok fövényében, mig az ezredes úr elébb a kórház vezetőségével parolázott. Délcegen lépkedett közhuszár Tóth felé a híres huszárezred bravú­ros parancsnoka, meleg szeretettel nyújtotta finom kezét közhuszár Tóthnak. Mihelyt a Magyar Szövetség teljesen kijegecesedik, a tiszt­viselői kar meg fog anyagilag erősödni, sőt lényegesen átala­kul, mert függetlenül érvénye­sülhet saját egyesületéből. A Magyar Szövetség szerve­zésének sikerét bizonyítja az a rendkívüli érdeklődés, mely el­sőrendű államférfiainkat, kiváló országgyűlési képviselőinket és társadalmi életünk előkelőségeit toborozta össze. Kiegészíti ezt a vezérkart miniszteri tanácso­sok, alispánok, polgármesterek, kúriai, törvényszéki és járásbi­rák csoportjain kivül a városi mérnökök szövetsége, az ügy­védi kör és valamennyi fővá­rosi tisztviselők közt vannak posta- és távíró főigazgatók, a fővámházi, a postatarék pénz­tár'és a Szanatóriumi Egyesü­let igazgatóságai. A végrehajtóbizottság, me­lyet még vidéki tagokkal egé­szítenek ki, elnöke lett Lukács György, alelnöke, Pap Géza baró országgy. képviselő, főelő­adó Szász Pál országgy. kép v., előadó Czöpek Jenő, főtitkár Bizony László, jegyző Habe­kost Alajos. A bizottsági tagok száma körülbelül negyven. A propaganda bizottság ; el­nöke Rákosi Jenő, tagjai : Ágai Béla, Bethlen Oszkár, Braun Sándor, Brody Dániel és Lajos, Csajthay Ferenc, Fieischmann Sándor, Habár Mihály, Kopár Ferenc, Kovács Dénes, Lenkey Gusztáv, Légrády Imre, Már­kus Miksa, Miklós Andor, Na­— Szervusz hős fiam, neked kö­szönhetem az életemet. S e fényes tettedér, büszke rád az egész ezred Neved arany betűkkel lesz beirva az ezred történetébe. Legfelsőbb. Had­urunk azonkívül dicső cselekedeted jutalmául az, aranyvitézségi éremmel tüntetett ki. S büszkén, odaadó szeretettel tűzte a csillogó érmet közhuszár Tóth búzavirágszínű attilája elejére. Atyai jósággal simogatta, cirógatta a fiú beesett arcát, hideg homlokát. — Még most elég rosszul nézel ki fiam. De néhány hét múlva el­mész komám, a birtokomra. Ott él­degélhetsz holtod napjáig mint há­zam legkedvesebb tagjai. Megérő-" södöl szépen, deli legény leszel me­gint s hetyke szép magyar menyecs­két is hozhatsz a házamhoz. Ugy élhettek, mint hal a vizben. Közhuszár Tóth nem tudott erre mit válaszolni. Szeretett volna egyet mást közbeszólni. Dehát inkább hal­gatott. Fájó tekintettel nézett rá a mel­lén lógó metálliájára; aztán eszébe jutott egyszerre Ágnes, Galambos Szőke Ágnes s bágyadt szemei köny­nyesek lettek... Fülöp Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom