Esztergom és Vidéke, 1916

1916-08-20 / 65. szám

Esztergom, 1916. XXXVIII. évfolyam 65. szám. Vasárnap, augusztus 20. FOUTimés TRRSRDFILMILRR SZERKÉSZTOSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Kultúrotthonunkról. Nem óhajtjuk a divatos nagy­zás hangzatos szótára szerint kultúrpalotának elkeresztelni. Pedig hasonló szellemi arzená- lissal már több élelmes szom­széd városunk dicsekedhetik. Kultúrotthonunk megterem­tése igen sok régi mulasztá­sunk számláit törlesztené, mert magába foglalná állandó szín­házunkat, állandó hangverseny és előadó termünket, közkincs- csé váltaná Helischer városi szenátor hagyatékát, a mai vá­rosházi könyvtárat, biztos ott­hont nyújtana a nagyjövojű esztergomi városi múzeumnak, sőt elsőrendű kávéházával, vá­lasztékos vendéglőjével és mo­dern kényelmű vendégszobáival még középpontja is lehetne a jövőbeli idegenforgalomnak. Ezt az üdvös intézményt — a fejlődés törvényei szerint — az esztergomi érdemes Ipar­bank lenne hivatva megterem­teni a Takarékpénztár város fejlesztő üdvös politikájával. Az új kultúrotthon a kis Duna partján, a város közzép- pontján, töltené be legnemesebb hivatását. Egyes előrelátó városaink az állam pártfogasával létesítettek ilyen üdvös intézményt. Má­sutt lelkes és hazafias részvény- társaság szervezte. Nálunk azon­ban — az Ígéret igéző termő­földjén — ez a remek eszme a jövő programmjára került. A lezajlott háború után, az alkotás korszakában, legkedve­zőbb lenne régi szép tervün­ket megvalósítanunk nemcsak városunk íejlesztése, hanem az esztergomi kultúra meghono­sítása érdekében is. Mihelyt a városi könyvtár közkinccsé válik és kultúrott- honunkban nyilvános könyv­tárrá fejlődik, akkor városunk előkelő közönsége szívesebben gyarapítaná, hogy idővel a kor- szinvonalára emelkedő modern kultúrintézménnyé fejlődjék. A szép jövőjű városi múze­um zsenge palántája a kultúra üvegházában terebélyes pálmává erősödnék nemcsak a mai nem­zedék dicséretére, hanem dicső­ségére is! Ha megfelelő hangverseny termünk lett volna, másképen fejlődik egész zeneegyesületi életünk. A művészet és a ' tu­domány ez a csarnoka tehát újjá teremtené városunk egész szellemét. Mihelyt az Iparbank megkez­dené az úttörő munkát, épen úgy számíthat az állam termé­szetes támogatására, mint a helybeli kultúra Maccenásainak jóindulatara ; sőt minden mű­velt esztergomi polgár szívesen hozzájárulna a maga téglájával a saját boldogulása melegházá­nak fölépítéséhez. Minden kezdet azonban ele­inte nehéznek látszik. De a kultúra új otthona már nem kezdeményes eszme, hanem évtizedes ambíció szülőváro­sunkban. Szellemi életünk meg­alapozásához immár épen olyan nélkülözhetetlen szükségünk van reá, mint vallásosságunk­nak a templomra vagy műve­lődésünknek az iskolára. Vállalkozzék tehát a legne­mesebb hivatású intézmény megválósítására a mi érdemes Iparbankunk, mely ezzel a kor­szakos alkotásával nemcsak megörökítené nevét városunk történetében, hanem a reálisan gyümölcsöző ideális vállalat gazdája még saját szellemi és anyagi erejét is gyarapítaná. A béke áldásos korszakának valóban leggyörörübb emléke lenne a béke galambházának, „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Pöstyénben. irta Dr. Walter Gyula. Pöstyén, 1916. augusztus. Ahol a szeszélyesen kígyózó Vág szelíd emelkedésű halmok által sze­gélyezett regényes, történelmi émlé-. kekben különösen gazdag völgye tá­gas síksággá, termékeny rónává szé­lesül ; a Csejthe, Beczkó, Temetvény várak dűledező romjai lábánál terül el a hét század óta ismeretes Pöstyén és a mellette húzódó 18 holdnyi szigeten fakadnak azok a nagy gyógy- erejű, világhírű források, amelyek az enemű — jóllehet nem nagy számú — ásványvizek között joggal tart­hatnak igényt az elsőség pálmájára. Kénforrások tudvalevőleg ritkáb­ban fordulnak elő Európában. Leg­gazdagabb e tekintetben Svájc. For­rásai azonban túlnyomóiig hideg vizűek. A sziléziai források nem hi­degek ugyan, de alacsony' hőfokúak. Németországban nevezetes az Aachen- Bur'scheidi forrás, amelynek melege 75° C. A Bécs melletti Baden vizé­nek hőfoka 35° C. A Wa'rasdié Hor­vátországban 58° C. Hazánkban Pöstyénen kívül Buda­pesten, Trencsénteplicben és Mehár diában találhatók különböző hőfokú kénforrások. Legmelegebb a pöstyéni. Hőfoka 67° C. Pöstyén megbecsülhetetlen kincse, mérhetlen áldása azonban nem annyira a víz. mint az a vaj­szerű, finom, fénylő iszap, amely a forrásokban lerakodik és 3 —4-szer nagyobb mennyiségű rádiumot fog­lal magában, mint a víz, amelynek rádiumtartalma óránként és literen­ként 8400 Volt-egységig emelkedik. A fürdő hire nem új keletű. A legkiválóbb szaktekintélyek már szá zadokkal ezelőtt ismerték és méltá- nyolták jelentőségét, vizének titokza­tos erejét és az iszap bámulatos hatását. Wernherr György orvosnak 1551- ben hangoztatott véleménye szerint Pöstyén forrásai „páratlan hatásuk“ tekintetéből magasan túlszárnyaljak Magyarország összes hasonló ásvány­vizeit. Viszhangoztatják nézetét Aesruláp mindazon tudós tanítványai, akik Pöstyén forrásainak alkotó elemeit kutatták, hatását tanulmányozták és eredményeit megfigyelésük tárgyává tették. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy Pöstyént — mint Mosetig írja — „nem lehet és nem szabad más for­rásokkal egyenértékűnek tekinteni.“ „Óriási a különbség — folytatja — Pös­tyén és más meleg források között.“ Minden, bárminő alapos indokolás által támogatott szakvéleménynél, minden hangzatos dicséretnél és lel­kesült magasztalásnal ékesszólóbb bizonyítékok azonban azok az „emlék­tárgyak“, melyek az Irmafiirdő egyik földszinti folyosójának díszes üveg- szekrényeiben vannak felhalmozva. Azok a betegek, akik akár a ter­mészeti erők, akár a külső hatások befolyása következtében tagjaik kor­látlan használatában akadályozva lé­vén, különféle segédeszközök igénybe vételere voltak utalva, szerencsés fel- gyógyulásuk után — nem ritkán megható sorok kíséretében — ott hagyták azokat a fürdőben, hogy mások reményét táplálják, türelmét fokozzák, bizalmát acélozzák. Jóllehet hét század óta célpontjai már Pöstyén forrásai a szenvedő emberiség sűrű zarándoklásainak, alig tódult oda valaha több és sú­lyosabb beteg, mint a jelenleg dúló borzalmas háború folyamán, amely­nek gyilkoló eszközei gyötrelmes sérüléseket, kínzó sebeket, vérfa­gyasztó roncsolásokat okoznak. Viszont, talán sohasem fakadt e habokból több enyhülés ; talán soha­sem csillapítottak azok égetőbb fáj­dalmakat ; talán sohasem árasztottak bőségesebb áldásokat, mint ma! Szinte hatványozott hévvel csókolgat­ják á szorongatott haza hőslelkű védői­nek eléktelenített kezeit. Melegebben nyaldossák megnyomorított végtag­jait. Forróbban simulnak töréseket szenvedett bordáihoz. Tüzesebben le­helik titkos erejüket lobos Ízületek fájó sejtjeibe. A vértengereket alkotó siralmas harcterek 3000 sebesültje mellett körülbelül ugyanannyi polgári beteg keres ez idő szerint enyhületet, gyó­gyulást az áldásos habokban és élvezi azon korszerű berendezések jótékony előnyeit, amelyeket az ala­pos szakértelem, a gazdag tapaszta­lat, a széles látókörű vállalkozás és a minden legcsekélyebbre kiterjedő gondosság létesített. A nagy kényelem, az előkelő íz­lés, a pazar fény, amely az épüle­tek — különösen a remek „Ther- mia“ — falai között található, oly len­dületet adott a fürdőnek, oly mér­tékben fokozta látogatói számát, oly hathatósan mozdította elő virágzását, hogy azt jelenleg minden habozás nélkül a leghíresebb és leglátogatot-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom