Esztergom és Vidéke, 1916

1916-02-27 / 16. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETÓ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FÖMUNATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Az egyesületpártolás városunkban. Az egyesületi életnek fejlettségi foka minden bizonnyal egyik első ménéke valamely város kultúrájának. Természetesen nem gondolunk itt azokra az egyesületekre, melyek osztályok, vagy csoportok anyagi érdekei végett létesültek, hanem azokra melyek a közjótékonyságot, népművelést és a városfejlesztést igyekeznek előbbre mozdítani. Igazságtalanság volna állítanunk, hogy ily közérdekű egyesület nincs nálunk annyi, amennyi az Esztergommal egyező nagyságú más vidéki városokban található (amivel azonban nem akarunk sokat mondani) ; de azt bátran vitathatjuk, hogy a lakosság nagy többsége talán sehol sem tanú„EsztBPgom és Vidéke" táíoája. Egy hős halálakor. Pirosra festette a vér a havat, Átszivárgott lassan a szennyes ruhán; A katona mellén egy kicsi lyuk tátong, Ott jött ki a lélek a mai délutánCsak egyet kiáltott s a melléhez kapott S a hóra zuhant le az ifjú halott„Előre fiuk-'" kiabálta egész nap S ő volt az első, bármerre mentünk • • • Most is az arcán mée ott az elszántság, Ámde az élet tovaszállt, eltűntKi tudja, hol jár; a mennybe' talán, Vagy itt van közöttünk ez tanyán ? Élve nem látta, hogy győz a magyar, Itt lesz bizonnyal még köztünk a lelke, És míg a győzelmünk végleges nem lesz, Nem is hiszem, hogy a nyugalmát leljeKöztünk marad addig s fülünkbe zengi: „Előre jiuk, a magyart ne merje Bántani senki'" Simon. sít akkora közömbösséget az igazi kulturális egyesületek támogatásában, mint Magyarország főpapjának székhelyén. Még a közjótékonysági egyesületek támogatása csak hagyján! Ezeknél talán nem maradunk hátra más városokkal szemben. De ám a népművelő, meg a városfejlesztő egyesületek gyámolításában még jóval kisebb városok is messze hagynak el bennünket. Igazi népművelő egyesület nálunk nincsen is ; legfeljebb olyanok vannak, melyek műkedvelésképpen foglalkoznak a böjti hónapokban — termesze-, tesen minden céltudatosság és rendszer nélkül — a népműveléssel. De még ezért is dicséret adassék nekik! Pedig mennyire szükség volna Esztergomban sajitosan népművelő egyesületekre, szembeszökően mutatják a legutóbbi Női szív. (Folytatás és vége) A tiszt feszesen szalutált és távozott. Olga úgy érezte, mintha a szive ki akarna ugrani, annyira kalapált a nagy izgalomtól. Kívülről az ágyúzás folyton közelebb hallatszott, s egy-egy löveg a palota közelében csapott le és a nagy légnyomástól az ablakok állandóan csörömpöltek A herceg idegesen tett néhány lépést föl s alá, aztán édes aszút öntött két pohárba. — A mi szerelmünkre és a seregeink győzelmére, — szólt, az egyik poharat Olgának nyújtva. Olga reszkető kézzel nyúlt a pohár után és ,az utolsó csöppig kiitta annak tartalmát. — Lássa, ezt már szeretem, ha a józanabbik eszét használja, s minden ellenálásról lemond, ami úgyis hiábavaló. Leült Olga mellé és hevesen átfahordási és gabonabevallási sajnálatos ügyek, melyek városi alsóbb népünknek hihetetlen korlátoltságáról s tanulatlanságáról tettek szomorító tanúbizonyságot. Esztergom egyházi és világivezetői ezeken okulva a háború után elsőrendű kötelességüknek kell hogy tartsák a népművelő egyesületek szervezését. A műveltebb polgárságnak pedig saját érdekében minél nagyobb erkölcsi és anyagi támogatással kell a szervezendő egyesületeket pártfogásába vennie. Városfejlesztő egyesületek dolgában is felette gyengén áll Esztergom. Itt is a kezdet kezdetén vagyunk. Különösen érezhető talán egy idegenforgalmi egyesület hiánya. Ezt az E. és V. a múltban már nemcsak propagálta, hanem tervezetet is dolgoztunk ki a létesítésére, sajnos, — minden visszhang és eredmény nélkül. Reméljük, a ölelte. Olga minden erejét összeszedte és karját kiszabadította, s az öklével a herceg arcába sújtott, aztán egy ugrással leakasztotta a falról az ott lógó pisztolyt s azt a hercegre fogta: — Ha egy lépést mer felém tenni, a halál fia. Igy néztek farkasszemet néhány percig, mikor kívülről óriási roppanás hallatszott, s a következő pillanatban a ház falai elváltak és az egész ház romokban omlott össze. Egy nehéz ágyú telibe találta: Olga csak kisebb zúzódásokat szenvedett, mig a herceg fején mély sebeket ütöttek az összeomló falak és eszméletlenül feküdt a romok között Mikor Olga meglátta a herceg vértől borított fejét, elfelejtette, hogy pár pillanattal az előtt mily gyűlöletes ellenfele volt. Lekaparta róla a kőtörmeléket és az utca másik oldalán lévő szemétgyűjtő taligához vonszolta s hazavitte ; otthon gondosan kimosta a sebeit és bekötözte. A herceg néhány pillanatra maközel jövő hamarosan át fogja láttatni a városunk sorsát intézőket, meg a polgárokat is, hogy az ajánltuk idegenforgalmi egyesület megalapításához és felkarolásához egyrészt igen nagy anyagi érdekeink fűződnek, másrészt városunk fejlődése is nyilván kapcsolódik. Van egy egyesületünk, mely a városfejlesztésben eddig is minden dicséreten felül állóan kivette a részét. Erről tehát vétek volna hallgatnunk. A Szépítő Egyesületet értjük, mely a legutóbbi időben, még a háború alatt sem szüntette meg nemes tevékenységét hanem tett, alkotott, amennyit anyagi erejéhez képest bírt. Az igazság azt kívánja, hogy ezt a polgárság a legnagyobb elismeréssel honorálja. De ez még nem elegendő : a közelismerést nyomban követnie kell a támogatásnak is, még pedig —amint magától értgához tért, aztán mély álomba merült. Ekkor már minden oldalról nyomultak be a városba a németek es a lengyel légió egy csoportja, kik között Vilimovszky szorongva várta a pillanatot, hogy a városba győzelmesen bevonulva, Olgát viszontláthassa. A halántékában az erek majd szétpattantak az izgalomtól. Tizenegy hónap óta hányszor nézett a halállal farkasszemet, s hányszor fogta el kétség, csüggedés és ime most a legszebb álma valósult meg: Mint győző látja viszont városát. - Alig hogy beérkezett, sietett Olgát fölkeresni. Szorongó érzéssel közeledett a a lakásuk felé; hátha azóta, vagy most az ostrom alatt valami baja történt, vagy az oroszok magukkal hurcolták ? Mikor benyitott Olga lakására, a viszontlátás örömétől percekig nem tudtak szólni, csak egymás karjába omlottak és ajkuk hosszú szerelmes csókban tapadt össze.