Esztergom és Vidéke, 1916

1916-08-20 / 65. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1916. augusztus 20. vagyis szülővárosunk kultúr- otthonának megteremtése. Dr. Kőrösy László. Békés feladatok. A praktikus gondolkozás nél- külözhetlen kelléke az előrelá­tás, a jövőre való előkészülés és mindazoknak az intézkedé­seknek szükségessége valószí­nűnek látszik. Kétségtelen, hogy a béke napjaiban változott, a háború előtti és természetesen a mos­tani háborús viszonyoktól lé­nyegesen eltérő viszonyok fog­nak beállani. Nem tartozik e rövid cikk keretébe, hogy mily morális változásokat szül a háború és fog még szülni; erre csak any- nyiban kell utalni, hogy az er­kölcsi világ kialakulása nem csekély mértékben függ az anya­giaktól, a közélet morálja te­hát szoros összefüggésben áll a létfeltételekkel. Foglalkozzunk tehát annak fejtegetésével, mi­féle gazdasági feladatokkal le­szünk kénytelenek megküzdenie a rendes viszonyok beálltával. Ne higyjük, hogy abban az órában, amelyben a háború li­dércnyomásától szabadulunk, gazdasági életünk minden át­menet nélkül oly sima pályára fog futni, amelyen a munkagé­pezet akadályokba nem ütközve rohamosan előre fog haladhatni. Sőt, éppen ellenkezőleg, szá­molnunk kell azzal a biztosan beálló körülménnyel, hogy a háború által megritkított mun­kaerőkre óriási feladatok fog­nak várni, melyeknek megol­dása alól munkabíró-embernek nem lesz szabad magát kivonni. A fokozott tevékenységet ter­mészetesen ész és tervszerűen kell kifejteni, ha azt akarjuk, hogy megfelelő sikerhez vezes­sen. Gazdasági életünk három fő- tényezőjére : a mezőgazdaságra, az iparra és a kereskedelemre, egységes irányelvek mellett, kü­lönböző módon végrehajtandó kötelességek hárulnak. Sokat foglalhoznak most a gazdasági körökben a kötött birtok kérdésével. Bármiként in­tézzék is el ezt a fontos kér­dést, emellett nem szabad meg­feledkezni ama másik, nem ke- vesbbe fontos kérdésről sem, hogyan használjuk ki jobban, céltudatosabban az áldott ma­gyarföldtermőképességét ?Szak­értők egybehangzó véleménye szerint Magyarország földjének termőképességét meg lehetne kétszerezni. Németország földje gyengébb minőségű a mienk­nél, mégis okszerű megmive- lés által sikerült hozamát any- nyira fokozni, hogy holdankinti hozama felülmúlja a mienket. Köszönheti ezt Németország an­nak, hogy siet elfogadni min­den bevált újítást, hogy mező- gazdasági kitűnő gépeket hasz­nálnak és műtrágyázással pó­tolják a föld termőképességének gyengéit. Nálunk a nagybirto­kosok nem zárkóznak el a né­met példa követése elől, bárha sok mindent kell tenniük, hogy a német mezőgazdaság oksze­rűségét utolérjék. Kisgazdáink meg csak immel-ámmal kullog­nak nagybirtokosaink mögött. Gazdálkodásuk a modern gaz- gálkodástól annyira elmarad, hogy főleg ennek az elmara­dottságnak tulajdonítandó ho- zamfogyatékossagunk. Ezen a háború után feltétlenül változ­tatni kell. Iparunkat tőkeerősebbé kell tenni. Nagy figyelmet kell for­dítani a házi iparra, mely hi­vatva van arra, hogy az év na­gyobbik felében munkahiány­ban szenvedő mezőgazdasági munkásoknak kereseti alkalmat szolgáltasson; még ennél is több figyelmet kell fordítani a műiparra, hogy kivitelképes színvonalra emelkedjék és ezzel is gyarapítsa a nemzet jóllétét. Óriási feladatok várnak a ma­gyar kereskedelemre, melynek, eddigi szűk kereteiből ki kell lépni. A kereskedőnek nem csak az a feladata, hogy keressen ; nem szabad megelégednie azzal, hogy eleget keres, sőt esetleg keres annyit is, hogy vagyont gyűjthessen. Ha a kereskedő hivatását így fogja fel, akkor is lehetséges ugyan, hogy mű­ködésével — persze akaratla­nul — előmozdítja az ország jóllétét, de ezzel az önző fe;- fogással nem szolgálja hazáját úgy, amint azt tőle megkíván­ható. A kereskedő igazi hiva­tása magasabb rendű. Kipuha­tolni és kihasználni kell mind­azokat a bevételi forrásokat, amíg egyúttal hazájának erő­forrásaivá válnak. Ezeket az országhatárokon túl kell meg­találnia. Fájdalom a kicsinyes­ség átka alól kereskedőink nem tudnak szabadulni. írtóznak fog­lalkozni a sablontól elterő ter­vekkel, sajnálnak ezek mérle­gelésére időt fordítani, amelyet mindennapi apró cseprő üzle­tecskéik lebonyolításától kellene elvonniok, nemhogy még talán pénzáldozatokra is szánnák ma­gukat. A mi kereskedőink így értelmezik az óvatosságot, ame­lyet — igaz — sohasem sza­bad szem elől téveszteni. Ez a szükkörű, szűkkeblű felfogás kihívja az összehasonlítást a külföldi, különösen a német ke­reskedő munkálkodásával. Ne higyjük, hogy a német kereskedők könnyelmű játékos módjára mennek bele minden kínálkozó vállalkozásba. Nagyon alaposnak kell lennie a kilátás­nak, hogy a vállalkozás jöve­delmező lesz, ha a német ke­reskedő azzal foglalkozni kezd. De azután nem sajnál tőle sem időt, sem pénzt. Már előzetes munkálatok, a tájékozás arra nézve, hogy biztos-e a vállal­kozás jövedelmezősége, rendkí­vüli áldozatokat követelnek. Vagyonokat fektetnek a néme­tek oly vállalkozásokba, me­lyekének — kevés kivétellel — búsás kamatait csak évek múl­va élvezhetik. Ezzel azonban nem csak saját vagyonukat szaporítják, hanem a közjóllét emeléséhez hathatósan és ön­tudatosan hozzájárulva, hazá­tabb világfürdők közé sorozhatjuk. A meglepő fejlődés és nagyarányú haladás, amelyet a fürdőtelep kül- viszonyai és a város falai a rende­zettség, a csinosodás és kultúra nézőpontjából feltüntetnek, több té­nyező szerencsés öszműködésének örvendetes eredménye. Hatalmas emeltyűje a lendületnek a tulajdonos: Erdődy Imre gróf nagylelkű áldozatkészsége. Jogosan megilleti az érdem nem kis része azt az értelmességet, komoly ügye- kezetet, munkásságot és józanságot, amely a már csaknem teljésen meg- magyarosodott lakosságot jellemzi. Különösen mindazáltal annak a hi- vatottságnak, rátermettségnek, finom érzéknek és odaadásnak köszönhető, amellyel a fürdő ügyeit a bérlő Winter- család elismerésre méltóan vezeti. Alig múlt egy negyedszázada, hogy a fürdő bérletére 1890-ben, a nem rég elhalálozott Winter Sándor vál­lalkozott. Tudta nagyon jól, hogy a hazai fürdők gyér látogatottságának fő oka az a menthetlen közöny, amely tét­len egykedvűséggel tűri a legkezdet­legesebb viszonyokat és legkevésbbé sem számol a haladó kor fokozódó igényeivel. Minden tehetségét és tapasztalatát, munkabírását és ' lelkesedését amaz erős elhatározásának sikeres megva­lósítására öszpontosította tehát, hogy ne hiányozzék a. telepen egyetlen tényező sem, amely szerepet játsz- hatik teljes átalakulása, tökéletes modernizálása és általános megked- veltetése körül. Példát óhajtott szolgáltatni, hogy a magyar fürdő ép úgy fejleszthető, ép oly magas színvonalra emelhető, mint a külföldi. Meggyőzően óhajtotta bebizonyí­tani azt az elvitázhatlan, de — saj­nos — igen kedves méltánylással találkozó igazságot, hogy milliókat lehetne a hazai közgazdaság javára, a jólét előmozdítására megmenteni, ha fürdőink berendezéseinek korszerű tökéletesítése és az idevonatkozó vívmányok szorgos meghonosítása által vissza tudnók tartani azokat a kincseket hordó áradatokat, amelyek a külföldi fürdőkbe özönlenek. A valóban utánzásra méltó köz­hasznú munkát, amelyet az atya közel egy negyedszázadon keresztül lelkesült hévvel, szívós kitartással, lankadatlan eréllyel végzett, sokoldalú képzettséggel, bő tapasztalatokkal, ne­mes ambícióval, hódító modorral foly­tatja két fia, akik szívben-lélekben összeforrva, kizárólag azon eszmék és tervek megvalósításának szentelik idejüket és tehetségeiket, amelyek sikerei a további fejlődés és tökéle­tesülés, lendület és emelkedés kilátá­saival kecsegtetnek. Az egyik fivér most üzleti tevé­kenységének szinterét a harcmező­vel váltván fel, egészen Winter Lajos vállaira súlyosodnak a több irányba elágazó vállalat nem könnyű gondjai. Nyugtot nem engedő alkotásvágyá­nak szünetlenül működő kohójában forrt ki a fürdő legújabb nagyszabású létesítményének mély emberbaráti érzületre valló gondolata. A harcterekről érkezett sebesültek a város különböző magánházaiban lévén elhelyezve, nem ritkán a leg­szerényebb kényelem és ápolás azon elemi feltételeit is nélkülözték, amelyek hiánya kedvezőtlen befolyást gyako­rolt állapotukra. Winter Lajos csak­hamar megpendítette a kívánatos in­tézkedés, egy külön hadi kórház esz­méjét, amely élénk viszhangot kel­tett az illetékes tényezők köreiben és általános tetszéssel találkozott. Megvalósítása nem is késett sokáig. Rövid idő alatt készen állott a sziget nyugati oldalán a hatalmas épülettömb, amelynek főbejárója fe­lett e jelentőségteljes szavak díszlenek : PRO PATRIA. A szó legszorosabb értelmében a legmodernebb ilynemű intézmények közé tartozik a kórház és 600 sebesült számáranyújt oly kényelmes, kellemes és barátságos otthont, aminő igen kevés helyen várakozik a vitéz harcosokra. Auguszta kir. főhercegasszony na­gyon meg volt lepetve, amidőn f. hó 2.-án a kórház tágas, szellős, világos helyiségeit és azok célszerű, Ízléses felszerelését látta. Vécsey Arthur Vöröskeresztegyleti főmegbizott, Winter Lajos és neje, továbbá Dr. Gara Zsigmond főorvos és Reichardt Melitta főnöknő kalau­zolása mellett megtekintette az ösz- szes kórtermeket, a villamos üzemű gépekkel berendezett konyhákat, a gazdagon felszerelt élés- és ruhatá­rakat, a hűtőkamrákat és iszap­medencét. Távozása előtt nyomatékos sza­vakban kölcsönzött kifejezést meg­elégedésének és mondott meleg kö­szönetét mindazoknak, akik az inté­zeti ügyek vezetése, a betegek ke­zelése, ellátása és gondozása körül fáradoznak. A magas vendég megjelenése lel­kesedést keltő ünnepi mozzanat volt a fürdőben. Vidáman lengtek a szép házsoro­kon a központi hatalmak zászlai, fennen hirdetve az örömet, mely a szivekben hullámzott. Az ablakok párkányán mosolygó virágok illatá­val az a szeretet szárnyalt a légben, amely a jelen súlyos viszonyok között oly fáradhatlanul munkálkodó főher­cegasszonyt országszerte övezi. Az épületek homlokzatait díszítő lombfü­zérek és viruló gallyak a hálás érzel­mekről suttogtak, amellyekkel a lel­kek ama gyöngédségért adóztak, amellyel az enyhülés, vigasz és erő­sítés balzsamát csepegtette a sebzett keblekbe. Szünetelt néhány órán át a példás rend, amely a telepen uralkodik. Az idegzsongító csendet örömteli zaj váltotta fel. Pezsgő elevenség szállt a zavartalan nyugalom hallgatag berkeibe. A hangulatos képek különben más­kor sem hiányoznak a fürdőben. Folyton ismétlődő körvonalakkal, szinte szabályosan kimért időben lépnek naponként a szemlélő: elé. Legfeljebb a színezés árnyalatai és az alakok változásai lopnak eltéré­seket a keretekbe. A korai reggeli órákban szótalan csend honol a terjedelmes, szorgo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom