Esztergom és Vidéke, 1915

1915-10-07 / 79.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Közéletünk újjáteremtése. Tárgyaltuk már egy közleményünkben, hogy városi adminisztrációnk csődbe került. Redukálnunk kell tehát a jövőben a fölösleges tisztviselői állásokat. Inkább a kevesebb, de megbízhatóbb erőkre van szükségünk. Új szervezeti szabályokra is szorul a takarékoskodó szellem. Ilyen bevált szervezeti szabályokat olyan testvérvárosainktól kell beszereznünk, a hol boldogulás virul. És erre képviselőtestületünkből bizalmi jogibizottságot kellene választanunk. Nemcsak tisztikarunk, hanem képviselőtestületünk is rászorul reformra. Nem túlzottan radikális, hanem józanul ésszerű átszervezésre vagyunk utalva. Mert városunk alkotó elemeit a jövőben sem nélkülözhetjük. Városi közérdekünk képviselőit tehát megfelelő arányban a papság, a nép, az iparosság, a kereskedelem, az ügyvéd, az orvos, a tanár, a tanitó, a pénzintézet, sőt a sajtó képviselőiből kell összeállítanunk, de hasanlóan redukáló irányban. A városi képviselő pedig első sorban szószerint képviselje városunk szellemi és anyagi érdekeink önzetlen szolgálatát. Ne éljenek vissza a közérdekkel a haszonleső szállítók vagy saját érdekükkel visszaélő üzletkötők. Óvakodjunk azonban megkárosítani képviselő testületünk azon tisztes kereskedőit és iparosait, akik esetleg üzleti összeköttetésbe kerülnek e várossal. Legcélszerűbb lenne minden, jnonopolizálás vagy gyanús protezsálás elkerülésére nyilvános árlejtést hirdetni, mely biztosítaná a közérdek érvényesülését minden irányban. Azután vissza kellene állitanuk a tekintély kultuszát. A közélet szolgálatában ma nem az állás biztosítja a tekintélyt, hanem az állás betöltőjének kifogástalan jelleme. Az igazságnak és a jognak mindig diadalmaskodnia kell. Olyan éltető elem ez, mint a nap verőfénye és teremtőereje, mely a ködöt és a borút is legyőzi. És az igazság előtt fejet kell hajtanunk, ha alacsonyabb sorsú képviselő társunk is hirdeti. A sokféle alkotórész homogén egyesítésére pedig olyan hidat kell vernünk, mely az egységes képviselőtestületet a város tisztikarával kapcsolja össze. És ez lenne az a bizonyos városi-kör, melynek tagjai a város képviselői, tisztviselői, sőt hírlapírói is. Tagsági dij helyett inkább bírságolást honosítsunk meg az igazolatlan mulasztásért. Ez az üdvös intézmény készítené elő a közgyűlés ügyrendjének alkotmányos és lelki ismeretes elintézését. Több virágzó városunk boldogult már a buzgó városi-kör áldásos közreműködésével. Ha azután újjáalakult a város képviselőtestülete, akkor az új polgármester már nem ugaron, hanem termőföldön dolgozhatik. Évtizedes mulasztások terhe nehezedik ma a város első tisztviselőjére. A mai válságos időben azonban egyesegyedül erélyes, eszes, munkabíró és tisztakezű új erő lehetne csak képes új szellemet teremteni a régi városházában. Ha szerencsések leszünk megtalálni az okosságot, a becsületességet és a tevékenységet, akkor már nem vesztjük el hitünket szülővárosunk szebb jövőjében. Szomorú, hogy Magyarország hercegprímásának és a főkaptalannak híres székesvárosa még ma sem rendelkezik vízvezetékkel, csatornázással és vágóhíddal, tehát a közegészségi-ügy ábécéjével. Épen azért keresnek máshol a fővárosi családok,kedvezőbbpenzionopoliszt. Mintaszerű közigazgatással meglehetne azonban valósitanunk a modern város vívmányait, hogy idővel önálló törvényhatósági várossá fejlődhessék • szülővárosunk. Alapos szellőztetés nélkül nincsen egészséges lakásunk, söprés nélkül pedig tisztaság. Mind a két műveletre régóta rászorul Bottyán-kastélya. A purifikációval az élősdi klikkek és a haszonleső sógorság, komaság ellenaknáit kell megsemmisítenünk. Szűnjék meg tehát az a képmutató kézkezetmoso rendszer, az egyik szem tapintatos lehunyása, a jutányos népszerűség hajhászása és a vármegye folytonos ujjhuzásával a kis kaliberű filiszterek uralma* Váljék már valahára vérré az az igazság, hogy minden önkormányzat annál fényesebb eredményekre képes, mennél több önuralommal rendelkezik. Az érett önuralom az első tényező a közügyek szolgálatában, mert nemcsak a higgadt és tárgyilagos és minden véleményt tisztelő tanácskozást biztosit, hanem a városi képviseletből még a hiúság és önzés csiráit is kiirtja. Végül ha már valóban igazságos kritikát óhajtunk gyakorolni, nem lehet a mai szerencsétlen korszak bűnbakját egyedül Wimmer Imrében keresni ; mert már elődei alatt korhadt meg, a^ polgármesteri karszék. Minden személyeskedés nélkül is meg kell azonban találnunk a kibontakozás utján. Vdtosi képviselő. milliárdok győzelme. Sok nagy csalódás érte a mi ellenségeinket a világháború folyamán. Lazának vélték a mi szövetségesünket, amely pedig minden más kapcsolatnál szilárdabbnak, fölbonthatatlannak bizonyult. Nagyon bizakodtak számbeli erejük felsőbbségében — s kitűnt, hogy a mi hadseregeink szervezettsége és páratlan hősiessége lett ur a harctereken. Matematikai biztossággal számítottak arra, hogy gazdasági és pénzügyi téren kerekednek fölibénk, hogy minket, németeket, osztrákokat és magyarokat körülzárnak, kiéheztetnek, — hogy a világháború szörnyűséges költségeit ők tovább fogják birni pénzzel, mint mi, És ez a számvetésük csalta meg őket a legnagyobb mértékben. Ugy jártak, mint aki a halat vízbe akarja fullasztani s a közben ő maga szomjan epedez. Kitűnt, hogy a hadviseléssel járó kiadások födözetének az előteremtése, az nekünk az igazi elemünk, ebben vagyunk mi a legnagyobbak. Napnál fényesebben kiviláglott, hogy teljesen a magunk erejére hagyva, határtalanul többet tudunk produkálni, mint azelőtt s mint a félvilágnak ellenünk esküdött konglomerátuma. íme, a tőkepénzes francia a világháború második évében az angol uzsoráshoz fordul s az angol uzsorás maga is kölcsönt keres idegen piacokon, azalatt pedig az oly szegénynek hirdetett magyar nemzet kétszer vágott ki a maga zsebéből ezer milliókat hadi célokra s ugyanezt cselekedte meg emeltebb arányokban az osztrák s ugyanezt immár har-