Esztergom és Vidéke, 1916
1916-02-06 / 10. szám
lenni a hivatalos városnál. Vannak házak, melyek alsó részükön ugyanazon vakolatlan mód állanak még most is, ahogy a Kis-Duna szabályozásakor maradtak. De a legszemszúróbb elhanyagoltságot némely egyesületi házak és kerítések mutatják (évek óta !), amelyek külseje egyenesen botrányos. Ott, ahol egy sétáló helynek szánt uton ily gondviseletlenséget látni hosszú időn keresztül, ott semmi remény sincs reá, hogy holmi csekély anyagi erejű Szépítő Egyesület komolyan számba vehető eredményeket mutathasson fel a város szépítésében. Szeretnők hinni, hogy a háború után mint sok egyébben, úgy ebben a dologban is üdvös változás fog beállani, Esztergom közéletében. Talán át fogjuk látni hamarosan, hogy a kultúrvárosi jellegnek bizonyos esztétikai kellékei is vannak, melyekért mint műveltebb • embereknek okvetlenül meg kell hoznunk anyagi áldozatainkat. Esztergomot szép vidékkel áldotta meg a természet. Ámde városunkat széppé csak a magunk vállvetett áldozatos munkája teheti. Helyes-e tehát fáznunk-huzódnunk ettől a munkától ? mei lázban égnek. Nos ne kínozzon hallgatagságával. Manczyka ajkai megvonagíottak. Olyan nagyon szerette volna eltitkolni sirhatnámságát. — Nos? — Ne kacagjon ki. De nem én vagyok a hibás. A szobámban valahogy betévedt egy csúnya egér s egész éjjel hol cincogott, hol meg rágta a bútort. S ettől én nem bírtam aludni és . . . — És? — És nagyon féltem, hogy valahogy felém téved. Jaj meg most is borzadok. S képzelje, a kis komisz egész éjjel rettegésben tartott s egész éjjel mást se tettem, mint sirtam. — Ó maga kis édes. Egy esöppnyi egérkétől halálra rémül s egész éjjel nem mer aludni tőle. No szép kis bátorság, azt mondhatom. Ekkora bátorságtól a muszkák aligha szaladnának Petrograd felé. — Igen, ne gúnyolódnék. — Isten ments. De csak ne gondoljék többé ilyenekkel. A háború nem a nőknek való. Hagyja, csak a férfiakat a maguk utján menni s maga csak maradjon meg az én édes kis Manczyka főhadnagyomnak. (Vége.) Fülöp Ferenc, Idegenforgalmat óhajtunk ? Jól van. De előbb adjuk meg városunknak azt, ami az idegeneket vonzza : a. külső csint, rendet és tisztaságot. Tövis. Két anya. (Levelek a francia laz are t-testvér tői egy német sebesült vitéz anyához. 1 ) Tisztelt Asszonyom! Kérem ne rémüljön meg, mikor ezt a levelemet olvassa. Mert fia már tul van a veszedelmen. Megkapta a hazulról érkezet leveleket és csomagokat. Csak azon csodálkozott, hogy otthon nem kapták meg több rendbeli tudósítását. Alsótestén sérült meg. Súlyos sebe föltétlen nyugalmat követel. Tessék felőle nyugodt lenni, mert lelkiösmeretesen gondoskodom lelki nyugalmáról. Francia nő vagyok. Forrón szeretem hazámat. De anya is vagyok. Tehát aggódom az én fiam sorsán eleget. Ez a lelkiállapotom követeli, hogy csillapító nyugalmat keressek a sebesültek korházában. Fia egyébként tegnap uj operáción esett át. Ruha foszlányokat kellett ugyanis sebéből eltávolítani, hogy elejét vegyék a gyulladásnak vagy vérmérgezéshek. Ez a nehéz műtét természetesen kissé elcsigázta. Még tegnap este is érezte a narkózis utóhatását. Ekkor anyai jósággal iparkodtam vigasztalni. Ifjú feje karomra hajlott. Forró kezét az én kezem hüvösítette. Lelkesen beszélt édesanyjáról, akit imád. És jol esett neki, mikor megígértem, hogy azonnal irok otthonába. . Fia tehát nehéz helyzetében sem elhagyatott. Pedig elég, sokkal súlyosabb sebesültjeimet is kell gondoznom, habár igen fogyatékos az én német beszédem. Üdítő gyümölccsel és édességgel vigasztalom szegényeket, mikor lázas állapotukban édes anyjukért epekednek. Igen sok német ifjú került kezem alá. A maga fia Tisztelt Asszonyom türelmes, erőslelkű és kitartó. Remekül társalog franciául és mindenkit meghódít szeretetreméltó egyéniségével. Egy idő óta jol táplálkozik, jól alszikés igy már jobb színben van. Jól esik megállapítanom, hogy már valóban túlesett a krízisen és nemsokára fölgyógyul, mert igen SZÍVÓS természete van. Négy hónap óta reggel héttől este kilencig szakadatlanul sebesültjeimet ápolom, tehát !) Die Dame. Berlint folyóirat 1916. I. füzet. csak éjjel érek rá levelet irni. Éppen azért kérem szíves elnézését irka-firkámért, mert bizony hajnali négy órakor rovom ezeket a sorokat térdemen. Reggel hét óra előtt, mivel fia mellett nyilik kis szobám, hozzá surranok megtudakolni : jól pihent-e ? Rendesen korán szokott ébredni. Mielőtt azonban első levelemet bevégezném, arra kérem, ne tessék nékem válaszolni, mert aligha kapnám meg sorait. Azután helyesebbnek is vélem, ha nem tudják a kórház vezetői, hogy irtam, mert a németországi leveleket mindig föl szokták bontani. # # * Tessék kérem tudomásul venni, hogy fiát újból Franciaország első sebésztanára operálta. Erős lázában fölkért, hogy tárgyaljak lelkészünkkel az ő sírhelyéről. Megígértem, hogy kereszt is lesz rajta, sőt babért ültetek reá. Milyen rettenetesen változatos ez a világháború ! Nyugodjanak . meg azonban kérem, hogy teljes lelkierőmmel ápolom válságos helyzetében. Nincs már láza. Nem szenved. Jól aludt az éjszaka. Tessék tehát nyugodt lenni. * * * Tisztelt Asszonyom ! Mihelyt hevenyészett értesítéseimre megérkezett sürgönye, rögtön megnyugtató táviratot küldhettem. Levelemet a postán irom, hogy jóval elébb hozzájusson. Fia jobb kedvű, jobb étvágyú és jobban alszik, mint azelőtt. Csak azt veszi rossz néven, hogy folytonosan ágyban kell vesztegelnie és hanyatt feküdnie, habár alvás előtt mégis kissé félre hajlik. Sebe teljes gyógyulása ugyan még hosszabb időt követel, de állapota már teljesen veszedelmetlen. Örvendjünk, hogy a kietlen téli időben inkább itt van, mint a harctéren. Minthogy pedig tudom, mennyire szeretik az ön honfitársai a karácsonyi ünnepeket s minthogy a keleti harctéren küzdő fiamra is gondolok, egy nemeslelkű katonatisztünk szives közbenjárásával karácsonyfáról gondoskodtam. Jelen voltam, mikor a német vallásos szenténekek zendültek. Fia pedig meghato:tan szorongatta kezemet, mikor társai és az ő hálás köszönetét fejezte ki. Aki annyira uralkodni tud magán, az ön férfias fiát, ismét csak örvendező gyermekké varázsolta a szent karácsonyest, mert ekkor családjára gondolt. Ekkor pedig már jegyzőkönyvem őrizte keblemen fiamnak ezt a karácsonyi sorait: — Ok reám lőnek, én reájuk lövök. Nem szeretem őket, de azért csak nekik is ez a kötelességük . . . A változó körülmények miatt már nehezebb fiát gyakrabban látnom. De ápolónőjétől folytonosan jó híreket hallok javulásáról. Most sem értem, miért nem érkeznek haza fia levelei? Azért irtam újból. Mert mint ellenségek gyűlölnünk kedene ugyan egymást, Tisztelt Asszonyom, de mint anyákmk mégis kezet kell fognunk. Hiszen mindkettőnknek van oka a sírásra. Fordította: Dr. Kőrösy László. A tavaszi gazdasági hadjárat. Ghillány Imre báró földmivelésügyi mii iszter a törvényhatóságok utján mint közöltük a következő üzenetet küldte a magyar gazdaközönségnek: „Annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az arra hivatottaknak tettekben erős, hazaszeretettől irányított lelkes közreműködése biztosítani fogja tavaszi gazdasági hadjáratunk sikerét is." Minden tekintetben figyelmetkeltő ez a miniszteri rendelet. Elsősorban is elismeri, hogy a mezőgazdasági munkák lebonyolítása csaknem ugyanolyan nehézségekkel jár, mint a hadjárat viselése. Elismeri azonkívül a miniszter azt is, hogy a mostani nehéz körülmények között nem szabad a mezőgazdasági munkák végzésénél a maga csekély erejére hagyni a gazdát, hanem minden illettékes tényezőnek, minden arra hivatott egyénnek arra kell törekedni, hogy a tavaszi gazdasági munkák nemcsak elkezdhetők, de sikeresen befejezhetők is legyenek. Az őszi gazdasági munkák részint az időjárás mostohasága, részint más kényszerítő körülmények folytán nem sikerültek ugy, mint ahogy kívántuk. Sok föld maradt bevetetlen, hol ott az áldott magyar földnek mostanában a legnagyobb erőpróbát kell kiáltania, mert nemcsak a magunk hanem barátaink élelmezését is kell jórészben biztosítani. Ami azonban nem sikerült ősszel, az mind befejezhető lessz a tavasszal. Nemkell hozzá egyébb mint összetartás, céltudatosság és egy kis szeretet. A földmivelésügyi miniszter a tavaszi munkák tekintetében különösen a járási és községi intézőbizottságok leikismeretére appellált s őket hívja fel, hogy a szövetkezés, a kollegiállítás latbavetésével kövessenek el minden lehetőt, nehogy egy talpalattnyi szántóföld megműveletlenül, vetetlenül maradjon. Vegyenek ezek a bizotságok számba minden használható munkaerőt, tehát nemcsak embert, nemcsak dolgos kezet, hanem haszonállatot, gépet s ezek számbavételevei osszák
