Esztergom és Vidéke, 1916

1916-04-02 / 26. szám

illetünk, ámbátor egészen tisztában vagyunk vele, hogy mellőzésünk okát nem a Vöröskereszt legfőbb vezetőségében, hanem saját közelünkben kellene keresnünk. De hát ez olyan dolog, melyben valakit felelősségre vonni s helyrehozásra nógatni kissé kényes feladat, ha egyszer maguktól nem akarnak városunkkal szemben figyelmesebbek lenni . . . Kitartó önkéntes ápolónőinknek és teljes odaadással fáradó orvosainknak szolgáljon vigasztalásul mindnyájunkat bántó mellőztetésükben az a tudat, hogy annál tündöklőbben ragyog mi előttünk nemes önfeláldozásuk, minél inkább elfeledkeznek róluk ott- ahol nem volna szabad elfeledkezni. TÖVÍS, Magyar Szövetség. A féktelen drágaság korszakában országos mozgalom indult meg a Magyar Szövetség sürgős megteremtésére. Köztudomású, hogy a német birodalom valóban mintaszerű szövetségeivel kultúra védő gátat óhajtana létesíteni Berlintől Konstantinápolyig, épen azért baráti kezet nyújt nekünk a mi Magyar Szövetségünk mielőbbi szervezésére. A magyar középosztályból — reális számítással — százezer —No de jói kupán Teremtett. — Már meg is gyógyult. A beteg nagyon jól érezhette magát mert önmaga ült fel egyszerre az ágyában. Szórakozottan körültekingetett az ágya körül; — Ejnye szép nassága, Tessen megmutatni a sarkantyús csizmáimat is. Olyan régen nem láttam már. Mit gondol, mikor húzhatom fel újra. Az ápolónő acára szelíd bánat és részvét felhője vetett árnyékot. — A csizmája, kiskatonám ? Talán itt lesz az ágya alatt ?, Bekukkantott látszólagos közönynyel. Nini az egyik már megvan. — Hát a másik ? Mert hát tecik tudni, furcsa dolog egy sarkanytyús csizmában járni. — Ej, ej. A másik ? Bizony . . . Közhuszár Tóthot egyszerre hideg rázkódás fogta el. Véletlenül takarója alá nyúlt s csak egy lábat talált az alatt. Nagyothördülve kiáltott fel: — Hát a másik lábam hol van ? A joblábam ?! Megint elvesztette eszméletét közhuszár Tóth. III. Harmadik nap estefelé eszmélt fel csak a beteg. Szomorú, bágyadt volt. Kinzó benső keserűség tükröződött vissza arcáról. tagot lehet toborzani harminckoronás részjegyekkel. Sajnos, hogy bankjaink eddig nem épen szívesen nyújtottak kölcsönt a magyar társadalom szinejavának, mert úgy vélekedtek, hogy tisztviselőink kölcsöne nem produktiv, hanem csak fogyasztó hitel. Pedig ez rendkívüli optikai csalódás, mivel a tisztviselőt minden célszerű hitelnyújtás csakis erősítette eddig. A Magyar Szövetség ezt a mostoha állapotot is megszüntetné és akkor hivatalnok osztályunk helyzete gazdaságilag javulhat. De az is célja, hogy a közeli jövőben ne a haszonleső telep-üzérkedés építsen családi fészkeket, hanem a németbirodalmi példa szerint, altruisztikus lakásépítő szövetségeink gondoskodjanak modern, praktikus, szolid és mégis jutányos, kertivárosokba csoportosított tisztviselői otthonokról. A mai áldatlan drágasági viszonyok valódi okozói azok a lelketlen élelmiszerkereskedők, akik a termelők hatvan százalékát szorítják ki a napi forgalomból. Tapasztaltuk immár saját kárunkon, hogy a kufárkodó közvetítők mohó sáskahadai bitorolják az egészséges forgalmat. Az uj Magyar Szövetség hivatása lesz az is, hogy tagjai számára lefoglalná a fogyasztás forgalmát és ezzel küszöbülné ki a drágító közvetítőket. — Nagysága kérem! Egy szívességre kérném. írjon levelet. Ne sokat, csak annyit, hogy ne várjon rám Galambos Szőke Ágnes. A titkos mátkám ne várjon rám, úgyse illenénk mi már egymáshoz. Sánta emberiek nem kell már asszony. Csak mankó. Meg koldústarisznya. Hát ezt irja meg nagysága. IV. Egy hétre rá talán meg is jött a válasz közhuszár Tóthnak. Rövid volt az egész, kár volt a posta bélyegért is. Az ápolónő először nem akarta megmutatni a cifra borítalan levelet de aztán mégis csak úgy gondolta, előbb-utóbb mégis csak megtudja közhuszár Tóth a völt mátkája válaszát. Hát odaadta neki elolvasni. Közhuszár Tóth nagynehezen birta kibetűzni a levelet, pedig alig pár sor volt az egész. Még a negszólítás is hiányzott. — Tudatom veled, hogy a leveled már úgyis későn jött. Aszonták a faluban, hogy te már meghaltál hát nem akarok örökkön férj telén maradni. Böcsületes emberhöz mentem feleségül. Jobb is így. Mert hiába is vártam volna rád. Sánta embörnek nem dukál megházasodni. Tisztölettel felső juhász Mihályné Megvalósítaná a polgári és Tisztviselői Szanatórium Egyesület körszerű intézményét tagjai egészségi osztályának megteremtésével. Az uj nemzeti szövetkezésnek tagja lehet minden állami, megyei, városi, közintézeti hivatalnok valamint a katonatisztek és a szabad pályán műkődó honoráciorok a magánhivatalnokokkal. Eszerint szülővárosunk középosztálya is a Magyar Szövetség kötelékébe tartozik. Valóban korszerű a számottevő magyar társadalmi rétegeknek szervezése, hogy az élet nehéz harcát könnyebben megállhassák. A mindennapi élet valamennyi vonatkozása a tisztviselők uj szövetségének védőszárnyai alá kerül, tehát az életbiztosítás, az egészségi intézmények fejlesztése, a lakás kérdés üdvös megoldása, a gyermeknevelés elősegítése és egyéb szükséges jótéteményi intézmény. Igaz, hogy a kipróbált németországi minta szolgálna alaprajzul, de azért szó sem lehet szolgai utánzásról, hanem első sorban a magyar nemzeti jelleg és a hazai viszonyok követelményei fognak érvényesülni keretében. Az országos érdeklődést tetemesen fokozza még a németországi szervezetek jóindulatú pártogása, a nehéz idők követelménye szerint az összes itthon maradt tagok egyesítésével. született Galambos Szőke Ágnes. Ennyi volt az egész. Nem sok de mindig elég ahhoz, hogy szikrákat hányjon az ember szeme. Közhuszár Tóth, az ezred hőse, méltó maradt, hírnevéhez.. Nem ájuldozott, nem esett kétségbe. Nagyot nyelve csak annyit mondott dölyfös kevélységgel. — Se, baj nagysága, gondház. .V. Nagy ünnepségre készülődött az egész kórház. Előkelő vendég érkeztét várták. Közhuszár Tóthot jött meglátogatni az ezredese. Közhuszár Tóth már felkelt pár napja a beteg ágyából. . Mankójára támaszkodva sétálgatott a kórház udvarán. Jobb lábát amelyet dumdum golyó roncsolása miatt tőből le kellett vágni, műláb pótolta. Megjött az ezredes úr; A lábadozó katonák sorakozva várták. Lege löl állott mankójára támaszkodva a nap hőse : közhuszár Tóth. Arca fakószinű, szemei fénytelenek. Lehorgasztott fejjel babrált a homok fövényében, mig az ezredes úr elébb a kórház vezetőségével parolázott. Délcegen lépkedett közhuszár Tóth felé a híres huszárezred bravúros parancsnoka, meleg szeretettel nyújtotta finom kezét közhuszár Tóthnak. Mihelyt a Magyar Szövetség teljesen kijegecesedik, a tisztviselői kar meg fog anyagilag erősödni, sőt lényegesen átalakul, mert függetlenül érvényesülhet saját egyesületéből. A Magyar Szövetség szervezésének sikerét bizonyítja az a rendkívüli érdeklődés, mely elsőrendű államférfiainkat, kiváló országgyűlési képviselőinket és társadalmi életünk előkelőségeit toborozta össze. Kiegészíti ezt a vezérkart miniszteri tanácsosok, alispánok, polgármesterek, kúriai, törvényszéki és járásbirák csoportjain kivül a városi mérnökök szövetsége, az ügyvédi kör és valamennyi fővárosi tisztviselők közt vannak posta- és távíró főigazgatók, a fővámházi, a postatarék pénztár'és a Szanatóriumi Egyesület igazgatóságai. A végrehajtóbizottság, melyet még vidéki tagokkal egészítenek ki, elnöke lett Lukács György, alelnöke, Pap Géza baró országgy. képviselő, főelőadó Szász Pál országgy. kép v., előadó Czöpek Jenő, főtitkár Bizony László, jegyző Habekost Alajos. A bizottsági tagok száma körülbelül negyven. A propaganda bizottság ; elnöke Rákosi Jenő, tagjai : Ágai Béla, Bethlen Oszkár, Braun Sándor, Brody Dániel és Lajos, Csajthay Ferenc, Fieischmann Sándor, Habár Mihály, Kopár Ferenc, Kovács Dénes, Lenkey Gusztáv, Légrády Imre, Márkus Miksa, Miklós Andor, Na— Szervusz hős fiam, neked köszönhetem az életemet. S e fényes tettedér, büszke rád az egész ezred Neved arany betűkkel lesz beirva az ezred történetébe. Legfelsőbb. Hadurunk azonkívül dicső cselekedeted jutalmául az, aranyvitézségi éremmel tüntetett ki. S büszkén, odaadó szeretettel tűzte a csillogó érmet közhuszár Tóth búzavirágszínű attilája elejére. Atyai jósággal simogatta, cirógatta a fiú beesett arcát, hideg homlokát. — Még most elég rosszul nézel ki fiam. De néhány hét múlva elmész komám, a birtokomra. Ott éldegélhetsz holtod napjáig mint házam legkedvesebb tagjai. Megérő-" södöl szépen, deli legény leszel megint s hetyke szép magyar menyecskét is hozhatsz a házamhoz. Ugy élhettek, mint hal a vizben. Közhuszár Tóth nem tudott erre mit válaszolni. Szeretett volna egyet mást közbeszólni. Dehát inkább halgatott. Fájó tekintettel nézett rá a mellén lógó metálliájára; aztán eszébe jutott egyszerre Ágnes, Galambos Szőke Ágnes s bágyadt szemei könynyesek lettek... Fülöp Ferenc