Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-09 / 2 .szám

SZER KÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A reáliskola. A reáliskola pénzügyi adminisztrációja a közel múltban ismételten is élesebb megvitatás tárgyát képezte, s amint az érvek és ellenérvek egybevetéséből megállapíitható, ennek okát kizárólag abban kell keresni, hogy fokozatosan elhomályosul ama régebbi elv, hogy a reáliskola minden pénzügyi kérdését a legbiztosabban s a legmegnyugtatóbban az állami középiskolák mintája szerint kell megoldani, mert az iskola államosítására törekszünk, mert az állam péuzügyileg a legjobb iskolafenntartó, és mert az állam hozzájárulása az ilyen irányzatból íakadó újabb és újabb szükségletekhez a legkönnyebben kieszközölhető. — Ezzel az okszerű s amellett gazdaságos és megnyugtató irányzattal szemben erőre kapott a ,Eszt8rgom és Vidéke" tárcája. A nevelt asszony. Az asszony belépett a férje dolgozószobájába és tetszelgőn állt meg előtte, aztán, mint egy próbababa, szó nélkül megfordult, hogy lássa minden oldalról, hogy menynyire sikerült az új ruhája, csak az arcáról tükröződött le valami önbizalmat sejtő mosoly, mellyel mintha azt akarná mondani: ugye már én is tudok valamit ? Saskeőy elragadtatással nézte a finom Ízléssel összeállított kosztümöt, mely teljesen érvényre juttatta az asszony arisztokratikusán finom karcsú termetét és telt keblét, anélkül, hogy ez a nőies szemérmének rovására esett volna. — A kosztüm színe is igen jól volt megválasztva, ami mellett még jobban érvényesült az asszony finom metszésű, gondossan ápolt hófehér arca és az örökké lázas fényben csillogó nagy fekete szemei, melyek az első pillanatra kedvezés elve, amiből szinte természetszerűleg a személyes ellentétek élesedtek ki, hiszen a több jövedelem szeretete és a személyes érdek azonosok. — Amikor az iskolafenntartó város néhány száz koronával több helyettesítési díjat fizetett, mint amennyit fizetnie kellett volna, akkor a legfőbb érv volt az, hogy a város közönsége . anynyit fizethet, amennyit akar s visszautasít minden illetéktelen beleszólást. — Amikor a háborús idők nehéz pénzügyi viszonyaiban az állam több mint 3000 K-val alacsonyabb személyi illetményekkel teljesen szabályszerűen administrálta volna ezen reáliskolát, a város tanácsa és képviselő-testülete elzárkózik az ügyek behatóbb vizsgálatától s félretéve minden mintát, minden példát, fizet, az óradíjas tanároknak 2400—2600 koronákat. Hogy az igények valami nagy, féktelen vad érzéki szenvedélyt látszottak elárulni, azon ban ha tovább nézte az ember, inkább melankóliára hajló gyerekes őszinteséget mutattak és azt a hatást keltették, mint a mély tenger örvénylő kék vize, mely mintha valami ismeretlen mágneses erővel magához vonzaná az embert, hogy a mélységbe rántsa. A kevés diszszel ellátott, de Ízléses kalap alól a fekete hajfürtök ingerlőén bodrozódtak ki. Saskeőy megfogta az asszony kezét, hogy magához vonja és elismerése jeléül egy csókot nyomjon a cseresznyepiros ajkára. Azonban az ujjait a férje ajkára tette és pajkossan szólt: . — Hohó ! Most már nem csókolódzunk. Hogyisne, hogy a kalapom elcsússzon és újra kelljen frizurát csinálni. Mielőtt azonban a férje szóhoz jutott volna, a karjaival körülfonta a nyakát és szenvedélyes csókot cuppantott az ajkára s hízelgőn megsimogatta az arcát. mekkora felszabadulása, hogy a zavart helyzetek milyen kialakulása következik az ilyen nyaklónélküli adminisztrációból, az teljesen mellékesnek látszik azok előtt, akik erejük túlbecsülésében eléggé erőseknek tartják pozíciójukat arra, hogy minden felszólalást, minden ellenvéleményt elhallgattassanak. Nem tagadható, hogy sikerük volt eddig, de aki beletekint a város ezidei költségvetésébe, az megállapíthat a siker magas árát, melyet a közönségnek kell viselnie, minden reménye nélkül annak, hogy a szertelenül emelkedő reáliskolai költségvetés ellenében a város egy mintaszerű intézménnyel gazdagabbá lesz. Ha nem tudja a város kielégíteni az összes jogosult igényeket és biztosítani az összes szabályszerű követelményeket, az áldozatkészségben káros min— Utólagos beleegyezéseddel eligérkeztem ma a Kovácsnénak, ugyanis az új kiáliitást akarjuk megnézni a képcsarnokban. Saskeőyt önérzetes büszkeség fogta el, hogy a „kis neveltje" — mint ahogy nevezni szokta, már maga választja meg a toalette-jeit, amihez eddig az ő tanácsa volt szükséges és hogy már egyedül is elengedheti bármilyen kényes társaságba, ahol szintén megállja a helyét. — Miután az asszony elment, megelégedetten ült le egy kényelmes bőrszékbe, egy finom szivarra gyújtott és hatalmas füstkarikákat eregetve, gondolatban nyomon követte az asszonyt a tárlatra, ahol az természetes műizléssel tesz külömbséget a jó és rosz kép között és könynyed határozott modorával bizonyos mérvű fölénybe kerül a barátnőivel szemben. Aztán eszébe jutott a kis tejes lány, Önkéntelenül felkacagott. Vájjon ha akkor filmfelvételt készítettek volna róla és azt most den olyan lendület, amely nem a helyes megalapozás célját szolgaija. Azzal, hogy a város a folyó tanévnek elején egy teljesen fölösleges pályázattal a választás esélyeinek tette ki a közmegelégedésre már az előző évben is alkalmazott tanárokat, a következmények tanúsága szerint nem tett jó szolgálatot az ügynek, de sikerült ezzel az átmenettel olyan magas óradíjat beállítani amely most újabb és állandó évi 1000 K teheftöbbletet jelent a városra nézve, ha a rendszeresítést követő hivatalos felterjesztésekből a minisztérium tudomást vesz arról, hogy a város a maga részéről már elejtette az 1600 K-ás hozzájárulást a rendes tanári álláshoz. És ha sikerül is valamely ki magyarázással viszszacsinálni a régi állapotot, ez a min szteriumnak csak kegyeivászonra vetítve megmutatná valakinek a bizonyára senki sem akadna, aki elhinné, hogy a kettő egy. A régi idők sorba vonultak föl emlékében. A legénylakás, melyet már avval a megmásíthatatlannak vélt elhatározással rendezett be, hogy sohasem fog megnősülni. Minek, hogy megcsalja a felesége ? Hisz az aszszonyok mind egyformák. Amelyik végig hű marad az urához, az sem azért teszi, mintha különb volna a többinél, hanem, mert nem volt meg a kellő alkalom, vagy a hóditó nem találta el a kellő hangot. De hát hogy is történt, hogy a sok előkelő lány között, kiket ismert és kik közzött volt szép, csúnya, szőke, barna, jó és rosz nevelésű és gazdag egyaránt, egy sem tudta az elhatározása megmásitására és az asszonyi nem iránti véleményének megváltoztatására birni, mig a kis tejes lány keresztül húzta az egész tervet. A szivarból mind vékonyabban