Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-07 / 11.szám

Ma, — mondja a nagy püspök mikor ezrek meg ezrek élete forog kockán; ma, mikor szomorúság s inség környez milliókat, már csak nem fogunk szívtelenül s léhán le­dérségek s hiúságok s flörtök után szaladgálni. Értünk állnak most egész rajsorok schrapnel- s gránáttűzben ; értünk nyílnak s hantolódnak fel tö­megsírok: illik-e hát eg> valamire való társadalomhoz, hogy e nehéz órákban harcosait felejtse, hogy az áldozatok s erőfeszítések e történelmi korszakában velük nem törődve, mu­latozással, piperével, kacér viselke­déssel tüntessen lelketlensége, szel­lemtelensége s neveletlensége mellett ? Valaki e neveletlen publikumot úgy akarta volna megbüntetni, hogy sze­rette volna eltüntetni azt a 200 ki­lométernyi távolságot s oda akarta volna varázsolni felcicomázott höl­gyeket s a legelői hidalgókat az agyonfázott, éhező, sebesült harco­sok közé, hogy legalább szégyen­kezzenek. Ezt én nem tenném ; nem tenném tiszteletből s könyörületből a mi tisztességes, kötelességet telje­sítő katonáink iránt; ne lássák ők, hogy tehát semmiért, hogy még an­nál is kevesebbért, hogy léhákért szenvednek s halnak meg. E neveletlenségből való kineve­lésre társadalmunknak még nagy szüksége van; még oly kevéssé érzi, hogy másért meghalni nagy szeretet s nagy ünnep s hogy ép azért, mi­kor háború van, akkor a legkomo­lyabb istentiszteleti hangulatnak, a nagy áldozatok kegyeletének kell ki­árasztva lennie a nemzetre. Akkor nincs tánc, nincs mulatság, nincs füzérke; akkor ne járjon senkinek csecsebecsén, festett arcon, sem muflonon, sem hermelinen; hanem csak egy gondolatot zárjon magába, melyre felzokogjon a lelke, azt, hogy most meghal valaki értem, nem is egy, hanem sokan 1 Aki nem igy érez, az barbár; azaz, hogy nem is az, hanem ko­misz ! HÍREK. Mi lett ebből a léha nagy tömegből, az any­nyit szidott, züllésnek indult társadalomból, mely most vil­logó köntösben, acélizmokkal és páncélos testtel annyira állja a viharok viharát. Hogy mi a háború, azt csak most és ezután fogjuk megta­nulni. Azok a háborúk, melyek­ről a törénelem oeszél, oly régi, tőlünk távolálló, általunk nem megértett és nem megérthető valamik, mint egy régi jelen­ség, melyről ugyan beszélünk, magyarázgatunk, de sokat még sem tudunk róla, mert megta­pintani, megfogni, átérezni, gyű­lölni, szeretni nem tudjuk. S az embernek először sa­ját magát kellett megismernie, szeretnie, tanulmányozni, be­szélni magáról, hogy most tudja, lássa, hogy mi a háború neki, vagy még jobban mondva ne­kem, akit utóvégre is a saját benyomásaim, tapasztalataim, érséseim érdekelnek a legjob­ban. S aki mindent, az egész életet, szenvedést, örömet vagy halált az én szemeimmel nézek s nem engedem, hogy mások nézeteit, meggyőződését erősza­kolják reám. Most, hogy az ember látni, gondolkozni és beszélni mer, most tudja majd igazán meg­állapítani, hogy mi is a háború. Most, mikor belátta, hogy min­den csak saját, az én szem­pontjából érdekes és főkép lel­kének látása és érzései érde­kelhetik. És higyjék el, hogy az ön­zés a saját magáért való ag­gódás vitte bele az embereket e szörnyű öldöklésbe és sem­mi másért, mint saját magu­kért, betevő falatukért, gazda­sági előnyökért, jólétért küzde­nek oly erősen és végcéluk, hogy gazdaságilag teljesen meg­öljék az ellenséget és gazda­sági előnyöket szerezzenek a maguk részére. Ez nem Napo­leon hadjárata az oroszok ellen, ez nem „küzdelem a pirami­sokkal" ez kenyér harc, ez az én, a mindnyájunk kenyereért, a mindnyájunk gazdasági hasz­náért, ami kultúránkért azokért, akik dolgoznak, küzdenek, vé­reznek, verejtékeznek, akiknek egyedül van joguk mindent a magukénak nevezni, de akik e mindenért oly őszintén tudnak verekedni. (7) A 76-os gyalogezred új pa­rancsnoka. A vitéz 76-osok új ez­redparancsnokot kaptak. Az új ez­redparancsnok Watterich Frigyes, a Trebinjében állomásozó 8. ezred ez­redese lesz. Ugyanit említjük, hogy Boerint, a 76-osok eddigi paracsnokat, dandárparancsnokká léptették elő. Ujabb adományok a „Vörös Kereszt" javára. Hazafias jelvények eladásából az esztergomi kereskedők­től : 8 60 K, Kural község adománya 6 K, Nyergesújfalu község gyűjtése 9.40 K, nyergesújfalusi hadbavonul­tak családjaik januári segélyéből adakoztak 59.26 K, Dorog község adománya 20 K. Özv. Reviczky Gá­borné úrnő adománya 10 kiló aszalt szilva, Ullmann Adolf ajándéka 30 drb. nyúl és Stein Testvérek nagy­birtokosok adománya 20 drb. nyúl. Békeima. A katholikus templo­mokban ma vasárnap tartják meg a békeimanapot. Az ájtatosságok során elmondják azt a könyörgést, ame­lyet Benedek pápa írt. A békeima­nap tárgyában az összes püspökök pásztorlevelet bocsátanak ki az egy­házmegyéjük papságához. Adományok sebesültjeink ja­vára. Sebesültjeink javára az elmúlt heten, hozzám befolyt adományok a következők: Brühl József prael. ka­nanoktól 10 üveg bor, 1 drb. ther­mos és 1 drb. gyorsforraló (utóbbiak a hadbavonulók részére), Gyurkóczy Izórtól 1 — 1 drb. tricot-ing, paplan, nyakvédő és bot, Nozdroviczky Mik­lós szívességéből a város erdejéből 120 drb. bot. Pósa Bélától 2 bot. Porgesz Bélánétól 1 üveg rum, és tea Fődi Félixtől 20 kis csomag ciga­retlidohány és papiros, 20 pakli pi­padohány, 6 pipa, szárral, 8 bot, és 40 pakli gyufa. dr. Hermann József esperes plébánostól (Bajna) 20 pár érmelegítő, 11 hósapka, 4 pár láb­szárvédő, és egy nyak védő. Skadra János esperes plébánostól Garam­Kövesd 10 liter tej, 1 üveg rum, 5 üveg bor. Dr. Reinisoh Antalnétól (Garam-Kövesd) 100 drb. sütemény, 100 drb. pogácsa, 8 ing, 1 tricóting, 2 alsónadrág, 11 pár harisnya és 24 drb. bot, özv. Viola Kálmánnétól 56 liter ó-bor. Varrást szívesek voltak elvállalni: dr. Katona Sándorné 2 vég vánkushuzat varrását és 30 zsebkendő szegesét, Kaán Károlyné 1 vég vánkoshuzat, Peterdy Kálmán­né 72 drb. vánkus és 72 drb. zseb­kendő szegesét, Draxler Alajosné 2 vég vánkushuzat varrását, Gerenday Juliska 40 drb. zsebkendő szegesét. Pénzadományt küldtek: Schuppler Károly 10 K, Marosi Ferencné 20 K, Teichert Antal (Budapest) Bargel Mihály koszorújának megváltása ci­mén 10 koronát. Mindezen szives adományokért, a sebesültek nevé­ben, meleg köszönetet mondok. Esz­tergom. 1915. február hó 6-án. Pe­rényiné. Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat ma délelőtt fél 11 órakor választmányi s nyomban utána 11 órakor közgyűlés tart. Nem mulaszt­hatjuk ei, bár ha röviden is, hogy meg ne emlékezzünk ezen társu­latról, mely oly kulturmissziót telje­sít, amilyent kevés egyesület a vá­rosban s különösen most a háborús időben. Egész augusztus és ősz fo­lyamán napközi otthont tartott, ami által lehetővé tette sok anyának, kinek férje hadbavonult, hogy mun­kája után lásson, amiért csak hálás elismerés érheti a szükséget megérző vezetőséget. Adományok a katonáknak. Dr. Walter Gyula v. püspök 50 drb. bekötött imakönyvet ajándékozott a sebesült katonáknak. Nagysápról ér­kezett : 10 drb. hósapka, 7 pár ér­melegítő, 1 pár lábszárvédő. Készí­tették: Bartos Jolán, Petróczi Ma­riska, B. Juhász Lidike, Vigh Zsófia, Tóth Margit, Füstöss Ilonka és Mi­cike, Végh Mariska, Eckstein Ir­muska, Balogh Lidi. Oberheuer Fe­rencné Piszkéről két drb. tollpárnát ajándékozott. Hálás köszönettel nyug­tázza özv. Reviczky Gáborné. A változás a böjti rendelet­ben. A Magyar Kurír jelenti: Az idei évre kiadott böjti rendeletben az eddigi évek rendeleteihez képest az újítás olvasható, hogy a tulaj­donképpeni nagyböjt Nagyszomba­ton, a déli böjti étkezéssel, mely alkalommal tehát húst enni még nem szabad, véget ér és a további étkezésnél sem a böjt, sem a hústól való megtartóztatás nem kötelező. Az egyházi rendelkezések szerint eddig Húsvét vasárnapjáig tartott a nagyböjt, az újabb rendelkezés azon­ban a régi magyar szokásra való tekintetből adatott ki, mely szerint a feltamadási körmenettel — így értelmezte a magyar nép — már megszűnt a böjt. Adományok a Kolos kórházi sebesülteknek. A Kolos kórházban elhelyezett harctéri sebesültek részére lefolyt héten a következő adományok érkeztek : Perényi Kálmánnétól 100 drb. vánkos huzat, 1/2 kgr tea, 200 drb. cigaretta, 20 drb. sétabot, Sze­gedy Maszák Elemérné Tormay Ve­rától 10 drb. kis párna, 20 drb. kis párna huzat, 10 drb. háromszögű kendő, 94 drb. zsebkendő, 12 drb. kis asztalkendő, özv. Reviczky Gá­borné útján 12 drb. ing, 12 drb. lábravaló, 12 drb. törülköző, Eggen­hoffer Aladárnétól 6 pár férfi harisnya, 2 pár keztyű, 1 drb. kabát, Kőhíd­gyarmat közönségétől 15 liter tej, 4 drb. kenyér, Pleva Ferencnétől 1 drb. sonka, 12 üveg bor és tészta. A szives adományokért ez úton mond köszönetet a kórház igazga­tósága. Katonai fehérneműk varrása. Magyary Lászlóné úrasszony elnök­lete alatt alakult hölgybizottság ké­relmére a keddi gyűlés határozata alapján az ipartestület ügybuzgó el­nöke Magyary László, Pelczmann László alelnök társával Bpesten volt s a kereskedelmi minisztertől heti 2000 fehérnemű varrásának megren­delését eszközölte ki. Ez alapon föl­hívja a hölgybizottság elnöknője az érdekelteket, hogy akik magukat elő­jegyeztették s e munkára igényt tar­tanak, jelenjenek meg vasárnap dél­után az ipartestület tanácstermében, hol a kiszabva érkezett munka 2 órától 4 óráig kiadatni fog egyenlőre 10 páronkint a kellő magyarázat ki­5 ÓI* 616 1D 6 ff Adományok a „Vörös Félhold" javára. A harctéren megsebesült tö­rök katonák ápolásával foglalkozó Vörös Félhold Egyesület javára foly­tatólag még a következő adományok folytak be: 200 koronát adott be az Esztergomi Takarékpénztár; 50 ko­ronát özv. Reusz Józsefné; 25 ko­ronát dr. Walter Gyula; 20 koronát Havasy Jolán ; 10 koronát dr. Áldori Mór, Deutsch Károly és neje Palik Julia (Szentmiklós-puszta) 5 koronát Farkas Elek; 4 kqronát Borossay Dávid, M. V., Seyler Károly, Leim­dörfer Nándorné, Szecskái Kornél ; 3 koronát Schalkáz Ferencné, Jal­kóczy István, Páli Sándor, Magyary László, Leitgeb János, Krajcsovics Rezső; 2 koronát, Miller Imre, Lő­rinczy József, Fődi Felix, Rochlitz Arthur, Mórász József, Tóth János, Adorján János, Schwach Sándor, Serédi Dénes, Csapó Antonin, Dom­bay Nárcisz, Parcsamy Henrik, dr. Mattyasóvszky Kasszián, Kürbély Vince, Garami Elek, dr. Prikkel Ma­rián, Terlanday Emil, Székely Hen­rikné, Vörös Józsefné, P. K., Reusz Ferenc, Einczinger Ferenc, Berán Károly, Etter Ödön, Brenner József Brenner Ferenc, Steinback Frigyes, Tiefenthal Gyula és Fülöp Jánosné, 1 koronát N. N., összesen 427 ko­rona. Az első alkalommal kimutatott 710 koronával a gyűjtés teljes ösz­szege 1137 korona, mely a Vörös Félhold számlájára a Magyar Bank és Kereskedelmi R. T. főintézetéhez (Budapest, V. Vilmos csásár ut 32. sz.,) a gyűjtőív pedig az országos bizottsághoz (Képviselőház) küldetett. Ezen adakozással a város közönsége kiváló jelét adta annak a rokonszenv­nek, mellyel a most folyó világhábo­rúban a mi oldalunkon harcoló tö­rök testvéreink küzdelmét kiséri. Fo­gadják a város polgármesterének el­ismerését és hálás köszönetét. A harctérről eredeti tudósítást küldött lapunk számára Renc János, dömösi kántortanító, aki a 26. gya­logyezred trénjében szolgál ez idő szerint. Egy jól sikerült gramofon­estélyről küldenek ugyanis a vidám magyar bakák sok üdvözletet földi­jeinknek Az uj indulás nagyörömére, alvás helyett, gramofon mellett szó­rakoztak, sőt táncoltak is ami kato­náink. Tizenketten írták alá azt a külön tábori lapot, melyet ennek az eseménynek a megörökítésére küld­tek. Nagy örömünnepet ültek tehát, hogy elhagyhatták a piszkos Orosz­országot. A hóval borított hegyek közt már üdítőbb volt a levegő, mert Galíciában már közelebb érezték magukat kedves hazájukhoz. Útköz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom