Esztergom és Vidéke, 1916

1916-03-25 / 24. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCC A 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÖMUNATÁRSAK : D

R- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KÓRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Gondoskodjunk új városi jövedelmi forrásokról! Wekerle Sándor, volt miniszterelnökünk, ki a pénzügyek terén európai szaktekintély, már körülbelül másfél éve kimutatta egy alapos értekezésben, hogy Ausztria-Magyarország még oly nagy győzelme esetén se remélhet nagyobb hadikárpótlást; nemcsak magának kell megfizetnie a háború költségeit, hanem még béke első éveiben előálló állami kölcsönök megszerzésében is jobbadán saját erejére lesz utalva. Mit jelent ez a nagyon is reális előrelátás? Semmi egyebet, mint hogy a monarchia mindkét állama kénytelen lesz a háború után adókat tetemesen fölemelni. Ezzel pedig vele fog járni az, „Esztergom és Vidéke" tárcája Hamvadó tűznél i. Tudom Tudom: a szép virág te vagy. Tudom : a harmat én vagyok • • • Mit ér a harmat, hogyha nem Virágon ragyog ? Tudom :. a szép tavasz te vagy, Tuáom: a zord tél én vagyok . - . — Mit ér az, ha szüntelen csak Nyomodban járhatok ? II. Kit megdalolnak . . . Kit megdalolnak, az arca rózsás, Aki áalol: az halovány, Aki dalol — az egy poéta, : Kit megdalolnak — egy leányKit megdalolnak, az örökösen Csak mások bókjain nevet, S aki dalol: csupán ő érte Virraszt át lázas éjjeket • • • 77/. Ha . . . Ha olyan szép dalt tudnék rólad írni, Amilyen szép vagy, édes angyalom, A világ legszebb remekműve lenne Terólad írt dalom. hogy a városok állami dotációja Magyarországon a közel jövőben nem emelkedhetik. De az állami adók tetemes emelkedésének még más aggasztó következménye is lesz: az, hogy a pótadókat a vidéki városokban nem lehet majd egyhamar emelni a lakosság anyagi tönkretétele nélkül. Különösen áll ez Esztergomra, hol a községi pótadó már a háború előtt is elérte a legmagasabb íokozatot. Világos ebből, hogy városunk a háború utáni időben kényszerülve lesz minden kinálkozó forrást, alkalmat, utat és< módot megragadni, hogy magát a csődtől megmentse, hogy normális létét és fejlődését biztosítsa. Hogy a legfőbb forrás új városi üzemek létesítésében kínálkozik, ahhoz nem szükség bővebb magyarázat. Nem kell És ha le tudnám egyszer dalba írni, Hogy mily nagyon, nagyon szeretlek én — Az lenne a legszenvedélyesebb és Legbúsabb költemény. IV Sietve mentél el mellettem . . . Sietve mentél el mellettem, Szótlanul, némán, hidegen, Rám se nézve künn az utcán, mint Megannyi sok száz idegenMit törődöm az emberekkel ? Közönyük nem bántott soha, De fáj és fájni fog örökre, Hogy Te vagy hozzám mostoha . • • Somogyi Imre. Béke és háború között. Alfred Richard Meyer hangulata,*) *(a harctérről.) Rettebaum Ádámnak hívják. Altiszt. A polgári életben bankhivatalnok. Ujorcbrigádot teremt. Ellenséges országban vagyunk. Egy nagyon szép és nagyon öreg flandriai városban. *) Die Dame c. berlini szépirodalmi folyóirat 1916. febr. füzetéből. nagyobb fejtörés ahhoz sem hogy kitaláljuk, mik lehetnek vagy legyenek azok az új jövedelmi források, melyek Esztergomot a béke éveiben majd fenntarthatják. Az egyik legfőbb forrás minden bizonnyal a városi vízvezeték lesz, amelynek létesítését a legégetőbb szükségnek kell hogy ismerjük. Ez nem csupán modern városi nélkülözhetetlen követelmény, hanem egyszersmind a legbiztosabb befektetés, amely bőven meghozza kamatait. A másik forrás lenne véleményünk szerint a városi moziknak, legalább háromnak feállítása és természetesen házi kezelése. A moziknak máris nagy jelenük s még nagyobb jövőjük van : a legkedvesebb népi szórakozó helyek, melyek Mintha csak garnizónban élnénk. Van fodrászunk, fürdőnk, mosónőnk, kinográfank és törzskorcsmánk. Majdnem polgáriasán érezzük magunkat. Leveleink Berlinbe és onnan vissza két nap alatt repülnek. Dicsértessék a táboriposta ! Közben persze azért kemény szolgálatot is végzünk. Azért kell igen erősen dolgoznunk, hogy igazán erős új brigádunk legyen. Azért a faradságért azonban bőséges szórakozás jutalmaz. Rendes mindennapi életsorsunk van: pontos időben az étkezés azután az üditő séta. Csinos parkban üdülünk. Itt álldogál a kis asztal. Itt már bőségesen hulldogál a tarka és fonnyadt levél. Piros, barna meg sárga szinű szőnyeget sző gyakran fejünkre. Reggelenként a tó tükre szintén szinesedni kezd. Méltóságos hattyúk, valóságos, eleven, kis automaták úszkálnak egész büszkén. Ide-oda. Ezek az érdekes madarak már nem kunyorálnak, mint hajdan. Mi kor néha kenyérmorzsát kaptak. Ma friss ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA tehát busásan jövedelmeznek. Igazán dőreség volna, ha a város restellené vagy nem merné kezét kinyújtani utánuk. A városi mozik felállítását persze egyidejűleg követnie kellene a már fennálló magánmozik alapos megadóztatásának ! Csak csudálkozni tudunk rajta, hogy eddig nem adóztatta meg őket a város. Esztergomot a természet gazdagon megáldotta heggyel, kővel és kaviccsal. Világos, hogy itt, a főváros szomszédságában ezeket is kihasználhatná a jövőben jövedelmi forrásnak : létesítsen városi nagyobbszabású kő- és kavicsbányákat. Nem hisszük, hogy kellő élelmesség mellett nem hajtanának szép hasznot neki. Itt van az összekötő vasút is, melyből szintén szép jövekenyérrel és süteménymaradékkal vendégeljük. Alig fordul meg erre felé valaki. De Rettebaum Ádám altiszt majd minden délben itt jár. Szereti ezt a csöndes magányt. Mert itt valóban elfeledjük a háborút. A kis padon. A kis asztalon. A fehér hattyúk közelében. A békés parkocskában. Átérezzük a békét. Szívünk ritmusa sokkal nyugodtak. Van hirlap is a zsebünkben. De nincs kedvünk ilyenkor olvasással bíbelődnünk. Egy-két gondűző papirszivarka azonban nagyszerűen ízlik. Kissé csalódottnak kezdjük érezni magunkat. Mert erre szokott ballagni fapapucsos, Mozart-hangtekercsű, vidáman mosolygó szemű gyári munkás leányzó. De talán nem is jó az, hogy felénk zörög a fapapucsa olyan gyakran. Olyan természete van különben a németnek, hogy a hol jól érzi magát, nyomban törzsvendég marad. Legalább megszabadul nyomasztó emlékei ballasztjától. Hanem azért néha mégis csak valami merengésféle érzés fog el,