Esztergom és Vidéke, 1916
1916-09-21 / 74. szám
PO LIT!KR f és TRRSR Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 74. szám. Csütörtök, szeptember 21. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : i SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ $ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FŐMŰNATÁRSAK: DK- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. I t *> t t 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTER SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Vármegyénk mostoháiról. A falusi termelőnek szigorú kötelessége volt termését bejelenteni. Csak annyit tarthatott meg, a mennyi családja ellátására és földje bevetésére szükséges. De nem minden falusi termelő ám. A sok napszámos már nem gabonában, hanem bérben részesedett. Ez' a tömérdek munkás, vagy zsellér család pedig á községházáról várja kenyér- és főzőlisztjét. A mi kis, de kies vármegyénkben elég olyan jobbmódú nagyközség van. ahol mindenkinek rendesen kijutott évi lisztszükséglete. De igen sok falunkban heteken keresztül nincsen lisztkiosztás. Míg a nyár gondoskodott a gyerekek ellátásában gyümölcsről, a felnőttek számára főze- ékről vigy burgonyáról, addig nem igen sinylették meg a kenyér hiányát. Mikor azonban az utolsó gyümölcs, az őszibarack meg szőlő is elfogyott, akkor már a tótországi krumplikorszak kezdődik vármegyénk mostoháinál. A korpahiány miatt a nép burgonya termését kénytelen háziállataival megosztani ; tehát ez élelmicikk sem kifogyhatatlan. Mi lesz ezek után a téli hónapokban ? Majd minden hónapban érkezik*néhány sovány zsák hatósági liszt. Egy-két kiló kenyér és főzőliszt jutna egy- egy családnak hsztjegy nélkül. Hogy miképen sáfárkodhatnak ezzel a visszaéléssel, azt csak a koplaló nép tudja. Mert az élelmesebb lakosok a zavarosban halásznak legnagyobb sikerrel. A legtöbb jegyző irodai szolgálatot végez. Az elavult bíró ma már semmit sem számit. Néhány elöljáró pedig az áldomásozásért lelkesedik. A járási főszolgabíró nagy ritkán kiszáll néhány falu megszemlélésére. Ilyenkor meghallgatná a nép jogosult panaszát, ha az elöljáróság őrszemei ekkor einem riasztanák a községháza körül settenkedő szomorú asszonyokat Ahol ■ pedig nincsen panasz, ott rend van, állapítja meg a 'közigazgatás feje. Az elhagyatott néppel kevés község elöljárósága törődik. A lakosság java a harctéren küzd szabadságunkért és létünkért. Az itthon küzködő asszonyoktól és öregektől pedig nem tart senki. Nemsokára megszűnik minden napszám és bekopogtat a fűtetlen szobákban a nyomorúság. A vidám falusi gyerekek nem hancurozhatnak már sokáig odakint mezítláb. A felnőttek odahaza foltozgatják ruháikat és bánatukat, mikor a rabságból, vagy a harctérről érkezik néhány sor, A sopánkodó rokonság vigasztalja egymást. Sok helyütt a plébános, vagy a jegyző szokta a foglyok számára a családok üdvözletét megfogalmazni. De legtöbb helyen nem ér rá senkise ilyen potya munkára. A milyen üres a falu, olyan a templom tornya is, de még üresebb a kamra. Csak a vármegye mostoháinak szíve van teli elfojtott keserűséggel, amit egyesegyedül csak imádsággal tud enyhíteni. És mégis a mi magyar fal- vainkban lakozik a jövendő, ha a jelen a harctéren küzködik javunkért. Pedig hány édes anya gondol rettegve a settengő járványokra, melyekre alig akad a háborús világban orvos, vagy orvosság. Rosszul ismerik azonban a magyar népet azok, akik ugyan közöttük élnek, de nem éreznek velük. Ez a lenézett nép méltán sopánkodik valami megváltás után a győztes háború végén. Ne tartsuk a népet egyesegyedül adó alanynak vagy fejős tehénnek, mert már kiderült, hogy a magyar parasztság nemzetünk egyik legegészségesebb alkotórésze. A vármegye mostohái méltán sóvárognak olyan elöljárók után, kik nem saját, hanem véreik szolgálatában és érdekeiben járnak elöl. Ezért a szebb jövőért fohászkodik ma a méltatlanul mellőzött magyar falu népe, a mi jobbsorsra méltó sok mostohánk. Népbarát. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, — hogy ellenségeinknek nem sikerült közgazdasági konszolidációnkat megrendíteni. Anglia kiéheztetési hadjárata, melynek sikerében annyira reménykedett, a központi hatalmak egyetlen lakosát sem kergette az éhhalálba. De.nem sikerült nekik iparunkat nyers anyagok elvonása által sem tönkre tenni. Ellenkezőleg : iparunk a viszonyokhoz alkalmazkodó fokozott produkcióképességet tanúsít. A szükség nagyobb leleményességre, bámulatos találmányok kieszelesére kényszerített. Kihasználunk minden előállítási lehetőséget ; es vegyészeink oly anyagokat varázsoltak elő, melyek mint hadi pótanyagok mérhetetlen szolgálatot tesznek. Ha hiányzott valami anyagunk, rögtön találtunk helyette valami megfelelő pótlóanyagot. A háborús közgazdaság pénzügyi eredménye kedvező. Sőt sok vállalat annyi jövedelmet ért el, hogy; közbotránkozásra szolgáltatott okot. ^ Jelentékeny iparáguk egész sora tetemes haszonhoz jutott. Legkívált természetesen a hadicélokat közvetlenül szolgáló iparágak. A hadsereg óriási szükséglete rendkívül nagyszámú megrendelést juttatott nekik. Szenvedtek ugyan munkáshiányban, meg kellett küzdeniük az anyagbeszerzés nehézségeivel, és az anyagok árdrágulásával. Ennek következtében az eladási árak tetemesen felszöktek, ami a közgazdaság általános megterheltetését jelenti. A háborúra való tekintettel a fődolog azonban az, hogy az ipari produkciónak egy napig sem kellett szünetelni. Ehhez a kedvező eredményhez nem csekély mértékben járult hozzá a milliárdok körforgalma, mely az óriási hadiköltségeket mindig ismét visszavezeti az iparhoz. Mindazonáltal az anyaghiány mégis éreztette hatását egyes iparágakkal. A behozatali és kiviteli kereskedelem megszűnt. Megsínyli a háborút- a közvetítő nagy- és kiskereskedelem is. A közgazdasági tevékenységet erősen korlátozza a háborús rendeletek tömege, mely a nyers anyagokkal és kész termékekkel való rendelkezés szabadságát megszorítja vagy egészen felfüggeszti. Ennek hatását persze nemcsak az ipar, hanem a kereskedelem is érzi. Mindazonáltal a közgazdaság összbevételei jelentékenyek, csak a jövedelmek eltolódása következett be. Ezt kiegyenlíteni lesz a bekövetkezendő béke legfontosabb gazdasági és szociálpolitikai feladata. A háborús vísszonyok egyik jellegzetessége, hogy egyesek vállalkozási szelleme érvényre nem juthat. Háború után a legelső feladat tehát az lesz, hogy ezt a vállalkozási szellemet inkább támogassuk, mintsem megnehezítsük. Az élelmiszerekkel való ellátás természetesen sok válságnak volt és van kitéve. Remélhetőleg ezek a válságok erélyes hatósági intézkedések következtében mind ritkábbakká fognak válni és a háborúval együtt el fognak múlni egészen. Nem fognak azonban elmúlni a háborúért hozandó anyagi áldozatok, melyekre, még a béke hosszú évein át is elő kell készülve lennünk. Még nem tudjuk, hogyan fogjuk a háború pénzügyi megterheltetését kiegyenlíthetni. Csak annyi bizonyos, hogy a jövőben jelentékenyen magasabb adókat kell fizetnünk; munkabírásunk azonban ezt a nagy meg- terheltetést is el fogja viselni. Nagy megnyugtatásunkra szolgál az a biztos kilátás, hogy a harcból hazatérő katonáink mind ele gendő, /
