Esztergom és Vidéke, 1916

1916-01-16 / 4 .szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 6 K ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGV ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Esztergom tantalusi sorsa. A görög hitrege szerint Tantalus súlyos vétségeiért avval bűnhődött az alvilágban, hogy étel s ital levén előtte, éhségtől és szomjúságtól kellett szüntelenül epekednie. Esztergom város is ilyes sorsra jutott ar Úrnak 1915. és 16. esztendeiben, anélkül azonban, hogy Tantalusként érdemeket szerzett volna reá, mikor körülvéve a legpompásabb erdőktől, sőt mint több ezer holdnyi erdőség birtokosa fázva-dideregve kénytelen reménytelenül sóhajtozni, hogy — nincsen tűzre való fája. Hát ez nagyon szomorú és sajnálatos eset, amelyet nem szabad csak úgy könnyedén a háború mindent magyarázó s enyhítő bajai közé csapni, mert igenis itt.súlyos hibák történ„Esztsgpgom és Vidéke" tárája Dalok a kaszárnyából, i. Néha eszembe jut az otthon, A két húgom s az édes anyám; Az édes apám, kí valahol messze Katonákat szállít a DunánA csendes, békés vidéki város, Bús platánok az ucca — során, Esteli séták — régi diák élet, Sok álmos vasárnap délutánNéha eszembe jut az otthonMinden régi emlék vissza jár, És olyankor úgy vergődik a szívem; Mint kalitjában a rab madár11 Esti hat óraIlyenkor otthon kondul a harang, Szava messze száll a házak felett, S jönnek a hívek szent olvasóra, A templomban olyankor minden csupa fény S száz asszony torokból zeng az ének, Olyankor ég felé száll száz kérő ima, S a tömjéntől kábultak a fejekAz ódon falak közt mély, tiszta áhítat, Hatalmas zenét zúg az orgona tek. Tulajdonképpen nem a háború, hanem ezek következtében jutott a város lakossága a nemcsak sajnálni, de egyenesen szégyenieni való tűzifainségbe. Sok keserű poharat lehet űríttetni velünk a háború előre nem láthatott következménye címén, de ezt már nem vagyunk hajlandók vakon lenyelni, mert jól tudjuk, hogy minden háború ellenére kikerülhettük volna. Mindenki előtt ismeretes, hogy ezer meg ezer öl vágott fa rothad nem is egy, hanem két év óta a város erdein ; de nem hordták le onnét, mert, mint érzelmes hangon mentegetőznek, 1. nem volt elegendő munkaerő, 2. nem volt elegendő szállító eszköz hozzá, s 3. az időjárás mostohasága is akadályozta a lehordást. Nos, ez a szentimentális Hogy belé reszket az oltár s a sok szobor, S titkos zenétől szent az éjszakaZeng az ének, ősi, magyar ének, Ott künn fagyos szél sivít a Duna felett-, Sok száz hívő: titkon messze gondol, S lopva könnyezik, ki sohase könnyezettHlTéli alkony száll a tetők felett, A messzi ködbe halvány lámpa ég, A kaszárnyába hangos áob pereg — Háromszáz ember most egyszerre lépAztán csend lesz. Egy bánatos legény Valami szomorú nótát dalol, És elgondolom, áe jó lenne most, Meleg szobába, messze valahol. Valahol most csenáes kis szobába Szerteömlik az álmodó sötét, S a húgom halkan zongorázik, Bús Grieg dalokat, halk álom — zenétBús Grieg dalokat, Ases halálát A hangok árja úgy sír a zongorán, — A szobába csend és esti homály — S a falakon árnyak — Ases árnya tán. • • Aztán este lesz és ég a lámpa— Messze nézek a kaszárnya ablakán.— Ám az estét mégis szeretem, mett : Ilyenkor gondol rám az éáes anyám. mentegetőzés szerintünk nem egyéb, mint mese szép hegedűszóban. Sőt több ennél, mert egy kis suskus is van benne, tudnillik a lakosság figyelmének eltéríteni akarása az igazi okokról. Beszéljünk egész világosan! Nem volt elegendő munkaerő. Ezt hozzák fel mentségül abban a városban, mélynek tulajdon földjén egy negyven ezeresnél nagyobb fogolytábor van. El tudja valaki képzelni, hogy az az Esztergom, melynek részéről a fogolytábor vezetősége csak előzékenységet tapasztalt, nem kapott volna adott helyzetében ezer, kétezer, sőt több foglyot, akik a hegyoldalokról akár kézről-kézre adva is leszállíthatták volna a fánkat oly helyre, ahonnét könnyű lett volna haza fuvaroztatni? Ez egyébként még ma is végrehajtható volna. Esti hat óra . - . A kaszárnyába bús trombita szóÁllok egymagámba és elgondolom, Inául-e értem most valaki szent olvasóra. Menzik Ferenc. A szerénység utján. Mikor a remek csöppség legelőször került napvilágra, esengve merengett hófehér mamájára és a piros pozsgás, tenyeres — talpas gólyanénire a nagy esemény pindurka szobájában. Mintha csak ott lebegett volna eperajkán ez a röpke sóhaj: — Bocsánat! A pöttön trónörökös semmitsem örökölt szegény sorsú atyjától szerény nevén kívül. Mert az örökösen koplaló díjnok egész nap áldatlan odúban görnyedve és gépiesen másolt szakadatlanul. A türelmetlen várakozás szertelen izgatottságú nagy napján azonban nyugtalanul izget-mozgott rozoga iroda székén és egy kész ivre akAzt elismerjük, hogy most fuvart csak igen nehezen és méregdrágán lehet kapni; ámde azt is tudjuk, hogy a közszükséglet érdekében módjában lett volna a város vezetőségének a kellő számú fogatokat egyszerűen rekvirálni s a fuvardíjat megszabni. Csakis a letűnt uralom tehetetlenségének számlájára írható, hogy ilyenre nem gondolt Az időjárás mostohasága a legkényelmebb takaró minden ilyféle gondviseletlenség fedezésére, Ez csak azokra hathat, kik nem tudnak gondolkozni saját fejükkel ! Nem hallottunk még esetet reá, hogy valamelyik esztergomi gazda az idő mostohasága miatt ne tudta volna termését a hegyoldalakról haza szállítani. Csupán a szegény város rekedt fent a maga fatermésével! Persze mert kora pocit teremtett, mint ha csak silhuettjét ábrázolná az ő várva-várt fiacskájának. De ugyan melyik díjnok lehet jelen a hivatalos órák közben született gyermeke örömünnepén? Liliputi János felesége szintén a szegénység plánétájáról eredt. Egész hozománya rajta volt. Hanem azért páratlan szorgalma, csöndes és takarékos természete többet ért olyan hozománynál, mely nem ismerős a házierényekkel, A kacskaringós Héviz-ucca legzüllöttebb házának legolcsóbb udvari szobácskájában lappangott Liliputi János és életrársa. Az egyetlen ablakban azonban több cserép virág diszlett, mint az egész dísztelen uccában. Havi száz koronát kellett a gondos asszonykának százfelé osztania, hogy jusson is meg maradjon is valami a kis fészekben. Pont tizenkettőkor szabadult ki a sötét zugból a szerény, és szorgalmas és türelmes rabszolga. De akkorákat lépett az uccán, mintha csak sokat em!égett sorsjegye hatal-