Esztergom és Vidéke, 1915

1915-03-18 / 22.szám

cikk helytelen dologra irányítja a közvéleményt, mikor azt bizonyítja, hogy az őstermelés nálunk hamupipőke szerepét játszotta. Tessék elővenni a vámtörvényt, a benne levő vámtételek kézzel foghatóan mutatják, hogy az őstermelés istápolása törvényhozóink legfőbb gondját képezte. A vám lehetetlenné teszi, hogy más ország versenyezzen nálunk őstermelőinkkel : ilyen védelemben nem szoktak részesülni a hamupipőkék. Agrippa híres meséje a különféle loglalkozások fontosságáról és becséről feleslegessé teszi számomra, hogy az őstermeléssel szemben a kereskedelem és ipar szerepét dicsőítsem. De ha nem helyezkedünk azon pesszimisták álláspontjára, a kik azt mondják, hogy a népek története, mely a háborúk végtelen sorozatából áll, • csak a történetíróknak és a könyvkiadóknak hajt hasznot, hanem bízunk benne, hogy a jelen világháború az emberiség evolutioját fogja eredményezni, ez a haladás első sorban az iparnak és a kereskedelemnek lesz köszönhető, mert ezek expansioja idézte elő a világháborút. Gépész Mihály. A háború iskolájában. A háború az egész világ komoly nagy iskolája. Élet-halál kérdésekre kell felelni. Hatalmas új ágyúk, tökéles fegyverek és egyéb döntő vívmányok a tankönyvek. Csaták és ostromok a tantárgyak. Több száz kilóméteresek a tantermek, ahol gyakran sártengerek és sokszor sarkvidéki havas területek váltakoznak. Ezeken az óriási játszótereken játszanak halálos játékokat. A nagy háború legbuzgóbb tanítványai természetesen a mi véreink. Buzdító tanáraik a hadvezérek. Kollégáik a tisztek. A folytonos vizsgálati tárgyak: a sokféle harcok, a változatos támadások és a siker kivívásai. A tanjegyek közt az első klasszis: a diadal. Az első magaviseleti jegy: a bátorság. A legékesebb érdem: a seb. Mi, a kik idehaza harcolunk a háború nagy érdekeiért, vagyunk az u. n. szerény magántanulók. Az első nyilvános vizsgálatokon megbuktak Európa legbalgább tanulói, a belgák. Virgácsot kaptak a vásott angol íickók. Kináspángolták a franciák hencegését. Honvédeink és huszáraink pedig megtanították az álnok muszkát az igazi magyar virtus móreseire. De a sok javító vizsgálaton is azért most is mindig elhasal A háború iskolájában, a háború művészetét már fél évszázad óta, Európa iskola mesterei, a poroszok adják elő. Legkitűnőbb tanítványaik voltak a német birodalom testvérvérnépei. A háború paedagogiai történetében olvassuk, hogy negyvennégy esztendő előtt ezek az iskolamesterek buktatták meg a rosszul tanuló franciákat. És ezeknek az ismétlőknek ma is Elzász és Lotharingia a gyerekjátékszerei. Még most sem nőtt be hát egészen a fejük lágya. A mindenből sportot űző angolok a háborút is csak sporttantárgynak tartották. A labdarúgásban vetekedő angol diákok tehát nem értek rá katonásdit játszani. A hajósgyárak generálisai rettegő vasszörnyetegeket eszeltek ki, hogy a tengeren díszvizsgálatot tehessenek. Igy szaporodtak fel azután ezek a valóságos acélcethalak a világtenger játéktérképén. A német szomszédgyerekeket soha sem sziveitek a sportoló angol gyerkőcék. Pedig ma azokat a rémséges britt góliát játékszereket épen a német tenger alatt járó buvárhajók semmisitik meg játszi diákkedvvel. A francia légtornászokat a nyugodt Zeppelinek szégyenítették meg. Ezen a versenyvizsgálaton dőlt el az a tétel: ki épített légvárakat a levegőben? Azután kinek vannak olyan üdvös taneszközei a háború iskolájában, mint a németeknek és nekünk ? 42-es és 30 és feles maturáns diákok már frappánsul vizsgáztak eddig. Anglia, Franciaország és Oroszország részrehajló főigazgatói még mindig imponálnak egymásnak fenomonális hazugságokkal és fortélyos fenyegetőzésekkel. Ki huzza ki tovább az utolsó ítélet napját ? Ezen törik a fejüket. Az angolok például kiakarják éheztetni a német és osztrákmagyar diákokat, a kik bár nem koplalnak, de mégis csak kiböjtölik majd e nemtelen ellenségeik gaíadságait. Természetesen megdrágult minden élelmiszerünk, mikor olyan sok millió jóétvágyú vizsgázót kell kielégítenünk. Csak az emberéletnek alig van értéke bizonyos iskolákban. Ezt bizonyítja a muszka tudomány, mely sok ezer és ezer gyáva diákját semmisiti meg a kancsukás és gépfegyveres sédátorok által. Igaz, hogy édes a hazáért élni és még édesebb érette meghalni. Mert ez a jelszava a mi vitézeinknek. Edes az üzletért élni, de édesebb új koncot szerezni. Ez ami ellenségeink jelszava. Ilyen különböző jelszavak között végződött eddig a véres tanév fele. Január végén, habár még csak félévi értesítőt kaptak diákjaink, az már a közeledő nagy vizsgálatok sikerét, a jó bizonyítványt jelenti a világ vérengző diákjai táboraiban. A porosz diákok, íme még mindig Belgiumban és Francia ország északi részében állhatatosan továb leckéztetik nebulóikat saját kopott padjaikban. Az orosz, minthogy dicsőségszomját nem birta eddig másképen kioltani, Lembergben dőzsöl és ott énekli pezsgőzés közben, a Laudeamus igitur, juvenus dum sumus kezdetű hires egyetemi bordalt. Erre ami életrevaló diákjaink Psemislben azt harsogják a kuksoló muszkafickóknak :• Nem, nem, nem nem, nem 1 Nem megyünk mi innen el. Míg a gazda, házigazda Furkós bottal ki nem ver 1 Ezt a hires magyar diáknótát kénytelen volt a Nagy Miklós (Nikolajevics Nikolics podellus) a kis Miklósnak, a rövidlátó és nagyothalló cárnak is lefordítania. A cár azóta azonban búskomorságban szenved és Varsó nebulóitól várja a hanyag iskolatársak különb bizonyítványát. Ilyen hatalmasan működik tehát a világtörténet új tanterve egész Európában, a tengereken, a tenger alatt, a levegőben, földön és földalatt, a Kárpátokban epen úgy, mint várakban árkokban és a romok között. (Vége köv.) Dr. Kőrösy László. Az oltáregyesület második előadása. Az ősi Bottyán palota komolyan kedves tanácskozó terme, mely sok forró hangulatú gyűlést látott már, immár másodizben fogadta falai közé a neki eddig oly szokatlan vendéget, a művészetek múzsáját és annak lelkes tisztelőit, a jótékonyság angya.lait. Senki sem kímélte az áldozatokat és ismét impozáns módon fejezte ki közönségünk a hős sebesültek iránti forró szeretetét, melyben fényes, követendő példaként járt elöl szeretett főpásztorunk, a bibornok hercegprímás és az egyházi férfiak. Ismét pont 6 órakor hatalmas éljen riadal üdvözölte a magas vendéget és környezetét, amikor nyomban felhangzott a szent imádság, a hymnus. Ezúttal a főgimnázium ifjúsága Neményi Károly ur vezetése alatt adta elő a minden idők legszebb énekét, ami nagy sikerrel ment végbe. Utóbb még Rákóczy imája és Ah hol vagy cimü gyönyörű énekekkel, majd végül a szózat ügyes előadásával jeleskedtek, s a közönség meleg érdeklődéssel, hálás tapssal jutalmazta a hazafias célok szolgálatába állott lelkes ifjúságot. A második szám volt dr. Csárszky praelatus ur, a közkedveltségnek örvendő zseniális tudós főpap nagyérdekü szabad előadása, melyben minden kétkedőt meggyőző erővel bizonyította be a legtárgyilagosabb érvekkel a mi sóvárogva várt és epedett győzelmünk reményének bizonyságát. — Mint a balzsam jótékony irja hatott lelkünkre a népek és nyelvek, idegen világok alapos ismerőjének bizalma a jövőben, a fényes győzelembenj — A közönség feszült figyelemmel hallgatta az előadást, s a felhangzó taps nemcsak a tetszésnek, hanem a megnyugtatott, felháborított lelkek önbizalmának is hű kifejezője volt. Marosi Ferencné urnő zongora művészetében közönségünk már gyönyörködött egyszer kétszer. Most Griegnek több hangulatos és finoman kidolgozott kisebb művét hallhattuk tökéletes virtuozitással és művészettel előadva. Minden mű után hatalmas taps hangzott el mint hálás köszönet is, hogy kiki azt, amit mint dédelgetett kincsét tartogat az édes otthon falai közt, szives örömmel bocsátja a sebesült hősök jólétének szolgálatára. Szabó Margitka úrhölgy szavalása volt a következő szám. Amit a természetesség, az ifjú kedvesség és a szavalás művészetének teljessége együtt csak nyújthat, az mind ott bontakozott ki a fehér ruhás, bájos leányka előadásában, aki egy szomorú hangulatú költemény után Kozma Andor hatalmasan izzó Rhapsodiájával, a hazafias költészet ujabb gyöngyével ragadta magával az egész közönséget abba a hősi sphérába, ahol a magyar dicsőség aratja minden idők legnagyobb háborújának örök babérját. Szűnni nem akaró szíves óvatiók halmozták el szép előadását. Lelkes háborús dalok következtek Ifj. Büchner Antal dalos zsenijének alkotásai, melyek a legavatottabb ajkakról, dr. Szilárd Béláné úrnő kedves hangjával szállottak a terem minden zugába és a vereskeresztes vonat lágy melódiája versenyre kelt a kard és rózsa megható dallamával, majd a leborul a harcmezőre és a vörös ördög című dalokkal aratott fényes sikert. Az előadó művésznők sorát Lerch Lőrinc úr, a brünni városi színház trombita művésze zárta be, aki a Saekkingeni trombitás áriáját, majd Rossini Sevillai borbélyából való legszebb részletek egyikét ifj. Büchner Antal mesteri zongora kísérete mellett a trombita hatalmas harsonájával adta elő. A közönség a legnagyobb élvezettel hallgatta a tényleges katonai szolgálatot teljesítő művész gyönyörű előadását, aki a