Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-09 / 2 .szám

mi ténye lehet, amelyért a mi részünkről nemcsak köszönet, hanem valamely más szükségletünkben egyszer vagy többször is hallgatás jár. Hát érdemes-e a semmiért még anyagi áldozatokat is hozni ? Ez lehet jószívűség, nagylelkűség, emberszeretet, vagy lehet az emberi erények egy mérhetetlen halmaza, de nem lehet célszerű és tervszerű szolgálata a közügynek, amely mindnyájunktól áldozatul kívánja a magánérdeket. — Feltehető, hogy a városnak oly ünnepélyesen felpanaszolt minden bajában, talán a legnagyobb baja épen az, hogy a közérdeknek az akták közzé lapulva kell várakoznia addig, míg a magánérdek megcsinálja és fedél alá viszi a maga kalkulációját. Sorra vehetnők öszszes panaszaikat, nem sorscsapások, hanem emberek nevei fűződnek hozzájuk. A segély források tervszerű kihasználásával lehet csak egyegy intézményünk helyes pénzügyi administrációját biztosítani, mert a magunk erejéből nem bírjuk, hiszen akkora erővel nyomulnak előtérbe az újabb és újabb kulturális és közgazdasági szükségletek, hogy a netán jelentkező pénzügyi erőtöbletből legfeljebb csak azok gyenge alapjait bírjuk megvetni, a továbbiakat rá kell bizszállt föl a karikádzó kék füst, mig a parázs teljesen a hamuba veszett és kialudt, csak Saskeőy gondolatának fáklyája égett jobban és világított be a múltba, az egykori legénylakásba, hol az ismeretségük kezdődött. Már vagy féléve jött hozzá minden reggel a tejjel, a nélkül, hogy ő ügyet vetett volna reá. Egy napon mikor eljött, fehér szoknya volt rajta lábán barna harisnya és fehér cipő. Lehet, hogy azelőtt is jött igy, csak neki nem tünt fél és lehet, hogy máskor nem is szólt volna neki, de ekkor megjegyezte, hogy : miért nem vesz fehér harisnyát a barna helyett ? az jobban hozzáülik a fehér ruhához és fehér cipőhöz. A kis tejes leány egy kissé elszégyelte magát, aztán ábrándos nagy szemeit gyerekes ártatlansággal emellé fel és őszinte szomorúsággal szólt: — Mert nincs, aki oktason, hogy mi hogyan illik. Ekkor vette csak észre, hogy milyen finom arcvonása van s az arcán szétömlő természetes bájt, mely oly közvetlenné tette az arckifejezését. nunk a nekünk hozzáférhető más költségvetések azon címleteire, amelyeknek épen az a rendeltetésük, hogy a tülekedőket kisebb-nagyobb mértékben ki lehessen belőlük elégíteni. — Kirajzolható ennél egy szebb közállapot is, de ha a mult nyomasztó pénzügyi nehézségei közben a helyzet így alakult ki, nekünk a tényleges állapottal kell számot vetni s a veszendőba ment ideális viszonyok meddő siratása helyett, rneg kell markolni az ügyeket az ő praktikus oldalukon s tető alá vinni minden lehető módon. — Azután jöhet az idealizmus az ő nemesebb és kényesebb igényeivel; eszköznek nem válhatott be, de mint célt sohasem téveszthetjük szemünk elől. — A reáliskola pénzügyi szükségletei részben a városi, részben az állami költségvetésből fedeztetnek. Szabály szerint a személyi illetményekből a törzsfizetésnek 1600 K-ája, a lakbérilletmény, a korpótlék, a családi pótlék a városnak olyan terhét teszik, amelynek még részleges átvállalásáról sem akar hallani a minisztérium; a reáliskola dologi szükségletei egészben a várost terhelik. — Ezen költségek kiegészítésére és fedezetére ad a minisztérium megfelelő fizetés kiegészítést s edHozzálépett és megnyugtatólag mondotta : — Ezután minden reggel ha jön, egy kis iskolát tartunk. Hirtelen Saskeőy keze után nyúlt s mielőtt az megakadályozhatta volna, hálásan megcsókolta, ígéretéhez képest az iskolát mindig pontosan megtartotta, úgy hogy rövid idő múlva a kis tejes lány úgy gondolkozásra, mint külsőleg teljesen megváltozott, a régi ismerőseitől elhidegült, amiért azok keserű gúnnyal báró Mancinak nevezték el. Hálás tisztelettel vegyes vonzódása fokozottan nőtt a tanító mestere iránt, úgyannyira, hogy ha annak bánata, vagy öröme volt, csak neki mondotta el, mert őt tartotta hozzá legigazabbnak,. legőszintébbnek és ő mindig együtt tudott vele érezni. Egyszer aztán arra határozta el magár, hogy feleségül veszi. Igen, feleségül, hogy ezáltal még jobban magához fűzze. Az esküvőjük a legnagyobb titokban történt. Miután még jóidéig a külvilágtól teljesen elzárkózva éltek és csak akkor léptek a nyilvánoság elé, amikor tudta, hogy a legnyilvánosabb dig évi 2—2 ezer koronával emelkedő fenntartási segélyt. — A városnak szabad rendelkezésére tehát csak ezen utóbbi fenntartási segély áll, mert a fizetés kiegészítés az igény jogosult tanároknak egész összegében kijár. Ha már most a városi költségvetésből nyilvánvaló, hogy ezen fenntartási segély felhasználásában hiányzik a kellő takarékosság, inert a középiskoláknál szinte szokatlan iletményekre fordíttatik, követelődzve nyomul előtérbe a kérdés, hogy miből nyerhet majd fedezetet a családi pótlék, a további korpótlék? — Ezek személyenkinl oly jelentékenyen emelkedő tételek, a viszonyok által oly erősen támogatott igények, hogy elkerülhetlen kielégítésük elnyeli minden várható emelkedését a fenntartási államsegélynek. — Ha még hozzávesszük a természetszerűen emelkedő lakbérilletményeket dologi szükségleteket, amelyek szintén csak emelkedhetnek, aggasztó méreteiben jelentkezik a reáliskolai költségvetés. — Ezzel szemben a személyes jóakaratnak a könyörületnek el kell némulnia, itt már csak a céltudatos tervszerűség óvhatja meg a várost az olyan határtalan költségektől, amelyek végleg a város nyakába szakadhatnak, mert társaságban sem vall szégyent a feleségével. Közben sok fantasztikus hir terjedt el róluk. Voltak, akik biztos forrásból tudták, hogy a felesége egy hercegnek a morganikus házasságából származik és nagy örökség vár reá, csak a herceg mig él, nem akarja, hogy a nyilvánoság is tudjon róla. Viszont voltak, akik úgy vélték, hogy nagyon alacsony sorból való és szégyenletében nem meri a nyilvánosság elé vezetni. Persze, igy akadtak, akik az első estélyükön pikáns élvezetet véltek szerezni maguknak az által hogy a háziasszony baklövéseit megfigyelhetik. E helyett azonban a legnagyobb csodálkozást nyerték és magas származásának híresztelése többeknél meggyőződésre talált, miből kifolyólag igyekeztek is őt mindenben utánozni. * * * Kívülről csengetés hallatszott s pár perc múlva Kovácsné lépett be Saskeőy dolgozó szobájába. — A Mancikával akarnék egyet' mást megbeszélni a holnapi estélyre drága és néptelen iskolát az állam át nem vesz.

1

) N... Magyar nők. Midőn a világháború esélyeit megfigyeljük, látjuk, hogy a magyar nőknek igen igen sokat köszönhetünk. A nők bölcsőnktől a koporsóig őrző angyalaink voltak. A bölcsőtől a sírig lefolyt életünk munkásságát a nők irányították, elmondhatjuk, hogy ők voltak és lesznek a mi védő angyalaink. Ha a történelem lapjait olvassuk, megszámlálhatlanok azok a történelmi események, melyek a nők erényeit a romlott erkölcsi világból kiemelik. A scytha nők, a hires amazonok férjeik oldalán küzdöttek, tűzzel-vassal harcoltak és hódítottak, most a jelenkori nők hazájuk iránt való szeretettel, lelkes üléssel hódítanak. Az édes anya a történelem lapjain megörökítendő eme szavakkal bocsátja el hadba vonuló fiát: „Vagy győzni, vagy hazánkért meghalni, de gyáván megfutni ne lássalak". Igaz, hogy a vijágtörténelem sok hazáját, férjét és gyermekeit szerető és védő nő magasztos tetteit örökítette meg; de a jelen világháborúból megörökítendő nemes tettek sehol úgy meg nem szaporodtak, mint a mi kedves magyar nőink : család anyák, férjes nők és hazájukért minden áldozatra kész hajadonok munkásságában. Ha a rózsasziromra a liliom l

) Ha nem írjuk is alá e cikk írójának minden állítását a cikknek szívesen adtunk helyet lapunkban, mert kellő tárgyilagossággal szól a reáliskola adminisztrációjáról és helyes végső következtetésre jut. Erre még vissza fogunk térni mihamarabb. Szerk. vonatkozólag, gondoltam, itthon találom. Saskeőy az első pillanatban nem tudta, valóság-e, amit lát, hisz a felesege avval ment el, hogy a Kovácsnéhoz megy. — Ha úgy volna, akkor az most nem keresné viszont őt, tehát biztossan félre van vezetve. Nem tudta mittartson a feleségéről. Nem-e csak valami kis ártatlan dologról van szó, amit az asszony később úgyis be fog vallani, vagy ha mégis komolyabb dologról van szó. Úgy érezte, mintha valami keserű érzés, mely a torkán emelkedik, fojtogatná, azonban nyugalmat erőltetve magára szólt: — Nagyon sajnálom, hogy nem tetszett itthon találni. Egy kis elintézendő ügye ak dt a városban, azonban ha hazajö, megemlítem méltóságos asszonyom megtisztelő látogatását és a délutáni órákban tiszteletét fogja tenni. Mikor Saskeőy ismét egyedül maradt, idegesen járt-kelt a szobában. Sehogysem tudott határozott feltevésre jutni. Ha az asszony ártatlanságát tette föl, a jelek ellene szóltak, vi-