Esztergom és Vidéke, 1916

1916-02-27 / 16. szám

• hető— az anyagi támogatásnak. Járuljanak minél többen ado­mányaikkal az életrevaló hasz­nos egyesület alapjához; s akik nagyobb adományt nem adhatnak, tegyenek m eg any­nyit, hogy legalább tagoknak jelentkeznek a szép cél előmoz­dítására ! A Szépítő Egyesület legyen az első voznó példa arra, hogy kell és lehet Esztergom haladá­sát az egyesületek pártolása révén célirányosan előbbre vinni. Prisons. á városi tisztviselők kiképzése. A közigazgatási tisztviselők kikepzésbeli hiányosságnak leg­főbb oka az, hogy a közigaz­gatási szakvizsgáról szóló 1883. évi 1. t.-c. vonatkozó 23. §-át mindezideig nem hajtották vég­re. Ha a törvény e rendelke­zését végre hajtják, ez termé­szetszerűleg maga után fogja vonni a gyakorlati kiképzés te­rén mutatkozó egész rendszer­telenség megváltoztatását is, sót ha a közigazgatási tisztviselő tudni fogja azt, hogy a gya­korlati evek után meg a köz­igazgatás minden ágára kiter­jedő szigorú szakvizsga letétele előtt áll és annak sikeres leté­tele nélkül pályáján tovább nem haladhat, maga fogja keresni a módot a rendszeres, alapos gyakorlati képesség megszer­zésére is. — Ez az életem legboldogabb napja 1 — tört ki örömmel Vili­movszky. Olga az ujjait gyengéden Vili­movszky ajkára tette és a hercegre mutatva, halkan szólt: — Csak csendesen, mert fölébred. Vilimovszky értelmetlenül nézett a hercegre és gyanakvón kérdé : — Ki az ? ... — A város katonai parancsnoka, Budimirov herceg. A palotát, ahol lakott, egy gránát összerombolta és a leomló falak súlyosan megsebesí­tették, eszméletlen állapotban ide hoz­tam és gondozásba vettem. — De hisz te is meg vagy sebe­sülve ! Vagy miért van a karod be­kötve, mi történt ? ! . . . Olga szeretett volna valami kitérő választ adni, hogy Vilimovszkyt meg­nyugtassa, de egyenes jelleme nem engedte, hogy hazudjon. — A herceg délután magához hivatott és ép nála voltam mikor a gránát becsapott, csakhogy én sze­rencsésebb voltam, mert ezen a kis horzsoláson kivül más bajom nem történt. Vilimovszky agyában rosz sejtel­mek és zűrzavaros gondolatok tá­madtak. Ugy érezte, mintha valami Mivel, a legújabb korban a városok anyagi és kulturális fej­lődése van hivatva előre vinni az államok fejlődését is, szük­séges, hogy a városok veze­tői : a városi tisztviselők a leg­szélesebb látókörrel bírjanak, társadalomtudományi, szociálpo­litikai, közgazdasági, városfej­lesztési tudás tekintetében a legképzettekbek, legműveltebbek legyenek. Ezeket a qualításokat nem biztosíthatja sem a mégis csak egyoldalú elméleti képesí­tés, sem a szigorú hivatali el­lenőrzés, hanem fáradságot nem ismerő, szakadattlan önképzés. Ennek hiányában a vezető tiszt­viselők a városok szélesebb látó­körű tagjai által vezetett bábokká, nem pedig a várospolitika zászló­vivőivé lesznek. A kormány a közigazgatási tisztviselőknek ezt a legfonto­sabb szükségletét felismerte és megtette ebben az irányban a kezdeményező lépést a jog- és államtudományi továbbképző tanfolyamok rendszeresítésével. De csak a kezdeményező lépést, mert ez magában véve igen gyenge mód még az azokon résztvevő csekélyszámu városi tisztviselők közigazgatási, város­politikai tudásának fejlesztésére is. A főváros adta meg a továb­biakra az útmutatást a tisztvi­selői számára létesített nyelv­és továbbképző kurzusok léte­sítésével. Ennél jobban kama­tozó, a közre áldásosabb hatá­sú befektetést még nem léte­sített a főváros. A hivatalos jellegű tovább­képző kurzusok azonban még rosz érzés a torkáig fölemelkedne és fojtogatná. A herceg megmozdult, lázban égő szemeit bágyadtan kissé fölnyitotta és vizet kért. Olga kiment, hogy friss vizet hoz­zon be. Vilimovszkyt, mikor egyedül ma­radt a herceggel, a felébredt félté­kenysége és faji gyűlölete vad erő­vel ragadta el és a kardjával, egyet­len csapással ketté szelte a herceg fejét. — Már nem kell neki viz, — szólt ironikusan Olgához, — de nem is fogtok több légyottot rendezni, ha­csak a másvilágon nem. Olga kezéből a pohár kiesett és félájultan rogyott egy székbe. — Mit tettél ft..-. Hát csak eny­nyi bizalmat érdemeltem tőled, hogy úgy meggyanúsíttassz ? 1 . . . Aztán fölált, az ajtóra mutatva, gyűlölettel vegyes megvetéssel kiáltott: — Gyilkos ! ! .. . Egy védetlen se­besültet orvul megtámadni! !. . . Pusz­tuljon a szemem elől, nem akarom tovább látni. Mikor egyedül maradt, arcát a kezébe temetve, keserves zoko­gásba tört ki. Németh Pál. mindig csak irányítói a tisztvi­selők önképzésének. Az itt fel­ébresztett ambíció, nemes ver­seny fogja további kuttatásra, szellemi harcra sarkalni a tiszt­viselőket és vinni előre a töké­letesedés utján. * A városi közigazgatási tiszt­viselőnevelés legsürgősebb és hazai viszonyaink mellett is mondhatni máról-hólnapra ke­resztülvihető követelményei te­hát ez idő szerint röviden a következők: A. városi közigazgatási pá­lyánál a jogvégzettséghez nem kötött állásoknál ugyanazon qua­lifikáció követeítessék meg, mint a hasonló ügykörü állami hiva­taloknál, a jogvégzettséghez kötött állásoknál pedig a dok­torátus ; de mindenesetre 3 évi gyakorlati szolgálattal. A városi tisztviselő rendsze­res, fokozatos s a városi köz­igazgatás minden ágára kiter­jedő gyakorlati továbbképzése törvényileg biztosíttassék. A há­rom évi gyakorlati idő után kö­telezővé tétessék a városi köz­igazgatás minden ágát s a cél­tudatos várospolitikának alapját képező tudományokat felölelő szigorú közigazgatási szakvizsga letétele. Törvényhozásilag biz­tosíttassék a városi tisztviselők hivatali működésének rendsze­res és fokozatos ellenőrzése. Köteleztessenek eszerint az ügy­osztályvezetők hetenkent, a pol­gármester havonként, alapos hi­vatalvizsgálat tartására és vizs­gálatának eredményéről felettes hatóságahoz minden egyes esetben kimerítő jelentéstételre. A kormány által a fővárosban rendszeresített jog- és államtu­dományi továbbképző tanfolyam helyett a városi tisztviselők ré­szére városi továbbképző tanfo­lyam rendszeresítessék, de ezzel egyidejűleg az egyes városok is köteleztessenek tisztviselőik részére egységes elvek szerint létesítendő, legalább a lényegé­ben egységes munkaprogram­mal ellátandó továbbképző-kur­zusok rendszeresítésére, vala­mint fontos, aktuális kérdé­sekben pályadíjak kitűzésére. Hogy mindezen követelmé­nyeknek a legsürgősebben való megvalósítása halaszthatatlan szükségletet képez, azt mindenki kénytelen elismerni, aki a városi közigazgatási életet nyitott szem­mel, bátran vizsgálat alá veszi. A felsorolt kézzelfogható oko­kat nem tekintve, hacsak magát, a most duló háború folyamán a közélelmezés terén tapasztal­takat tekintjük is, maga ez a tény hangosan követeli a tiszt­viselőképzés terén az uj rend­szer megteremtését. A békés, alkotó munka jegyében szüle­tendő nagy korszak számtalan feladata nem tűrheti tovább a tehetetlen maradiság korhadt állapotát, hanem a munka erős, képzett munkásai és vezéreit várja az új küzdelemre. Ezek nevelése, fegyelmezése és mun­kaerejük tudásuk teljes mérben való kihasználásának biztosí­tása a jövő egyik legelső és legnagyobb feladata. K. N. Mezőgazdaságunk. (V. 1.) A napsugarak kezdik me­legíteni a föld, az áldott termőföld felszínét — tavaszodik. A tavasz az egész természet ébredését jelenti és a gazdának új reményeket nyújt, új munkát jelent, melynek gyümölcsét a nyár, az ősz folyamán takarítja be. Váljon ez évben reménykedést hoz e a tavasz a gazdának ? Az idő nem áll meg, az halad, a természet­ben nincs háború, de azért a gazda ábrázatja elborul a verőfényes ta­vasz közeledtével, mert fél már előre nem a velejáró munkától, "hanem attól, hogy nem lesz akivel dolgoz­zék az őszi áldásért. Mezőgazdasá­gunk értékét munkaerejét már véres csataterekre vitték s most bevonul­nak még azok is akik erejük meg­feszítésével még némileg pótolni tud­ták volna a hiányt, a munka pedig nem várhat, azt elodázni csak a ter­més kárára lehet. A katonai központokban rengeteg a segéd szolgálatos ember, akiket ott majdnem azt lehet mondani, értékte­len katonai munkák elvégzésére hasz­nálnak fel, holott ezeket otthon hat­ványozottabb és a köznek jobban megfelelő munkára lehetne felhasz­nálni. Igaz, hogy megkönnyítették az orosz foglyok megszerzését, de ennek is megvannak hátrányai és inkább csak az uradalmakban hasz­nálhatók fel célszerűbben, ahol tö­megesen végzik a munkákat meg­felelő felügyelet alatt, esetleg mind­egyik fogoly megkapja azon mun­kakört amelyhez ért. Az egy musz­kával dolgoztató asszony megteheti e ezt ? A kormány már a közmunkákra is ráterelte a gazdaközönség figyel­mét, de hát kivel?'Talán célszerűbb lenne, ha a községek a tavaszi mun­kák beálltával közmunkák elvégzésére hadifogoly munkás osztagokat ve­hetnének igénybe, vagy pedig a ka­tonaság bocsájtana a községek ren­delkezésére a segéd szolgálatosokból ily csoportokat. Amíg ezek nagy általánosságban beválnának, addig városunkban ez nehézségbe ütközik. A mi gazdáink nem nagyon alkalmazhatnak a szől­lő munkákhoz bármilyen munkást. Asszonyaink nem értenek a szőllő­metszéshez, tehát nem is utasíthat­ják, oktathatják az ahhoz nem értő idegen munkást. A kapálás sem olyan természtü munka, amit bárki is elvégezhet. Mi lesz hát fő jöve­delmünket képező terményünkkel — a szőlővel ? Ez mindenesetre van olyan fontos dolog, hogy érdemes vele épen úgy foglalkoznia gazdakö­zönségünknek, mint a városi ható­ságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom